BH 2019.1.19 Az ítélt dolog nemcsak hivatalból vizsgálandó perakadály, hanem azt is kizárja, hogy az alperes az elbírált jogot a keresettel szemben védekezésével tegye újból vitássá [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 130. § (1) bek., 221. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2009 elején 4 000 000 forint, májusban 4 300 000 forint kölcsönt nyújtott az alperesnek, a szerződést 2009. május 13-án ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett okiratba foglalták. Az alperes 8 305 000 forint kamatmentes kölcsön megfizetését 2009. szeptember 15-ig vállalta, melyből 2009. július 24-én 400 000 forintot teljesített. Az alperes jogellenes fenyegetésre alapított, a kölcsönszerződés érvénytelensége és annak megállapítása iránti keresetét, hogy a kölcsön összege 2 359 000 forint volt, az R.-i Városi Bíróság előtt indult perben hozott jogerős ítélet elutasította. Jogerős büntető bírósági ítélet a felperes bűnösségét állapította meg önbíráskodás bűntettének és testi sértés vétségének kísérletében.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[2] A felperes a keresetében az alperest 7 905 000 forint kölcsön és 2009. szeptember 16-tól szerződés szerint a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni.

[3] Az alperes az ellenkérelmében 2 359 000 forintot meghaladóan a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 7 905 000 forint és 2009. szeptember 16-tól a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Az indokolásában L. I.-né és R. T. tanúk vallomása, az alperes perbeli ellentmondó előadásai, a feljelentésében írtak, illetve az előzményi per adatai értékelésével és mérlegelésével megállapította, hogy az alperes a szerződéses okirattal szemben annak általa állított tartalmát nem bizonyította.

[5] A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 196. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a bizonyítási terhet helyesen osztotta ki, a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékok okszerű mérlegelése útján helyes érdemi döntést hozott. Az alperes az általa előadottakat nem bizonyította, a kereseti tényállítást nem döntötte meg. A PK 187. állásfoglalás felhívásával alaptalannak találta az alperes részletfizetés iránti kérelmét is. Nyomatékosan értékelte a felperesnek a teljesítéshez fűződő érdekét és azt, hogy a kamatteher miatt a teljesítés elhúzódása az alperes érdekét sem szolgálja.

A felülvizsgálati kérelem

[6] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Pp. 206. § (1) és a 221. § (1) bekezdését jelölte meg. A Pp. kommentárra és eseti határozatokra is hivatkozással azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok indokolás nélkül hagyták, nem vették figyelembe a következőket: a kölcsönszerződés arany ékszereket takart; a szerződést azért írta alá, mert a felperes félelemben tartotta; ennek kapcsán az önbíráskodásért a büntetőbíróság a felelősségét megállapította. Ténylegesen 2 359 000 forinttal tartozik, azt 15 000 forint havi részletekben törlesztené.

A Kúria döntése és jogi indokai

[7] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[8] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - a Pp. 206. § (1) és a 221. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére való hivatkozással - a jogerős ítéletben megállapított tényállást vitatta. A felülvizsgálati eljárás során felülmérlegelésre, a bizonyítékok ismételt egybevetésére és értékelésére csak a tényállás feltáratlan volta vagy a rendelkezésre álló és a mérlegelés körébe vont bizonyítékok okszerűtlen, iratellenes vagy logikai ellentmondásokat tartalmazó értékelése adhat alapot. A jogerős ítélet azonban az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból az ügy érdemét tekintve helytálló jogi következtetéseket vont le.

[9] A teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt kölcsönszerződéssel szemben az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a tartozása nem a követelt összegben áll fenn, illetve azt is, hogy a szerződést jogellenes fenyegetés hatására írta alá. A jogerős büntetőbírósági ítélet indokolása szerint a vádlott felperes elítélésének alapjául a szerződés aláírását követően, a 2009. augusztus 7-én történtek szolgáltak. Az alperes által a felperes ellen az R.-i Városi Bíróságon indított perben végleges, más perben már nem vitatható bírói döntés született arról, hogy az alperes a kölcsönszerződést nem a felperes fenyegetése hatására írta alá, a kölcsön összege az írásba foglalt szerződés szerinti. E két kérdés a Pp. 229. § (1) bekezdésében a jogerős ítélethez fűzött anyagi jogerőhatás folytán ítélt dolog, amely nemcsak hivatalból vizsgálandó pergátló akadály [Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont, a 157. § d) pont és 158. § (1) bekezdés], hanem azt is kizárja, hogy az alperes az elbírált jogot a keresettel szembeni védekezésként tegye újból vitássá. A lezárt jogviszonyokba való beavatkozás tilalmát jelenti az is, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdése és 7. §-a, illetve a 2012. január 1-től hatályos 2011. évi CLXI. törvény 2. § (1) bekezdése és 6. §-a értelmében a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek, a bíróság határozata mindenkire kötelező, így a bíróságokra is irányadó.

[10] A kölcsönszerződés írásbeliséghez nem kötött jogügylet. A perben feltárt adatok alapján az írásba foglaláskor a felperes követelése már fennállt, az okirat aláírásával és részbeni teljesítésével az alperes a szóban kötött szerződést megerősítette. Annak sem lett volna akadálya, hogy a Ptk. 240. § (1) bekezdése alapján megváltoztassák a kötelezettségvállalásuk jogcímét.

[11] Helyesen ítélte meg a másodfokú bíróság a Pp. 217. § (3) bekezdés első fordulata alapján a kötelezettség részletekben való teljesítése kivételes elrendelhetőségét, és a perbeli, közel tíz éve lejárt követelés esetében az alkalmazhatóságának a kizárt voltát. A Kúria utal arra is, hogy az alperes az általa elismert követelés - akár részletekben történő - teljesítésére sem mutatott készséget.

[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv. VI. 20.187/2017.)

***

TELJES HATÁROZAT

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.VI.20.187/2017/12.