522/D/1992. AB határozat

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 70. § (1) bekezdése, 19. §-a és 102. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 70. § (1) bekezdése, 19. §-a és 102. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat és alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdés e) pontjával kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését kezdeményező indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 23. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Több indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) értelmező rendelkezései közül a forgalmi érték fogalmának meghatározását [102. § (1) bekezdés e) pontja] alkotmányellenesnek véli; ezzel összefüggésben annak alkotmányellenességét is állítják, hogy az Itv. bizonyos körben az illeték alapjaként a forgalmi értéket rendeli figyelembe venni (19. §).

Érvelésük szerint a fogalmi meghatározás és a forgalmi érték alapulvétele azért alkotmányellenes, mert ennek alapján az illetékhivatal az ingatlannak az általános forgalmi adóval növelt vételára után szabja ki az illetéket, ezzel az általános forgalmi adó a visszterhes vagyonátruházási illeték alapjába tartozik, amely ellentétes a tulajdoni formák egyenlőségét deklaráló alkotmányos elvvel [Alkotmány 9. § (1) bekezdés], az állami tulajdon dominanciáját, "egyoldalú fiscus szemlélet" érvényesülését eredményezi. A kifogásolt szabályokat ellentétesnek tartották az Alkotmány 70/I. §-ával is.

Az egyik indítványozó ügyében jogerős bírósági ítélet az illetékhivatal eljárását törvényesnek minősítette; ezért az indítványozó - a fentiekre tekintettel - alkotmányjogi panaszt terjesztett elő jogsérelmével kapcsolatban.

Egy másik indítványozó szerint az Itv-nek meg kellene határoznia az illetékkötelezettség alapját külön az olyan esetekre is, amikor az ingatlant értékesítő felet áfa-fizetési kötelezettség terheli az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) alapján. Ennek a szabálynak a hiánya mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményez, figyelemmel az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakra.

2. Van olyan indítvány is, amely szerint az Itv. 70. § (1) bekezdése alkotmányellenes, mert az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe és 70/I. §-ába ütközik az, hogy a felek által feltüntetett, illetőleg bejelentett értéktől az illetékhivatal eltérhet, és a forgalmi értéket a szerződésben feltüntetett összegtől eltérően is megállapíthatja.

3. Az egyik indítványozó 1992. szeptember 24-én érkezett beadványában a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 23. § (1) bekezdése alkotmányellenességét is állította, az indítvány szerint "ezért ennek hatályon kívül helyezése is szükséges".

II.

1. Az Alkotmány érintett szabályai a következők:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

2. Az Itv. kifogásolt, az indítványok benyújtásakor hatályos rendelkezései az alábbiak:

"19. § (1) Visszterhes vagyonátruházás esetén az illeték általános mértéke -ha e törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon forgalmi értékének 5%-a.

(2) Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a (3) bekezdésben, valamint a 21. § (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a nagyobb értékű ingatlan forgalmi értéke.

(3) Lakóházépítés célját szolgáló telektulajdonnak egyéb rendeltetésű ingatlan tulajdonjogával történő cseréje esetén az illeték alapja az egyéb rendeltetésű ingatlantulajdon forgalmi értéke.

(4) Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzés esetén az illeték alapja a megszerzett vagyon forgalmi értéke."

"70. § (1) Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg. Ha az értéket ítélet állapította meg, azt az illetékhivatal nem bírálhatja felül."

"102. § (1) E törvény alkalmazásában

e) forgalmi érték: az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában, a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető;"

3. Az Itv. hatályos rendelkezései a következők:

"19. § (1) A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%.

(2) Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a 21. §-ban foglaltak kivételével - a cserével megszerzett ingatlan forgalmi értéke.

(3) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése esetén az illeték alapja a működtetési jognak - terhekkel nem csökkentett - értéke, az illeték ménéke pedig az illetékalap 10%-a.

(4) Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzés esetén az illeték alapja a megszerzett vagyon forgalmi értéke."

"70. § (1) Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg. Ha az értéket ítélet állapította meg, azt az illetékhivatal nem bírálhatja felül."

"102. § (1) E törvény alkalmazásában

e) forgalmi érték: az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető;"

Az 1991. december 31-ig hatályban volt, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 23. § (1) bekezdése szerint "Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének megállapításakor az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni."

Az Itv. 19. §-a és 102. § (1) bekezdés e) pontja szabályai az indítványok benyújtását követően részben módosultak, de az indítványokban kifogásoltak szempontjából a támadott rendelkezésekkel azonos tartalommal rendelkeznek, ezért a vizsgálatot az Alkotmánybíróság a hatályos szabályok tekintetében folytatta le.

4. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz.

A (2) bekezdés szerint a fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, vám, vámbiztosíték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő.

Az Itv. 1. §-a értelmében visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni.

Az Itv. 18. § (1) bekezdése kimondja, hogy ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése esik visszterhes vagyonátruházási illeték alá.

Az Itv. 27. § (1) bekezdése szerint a vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni.

Az Itv. említett szabályai meghatározzák az illetékfizetési kötelezettséget, ennek alanyát, az illeték tárgyát, alapját, általános mértékét. A vagyonszerzési illeték a közterhekhez való hozzájárulás formája.

