1/2025. JEH határozat

a Kúria Jogegységi Panasz Tanács határozata (Jpe.III.60.007/2024/11. szám) az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása iránt indított perben

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria P.VI. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. Ha a szerződés teljes érvénytelensége több okból is fennáll, és mindegyik érvénytelenségi okot a per tárgyává teszik, de a felperes keresetében csak az egyik érvénytelenségi ok kiküszöbölésével kéri a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperesnek az így érvényessé nyilvánított szerződés teljesítésére kötelezését, a keresetet a további érvénytelenségi ok fennállása miatt elutasító ítélet jogereje kizárja, hogy a felperes egy újabb perben ismételten kérje a korábbi keresetében szereplő érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperes marasztalását. Ez így van akkor is, ha a felperes az újabb keresetében nemcsak a már korábban is orvosolni kért, hanem a további érvénytelenségi okot is kéri kiküszöbölni.

2. Az ún. ítélt dolog perakadály, fennállása esetén a keresetlevelet vissza kell utasítani, illetve az eljárást hivatalból meg kell szüntetni.

3. A Gfv.30.123/2022/11. számú határozat és bármely más határozat ezzel ellentétes jogértelmezése a továbbiakban nem hivatkozható kötelező erejű jogértelmezésként.

4. A Kúria indítványozó tanácsa a Kúria Gfv.30.123/2022/11. számú határozatának jogértelmezésétől eltérhet.

Indokolás

I.

[1] A Kúria előtt Gfv.30.345/2023. számon indult felülvizsgálati eljárásban az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva a 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert jogkérdésben el kíván térni a Kúria Gfv.30.123/2022/11. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: referenciahatározat) a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés d) pontjának és 360. § (1) bekezdésének értelmezése körében.

[2] Az indítványozó tanács az előtte folyamatban lévő eljárást a Bszi. 32. § (2) bekezdése szerint felfüggesztette a jogegységi eljárás befejezéséig.

II.

[3] Az indítványozó tanács előtt indult ügyben a felperes - egyebek mellett - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. § (2) bekezdésére alapított keresetében az alperessel kötött deviza alapú kölcsönszerződésének a megkötése időpontjára visszaható hatállyal történő érvényessé nyilvánítását kérte akként, hogy a bíróság az induló ügyleti kamat éves értékét 20,95243%-ban határozza meg. Kérte továbbá, hogy az így érvényessé nyilvánított szerződés alapján kötelezze a bíróság az alperest 917.956 forint és járulékai megfizetésére. Állította, hogy a szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján érvénytelen, mert nem tartalmazza az ügyleti kamat éves százalékos értékét, és érvénytelen az árfolyamkockázat viselését a fogyasztóra telepítő kikötések átláthatatlanságából eredő tisztességtelensége miatt is. Előadta, hogy megelőzőleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 6.P.88.483/2018/16. számú - a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.636.515/2019/4. számú határozatával helybenhagyott - ítéletével az általa az alperessel szemben ugyanezen kölcsönszerződésre alapítottan előterjesztett keresetét elutasította. E korábbi perben a bíróság a határozata indokolásában megállapította, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen az árfolyamkockázatot telepítő kikötések nem világos, nem érthető volta miatt, továbbá azon okból is, mert nem tartalmazza az induló ügyleti kamat éves százalékos értékét. A felperes a jogerős ítéletben megállapított okok fennállása miatti érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása iránt terjeszti elő a jelen ügyben keresetét.

[4] Az elsőfokú bíróság a 22.P.87.843/2021/8. számú végzésével az eljárást a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján, visszautalva a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontjára, hivatalból megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az ugyanezen felek között folyamatban volt korábbi perben előterjesztett (módosított) keresetében már kérte a jelen keresetével érintett kölcsönszerződésnek a megkötéséig visszaható hatállyal történő érvényessé nyilvánítását oly módon, hogy az induló ügyleti kamat éves százalékos értékét a szerződésben pótolja a bíróság, és kötelezze az alperest a kölcsöntartozás és járulékai megfizetésére az így érvényessé nyilvánított szerződés teljesítéseként. A korábbi perben hozott keresetet elutasító ítélet jogereje a Pp. 360. § (1) bekezdése értelmében kizárja, hogy a felperes a jelen perben újból érvényesítse az igényét. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a korábbi perben a bíróság nem az érvénytelenség megállapítása iránti keresetet bírált el, így a jelen eljárás sem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása iránti új kereset alapján indult, hanem a felperes az egyszer már érdemben elutasított keresetet terjesztette elő ismételten.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 45.Pkf.632.824/2022/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát - helyes indokai alapján - helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes az előzményi és a jelen perben a keresetében egyaránt az általa is érvénytelennek állított kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását kérte a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése, 198. § (1) bekezdése, 200. § (1) bekezdése, 298. §-a és 523. § (1) bekezdése alapján. Mindkét pernek tehát ugyanaz a kölcsönszerződés a ténybeli alapja, a jogalap pedig az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása mindkét esetben. Ezen nem változtat az sem, hogy az előzményi perben a felperes csupán egy, a jelen perben viszont két érvénytelenségi okot is megjelölt, amelyek kiküszöbölését kérte. Az előzményi perben ugyanis a bíróság az alperes érvénytelenségi kifogása alapján vizsgálta a felperes akkori keresetében nem hivatkozott érvénytelenségi okot, az árfolyamkockázatot telepítő kikötések tisztességtelenségét is. A felperes a korábbi perben nem ismerte el az alperesnek az erre az érvénytelenségi okra alapított kifogását, így e körben még eshetőlegesen sem terjesztett elő az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló kereseti kérelmet. A bíróság ugyanakkor az alperesi kifogásra tekintettel megállapította a szerződés árfolyamkockázat telepítésére vonatkozó rendelkezéseinek a tisztességtelenségét, és emiatt a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét. Ennek az érvénytelenségi oknak a fennállása miatt pedig az ügyleti kamat éves százalékos értéke megjelölésének hiánya miatti érvénytelenség kiküszöbölésére irányuló kérelmet is elutasította, mivel a szerződés önmagában ez utóbbi érvénytelenségi ok kiküszöbölésével nem volt érvényessé nyilvánítható. A kereset érdemi elbírálását jelenti az is, ha a bíróság bármely érdemben megvizsgált okból a keresetet elutasítja. A régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése (az ügyleti kamat éves százalékos mértéke megjelölésének elmulasztása) mint érvénytelenségi ok kiküszöbölése, a szerződés emiatt történő érvényessé nyilvánítása iránti kereset tárgyában hozott döntéshez fűződő anyagi jogerőhatás ezért a Pp. 360. § (1) bekezdése értelmében mindenképpen kizárja az ugyanilyen tartalmú kereset indítását. A keresetlevél részbeni visszautasításának vagy az eljárás részbeni hivatalbóli megszüntetésének viszont a Pp. szabályai szerint nem lehet helye, emiatt a teljes eljárást hivatalból meg kellett szüntetni.

[6] A jogerős végzés ellen - annak az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, egyben kérte a felülvizsgálat engedélyezését. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 346. § (1), (4) és (5) bekezdését, 360. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 237. § (2) bekezdését, valamint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 37. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a korábbi perben hozott ítélet jogereje nem zárta ki a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása iránti újabb kereset előterjesztését, mivel sem a tényazonosság, sem a jogazonosság nem állapítható meg. Az előzményi perben előterjesztett eredeti kereset ténybeli alapját az képezte, hogy az érvényes szerződésből eredő követelést az alperes nem teljesítette. Ezután a felperes módosított keresetében az induló ügyleti kamat megállapításával történő érvényessé nyilvánítást kérte. A bíróság azonban nem tudott helyt adni a módosított keresetnek, mert egy további érvénytelenségi ok, az árfolyamkockázatot telepítő szerződéses kikötések tisztességtelenségének fennállását is megállapította. E második érvénytelenségi okra is kiterjedő kereseti kérelem hiányában pedig az érvénytelenség különös jogkövetkezményeinek alkalmazására nem kerülhetett sor, azokról a bíróság érdemben nem dönthetett. A bíróság akkor csak az érvénytelenség általános jogkövetkezményét alkalmazhatta, és emiatt a keresetet elutasította, a felek közötti elszámolást az előzményi perben nem végezték el. A jelen perben viszont a kamat százalékos értékének hiánya mint érvénytelenségi ok mellett a korábbi jogerős ítélet alapján az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességtelensége is tény. A jogazonosság sem áll fenn, az előzményi perben hozott ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás ugyanis csak arra terjed ki, hogy a perbeli kölcsönszerződés két okból is érvénytelen. A korábbi perben a felperes mindkét érvénytelenségi ok kiküszöbölésére alkalmas keresetet nem terjesztett elő, ezt csupán a jelen perben tette meg. Önmagában amiatt pedig nem állhat fenn jogazonosság, hogy mindkét kereseti kérelemben azonosak a jogszabályi hivatkozások. Álláspontjának alátámasztása érdekében a felperes a Kúria Gfv.30.123/2022/11. számú határozatára is utalt.

[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.

[8] A Kúria a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján engedélyezte.

III.

[9] A Kúria a referenciahatározatban, vagyis a Gfv.30.123/2022/11. számú határozatában a jogerős eljárást megszüntető végzést a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[10] A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban arra a kérdésre kellett választ adni, hogy az újabb perben érvényesített igényt a korábbi perben eljárt bíróság az ítéletével már jogerősen elbírálta-e. Rögzítette, hogy az előzményi perben a felperes eredetileg kölcsönszerződésből eredő követelés jogcímén kérte az alperes marasztalását. A keresetét utóbb részben módosította, és a követelése alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelenségének kiküszöbölését kérte úgy, hogy a bíróság állapítsa meg az ügyleti kamat éves százalékos mértékét. A bíróság az elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy nem csupán az ügyleti kamat meghatározásának hiánya miatt, hanem az árfolyamkockázatot telepítő szerződéses kikötések tisztességtelensége következtében is érvénytelen a kölcsönszerződés, tehát több érvénytelenségi ok is fennáll. A felperes azonban kizárólag a kamat meghatározásával kérte az érvényessé nyilvánítást, a szerződés viszont csak valamennyi érvénytelenségi ok egyidejű orvoslásával nyilvánítható érvényessé.

[11] Az újabb perben ugyanakkor a felperes már nem vitatja, hogy a kölcsönszerződés két ok miatt is érvénytelen, és az érvénytelenség orvoslásának olyan módját kéri alkalmazni, amely álláspontja szerint a megelőző perben hozott ítéletben megállapított mindkét érvénytelenségi ok orvoslására alkalmas. Ez az újabb igény nem tekinthető ítélt dolognak, mivel erről a korábbi perben eljárt bíróság nem határozott. A Kúria ezért a Gfv.30.123/2022/11. számú határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes korábbi és újabb perben érvényesített igényei nem azonosak. Kiemelte, hogy a felperes nem zárható el annak lehetőségétől, hogy külön perben kérje a kölcsönszerződés érvénytelenségének korábbitól eltérő módon történő orvoslását, az álláspontja szerint ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatása ellenértékének megtérítését.

[12] Az indítványozó tanács a referenciahatározatban megfogalmazott jogértelmezéssel nem ért egyet.

[13] Álláspontja szerint a Kúria Gfv.30.123/2022/11. számú határozatának jogi indokolásából az következik, hogy a Kúria a jogazonosságot nem látta megállapíthatónak, úgy ítélte meg, hogy a felperes az újabb perben az érvénytelenségnek a korábbitól eltérő módon történő orvoslását kérte, és a mindkét érvénytelenségi okra alapított keresetről a korábbi perben eljárt bíróság (érdemben) nem határozott.

[14] Az indítványozó tanács rámutatott, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesülése tárgyában hozott 6/2022. Jogegységi határozatában (Jpe.III.60.027/2022/15.) kifejtette, hogy az anyagi jogerő megállapításának a fél- és tényazonosság mellett a jogazonosság is feltétele. Ebben a körben az a vizsgálandó kérdés, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 229. § (1) bekezdésében és a Pp. 360. § (1) bekezdésében rögzített "keresettel érvényesített jog" és az "ugyanazon jog" fordulatok hogyan feleltethetők meg egymásnak. A kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az alanyi jogot tételező jogi normában meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt valamilyen igény támasztására. Az alanyi jog mindig egy jogviszonyból ered. Egy jogviszonyból akár több alanyi jog is érvényesíthető (például a szerződés teljesítésének követelése, elállás/felmondás, kellékszavatosság, kontraktuális kártérítési igény), amelyek - az anyagi jog szabályozásától függően - vagy kizárják egymást, vagy egymás mellett is érvényesíthetők. A fentiekkel összhangban a Pp. is megkülönbözteti egymástól a jogviszonyt és az abból eredő keresetet [keresethalmazat: Pp. 173. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont; keresetváltoztatás 185. § (1) bekezdés, 215. § (1) bekezdés], valamint az alanyi jogot létrehozó anyagi jogi normát [jogalap, Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont] és magát az alanyi jogot [keresettel érvényesített jog, Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pont]. A keresetlevélben előterjesztett kereset - a Pp. által szabályozott háromtagú pertárgyfogalomnak megfelelően - tartalmazza az (ekkor még érvényesíteni kívánt, később érvényesített) alanyi jogot (az azt létrehozó jogi norma megjelölésével), az ebből eredő követelésre vonatkozó kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket [Pp. 170. § (2) bekezdés a), b), c) pont, Pp. törvényjavaslat 325. §]. (6/2022. JEH, Indokolás [30]-[32])

[15] Az adott ügyben a felperes keresete mindkét perben azonos jogviszonyon alapult, és az indítványozó tanács álláspontja szerint a felperes e jogviszonyból származó azonos alanyi jogot kívánt érvényesíteni az előzményi perben módosított kereseti kérelmében [Pp. 185. § (2) bekezdés] és a jelen perben előterjesztett keresetlevelében. Mindkettőben a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság a kölcsönszerződést a megkötéséig visszaható hatállyal nyilvánítsa érvényessé az induló ügyleti kamatláb százalékos értékének meghatározásával és marasztalja az alperest a keresetben meghatározott összegben [Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont, 7. § (1) bekezdés 11. pont]. Az érvényesíteni kívánt jogot pedig a jogalap megjelölése útján többek között a régi Ptk. 237. § (2) bekezdésére alapította [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont, 7. § (1) bekezdés 8. pont], és a kereseti kérelmét megalapozó tényként adta elő a kölcsönszerződés megkötésének tényét, releváns tartalmát, valamint a kereset összegszerűségét megalapozó adatokat [Pp. 170. § (2) bekezdés c) pont].[1]

[16] A különbség a két kereseti kérelem között az, hogy az előzményi perben a felperes a kölcsönszerződés érvénytelenségét csak egy okból állította (pontosabban ismerte el a módosított kereseti kérelme előterjesztésével), míg jelen perben a már korábban elismert mellett egy további okból is érvénytelennek minősülő szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek együttes alkalmazását kérte. Az indítványozó tanács álláspontja szerint azonban ez nem változtat a keresettel érvényesített jog azonosságán, bár kétségkívül érinti a kereset összegszerűségét.

[17] Ez a helyzet ugyanakkor nem azonos a 6/2022. Jogegységi határozattal elbírált jogkérdéssel, miszerint, ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre. Nem arról van szó ugyanis, hogy a felperes a rendelkezési jogával élve az őt megillető alanyi jogának csak egy részét érvényesítette a korábbi perben, és most egy korábban nem érvényesített követelésrészre, azaz a korábban nem érvényesített, a jogviszonyból származó további igényre vonatkozna a keresete. A keresetek ugyanis legalábbis részben "fedik egymást", abban a körben, amelyben a felperes a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontján alapuló érvénytelenségi ok kiküszöbölését kéri.

[18] Az indítványozó tanács kiemelte, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekre a régi Ptk. általános szabályaihoz képest részben speciális rendelkezések vonatkoznak. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét eredményezi mind a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerinti érvénytelenségi ok, mind az árfolyamkockázatról adott nem megfelelő tájékoztatás mellett az árfolyamkockázat fogyasztóra történő telepítése, a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése és 209/A. § (2) bekezdése alapján. Miután mindkét érvénytelenségi ok kihatással van a fogyasztó fizetési kötelezettségére, ezért az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására irányuló keresetet előterjesztő félnek a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése értelmében a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. A korábbi perben hozott jogerős ítéletben megállapított fenti két érvénytelenségi ok egyike sem szüntethető meg anélkül, hogy egyidejűleg a másik érvénytelenségi ok jogkövetkezményét ne vonná le a bíróság, azaz csak olyan kereseti kérelem alkalmas az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására, amely a mindkét okból érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítására irányul: a bíróság az általa megállapított kamat százalékos értékének meghatározása mellett mentesíti a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltétel alapján őt terhelő árfolyamkockázat viselése alól, a felek közötti teljes elszámolás eredményeként meghatározva a fizetési kötelezettséget.

[19] A fentiekből következik, hogy miután külön-külön nem lehet levonni a két önálló érvénytelenségi ok jogkövetkezményét, a felperes kénytelen jelen perben mindkét érvénytelenségi okra hivatkozni. Az előzményi perben ugyanakkor a bíróság az alperes kifogása alapján már mindkét érvénytelenségi okot érdemben vizsgálva hozta meg döntését. A Pp. 176. § (3) bekezdése értelmében pedig a keresetlevelet akkor is vissza kell utasítani, ha a visszautasításra alapot adó okok a keresetlevélnek csak valamely részét érintik, ennek megfelelően a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs helye az eljárás részbeni megszüntetésének sem.

[20] Az indítványozó tanács álláspontja szerint a felperes az érvénytelenségnek nem a korábbitól eltérő módon történő orvoslását kérte jelen keresetével. Mindkét perben - ugyan eltérő számítást alkalmazva - egyaránt a kamat százalékos értékének a megállapításával a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását kérte, és az elszámolás eredményeként az alperes marasztalását, az előzményi perben magasabb, jelen perben alacsonyabb összegben (mivel utóbbi esetben nem érvényesítette az alperessel szemben a tisztességtelen feltétel alapján az általa számítottak szerint tisztességtelenül kiterhelt követelésrészt).

[21] A régi Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza az érvénytelenség alkalmazható jogkövetkezményeit, azaz az arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy a bíróság milyen módon tudja levonni az érvénytelenség következményét. Ez deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés esetén csak a (2) bekezdés esetköreire (érvényessé, illetve a határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítás) korlátozódik a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése értelmében. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat értelmében a régi Ptk. alkalmazása körében változatlanul irányadó 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontja szerint az érvénytelenség további jogkövetkezményeit (régi Ptk. 237. §) a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján, az elévülés, illetve elbirtoklás korlátai között alkalmazza. A 7. pont értelmében a bíróság a fél által kért jogkövetkezmény helyett az érvénytelenség más jogkövetkezményét is alkalmazhatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. A PK vélemény értelmében az érvénytelenség orvoslásának módján azt kell érteni, hogy a fél mely jogkövetkezmény alkalmazását kéri, és nem azt, hogy az adott érvénytelenségi jogkövetkezményt milyen tartalommal kéri meghatározni.

[22] Ezt támasztja alá az a szakmai álláspont is, amely - azt a kérdést vizsgálva, ha a bíróság amiatt utasítja el a keresetet, mert a felek kölcsönös tiltakozása miatt nem alkalmazhatja az érvénytelenség valamely jogkövetkezményét, a felperes indíthat-e újabb pert ugyanazt az érvénytelenségi okot állítva egy másik jogkövetkezmény alkalmazása iránt - az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló keresetet olyan összetett keresetnek tekinti, amelyben az állított érvénytelenségi ok és a jogkövetkezmény alkalmazását lehetővé tevő anyagi jogi rendelkezés együttesen minősül érvényesített jognak. Ebből az is következik, hogy a keresettel érvényesített jog azonossága csak akkor áll fenn, ha a felperes által állított érvénytelenségi ok és az általa alkalmazni kért jogkövetkezmény is azonos mindkét perben.

[23] Jelen ügyben az állított érvénytelenségi ok (jogszabályba ütközés) részben azonos a korábbi perben jogerősen elbírálttal, és a felperes azonos jogkövetkezmény levonását, a szerződés érvényessé nyilvánítását kéri.

[24] Az ítélt dolog mint eljárási akadály alkotmányos érvényesülésének alapvető feltétele, hogy az adott döntés érdemi vizsgálat eredményeként szülessen meg, ugyanis a perbe vitt jogok érdemi elbírálását tartalmazó döntés igényt tarthat arra, hogy a jogrendszerben véglegesnek ismerjék el. Míg tehát az érdemi döntés véglegességének az igénye a jogbiztonság alkotmányos elvét szolgálja, addig az ilyen jellemzővel nem rendelkező döntések res iudicata-ban megnyilvánuló eljárási akadályként való téves értékelése éppen Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) érvényesülése ellen hat, hiszen a bírósághoz fordulás jogát akadályozza (3335/2019. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [24]-[25]; 6/2022. Jogegységi határozat, Indokolás [20]).

[25] Az indítványozó tanács álláspontja szerint a korábbi perben a bíróság érdemi elbírálást követően utasította el a felperes keresetét. A korábbi per a régi Pp. hatálya alatt indult. A régi Pp. 212. § (1) bekezdése alapján a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is -végzéssel határoz.

[26] A korábbi perben a jogszabályba ütközés miatti érvénytelenség tekintetében a felperes módosított kereseti kérelme megfelelt a DH2 tv. 37. § (1) és (2) bekezdésének, ezért nem volt eljárási akadálya az érdemi elbírálásának. Ennek során az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző módon nem tüntette fel a kamat százalékos értékét, ugyanakkor a felek annak összegében, nominális mértékében megállapodtak. Eszerint az összegszerűen kifejezett kamat az összes törlesztőrészlet és a kölcsönösszeg különbsége, amely összegből az üzletszabályzat képlete alapján az éves induló százalékos kamatláb 13,33%, így a szerződés ezen okból fennálló semmissége e százalékos érték feltüntetésével kiküszöbölhető. Tekintettel azonban arra, hogy az adós fizetési kötelezettségét meghatározó szerződési feltétel nélkül a szerződés nem teljesíthető, a keresetet elutasította. Mindebből következik, hogy a korábbi perben eljárt bíróság a felperes módosított keresetét érdemben vizsgálta, azonban az alperes tisztességtelenségre hivatkozással előterjesztett megalapozott érvénytelenségi kifogására tekintettel nem látott lehetőséget annak teljesítésére. Pusztán abból a körülményből, hogy nem került sor a korábbi perben a felek közötti elszámolásra, nem következik a kereset érdemi elbírálásának hiánya. A felperes eljárási jogait gyakorolta azzal, hogy a tisztességtelenségre alapított érvénytelenségi kifogásnak kizárólag az elutasítását kérte, bízva abban, hogy a kifogást a bíróság nem fogja alaposnak ítélni. E pertaktikai döntésének következménye azonban az, hogy az elő nem terjesztett eshetőleges igényét - a fenti sajátos, szükségképpen csak együttesen alkalmazható elszámolásra tekintettel - már nem érvényesítheti egy újabb perben.

[27] Az indítványozó tanács megítélése szerint a jogerős permegszüntető végzés folytán nem sérül a felperesnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírósághoz forduláshoz való joga. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a keresetindítási jog a személynek az a joga, hogy a megsértett alanyi jogának orvoslása végett a bírósághoz forduljon; a bírósághoz fordulás joga olyan alapvető jog, amely - hasonlóan az egyéb alapvető jogokhoz - szükséges és arányos korlátozás tárgya lehet (2218/B/1991. AB határozat, 467/B/1997. AB határozat). E korlátozás viszont csak akkor felel meg az Alkotmány 8. § (2) bekezdésből fakadó követelménynek, ha valamely alkotmányos cél eléréséhez szükséges, s azzal arányos [51/2009. (IV. 28.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság idézett határozatai a keresetindítási határidővel voltak kapcsolatosak, de az Alkotmánybíróság vizsgálta a bírósághoz fordulás jogának érvényesülését más perakadállyal összefüggésben is. A 3212/2015. (XI. 10.) AB határozatban elutasította a bíróság jogerős permegszüntető végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) és (7) bekezdése tekintetében. Kifejtette, a bírósághoz fordulás joga már csak azért sem sérülhetett, mert az indítványozók által is aláírt választottbírósági kikötés ellenére fordultak a rendes bírósághoz, amely ügyükkel foglalkozott, és abban érdemi döntés csupán azért nem született, mert az indítványozók korábbi rendelkezésük szerint a rendes bíróság helyett a választottbíróság eljárását kívánták.

[28] Jelen ügyben nem jelenti a bírósághoz fordulás jogának sérelmét az anyagi jogerő intézményének érvényesülése. A felperes ugyanis nem volt elzárva igényének bíróság előtti érvényesítésétől, mert a megelőző perben - hasonlóan a jogszabályba ütközésre alapított érvénytelenségi kifogásra tekintettel előterjesztett keresetmódosításához -lehetősége volt, illetve lett volna arra, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel ellenkérelemben hivatkozott tisztességtelenségének esetére egy másodlagos, eshetőleges kereseti kérelmet terjesszen elő, amelyben az alperes által állított mindkét okra figyelemmel kéri a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményének levonását. E rendelkezési jogával azonban a megelőző perben nem élt.

[29] Az indítványozó tanács álláspontja szerint a kifejtett okokból a felperes jelen perben előterjesztett keresete a Pp. 360. § (1) bekezdése alapján érdemben nem bírálható el, ezért nem jogszabálysértő az eljárása Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontjára utalással a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján hivatalból megszüntető jogerős végzés.

IV.

[30] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában egyetértett az indítványozó tanács álláspontjával. Rámutatott, hogy a felperes a korábbi perben teljes terjedelmében érvényesítette a követelését, a két perben érvényesített igény nem tér el egymástól. Az azonos alanyi jog, az ebből eredő követelésre vonatkozó azonos kereseti kérelem, a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények azonossága megállapítható. Az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben ezért érvényesül az anyagi jogerőhatás, így a kereset érdemben nem vizsgálható. Hangsúlyozta azt is, hogy az ítélt dolog joghatása az érdemi vizsgálat eredményeként hozott döntéshez kapcsolódik. A bíróság az érvényesített jogot és a kereseti kérelmet érdemben bírálja el akkor is, ha az alperes sikerrel hivatkozott a jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló rendelkezésre. Az előzményi perben hozott ítélet kiterjedt mindkét érvénytelenségi okra, mivel a bíróság a felperes által el nem ismert érvénytelenségi okot is érdemben vizsgálta az alperes kifogása alapján.

V.

[31] A felperes a Bszi. 40. § (1) bekezdése alapján a határozathozatalt mellőző végzés meghozatalát kérte. Kifejtette, hogy az anyagi jogerő tárgyi terjedelmét a keresettel érvényesített jog, illetve az annak alapjául szolgáló tények és jogi okfejtések jelölik ki, következésképpen az anyagi jogerőhatás nem terjedhet ki olyan igényre, amelyet a fél nem vitt perbe. Kétségtelen, hogy mind az előzményi, mind a jelen perben azonos érvénytelenségi jogkövetkezmény, az érvényessé nyilvánítás iránt terjesztett elő keresetet, azonban ugyanazon jogszabályi rendelkezés megjelölése mellett eltérő igényeket érvényesített, így a háromtagú pertárgyfogalom elemei közül kizárólag az érvényesíteni kívánt jog tekintetében mutatható ki azonosság; a kereset ténybeli alapja, valamint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem a két ügyben eltér. Az ítélt dolog fennállása ezért a megítélése szerint nem állapítható meg. Megjegyezte, hogy az indítványozó tanács álláspontjának elfogadása esetén a felek közötti jogvita úgy zárulna, hogy eljárásjogi okokból egyik ügyben eljárt bíróság sem vizsgálta, illetve vonta le a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét. Arra is utalt, hogy a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során a felek kérelméhez nincs kötve. Ezért abban az esetben, ha a keresetben alkalmazni kért jogkövetkezmény kapcsán felmerülne a perakadály fennállása, szerinte a bíróságnak a Pp. 237. § (3) bekezdés a) és c) pontjai alapján anyagi pervezetés keretében nyilatkoztatnia kellene a peres feleket, hogy az érvénytelenség más, a jogszabály által megengedett jogkövetkezményének alkalmazása ellen tiltakoznak-e. A felek együttes tiltakozásának hiányában pedig a keresetlevél visszautasítására, illetve az eljárás megszüntetésére a perakadály miatt nem kerülhetne sor, hanem más lehetséges érvénytelenségi jogkövetkezményt kellene alkalmazni. Végül megjegyezte, hogy az ellenkező jogértelmezés elfogadása esetében a kölcsönszerződés adósai jogalap nélkül gazdagodnának, a szerződéses szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékegyensúlya helyreállíthatatlanul megbomlana.

VI.

[32] A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy az indítványban szereplő, az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben felmerült jogkérdés azonos a referenciahatározatban elbírált jogkérdéssel. Mindkét ügyben állást kellett, illetve állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy ha a felek közötti szerződés érvénytelensége több okból is fennáll, és mindegyik érvénytelenségi okot a per tárgyává teszik, de a felperes keresetében csak az egyik érvénytelenségi ok kiküszöbölésével kéri a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperesnek az így érvényessé nyilvánított szerződés teljesítésére kötelezését, a keresetet a további érvénytelenségi ok fennállása miatt elutasító ítélet jogereje kizárja-e, hogy a felperes egy újabb perben ismételten kérje a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperes marasztalását. Az indítványozó tanács ezért, mivel nem értett egyet a referenciahatározatban foglalt jogértelmezéssel, a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja és 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokoltan gyakorolta indítványozói jogosultságát a helyes és a bíróságokra nézve is kötelező jogértelmezés megállapítása érdekében.

[33] Az indítványban felvetett jogkérdéssel kapcsolatban a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja a következő:

[34] A szerződésből a régi Ptk. 198. § (1) bekezdése szerint kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az érvénytelen szerződés ezeket a joghatásokat értelemszerűen nem válthatja ki. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye ugyanis az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, nincs kötelemkeletkeztető hatálya, az ilyen szerződéshez nem fűződhetnek a felek által célzott joghatások, a szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan (Pfv.20.865/2022/15.).

[35] Előfordulhat azonban a gyakorlatban, hogy az érvénytelen szerződés alapján teljesítés történt. Az érvénytelenség különös jogkövetkezményei ezeknek a vagyoneltolódásoknak a rendezését szolgálják.

[36] A régi Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdése az érvénytelenség három különös jogkövetkezményét nevesíti. Ezek: az eredeti állapot helyreállítása, a szerződés érvényessé nyilvánítása és a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítása. A DH2 tv. hatálya alá tartozó szerződések érvénytelensége esetében közülük - a törvény 37. § (1) bekezdésének speciális rendelkezésére tekintettel - különös jogkövetkezményként az érvényessé vagy a hatályossá nyilvánítás alkalmazása merülhet fel.

[37] Az érvényessé nyilvánítás a bíróság jogalakító döntése, amellyel a szerződés fenntartása érdekében a szerződéskötés időpontjára visszamenőleges hatállyal kiküszöböli a szerződés teljes érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi okot. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése olyan, a szerződés tartalmát érintő alakító beavatkozást jelent, amely alkalmas az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem orvoslására. Az érvényessé nyilvánítást követően a szerződést úgy kell tekinteni és teljesíteni, mintha az eleve az ítéletben foglaltaknak megfelelő tartalommal, érvényesen jött volna létre. Az érvényessé nyilvánítás alapján kialakult szerződéses tartalom irányadó abban a tekintetben is, hogy a konstitutív döntést megelőzően teljesített szolgáltatások jogi sorsa hogyan alakul. A szerződő felek a régi Ptk. 238. § (1) bekezdése értelmében a szerződésszegésért is úgy felelnek, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna.

