451/B/2009. AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 36. § (3) bekezdése, 39. § (4) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 44. §-a, 47. §-a, 138. §-a és 139. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 36. § (3) bekezdése, 39. § (4) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 44. §-a, 47. §-a [az indítvány tartalma alapján a 47. § (6) bekezdése], 138. §-a, 139. §-a és 217. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok szerinte sértik az Alkotmány 8. § (1) bekezdését, 54. §-át, 57. § (5) bekezdését, 59. § (1) bekezdését.
Kifogásolta, hogy a Vht. 47. §-a szerint a végrehajtó az adós személyes adatait tíz éven keresztül birtokolhatja, és akár más személyekkel megismertetheti, míg a "végrehajtás áldozatának arra sincs joga", hogy a végrehajtó által megkeresett szerveket tájékoztassa a végrehajtás alaptalanságáról. Így a "megkeresett szervek az áldozatot olyan emberként tartják nyilván, akivel szemben végrehajtási kényszert kellett alkalmazni". Hivatkozott az indítványozó arra is, hogy a Vht. 39. § (4) bekezdése értelmében az adós halála sem akadályozza meg a végrehajtás foganatosítását, holott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 22. §-a szerint a jogképesség a halállal megszűnik. Sérelmezte továbbá, hogy a végrehajtási kifogás nem megfelelő jogorvoslat, mert hat hónapon túl már nem vehető igénybe, akkor sem, ha az adósnak nem volt tudomása a végrehajtó intézkedéséről [Vht. 217. § (3) bekezdés].
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
2. A Vht. támadott rendelkezése:
"217. § (3) A végrehajtó intézkedésétől számított 6 hónap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak."
III.
Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az indítványozó szerint a Vht. 217. § (3) bekezdése sérti a jogorvoslathoz való jogot, mert a 6 hónapos (jogvesztő) határidő nem teszi lehetővé a hatékony jogorvoslatot a végrehajtói intézkedéssel szemben, ha az adós a különben megtámadható intézkedésről a határidő eltelte után szerez tudomást.
1.1. Az Alkotmánybíróság számos esetben foglalkozott a jogvesztő határidők és az Alkotmány egyes rendelkezéseinek (különösen a bírósághoz fordulás jogának) a kapcsolatával. Az 54/1992. (X. 29.) AB határozatban a következőket állapította meg: "[a] különféle jogviszonyok, így a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során is a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy az egyes jogviszonyok belső sajátosságainak a figyelembevételével az alanyi jogok bíróság előtti érvényesíthetőségének lehetőségét milyen időkorlátokkal biztosítja. Ha a szabályozás az Alkotmány 57. § (1) bekezdését nem sérti, vagyis a jogok bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét garantálja, akkor annak időmeghatározásában a törvényhozó cselekvési szabadsága már meglehetősen nagy." (ABH 1992, 266, 267.) Más döntés azt emelte ki, hogy jogbiztonsági szempont indokolja a bíróság előtti megtámadási határidő pontos rögzítését, alkotmányossági aggályt önmagában az sem vet fel, ha ez a határidő objektív és jogvesztő. (935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 771.)
1.2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban az itt közelebbről érintett végrehajtási eljárással kapcsolatban már megfogalmazott alkotmányossági követelményeket. A 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban rámutatott arra, hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése - akár jogszerű kényszerítés árán is - a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek. (ABH 1991, 211, 212-213.) A 16/1992. (III. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a jogállamiság megköveteli azt is, hogy az állampolgárnak a törvényekben és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságában a bizalma megszilárduljon, a végrehajthatatlan ítéletek felhalmozódása pedig ezzel ellentétesen hat. (ABH 1992, 101, 102.)
1.3. A Vht. XIV. fejezetében rendelkezik a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatokról, XV. fejezetében pedig a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatokat határozza meg. A Vht. 217. §-a szerint a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújtani a végrehajtónál, illetve ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy ez a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani. A végrehajtó intézkedésétől számított 6 hónap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja - de azt sem abszolút követelményként - a törvényhozóval szemben, hogy az első fokon meghozott érdemi döntésekkel szemben, azt felülvizsgálandó, magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve hatósági döntésekkel szemben rendelkezésre álljon a bírói út [összefoglaló jelleggel: 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 572.].
A Vht. által szabályozott végrehajtási eljárásban a jogbiztonság elvéből fakadó követelmény a hatékony, eredményes, a megfelelő ésszerű időn belüli végrehajtás. Ezt hivatott biztosítani a végrehajtási kifogás 6 hónapos jogvesztő határideje is. A végrehajtási eljárás jogerős bírósági határozatokban foglalt kötelezettségek állami kényszerrel való érvényesítését jelenti. A jogorvoslati jog tehát csak a kikényszerítés mikéntjével - az egyes eljárási cselekmények jogszerűségével - kapcsolatban merülhet fel, nem az érvényesített követelés jogalapja és terjedelme tekintetében (melyek értelemszerűen csak a bírósági határozat jogerőre emelkedése előtt támadhatók jogorvoslattal).
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság szerint a jelen ügyben nem állapítható meg a jogorvoslathoz való jog sérelme, így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2. Az indítványozó kérte a Vht. további rendelkezéseinek, így a 36. § (3) bekezdése, 39. § (4) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 44. §-a, 47. §-a [az indítvány tartalma szerint a 47. § (6) bekezdése], 138. §-a és 139. §-a alkotmányossági vizsgálatát is.
2.1. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) alapján - meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Eszerint az indítványnak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek: pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot (azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti). Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381-382.]
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (1)bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárására irányuló indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot [Abtv. 22. § (2) bekezdés]. A (2) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdésnek megfelelően az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket - az indítványozó állítása szerint - a hivatkozott jogszabály sért, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható.
2.2. Az indítvány nem fel el meg az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek, mivel az indítványozó nem indokolta, hogy az általa kifogásolt jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány egyes hivatkozott rendelkezéseit, az az a megjelölt rendelkezések és az Alkotmány hivatkozott szakaszai közötti kapcsolatra vonatkozó alkotmányossági szempontú érvelést nem tartalmaz.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek, így az indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján ebben a részében visszautasította.
Budapest, 2009. október 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró