535/B/1996. AB határozat
a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvényi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérték, mert az általánosan tiltja a Magyar Köztársaság címerének és a címer elkülöníthető elemeinek a társadalmi szervezetek által történő használatát.
Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy a Magyarok Világszövetsége 50 évnél, a Vitézi Rend és a Magyar Szent Korona Szövetség 75 évnél hosszabb ideje használja címereként a teljes magyar kiscímert, illetőleg a Szentkoronát. Álláspontjuk szerint a Tv. kifogásolt rendelkezése az 50 évnél hosszabb ideje tartó, jogszerű címerhasználatuk révén szerzett alkotmányos jogaikat sérti.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja.
1. Az Alkotmány XIV. fejezete rendelkezik a Magyar Köztársaság fővárosáról és nemzeti jelképeiről. A nemzeti és állami jelképekről szóló alkotmányi rendelkezések olyan kiemelkedő értékekhez kapcsolódnak, mint a népfelség és az állami szuverenitás, a nemzeti önazonosság, valamint az államterületi integritás és sérthetetlenség.
Az Alkotmány e fejezetének számozását és címét az Alkotmány módosításáról rendelkező 1989. évi XXXI. törvény 16. és 36. §-a állapította meg. A 76. § (1) bekezdés hatályos szövegét az Alkotmány módosításáról rendelkező 1990. évi XL. 50. §-a, (2) bekezdését pedig az 1990. évi XLIV. törvény 1. §-a iktatta be.
Az Alkotmány 76. §-a határozza meg a Magyar Köztársaság zászlaját és címerét, azok használatáról azonban nem tartalmaz rendelkezést. Az állam e hivatalos jelképei használati rendjének szabályozására a 76. § (3) bekezdése ad felhatalmazást, amely szerint "A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges". Az Országgyűlés a Tv.-t az Alkotmány e rendelkezése alapján alkotta meg.
A Tv. 1. §-a szerint:
"(1) A Magyar Köztársaság címerét (a továbbiakban: címer) az Országgyűlés, az országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság tagja, az országgyűlési biztosok, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a Kormány, a Kormány tagja, a fegyveres erők, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a bíróság, az ügyészség, a rendvédelmi szervek és a közigazgatási feladatot ellátó szervek, továbbá ezek hivatalai, illetőleg a felsoroltak képviseletére jogosult személyek a hivatali feladataik ellátása során külön engedély nélkül használhatják, illetőleg helyezhetik el az épületeiken és helyiségeikben.
(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó költségvetési szervek (intézmény, intézet, stb.) címerhasználatának eseteit, illetőleg e szervek épületein (helyiségeiben) a címer elhelyezését a tevékenységi körük szerint illetékes miniszter határozza meg".
A Tv. 3. §-a a következő előírásokat tartalmazza:
"(1) Ha törvény, illetőleg törvény felhatalmazása alapján jogszabály másként nem rendelkezik, magánszemély a foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása során, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet - az 1. §-ban említett szerveken (személyeken) kívül - a tevékenysége során, illetőleg a szervezete jelképeként vagy ennek részeként a címert nem használhatja.
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni - a Magyar Köztársaság hivatalos lapjai kivételével - a sajtótermékek címfeliratára is.
(3) Az (1) és (2) bekezdést a címer elkülöníthető elemeire (Szentkorona, pajzs) is alkalmazni kell".
A Tv. 18. §-a pedig előírja, hogy "a címernek, a zászlónak (lobogónak) és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek e törvénytől eltérő használatát - ha a 15-17. § másként nem rendelkezik - e törvény hatálybalépését követő két hónapon belül meg kell szüntetni. Ez irányadó a törvény hatálybalépését megelőzően kiadott engedély alapján történő címerhasználatra is".
A Tv. idézett 1. §-a a címer engedély nélküli használatára kizárólag az (1) bekezdésben megjelölt állami szerveket, személyeket, önkormányzatokat és más szerveket jogosítja fel.
A Tv. kifogásolt 3. § (1) bekezdése az 1. § hatálya alá nem tartozó magánszemély, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet tekintetében a címer használatát csak főszabályként tiltja, törvény vagy annak felhatalmazása alapján jogszabály a tilalom alól kivételt tehet. Ilyen eltérő szabályokat a Tv. is megállapít. A Tv. 10. §-a alapján nemzetközi vásáron, nemzetközi kulturális vagy társadalmi rendezvény esetén a címer használatát az illetékes miniszter - a külügyminiszter véleményének kikérése után - engedélyezheti. A Tv. 11. § (1) bekezdése értelmében a nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából magánszemély a címert és a zászlót (lobogót) az e törvényben foglalt korlátozások megtartásával használhatja. E § (2) bekezdése alapján pedig a címernek és a zászlónak (lobogónak) a nemzeti ünnepek, az ezekhez kapcsolódó és egyéb társadalmi (politikai, gazdasági, tudományos, stb.) rendezvény, nemzeti jellegű más megemlékezés, valamint katonai tiszteletadás alkalmával történő eseti használata - a Tv.-ben foglalt korlátozások megtartásával - megengedett.
A Tv. vizsgált rendelkezése tehát a törvény 1. §-ába nem tartozó valamennyi jogi személy, így az egyesületek (Ptk. 57. §) tekintetében is egységes tiltó szabályt állapít meg. Ez a rendelkezés egyben lehetőséget ad eltérő szabályozásra, amelynek révén a jogalkotó - az alkotmányi és törvényi rendelkezések keretei között - kivételeket állapíthat meg. E határozat meghozataláig azonban a Tv. 3. § (1) bekezdése alapján - a Tv. 10. és 11. §-aiban, valamint a 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaktól eltekintve - a társadalmi szervezetek tekintetében nem született kivételt lehetővé tevő szabályozás.
A Tv. 21. § (1) bekezdése a következő felhatalmazásokat tartalmazza.
"Felhatalmazást kapnak
a) a miniszterek, hogy az 1. § (2) bekezdésében foglaltakat,
b) a miniszterek, hogy a feladatkörükben a nem állami szervek által kiadott okiratokon a címer és a címeres körbélyegző kötelező használatát,
c) a honvédelmi miniszter, hogy a honvédségi csapatzászlóra, a hadilobogóra és a felségjelre, valamint ezek használatára, illetőleg adományozására vonatkozó részletes előírásokat,
d) a belügyminiszter, hogy az irányítása alatt álló szervek tekintetében a csapatzászlóra, annak használatára, illetőleg adományozására vonatkozó előírásokat,
e) a sportügyeket felügyelő miniszter, hogy a címer, a zászló (lobogó) sportszervezetek által történő használatát rendeletben szabályozzák". A Tv. idézett e rendelkezése tehát nem ad általános felhatalmazást a társadalmi szervezetek tekintetében a címerhasználat szabályozására.
A Tv. hatálybalépését megelőzően a vizsgált tárgykört a Magyar Népköztársaság címere, valamint az állami felségjogra utaló egyes elnevezések és megjelölések használatának rendjéről szóló 7/1974. (III. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) szabályozta. Az R. 1. §-a a címer engedély nélküli használatát a Tv. 1. §-ában foglaltakhoz hasonló körben állapította meg. Az R. 2. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy "az 1. § alá nem tartozó állami szervek (állami vállalatok, nem vállalati rendszerben működő gazdálkodó szervek, költségvetési üzemek, stb.), továbbá a társadalmi szervezetek és szövetkezeti szervek a Magyar Népköztársaság címerét - feltéve, hogy azt a kérelmező szervnek a társadalmi illetőleg a gazdasági életben és a nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepe indokolja - engedéllyel használhatják". E § (3) bekezdése alapján pedig az engedélyt a belügyminiszter adta meg. Az R. 3. §-a a magánszemélyek és az 1. és 2. §-ban meghatározott körbe nem tartozó jogi személyek tekintetében tilalmat állapított meg a címer használatára.
Az Alkotmánybíróság a 31/1994. (VI. 2.) AB határozatában vizsgálta az R. 2. § (1) bekezdésének és 3. §-ának alkotmányosságát és a 2. § (1) bekezdését megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában többek között megállapította, hogy "az Alkotmány nem biztosít senkinek sem alanyi jogot a nemzeti jelképek használatára". Az ország címerének magánosok által való használhatásáról rendelkező 1883: XVIII. t. cz. sem biztosított alanyi jogot az állami felségjelvény használatához, hanem arra engedélyezési eljárás nyomán szerezhettek jogot a gazdasági forgalom résztvevői. Az Alkotmánybíróság egyébként e határozatában az R. említett rendelkezését azért semmisítette meg, mert az az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését, valamint 70/A. § (1) bekezdését sértve, meghatározott jogalanyokkal szemben diszkriminációt tartalmazott. (ABH 1994, 168, 171.)
2. Az indítványozók a Tv. vizsgált rendelkezése alkotmányellenességének alátámasztására alkotmányi előírást nem jelöltek meg, hanem szerzett jogaik sérelmére hivatkoztak. Az indítvány tartalmából az következik, hogy indítványozók a kifogásolt törvényi rendelkezésnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését vélelmezik.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a szerzett jogok védelmét a társadalombiztosítási és szociális szolgáltatások (nyugdíj, anyasági és gyermekgondozási segélyek) és a hozzájuk fűződő várományok vonatkozásában. A védelem szempontjából különbséget tett egyrészt a szolgáltatások jellege, időtartama és aszerint, hogy a jogosultak teljesítettek-e azokkal szemben ellenszolgáltatást. [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 35.; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 367.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188.]
Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában rámutatott arra is, hogy a szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás alkotmányos feltételei fennállanak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie. (ABH 1995,192,193.)
A rendszerváltozás eredményeként a népszuverenitásban és az állam jellegében bekövetkezett történelmi fordulat mellőzhetetlen kísérője a nemzeti és állami jelképek új tartalmú alkotmányi meghatározása. Ennek következtében nem alkotmányellenes az olyan törvényi szabályozás, amely a korábbi politikai rendszerekben kiadott engedélyekből fakadó használati jogosultságokat megszünteti.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Tv. vizsgált rendelkezésével összefüggésben szerzett jogok megvonása miatt a jogbiztonság elvének megsértését és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1997. május 27.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró