EBD 2014.11.B22 Nincs helye rendbírság kiszabásának a tanúval szemben amiatt, mert az írásbeli tanúvallomását - amelynek megtételét számára a bíróság engedélyezte - a megadott határidőben nem nyújtja be.

Az írásbeli vallomástétel nem teljesítése nem tekinthető a tanúvallomás jogosulatlan megtagadásának, ezért emiatt a tanúval szemben kényszerintézkedés, illetőleg tárgyalási szakban büntetőjogi következmény nem alkalmazható [Be. 85. § (5) bek., 93. §; Btk. 277. §].

[1] A járásbíróság tárgyalására megidézett tanú - a jogi képviselője útján - betegségére, valamint lakóhelye és a járásbíróság közötti nagy távolságra figyelemmel kérte írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezését.

[2] A járásbíróság a 2014. február 27. napján kelt végzésével a tanú részére írásbeli tanúvallomás megtételét engedélyezte, és felhívta a tanút az egyéb törvényes kellékek mellett arra, hogy az írásbeli tanúvallomását 10 napon belül - legkésőbb 2014. március hó 12. napjáig - juttassa el a bíróságra.

[3] A szabályszerűen kézbesített végzés ellenére a tanú sem a megadott határidőig, sem a végzés kelte szerinti 2014. március hó 13. napjáig nem terjesztette elő az írásbeli vallomását, ezért a járásbíróság a tanút a 2014. március 13. napján kelt fenti számú végzésével 30 000 forint rendbírsággal sújtotta, rendelkezett továbbá arról, hogy a kiszabott rendbírságot - meg nem fizetése esetén - elzárásra kell átváltoztatni.

[4] A végzés ellen a tanú érdekében eljáró meghatalmazott ügyvéd jelentett be fellebbezést a végzés hatályon kívül helyezése érdekében.

[5] A főügyészség átiratában a végzés hatályon kívül helyezését indítványozta, mivel az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével sújtotta rendbírsággal a tanút. A főügyészség rámutatott arra is, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvédet nem illeti meg az önálló fellebbezési jog a tanút rendbírsággal sújtó határozattal szemben, ennélfogva a fellebbezés arra nem jogosulttól származik. Ugyanakkor álláspontja szerint a tanúnak az a magatartása, hogy a vallomástételi kötelezettségének írásban nem tesz eleget, nem értékelhető a Be. 93. §-ban foglalt, a rendbírság kiszabására alapot adó kötelezettségszegésként. Ezért a tanú nem sújtható rendbírsággal azért, mert a bíróság által megállapított határidőn belül nem teszi meg a tanúvallomását.

[6] A fellebbezés alapos.

[7] A törvényszéknek mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Be. 80. §-a szerinti, a tanú érdekében eljáró ügyvédnek volt-e jogosultsága a fellebbezés benyújtására. A törvényszék megítélése szerint az ügyvédet - minthogy jogi képviselőként a tanú érdekében és nevében jár el - megilleti a tanú képviseletének a joga, amelynek alapján benyújtott fellebbezés a tanú fellebbezésének tekintendő. Ez a képviseleti jog feljogosítja őt minden olyan perbeli cselekményre, amelyeket a tanú nem csak személyesen tehet meg.

[8] Továbbá megvizsgálta azt is a törvényszék, hogy az elsőfokú bíróságnak a rendbírság kiszabására volt-e törvényes lehetősége. Az elsőfokú bíróság a rendbírság kiszabásának alapjául szolgáló jogszabályhelyre nem hivatkozott.

[9] A Be. 93. §-a értelmében, ha a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést, illetve a nyomozó hatóság vagy az ügyész eljárásában a vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható és az okozott költség megtérítésére kötelezhető. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy nem sújtható rendbírsággal a tanú, aki a bíróság által megadott határidőn belül írásban nem teszi meg a vallomását. Az írásbeli tanúvallomás elmulasztásának a jogkövetkezménye csupán annyi, hogy a tanút meg kell idézni, és szóban ki kell hallgatni (BH 2009.101.). A tanúnak az a magatartása ugyanis, hogy a vallomástételi kötelezettségének írásban nem tesz eleget, nem értékelhető sem az idézéssel szembeni mulasztásként, sem a vallomástétel jogosulatlan megtagadásaként. Ezért emiatt sem az idézéssel szembeni mulasztás jogkövetkezményei, sem a tanúvallomás jogosulatlan megtagadásának szankciói nem alkalmazhatók.

[10] Tehát az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az írásbeli tanúvallomást elmulasztó tanút az eljárás általános szabályai szerint megidézi a tárgyalásra.

[11] Meg kell azonban állapítani azt is, hogy az elsőfokú bíróság saját, fenti téves álláspontjához képest is tévedett, minthogy a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) hatálybalépésével (2013. július 1.) egyidejűleg a jogszabályi alapja sincs meg annak, hogy a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadó személlyel szemben rendbírság kiszabására kerüljön sor. Erre ugyanis a Be. 93. §-a értelmében csak a nyomozati és ügyészi szakban van lehetőség. Az a tanú, aki a bírósági eljárásban a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul tagadja meg a vallomástételt, megvalósítja a Btk. 277. §-ában meghatározott bűncselekményt. Tehát, amennyiben a feltételek fennállnak, bírósági szakaszban a Be. 93. §-a alapján rendbírságot kiszabni a tanúval szemben nem lehet.

[12] Megjegyzi továbbá a törvényszék azt is - egyetértve a főügyészséggel -, hogy a végzés meghozatala is idő előtti volt, mivel a tanú 2014. március 4-én vette át az írásbeli tanúvallomás megtételére felhívó bírósági végzést, amely 10 napos határidőt biztosított részére a vallomás megtételére, így annak még joghatályosan, 2014. március 14. napjáig eleget tehetett volna. A bíróság ugyanakkor a végzését 2014. március 13-án hozta meg.

[13] A kifejtettekre tekintettel - minthogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazott a tanúval szemben rendbírságot - a fellebbezéssel támadott végzést a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a rendbírság kiszabásával összefüggő rendelkezést mellőzte.

(Balassagyarmati Törvényszék 3. Bpkf. 150/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZATOK

A Balassagyarmati Törvényszék, mint másodfokú bíróság Balassagyarmaton, a 2014. év június hó 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csődbűncselekmény bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben V. L.-né tanú érdekében eljáró ügyvéd igazolási kérelmének helyt ad és a Balassagyarmati Járásbíróság 5.B.646/2013/41. számú - V. L.-né tanút rendbírsággal sújtó - végzését megváltoztatja: a rendbírság kiszabásával kapcsolatos rendelkezést mellőzi.

A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincsen.

I n d o k o l á s :

A Balassagyarmati Járásbíróság a 2014. év február hó 18. napján tartott tárgyalásra V. L.-nét tanúként idézte írásban. A tanú a jogi képviselője útján benyújtott beadványában arra hivatkozott, hogy beteg, súlyos panaszokkal küzd, nála végbél rosszindulatú daganatát diagnosztizálták. Egészségi állapotára és figyelemmel arra, hogy a tanú lakóhelye és a járásbíróság közötti távolság 3 óra alatt tehető meg, a tanú írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezését vagy a Dunaújvárosi Járásbíróságon történő kihallgatását kérte.

A Balassagyarmati Járásbíróság a 2014. február 27. napján kelt 5.B.646/2014/25. szám alatti végzésével V. L.-né tanú részére írásbeli tanúvallomás megtételét engedélyezte és felhívta a tanú figyelmét arra, hogy az írásbeli tanúvallomását 10 napon belül - legkésőbb 2014. március hó 12. napjáig -, juttassa el a bíróságra.

Figyelemmel arra, hogy a végzés 2014. március hó 4. napján szabályszerűen kézbesítésre került a tanú részére, azonban a tanú sem a megadott határidőig, sem a végzés kelte szerinti 2014. március hó 13. napjáig nem tett eleget, ezért a járásbíróság a tanút a 2014. március 13. napján kelt fenti számú végzésével 30 000 forint rendbírsággal sújtotta, rendelkezett továbbá arról, hogy a kiszabott rendbírságot - meg nem fizetése esetén - elzárásra kell átváltoztatni.

A végzés ellen V. L.-né tanú érdekében eljáró ügyvéd jelentett be fellebbezést a végzés hatályon kívül helyezése érdekében, egyúttal a jogorvoslati határidő részéről történt elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő.

A Nógrád Megyei Főügyészség B.511/2013/5.BF. számú átiratában a végzés hatályon kívül helyezését indítványozta, mivel az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével sújtotta rendbírsággal V. L.-nét. A főügyészség átiratában rámutatott arra, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvédet nem illeti meg az önálló fellebbezési jog a tanút rendbírsággal sújtó határozattal szemben, ennélfogva a fellebbezés arra nem jogosulttól származik. Ugyanakkor álláspontja szerint a tanúnak az a magatartása, hogy a vallomástételi kötelezettségének írásban nem tesz eleget, nem értékelhető a Be. 93. §-ban foglalt, a rendbírság kiszabására alapot adó kötelezettségszegésként. Ezért a tanú nem sújtható rendbírsággal azért, mert a bíróság által megállapított határidőn belül nem teszi meg a tanúvallomását. Továbbá V. L.-né tanú részéről a bíróság által biztosított határidő elmulasztása sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ugyanis a rendbírság kiszabásáról rendelkező végzését 2014. március 13. napján, így a tanú részére biztosított határidő lejárta előtt, olyan időpontban hozta meg, amikor V. L.-né részéről a Be. 161. § (1) bekezdésében foglalt eljárási kötelezettség megsértése még nem valósult meg, hiszen a végzést 2014. március 4. napján vette át, így a bíróság által részére biztosított 10 napos határidő e napot követően kezdődött, és az 2014. március 14. napján telt le.

A fellebbezés alapos.

A törvényszéknek mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Be. 80. §-a szerinti, a tanú érdekében eljáró ügyvédnek volt-e jogosultsága a fellebbezés benyújtására. A törvényszék megítélése szerint az ügyvédet - minthogy a tanú érdekében és nevében jár el -, megilleti a tanú képviseletének a joga, amelynek részjogosítványát képezi a fellebbezési jog is. Ez a képviseleti jog feljogosítja őt minden olyan perbeli cselekményre, amelyeket a tanú nem csak személyesen tehet meg.

A továbbiakban a törvényszék megvizsgálta a tanú érdekében eljáró ügyvéd igazolási kérelmét, amit a fellebbezés késedelmes előterjesztése miatt terjesztett elő. A törvényszék álláspontja szerint az, hogy az ügyvéd terhes volt és a fellebbezési határidő lejártának napján kórházi ellátásban részesült, olyan méltányolható körülmény, amely elfogadható, ezért a törvényszék, mint a jogorvoslat elbírálására jogosult bíróság, a Be. 66. § (1) bekezdése alapján határozott az ügyvéd igazolási kérelméről és annak helyt adott.

Továbbá megvizsgálta azt is a törvényszék, hogy az elsőfokú bíróságnak a rendbírság kiszabására volt-e törvényes lehetősége. Az elsőfokú bíróság a rendbírság kiszabását a Be. 93. § (1) bekezdésére alapította, noha a végzésében erre a jogszabályhelyre nem hivatkozott, illetve jogszabályi rendelkezéséket egyáltalán nem jelölt meg.

A Be. 93. §-a értelmében, ha a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést, illetve a nyomozóhatóság vagy az ügyész eljárásában a vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható és az okozott költség megtérítésére kötelezhető. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy nem sújtható rendbírsággal a tanú, aki a bíróság által megadott határidőn belül írásban nem teszi meg a vallomását. Az írásbeli tanúvallomás elmulasztásának a jogkövetkezménye csupán annyi, hogy a tanút meg kell idézni, és szóban ki kell hallgatni [BH 2009.101.].

Tehát az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az írásbeli tanúvallomást elmulasztó V. L.-né tanút az eljárás általános szabályai szerint megidézi a tárgyalásra.

Meg kell azonban állapítani azt is, hogy az elsőfokú bíróság saját, fenti téves álláspontjához képest is tévedett, minthogy a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) hatályba lépésével (2013. július 1. ) egyidejűleg a jogszabályi alapja sincs meg annak, hogy a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadó személlyel szemben rendbírság kiszabására kerüljön sor. Erre ugyanis a Be. 93. §-a értelmében csak a nyomozati és ügyészi szakban van lehetőség. Az a tanú, aki a bírósági eljárásban a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul tagadja meg a vallomástételt, megvalósítja a Btk. 277. §-ában meghatározott bűncselekményt. Tehát, amennyiben a feltételek fennállnak, bírósági szakaszban a Be. 93. §-a alapján rendbírságot kiszabni a tanúval szemben nem lehet.

Megjegyzi továbbá a törvényszék azt is - egyetértve a főügyészséggel -, hogy a végzés meghozatala is idő előtti volt, mivel V. L.-né tanú 2014. március 4-én vette át az írásbeli tanúvallomás megtételére felhívó bírósági végzést, amely 10 napos határidőt biztosított részére a vallomás megtételére, így annak még joghatályosan, 2014. március 14. napjáig eleget tehetett volna. A bíróság ugyanakkor a végzését 2014. március 13-án hozta meg.

A kifejtettekre tekintettel - minthogy az elsőbíróság tévesen alkalmazott a tanúval szemben rendbírságot -, a fellebbezéssel támadott végzést a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a rendbírság kiszabásával összefüggő rendelkezést mellőzte.

Balassagyarmat, 2014. év június hó 16. napján

Dr. Kovács István sk. a tanács elnöke

Dr. Varga Zsolt sk. a tanács tagja, előadó

Nagyné dr. Kívés Krisztina sk. a tanács tagja

Z á r a d é k:

A Balassagyarmati Törvényszék fenti számú végzése 2014. június 16. napján jogerőre emelkedett.

Balassagyarmat, 2014. június 16. napján

Dr. Kovács István sk.

a tanács elnöke

(Balassagyarmati Törvényszék 3. Bpkf. 150/2014.)

* * *

A Balassagyarmati Járásbíróság Balassagyarmaton, a 2014. év március hó 13. napján meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A csődbűncselekmény bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a bíróság V. L.-né tanút 30 000 (Harmincezer) forint rendbírsággal sújtja.

A bíróság a kiszabott rendbírságot - meg nem fizetés esetén - elzárásra változtatja át. A rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén 5000 (Ötezer) forintjával kell 1 (egy) - 1 (egy) napi elzárást számítani.

A végzés - rendbírságról rendelkező része - ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s

A bíróság a tanút a 2013. év március hó 13. napjára kitűzött tárgyalásra idézte, aki a szabályszerűen kézbesített idézés ellenére nem jelent meg. Jogi képviselő útján benyújtott beadványában arra hivatkozott hogy súlyos betegsége miatt utazásra képtelen. Ezt orvosi dokumentummal csak részben támasztotta alá, mert súlyos daganatos betegségéről a tavalyi évből származó orvosi iratokat nyújtott be, melyek csak a betegsége fennállására vonatkoznak, de jelenlegi utazási képtelenségére és jelenlegi állapotára nézve nem tartalmaznak adatokat, azokban egy tervezett műtétre történik csak utalás.

A tanú egyben kérte hogy írásbeli tanúvallomást tehessen, ezt a bíróság 25. számú végzésében engedélyezte, azzal, hogy vallomását 10 napon belül, de legkésőbb a következő tárgyalás napjáig a bíróságra juttassa el.

E végzés 2014. március 4-én került szabályszerűen kézbesítésre, a tanú azonban sem a megadott határidőig, sem a mai napig az abban foglaltaknak nem tett eleget.

Fentiekre tekintettel a bíróság a tanút a Be. 161. § (1) bekezdése alapján, mivel az írásbeli tanúvallomását nem nyújtotta be, ezen eljárási kötelezettségének nem tett eleget, a rendelkező részben foglalt rendbírsággal sújtotta.

A meg nem fizetés esetén követendő eljárásról a bíróság a Be. 161. § (5) bekezdése alapján rendelkezett.

Balassagyarmat, 2014. év március hó 13. napján

Winklerné Dr. Zelenák Edina s.k. bíró

(Balassagyarmati Járásbíróság 5. B. 646/2013.)