3215/2021. (V. 28.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Bpi.II.71/2020/4. számú végzése és a Kúria Bpkf.III.770/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Takács Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az indítványozót (az alapügyben terhelt, majd elítélt és jelen ügy tárgyát képező perújítás kezdeményezője) a Szombathelyi Törvényszék 13.B.3/2018/91. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdése, (2) bekezdés e) pontja szerint minősülő egy rendbeli emberölés bűntettében, valamint a Btk. 325. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő egy rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettében, és ezért halmazati büntetésül fegyházban végrehajtandó életfogytig tartó szabadságvesztésre, valamint mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben állapították meg.
[3] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész, az élet elleni bűncselekmény súlyosabb minősítése és a büntetés súlyosbítása érdekében, e mellett az indítványozó és védője is fellebbezést jelentett be, amelyben az emberölés bűntettének vádja alóli felmentését és a büntetés enyhítését kérték.
[4] 1.2. A kétirányú fellebbezés alapján másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla az elsőfokú döntést csupán néhány, a nyilvántartott bűnjelekről szóló rendelkezéssel kapcsolatban, azok egy részének megőrzése tekintetében változtatta meg, egyebekben azt Bf.III.83/2019/9. számú ítéletével helybenhagyta. Az indítványozói fellebbezést nem találta megalapozottnak a bíróság.
[5] Kitért indokolásában a másodfokú bíróság arra, hogy a Szombathelyi Törvényszék a bizonyítási eljárás során az ügyre irányadó speciális szabályokat maradéktalanul betartva, a tárgyalási napokon felvett nagyon alapos bizonyítás során részletesen számba vette és értékelte a vádlotti vallomásokat, kihallgatta a tanúkat, ismertette az igazságügyi szakértői véleményeket, az igazságügyi szakértőket meghallgatta, újabb szakértői véleményeket szerzett be, egyéb bizonyítási eljárásokat foganatosított, iratokat ismertetett. A bizonyítási eljárás lefolytatása közben tekintettel volt a vád és a védelem bizonyítási indítványaira is, melyeknek részben eleget tett, illetve részben elutasított.
[6] Mindezek alapján jutott arra a megállapításra, hogy nem volt olyan hiba, hiányosság, amely az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezését eredményezhette volna, valamint olyan eljárási szabályszegés sem történt, amely az ítélet felülbírálatát gátolta volna, ennélfogva a Szombathelyi Törvényszék ítéletét teljes mértékben megalapozottnak találta.
[7] 1.3. A jogerős ítélet ellen az indítványozó védőjén keresztül perújítási indítványt terjesztett elő a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont első fordulata alapján az emberölés bűntette alól történő felmentése érdekében. Az indítványban egyben kérte a Győri Fellebbviteli Főügyészséget a perújítási nyomozás elrendelésére és ennek keretében többek között a sértett holttestének exhumálását, azzal kapcsolatos vizsgálatokra történő szakértők kirendelését kezdeményezte. A védői álláspont szerint a szakértői vizsgálatoknak a lövedék be és kimeneti nyílásának pontos vizsgálatára kellene irányulnia, hogy azok alapján megállapíthatók legyenek a kilőtt lövedék anyagmaradványai, ezzel pontosabban megállapítva mely lövedék ejthette a halálos sebet a sértetten. Mindezek alapján arra a kérdésre kereste a választ, hogy kizárható-e az indítványozó által használt fegyver. Ezen kívül a védő indítványozta a túsztárgyaló és az indítványozó közötti párbeszédről készült felvétel felkutatását, ugyanis az véleménye szerint az eljárás szempontjából elengedhetetlen, valamint sérelmezte, hogy több bizonyítási indítványa is elutasításra került. A Győri Fellebbviteli Főügyészség az indítványt alaptalannak ítélte, figyelemmel arra, hogy az alapeljárásban a törvényszék más bizonyítékok mellett a tényállást a terhelti ténybeli elismerő vallomások, az egyesített igazságügyi szakértőivélemények, a szakértők párhuzamos meghallgatása alapján, a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, indokolva a védelmi bizonyítási indítványok elutasításának okait. Erre tekintettel álláspontja szerint az indítványozó és védője indítványában perújítás alapjául szolgáló okot nem szolgáltatott.
[8] 1.4. A Győri Ítélőtábla az indítványozó és védője által benyújtott perújítási indítványt alaptalannak találta, ezért azt a Bpi.II.71/2020/4. számú végzéssel elutasította. Indokolásában kitért arra, hogy egyetért a Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontjával, hogy az indítványozó a törvényben meghatározott perújítási okot nem szolgáltatott. Az indítványozó a perújítási indítványában foglaltakat már korábban, az eljárás alatt előterjesztett bizonyítási indítványaiban is előadta, amelyeket az eljáró bíróságok az indokolási kötelezettségüknek teljeskörűen eleget téve elutasítottak.
[9] 1.5. A Győri ítélőtábla végzése ellen az indítványozó védője jelentett be fellebbezést, változatlanul fenntartva a perújítási indítványában foglaltakat. A Kúria a fellebbezést alaptalannak találta, ezért a Bfv.II.359/2019/7. számú végzésében az ítélőtábla döntését helybenhagyta. A végzés indokolásának lényege szerint a Kúria, egyetértve az ítélőtábla döntésében foglaltakkal, megállapította, hogy a védő a perújítási indítványában új bizonyítékot nem ajánlott fel, az alapügyben mérlegelt bizonyítékok újraértékelésének igényével lépett fel, azonban a bírói mérlegelés nem lehet a perújítás alapja. Kifejtette ezzel kapcsolatosan a Kúria, hogy a perújítás olyan rendkívüli jogorvoslat, amelynek igénybevételére kizárólag a Be. 637. § (1) bekezdés a)-g) pontjában felsorolt okok valamelyikének maradéktalan teljesítése esetén, ugyanezen törvényhely (2), (3) és (5) bekezdéseiben írt további feltételek alapján van mód. A Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint akkor van helye a perújításnak, ha az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényekre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, vagy lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni. A Kúria szerint az ítélőtábla megfelelően mutatott rá arra a tényre, hogy csupán ezen három egymásra épülő törvényi feltétel fennállása esetén rendelhető el a perújítás, amely azonban nem teljesült.
[10] 2. Az indítványozó azért fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a Győri ítélőtábla Bpi.II.71/2020/4. számú végzése és a Kúria Bpkf.III.770/2020/2. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az említett bírósági döntések alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[11] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével kapcsolatban az indítványozó alkotmányjogi panaszában alapvetően azt kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt kialakított bírósági gyakorlatra hivatkoztak a perújítási indítványok elutasítása során, miszerint elbírált bizonyítéknak tekintendő az a bizonyítási indítvány is, amelyet az alapügyben elutasítottak, így meg sem vizsgálták. Miután ezen bírói gyakorlat kialakítása során a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény volt hatályban, amely nem tartalmazta a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot, álláspontjuk szerint a perújítási indítványok elutasítása alaptörvény-ellenes volt, az a tisztességes bírósági eljárás megsértésével járt. Véleménye szerint a kialakult joggyakorlat alapján összemossák a bizonyítási eszköz, a bizonyítási cselekmény és az ebből származó bizonyítékok fogalmát a bíróságok, így a bizonyítási cselekmények elvégzésére vonatkozó védői indítványok kerültek elutasításra az alapügy során, tehát a bizonyítékok beszerzése és megvizsgálása sem történhetett meg. Az indítványozó álláspontja alapján amennyiben a bíróság a bizonyítási indítványaiban foglaltak szerinti vizsgálatot rendelt volna el, egyértelműen lehetett volna következtetni a halálos sérülést okozó lövedék fajtájára és minden kétséget kizáróan a lövedéket működtető fegyver típusára is. Véleménye szerint ezen vizsgálatok azért is lettek volna nélkülözhetetlenek, mivel az alapeljárásban kirendelt genetikus szakértő szerint a halálos lövedéken nem volt fellelhető DNS minta, amely azonban álláspontja alapján "teljességgel kizárt". Mindezzel az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a Be. 643. § (8) bekezdésében foglalt szabályt, miszerint ha a perújítás megengedhetőségében való döntéshez bizonyítási eszköz felkutatása szükséges, a bíróság perújítási nyomozást rendel el. Ennek alapján az indítványozó véleménye szerint nem lehet az a bírósági eljárás tisztességes, amelyben a bíróság jogszabálysértéssel akadályozta meg a bizonyítékok beszerzését.
[12] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[13] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata nem zárja ki azt, hogy a perújítási indítványt elutasító bírósági döntés is önállóan támadható legyen Abtv. 27. §-a szerinti panasz benyújtásával, ebben az esetben azonban kizárólag a perújítási indítvány elbírálását elvégző bíróságok eljárásának, jogértelmezésének az alkotmányossága, így tehát a perújítási indítvány tárgyában hozott bírósági döntések Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálható (3014/2020. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [12]).
[14] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[15] 3.2. Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek - az alábbiak szerint -megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.
[16] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[17] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyekben - az alapügy terheltjeként - a perújítást kezdeményező fél volt.
[18] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[19] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert megalapozatlannak, tévesnek és jogszabálysértőnek tartja az ügyében hozott bírósági döntéseket. A panasz így valójában a támadott ítélet - közvetve az alapügyben hozott bírósági döntések - ismételt felülbírálatára irányul. Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges azonban arra, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]).
[20] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]).
[21] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[22] 4. Az eljáró bíróságok döntéseinek indokolásában az alapügyben részletesen kifejtettekre visszautalva egyértelműen számot adtak arról, hogy miért, mely jogi érvek mentén tartják megalapozatlannak a perújítási indítványt. Az idézett állandó gyakorlat alapján az Alkotmánybíróság nem bocsátkozhat annak érdemi vizsgálatába, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott bírósági döntés helyes volt-e. Ezen felül az Alkotmánybíróság jelen ügyhöz kapcsolódóan is hangsúlyosnak tartja, hogy nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntéseket tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja (lásd hasonlóan például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]).
[23] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2021. május 11.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Schanda Balázs alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1664/2020.