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. "Az Alkotmány az "Alapvető jogok és kötelességek" című XII. fejezetében állapítja meg a közteherviselés alapvető kötelezettségét. Az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen írhat elő fizetési kötelezettséget, vethet ki adót. A 70/I. §-ból csak az következik, hogy a közterhekhez való hozzájárulást a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani." (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 539., 540-541.) Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az adó és az illeték az egyén - és a gazdálkodók - számára is a "közteherviselés" része, amely az állam számára közjövedelmet, állami bevételt biztosít. (821/B/1990. AB határozat, ABH 1994. 481., 487.) A közterhekhez való hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281.].

A visszterhes vagyonátruházási illeték a közterhekhez való hozzájárulás sajátos formája, ezt az illetéket a vagyont szerző személy fizeti és viseli a vagyonnövekedés alapján. Az általános forgalmi adót ezzel szemben - az Áfa tv-ben meghatározottak szerint - az értékesítést végző személy fizeti [Áfa tv. 3. §, 40. § (1) bekezdés]. Más kérdés, hogy az Áfa tv. adóalanya az adóterhet az árban áthárítja arra a személyre, akinek a termékértékesítést teljesíti.

Az Itv. az illeték alapját (a terhekkel nem csökkentett) forgalmi értékben szabja meg. A forgalmi érték az Itv. értelmében az általában árként elérhető érték.

Ezzel szemben az Áfa tv. az adó alapját (termékértékesítésnél) a teljesítés ellenértékében (ez a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték) határozza meg [13. § (1) bekezdés, 22. § (1) bekezdés]. Az Áfa tv. értelmében az ár a felszámított, áthárított adóval növelt ellenérték (44. §).

Olyan esetekben, amikor az ingatlant értékesítő személy áfa-körbe tartozik, az Áfa tv. alapján általános forgalmi adó fizetési kötelezettség terheli, az ingatlant megszerző felet az ilyen szerzés után terheli illetékfizetési kötelezettség.

Az eltérő alanyokra figyelemmel nem helytálló az az indítványozói felvetés, amely az Alkotmány 70/I. §-ával kapcsolatban a "kettős adóztatás" tilalmának sérelmére utal.

Jogalkalmazást érintő kérdés az, hogy az eljáró hatóságok és bíróságok a visszterhes vagyonátruházási illeték alapját (az általában árként elérhető értéket) az egyes konkrét esetekben hogyan határozzák meg: a felek megállapodásában rögzítettek alapján vagy - a törvényben meghatározott feltételek esetén - az általuk forgalmi értékként elfogadható árat veszik figyelembe.

Az Alkotmány 70/I. §-ából nem következik az, hogy az Áfa tv. és az Itv. az adó alapját egymásra tekintettel, egymástól eltérően határozza meg, de az sem, hogy az említett adók esetében az adó alapja azonos legyen. Nincs olyan tiltó szabály sem az Alkotmány 70/I. §-ában, amely kizárná, hogy az általános forgalmi adót is tartalmazó árat határozza meg a jogszabály a vagyonszerzési illeték alapjául.

Nem alkotmányossági kérdés az, hogy az általános forgalmi adóval összefüggésben az Itv. külön is meghatározza-e az illeték alapját vagy sem. Az Itv. kifogásolt rendelkezése megfelelően értelmezhető és alkalmazható szabályt tartalmaz az illeték alapjával kapcsolatban. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának ebben a tekintetben tehát nincs helye.

Az Itv. támadott szabálya - a forgalmi érték törvényi meghatározása - minderre figyelemmel nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával, a tulajdoni formák egyenlőségét deklaráló alkotmányos elvvel [Alkotmány 9. § (1) bekezdés] pedig nem hozható értékelhető összefüggésbe.

2. Az Alkotmánybíróság szerint az Itv. 70. § (1) bekezdése, amely bizonyos esetekben és korlátozással felhatalmazza az illetékhivatalt arra, hogy a forgalmi értéket a felek által bejelentett értéktől eltérően állapítsa meg, nem sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését és 70/I. §-át.

A határozat III. 1. pontjában kifejtettekből következően nem tekinthető Önmagában az Alkotmány idézett szabályaiba ütközőnek - ilyet az indítványozók sem állítottak-, hogy az illeték alapja az Itv. rendelkezései szerinti forgalmi érték.

Az Itv. 70. § (1) bekezdése csupán e szabály érvényesülését szolgálja. Az Itv. 70. § (1) bekezdéséből nem következik az, hogy az illetékhivatal csupán a felek hátrányára lenne jogosult vagy köteles a forgalmi értéket megállapítani. Határozatát bíróság felülvizsgálhatja, ha pedig az értéket ítélet állapította meg, azt az illetékhivatal nem bírálhatja felül.

Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványokat és az alkotmányjogi panaszt elutasította.

3. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvényt a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 60. § (3) bekezdése 1992. január 1-jével - még az indítvány benyújtása, 1992. szeptember 24. előtt - hatályon kívül helyezte.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB határozat, ABH 1990. 261.).

Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és - ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja - a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.

A konkrét esetben az Abtv. 1. § b) pontja alapján az indítvány absztrakt normakontrollra irányul, erre figyelemmel a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét állító indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította (576/B/1990. AB határozat, ABH 1990. 373.).

Budapest, 2001. június 25.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró