BH 2016.9.237 Az a terhelt, aki arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, hogy jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, és ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg, nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésével személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) pont, Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat; Btk. 14. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság Fk.540/2011/86., Szombathelyi Törvényszék Fkf.72/2013/32., Kúria Bfv.1303/2014/6. (BH 2015.11.299), Kúria Bfv.1957/2015/8., Kúria Bfv.1957/2016. (*BH 2016.9.237*), 3071/2020. (III. 9.) AB végzés, 3173/2021. (IV. 30.) AB végzés

***********

[1] A városi bíróság a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont];

[3] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek., (3) bek. a) pont];

[4] - felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) bek., (2) bek.];

[5] - társtettesként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c) d) pont, (6) bek. b) pont];

[6] - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (4) bek. b/1. pont, (2) bek. a), c), d) pont];

[7] - felbujtóként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) és d) pont] és

[8] - bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat a), c) és d) pont].

[9] Ezért halmazati büntetésül hét év hat hónap fegyházbüntetésre, nyolc év közügyektől eltiltásra és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

[10] A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta,

[11] - az ellene felbujtóként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette,

[12] - a terhelt által elkövetett bűncselekményeket az alábbiak szerint minősítette:

[13] - felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) és g) pont],

[14] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat],

[15] - társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (5) bek. b) pont],

[16] - 2 rendbeli lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont],

[17] - felbujtóként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) és bd) alpont],

[18] - bűnsegédként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont].

[19] Ezt meghaladóan - bár helytelenül akként fogalmazott, hogy a terheltet e cselekmények miatt ismételten elítéli - a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát változatlanul hagyta, a járművezetéstől eltiltás tartamát három évre enyhítette, és akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell a terheltnek letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, megváltoztatta a polgári jogi igényekre és az eljárási illetékre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

[20] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a törvényi ok megjelölése nélkül, tartalma alapján azonban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan.

[21] Indokai szerint ő nem rablásra, hanem lopásra bujtotta fel terhelttársait, és ő maga abban a tudatban volt, hogy társai lopási cselekményt hajtanak végre; a bíróságok azonban nem vizsgálták a felbujtáshoz kapcsolódó tudattartalmát, a társai minőségi túllépéssel valósították meg a rablás bűntettét, ezért tévesen állapították meg lopás helyett rablás bűntettében a bűnösségét.

[22] Utalt arra is, hogy a rablási cselekmény kapcsán az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítékokat és helytelenül következtettek tényekre, a tényállás VI. pontjában írtakat terhelttársai egymásnak és önmaguknak is ellentmondó, az eljárás egyéb adataival alá nem támasztott vallomásaira alapították.

[23] Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[24] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hívta fel a vagyon elleni erőszakos bűncselekményt súlyosabban minősítő körülmények között a Btk. 365. § (3) bekezdésének c) és d) pontja mellett a g) pontját is; az utóbbi minősítő körülményt aggálytalanul megalapozó tényeket ugyanis az irányadó tényállás nem tartalmaz.

[25] Utalt arra, hogy e minősítő körülmény megállapítása szempontjából - értelemszerűen - irányadó a rablás esetében is az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. BJE határozat 11. pontjában kifejtett azon álláspont, amely szerint az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad, és annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.

[26] Megítélése szerint azonban az irányadó tényállás - bár idős, nyugdíjas, egyedülálló személyként jellemzi - egyáltalán nem tesz említést a sértett életkoráról, és a sértett mentális, illetőleg fizikai állapotára vonatkozó adatokat sem rögzít, így az irányadó tényállásból a sértett konkrét objektív (életkor) és szubjektív (testi-szellemi állapot) személyes jellemzőit nem lehet megállapítani, ezért - bár a két elkövető adott módon végrehajtott támadásával a tárgyi feltételek megvalósulni látszanak - nincs alap e minősítő körülmény felrovására.

[27] Ennek azonban álláspontja szerint az alkalmazott büntetésre nem volt kihatása, az törvényes, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

[28] A II. r. terhelt az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében álláspontját fenntartotta. A már kifejtetteken túl arra is hivatkozott, hogy az I. r. terhelt ellentmondásos vallomásai kényszerítésre is utalnak, és miután a Legfőbb Ügyészség szerint sem minősíthető a rablási cselekmény elhárításra korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére elkövetettként, a vele szemben kiszabott büntetés eltúlzott voltára és arra tekintettel, hogy az nem felel meg a belső arányosság követelményének sem, a rablás bűntette alóli felmentése mellett büntetésének enyhítését kérte.