[38] Az eredeti állapot helyreállítása a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását jelenti, a bíróságnak a vagyoneltolódás rendezése során olyan helyzetet kell teremtenie, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ha tehát a felek valamelyike már teljesítette kötelezettségét, a nyújtott szolgáltatást vissza kell juttatnia. Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások esetében pedig a visszatérítésnek főszabály szerint kölcsönösen meg kell történnie. A szerződéskötést megelőző állapot akkor állítható vissza, ha ezt a szerződéses szolgáltatások természete lehetővé teszi, és utólagosan sem következtek be olyan változások, amelyek az eredeti állapot helyreállítását kizárják, tehát sem az eredeti, sem az utólagos irreverzibilitás esete nem áll fenn. E feltételek hiányában az eredeti állapot helyreállításának mint különös érvénytelenségi jogkövetkezménynek az alkalmazására nem kerülhet sor.

[39] A hatályossá nyilvánítás a bíróság jogalakító döntése, amelynek rendeltetése, hogy az érvénytelennek bizonyult szerződésben vállalt szolgáltatások eredeti, illetve utólagos irreverzibilitása esetében a jövőre nézve rendezze a felek kapcsolatát úgy, hogy tudomásul veszi a bekövetkezett tényhelyzetet, az addigi vagyonmozgásokat, megteremti az addigi teljesítések jogalapját, és azokra figyelemmel rendelkezik az esetlegesen részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékének az elszámolásáról. A felek közötti kötelmet ilyenkor a határozathozatalig hatályossá nyilvánított érvénytelen szerződés helyett a konstitutív bírósági döntés hozza létre. Az e kötelemhez fűződő joghatások azonban nem azonosak az érvényes szerződés joghatásaival. A szerződés hatályossá nyilvánítása ugyanis nem eredményezhet olyan helyzetet, mint amilyen a szerződés érvényessége esetén állna fenn.

[40] A bíróság az érvénytelenség különös jogkövetkezményeit nem alkalmazhatja hivatalból, alkalmazásukra a polgári perben csak a fél erre irányuló kérelme (keresete, viszontkeresete) alapján kerülhet sor. A kereseti kérelemnek az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően konkrétnak kell lennie [Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont]. Nem elegendő tehát a bíróságtól az eredeti állapot helyreállítását vagy a szerződés érvényessé, illetőleg hatályossá nyilvánítását kérni. A félnek pontosan meg kell jelölnie a kereseti kérelmében, hogy ezt milyen tartalommal kéri a bíróságtól, például hogy mekkora összeg visszafizetését, mely dolog visszaadását igényli, illetve konkrétan hogyan kéri az érvényessé nyilvánítás esetén az érvénytelenség okát kiküszöbölni. A DH2 tv. 37. § (1) bekezdése a törvény hatálya alá tartozó szerződések esetében külön is előírja, hogy ha a fél az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.

[41] Más kérdés, hogy a bíróság az alkalmazandó érvénytelenségi jogkövetkezmény körében nincs kötve a fél kereseti, illetve viszontkereseti kérelméhez, hanem az érvénytelenség más jogkövetkezményét is alkalmazhatja, ha a vagyoneltolódás rendezése érdekében az mutatkozik célszerűnek. A kereseti kérelemtől való eltérésnek egy korlátja van: a bíróság nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik (Gfv.30.205/2023/2.).

[42] Előfordulhat, hogy a szerződés több okból is teljes egészében érvénytelen, és a felek a perben mindegyik érvénytelenségi okra hivatkoznak, vagy a bíróság hivatalból észlel semmisségi okokat, és ezt a felek tudomására hozza. Ilyen esetben a szerződés érvényessé nyilvánítására, ha annak feltételei egyébként fennállnak, csak egységesen, valamennyi, a per tárgyát képező érvénytelenségi ok kiküszöbölésével kerülhet sor. Önmagában az egyik érvénytelenségi ok kiküszöbölése ugyanis nem szünteti meg a szerződés érvénytelenségét. Ettől eltérő az az eset, amikor a szerződés érvényessé nyilvánítását követően a felek egy újabb eljárásban további, addig nem észlelt érvénytelenségi okra hivatkoznak. Ez utóbbinak nincs akadálya, a kereset vagy az alperes kifogása alapján az újabb érvénytelenségi okra tekintettel a bíróság a korábban hivatkozott érvénytelenségi ok kiküszöbölésével érvényessé nyilvánított szerződés érvénytelenségét is megállapíthatja, és a felek megfelelő kérelmei alapján ismételten sor kerülhet az érvénytelenség valamely különös jogkövetkezményének az alkalmazására is.

[43] A szerződés érvénytelenségének megállapítása, illetve az érvénytelenség valamely különös jogkövetkezményének alkalmazása iránti kereset tárgyában hozott érdemi döntéshez - mint minden más érvényesített jog tárgyában hozott érdemi határozathoz - anyagi jogerőhatás fűződik.

[44] Az anyagi jogerőhatás tartalmát és terjedelmét a Kúria a követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről szóló 6/2022. Jogegységi határozatában (Jpe.III.60.027/2022/15.) vizsgálta. Rámutatott, hogy az anyagi jogerőhatás a jogerős ítélethez a Pp. 360. § (1) bekezdése értelmében fűződő pozitív és negatív hatást jelenti. A Pp. 360. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a keresettel és az ellenkövetelés fennállta tekintetében érdemben elbírált beszámítással érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerőhatás). E szabály értelmében az anyagi jogerő pozitív hatása az ítélet tartalmának irányadó voltát fejezi ki: a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni, ahhoz a felek, a bíróság és más hatóságok egyaránt kötve vannak. Az anyagi jogerő negatív hatása pedig az újabb per, illetőleg újabb bírói döntés tilalmát jelenti: az a tilalom, amelynek értelmében kizárt, hogy a felek és jogutódaik ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresetet indíthassanak.

[45] Az anyagi jogerő együttes feltételei a fél-, a tény- és a jogazonosság; bármelyik hiánya kizárja a megállapítását. A félazonosság az anyagi jogerőhatás személyi, a tény- és jogazonosság a tárgyi terjedelmét határozza meg.

[46] A félazonosság azokat a személyeket jelöli, akikre nézve a jogerőhatás az újabb perlést kizárttá teszi: a feleket és jogutódaikat. Emellett az anyagi jogerőhatás - az egyéb feltételek fennállása esetén - kiterjed azokra a személyekre is, akik a perben nem vettek részt, de érdekükben az ügyész vagy egyéb külön jogszabályban feljogosított szervezet pert indított [Pp. 360. § (2) bekezdés].

[47] A tényazonosság az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeknek az azonosságát jelenti. Az érvényesíteni kívánt jogot megalapozó tényeket a jogalapul megjelölt jogszabályban rögzített törvényi tényállás tartalmazza, míg a kereseti kérelmet megalapozó tények alatt az adott perben érvényesített konkrét követelés tényalapja, azaz a követeléssel összefüggő történeti tények értendők. A tényazonosság hiánya esetén fel sem merülhet az ítélt dolog.

[48] Annak megítélése során, hogy a jogazonosság mit jelent, a 6/2022. Jogegységi határozatban (Jpe.III.60.027/2022/15.) foglaltak szerint abból kell kiindulni, hogy a Pp. 360. § (1) bekezdésében rögzített "keresettel érvényesített jog" és az "ugyanazon jog" fordulatok hogyan feleltethetők meg egymásnak.

[49] A kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az alanyi jogot tételező jogi normában meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt valamilyen igény támasztására. Az alanyi jog mindig egy jogviszonyból ered. A jogviszony létrejöhet az alanyi jog megnyílását megelőzően (például a szerződés megkötése megelőzi a szerződésszegés jogkövetkezménye iránti igényt), vagy azzal egy időben (a kár bekövetkezésével jön létre a kárkötelmi jogviszony, egyúttal megnyílik a kártérítés követelésére irányuló alanyi jog). Egy jogviszonyból akár több alanyi jog is érvényesíthető (például a szerződés teljesítésének követelése, elállás/felmondás, kellékszavatosság, kontraktuális kártérítési igény), amelyek - az anyagi jog szabályozásától függően - vagy kizárják egymást, vagy egymás mellett is érvényesíthetők.

[50] A fentiekkel összhangban a Pp. is megkülönbözteti egymástól a jogviszonyt és az abból eredő keresetet [keresethalmazat: Pp. 173. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont; keresetváltoztatás: Pp. 185. § (1) bekezdés, 215. § (1) bekezdés], valamint az alanyi jogot létrehozó anyagi jogi normát [jogalap: Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont] és magát az alanyi jogot [keresettel érvényesített jog: Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pont]. A keresetlevélben előterjesztett kereset - a Pp. által szabályozott háromtagú pertárgyfogalomnak megfelelően - tartalmazza az (ekkor még érvényesíteni kívánt, később érvényesített) alanyi jogot (az azt létrehozó jogi norma megjelölésével), az ebből eredő követelésre vonatkozó kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket [Pp. 170. § (2) bekezdés a), b), c) pont].

[51] A Pp. alapelvi jelentőséggel ismeri el a felek rendelkezési jogát, a kérelmi elvet és a kérelemhez kötöttség elvét, amellyel összhangban kell keresni a perrendtartás valamennyi szabálya, köztük az anyagi jogerőre vonatkozó rendelkezés helyes értelmét is [Pp. 1. § (2) bekezdés, 2. § (1) és (2) bekezdés]. Rendelkezési joga gyakorlásával a felperes választja - és egyben szabja - meg az általa bíróság előtt érvényesített jogot, és ő határozza meg a bíróság döntésére irányuló kereseti kérelem előadásával az érvényesített joggal összefüggésben a bíróságtól kért jogvédelem mikéntjét, terjedelmét is [Pp. 170. § (2) bekezdés a) és b) pont]. A kereseti kérelem, amelynek kimerítésével kell döntenie a bíróságnak a keresetről, a bíróság megengedett beavatkozásának (jogvédelem) terjedelmét határozza meg a felek jogviszonyában: a bíróság "felhatalmazása" felől nézve nem más, mint a bírósági ítélet jogvédelmi funkciójának végső pontja. A bíróság a felek jogviszonyát ezen túlmenően nem érintheti. A Pp. a bíróság ítéletével szemben ennek megfelelően fogalmaz meg a kereseti kérelmen keresztül - kettős - elvárást: az ítéletnek nem csak a kereseti kérelmet kell kimerítenie [Pp. 341. § (1) bekezdés], de nem is terjedhet túl azon [Pp. 342. § (1) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a perben érvényesített jogról a kereseti kérelem korlátján belül dönthet (egyben köteles dönteni); a bíróság a kereseti kérelem korlátján belül vizsgálhatja az érvényesített követelés megalapozottságát. Az anyagi jogerő magához az ítélethez fűződik, tehát a bíróságnak az ügy érdemében, a kereseti kérelemről hozott döntéséhez.

[52] Ez vezethető le a jogszabályok értelmezése alapján is: a Pp. 360. § (1) bekezdés szerinti "keresettel" "érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje" fordulatokból a "kereset"-nek a Pp. 170. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak együttesen tesznek eleget. A keresetet a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelem [a) pont], az érvényesíteni kívánt jog [b) pont], továbbá az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények [c) pont] együtt jelentik.

[53] Ezzel az értelmezéssel a Pp. egyéb szabályai is összhangban állnak. A Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pontja szerint egyaránt keresetváltoztatásnak minősül, ha a fél a keresetével összefüggésben előadott korábbi jogállításához képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogot állít [a) pont], vagy a kérelméhez képest a kérelem, illetve annak valamely része összegszerűségét vagy tartalmát megváltoztatja, vagy további kérelmet terjeszt elő [b) pont]. Ebből az következik, hogy az összegszerűség is a kereset része.

[54] A Pp. 358. § (1) bekezdése szerint a jogerő a határozathoz kötődik, a határozat tartalmát pedig a Pp. 341. §-a, a 342. §-a és 346. §-a határozzák meg: a 341. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre; a 342. § (1) bekezdése szerint az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen, továbbá a 346. § (3) bekezdése szerint az ítélet rendelkező része tartalmazza a bíróság döntése szerinti rendelkezést. Ebből az következik, hogy a jogerő az ezeknek a feltételeknek megfelelő határozathoz kötődik, amelynek része nem csak az elbírált jog, hanem a felperest az elbírált jog alapján megillető követelése, annak összegszerűsége is.

[55] Ez az értelmezés összhangban áll a pertárgyfogalommal is. Az ítélt dolog perakadálya szorosan kötődik a per tárgyához; az ítélt dolog esetén a később indult per tárgyának és az ítélt dologként jelentkező ítélet tárgyának azonosságáról van szó. A perek egymástól való megkülönböztetését (identifikációját) a perek tárgyának meghatározása, a pertárgyfogalom alapozza meg. A pertárgyfogalomnak - egyebek mellett - az a jelentősége, hogy biztosítja a pertárgy meghatározását, más igényektől való megkülönböztethetőségét. A pertárgyfogalom alapján dönthető el az is, hogy fennáll-e az ítélt dolog akadálya.

[56] A Pp. hatálya alá tartozó ügyekben a 6/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.027/2022/15.) végkövetkeztetése szerint az új per tárgya és az ítélet tárgya között akkor áll fenn az azonosság, ha - a Pp. által szabályozott háromtagú pertárgyfogalomnak megfelelően - azonos az érvényesíteni kívánt alanyi jog, az ebből eredő követelésre vonatkozó kereseti kérelem, valamint azonosak a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tények.

[57] Mindezekből az indítványban felvetett jogkérdésre nézve az alábbiak következnek:

[58] Ha a polgári perben a felperes keresetében a közte és az alperes között létrejött szerződés érvényessé nyilvánítását, és az érvényessé nyilvánított szerződés alapján az alperesnek a hátralékos tartozása megfizetésére kötelezését kéri, a bíróság azonban az alperes kifogására tekintettel elutasítja a keresetet, mivel a perbeli szerződés más okból is érvénytelen, és a felperes e másik érvénytelenségi ok kiküszöbölését nem kérte, a bíróság döntése az előterjesztett kereset érdemi elbírálását jelenti. A bíróság ugyanis érdemben bírálja el az érvényesített jogot és a kereseti kérelmet akkor is, ha azért rendelkezik a kereset elutasításáról, mert úgy ítéli meg, hogy az alperes megalapozottan hivatkozott a jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló rendelkezésre. A keresetet elutasító ítélethez ezért a Pp. 360. § (1) bekezdése értelmében anyagi jogerőhatás fűződik, amely kizárja, hogy a felperes egy újabb perben ismételten kérje a korábbi keresetében szereplő érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperes marasztalását. A fél-, a tény- és a jogazonosság ugyanis ilyen esetben maradéktalanul fennáll. Ezen nem változtat az sem, ha a felperes az újabb keresetében nem csak a már megelőzőleg is orvosolni kért, hanem a korábbi perben felmerült további érvénytelenségi okot is kéri kiküszöbölni, és erre figyelemmel az alperest az előzményi perben megjelölthöz képest kisebb összegű hátralékos tartozás megfizetésére kéri kötelezni. Az előzményi perben ugyanis mindegyik érvénytelenségi ok már a per tárgyát képezte, a korábbi keresettel érvényesített jog és annak tényalapja változatlanul megjelennek az újabb keresetben, az alperes marasztalására irányuló korábbi kérelem pedig összegszerűségét tekintve lefedi, mint többen a kevesebb, magában foglalja az újabb perben előadott marasztalás iránti kérelmet.

[59] Az ítélt dolog a Pp. szabályozási rendszerében perakadály, fennállása esetén a keresetlevelet a bíróságnak a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - vissza kell utasítania, illetőleg az eljárást - ha a keresetlevél visszautasítását elmulasztotta -, a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján hivatalból meg kell szüntetnie. Anyagi pervezetésre ilyen esetben nem kerülhet sor, annak alkalmazása ugyanis csak szabályszerűen előterjesztett, perfelvételre alkalmas kereset alapján merülhet fel.

[60] A Kúria kiemeli, hogy a felperes előtt, ha keresetében az alperessel kötött szerződésén alapuló igényt érvényesít, az alperes azonban ellenkérelmében a szerződés teljes érvénytelenségét állítja, többféle lehetőség áll arra, hogy az alperesi védekezés sikeressége esetére, illetve esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását, köztük a szerződés érvényessé nyilvánítását kérje. Már az adott eljárásban módosíthatja ugyanis a keresetét, és legalább eshetőlegesen kérheti az érvényessé nyilvánítást és az alperes marasztalását, vagy bevárhatja a keresete módosítása nélkül a bíróság döntését, és ha a bíróság az érvénytelenségi kifogást megalapozottnak ítéli, egy újabb perben előterjesztheti a szerződés érvényessé nyilvánítására és az alperes marasztalására irányuló keresetét. Ha azonban az alperes védekezése alapján, vagy mert a bíróság hivatalból észlelt semmisségi okot és ezt a felek tudomására hozta, több, a szerződés teljes érvénytelenségét előidéző okot is a per tárgyává tettek, a felperes egyik eljárási út választása esetében sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az érvényessé nyilvánítást célzó keresetében valamennyi érvénytelenségi ok kiküszöbölését kérnie kell. Az ellenkező esetben ugyanis önmaga zárja ki a szerződés érvényessé nyilvánításának lehetőségét, hiszen ha csak az egyik fennálló érvénytelenségi ok orvoslását kéri, azzal a szerződés teljes érvénytelenségén nem változtathat.

VII.

[61] Mindezekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

[62] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.

[63] A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Ettől az időponttól kezdve a Kúria BHGY-ban közzétett Gfv.30.123/2022/11. számú határozatában foglalt és más hasonló jogértelmezés kötelező erejűként nem hivatkozható.

Budapest, 2025. január 27.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,

a tanács elnöke,

Dr. Farkas Attila s. k.,

előadó bíró,

Dr. Varga Zs. András s. k.,

bíró,

Dr. Balogh Zsolt Péter s. k.,

bíró,

Dr. Bartkó Levente s. k.,

bíró,

Dr. Csák Zsolt s. k.,

bíró,

Dr. Cseh Attila s. k.,

bíró,

Dr. Darák Péter s. k.,

bíró,

Dr. Domonyai Alexa s. k.,

bíró,

Dr. Döme Attila s. k.,

bíró,

Dr. Hajdu Edit s. k.,

bíró,

Dr. Hajnal Péter s. k.,

bíró,

Dr. Harangozó Attila s. k.,

bíró,

Dr. Kalas Tibor s. k.,

bíró,

Dr. Kovács András s. k.,

bíró,

Dr. Kurucz Krisztina s. k.,

bíró,

Nyírőné dr. Kiss Ildikó s. k.,

bíró,

Dr. Sperka Kálmán s. k.,

bíró,

Dr. Tánczos Rita s. k.,

bíró