BH 2013.10.266 Jogsértő cikk e-mailben való továbbítása híresztelést jelent, ezáltal megvalósítja a jóhírnév megsértését [Ptk. 78. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. r. alperes által üzemeltetett weboldalon megjelent tanulmány 4. oldalán szereplő következő közlésekkel megsértette a felperes jóhírnévhez kapcsolódó személyhez fűződő jogát: "Orbán és Torgyán alatt megkezdődött a mezőgazdaság szétverése"; "Mikor Torgyánnal szétverették a mezőgazdaságot, megengedték Orbánnak, hogy eltávolítsa"; "Orbán megzsarolta Torgyánt - akárcsak Antall - az ügynök múltjával, Torgyán le is mondott". Kötelezte az I. r. alperest, hogy a weboldalról a tanulmánynak, az ítélet rendelkező részével érintett részeit az ítélet jogerőre emelkedését követő napon távolítsa el, azt a továbbiakban ne terjessze. Kötelezte továbbá az I. r. alperest, hogy saját költségén a tanulmányt megjelenítő weboldalon 15 napon belül közzétett nyilatkozattal kérjen bocsánatot a felperestől és fizessen meg a felperesnek e határidőn belül 400 000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 2010. augusztus 20. napjától járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak fellebbezett részében helybenhagyta.

Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy a II. és III. r. alperesek felperes által sérelmezett magatartását nem tartotta a Ptk. 78. § (2) bekezdése alkalmazási körébe vonhatónak.

Megállapította: a híresztelésnek minősülő magatartás eredményeként kell megvalósulnia a hír terjedésének, tehát a magatartásnak érdemben hozzá kell járulnia a hír széles körű nyilvánossá válásához. Másrészt híresztelésnek a hír továbbadása, azaz a gondolatnak a közlése, az értesülés megosztása minősül. Az elektronikus tartalomszolgáltatónak minősülő I. r. alperes nyilvános weblapján, digitális sajtótermékben bárki számára hozzáférhető módon hozta nyilvánosságra a per tárgyát képező tényállításokat. Ezzel önmagában jóval nagyobb nyilvánosságot teremtett a kereset tárgyává tett médiatartalom számára, mint amekkora nyilvánosságra, egy regionális vagy országos sajtótermék számíthat. Így ugyanis az egész világra kiterjedően, időbeli korlátozás nélkül, anyagi áldozatvállalást sem várva, könnyen elérhetővé tette a közleményt azok számára, akik internetes keresésük eredményeként találnak rá a kiadványra. Az ítélőtábla megítélése szerint a II-III. r. alperesek tevékenysége olyan csekély mértékben járul hozzá a kifogásolt tényállítások hírként való terjedéséhez, hogy az I. r. alperes által teremtett nyilvánossághoz képest az elhanyagolható.

A jogerős ítélet érvelése szerint azért sem alkalmazható a Ptk. 78. § (2) bekezdése, mert a II. és III. r. alperesek nem a jogsértő hírt, hanem annak "hordozóját" adták tovább. Hivatkozott a BH 1999/155. számú eseti döntésére, amelyben a Legfelsőbb Bíróság is rögzítette, hogy híresztelés általában a mástól szerzett értesülés továbbítása, nyilvánosságra hozatala, vagy közlése. A II. és III. r. alperesek a jogsértő tudattartalom nyelvi kifejezését nem valósították meg.

Az elsőfokú bíróság költségviselésre vonatkozó rendelkezését, perköltség számítását a jogszabálynak megfelelőnek ítélte.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a II-III. r. alperesekkel szemben előterjesztett kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte, a II-III. r. alperesek perköltségben való marasztalása mellett.

Mivel a konkrét jogeset elvi jogkérdésben meghozandó döntést igényel, amelyben a Kúria, illetve a Legfelsőbb Bíróság döntést még nem hozott, ezért a Pp. 274. § (5) bekezdése alapján - álláspontja szerint - felmerül a jogegységi eljárás kezdeményezésének lehetősége, ugyanis szükség lenne az egész magyar internetes gyakorlatot szabályozó, elvi jelentőségű határozat hozatalára. Előadta, hogy a valótlan tartalmú internetes anyagnak a III. r. alperes által több mint 10, a II. r. alperes által pedig több mint 28 alkalommal történt figyelemfelkeltő elküldése, megvalósítja a Ptk. 78. § (1) bekezdésében meghatározott jóhírnév védelmének sérelmét a (2) bekezdés szerinti híresztelés útján.

Álláspontja szerint a jogok jóhiszemű gyakorlásának elvét (Ptk. 4. §) és a joggal való visszaélés elvét (Ptk. 5. §) is sérti, a II. és III. r. alperesek bizonyítékok nélküli és felperes által vitatott tényállításainak jogerős ítélettel történő megalapozatlan elfogadása, amely szerint a sajtóterméket olvasatlanul továbbították több mint 38 barátjuknak. A II. és III. r. alperesek akkor sem mentesülhetnének a felelősség alól, ha valóban olvasatlanul küldték tovább az anyagot, ugyanis a valótlanság akkor is az, hogy ha azt felelőtlenül terjesztik.

Az ítélőtábla álláspontja, amely szerint a II-III. r. alperesek tevékenysége olyan csekély mértékben járult hozzá a hír terjesztéséhez, hogy az elhanyagolható az I. r. alperes által teremtett nyilvánossághoz képest, azzal a következménnyel járhat, hogy több jogsértő elkövetése esetében csak a legnagyobb jogsérelmet okozót lehetne felelősségre vonni. Tévesnek tartotta az ítélőtábla BH 1999.155 számú eseti döntésre hivatkozását is. Kifejtette, hogy amennyiben a hordozó továbbadásáról lenne szó, abban esetben írásban jogsértést elkövetni nem lehetne a jövőben.

Mindezeken túlmenően vitatta a megállapított elsőfokú perköltség megalapozottságát is.

A II-III. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

Érvelésük szerint a cikk általuk megvalósított továbbküldése nem járult hozzá érdemben az információk terjedéséhez. A felperesre nem utaltak, véleményt nem fűztek az e-mailhez. Magatartásuk nem minősül a Ptk. 78. § (2) bekezdésébe ütköző jogellenes híresztelésnek, ugyanis az akkor állapítható meg, ha a terjesztést végző személy magatartása tudatos.

Hivatkoztak arra, hogy a megvalósított információ-megosztás tömeges jelenség. Objektíve lehetetlen, hogy a megosztást végző köteles lenne az információk valóságtartalmáról meggyőződni. Ez a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos korlátozása lenne.

A perköltséggel kapcsolatos kifogásokat megalapozatlannak tartották.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdése alapján jogegységi eljárás lefolytatásának akkor van helye, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala illetve korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges. Emellett jogegységi eljárás akkor is lefolytatható, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől.

E törvényi feltételek fennállása hiányában a felperes által kért jogegységi eljárás lefolytatása nem volt indokolt.