723/B/2009. AB határozat

az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 3. melléklet II. rész 1. pontjának alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 3. melléklet II. rész 1. pontjának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szól ó 2007. évi CXXVII. törvény 3. melléklet II. rész 1. pontjának az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdései, 66. § (1) bekezdés e, 70/A. § (2) és (3) bekezdés ei, továbbá 70/I. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz négy indítvány érkezett, amelyekben az indítványozók a távhőszolgáltatás kedvezményes általános forgalmi adókulcsának az alkotmányellenességét állították, és kérték az erre vonatkozó törvényi rendelkezések megsemmisítését. Az első indítványozó alapindítványában az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény (a továbbiakban Tv.) absztrakt utólagos normakontroll keretében történő alkotmányossági vizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítvány tartalma alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó nem a Tv. egészét, hanem kizárólag annak 2. mellékletét támadta. A Tv. 2. melléklete az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 3/A. számú mellékletét kiegészítette egy II. résszel, és egyidejűleg a 3/A. számú melléklet alcímének a jelölését "I. rész: termékek"-re változtatta.

A Tv. 2. mellékletének az indítványozó által kifogásolt szabályozása alapján az Áfa tv. 3/A. számú melléklete a "II. rész: szolgáltatások" alcím alatt 1. sorszámmal tüntette fel a távhőszolgáltatást. Mivel az Áfa tv. 3/A. számú melléklete az Áfa tv. 82. § (3) bekezdése körébe tartozó (azaz a kedvezményes, 18%-os mértékű adókulccsal adózó) termékek és szolgáltatások körét határozta meg, így a kifogásolt módosítás eredményeként a távhőszolgáltatás is az említett kedvezményes adókulcs hatálya alá került.

Az indítványozó szerint a Tv. 2. számú mellékletének a támadott szabályozása azzal, hogy az Áfa tv.-ben a távhőszolgáltatást a 18%-os kedvezményes adókulccsal adózó szolgáltatások körébe sorolta "a lakosság fűtési mód szerinti megkülönböztetésre került", ami sérti az Alkotmány 70. §-t [helyesen: 70/A. § (1) bekezdését]. Az indítványozó az általa kifogásolt megkülönböztetést abban látta, hogy a magasabb adókulccsal adózó energiahordozót felhasználók hátrányos helyzetbe kerülnek az alacsonyabb adókulccsal adózó energia hordozókat felhasználókkal szemben. Érvelése alátámasztásául az indítványozó utalt arra, hogy az Európai Unió átmeneti időszakra engedélyezi ugyan a háztartási energiahordozók kedvezményes általános forgalmi adókulcs alá sorolását, de azt az energiahordozókra egységesen írja elő. Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó akként pontosította az indítványát, hogy egyrészt a megsemmisíteni kért törvényi szabályozást a Tv. 3. § (1) [helyesen (2) ] bekezdésében foglalt 2. számú mellékletében jelölte meg, másrészt a sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezésként az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését hívta fel. Egyebekben az indítvány kiegészítésben az indítványozó megismételte az általa állított alkotmányellenességet alátámasztó korábbi érveit.

A második indítványozó az Áfa tv. 3/A. mellékletének - a Tv. 3. § (2) bekezdésével módosított - II. részét támadta, és kérte annak az alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint azzal, hogy a törvényalkotó a távhőszolgáltatás adókulcsát a 18%-os kedvezményes adókulcs alá sorolta, indokolatlanul beavatkozott a piaci verseny szabadságába, ami sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését. Véleménye szerint a kifogásolt módosítás a "gyakorlatban" az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt köz- és magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét deklaráló alkotmányi rendelkezés sérelmét eredményezi, mivel a távhőszolgáltatók mindegyike "közösségi tulajdonban van", míg "az egyéb energiaszolgáltatók többsége" magántulajdonban áll.

Az indítványozó szerint az Áfa tv. támadott szabályozása ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakkal is, mivel sem az adót ténylegesen megfizető szolgáltatók, sem a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók vagyoni viszonyaiban nem mutatható ki olyan eltérés, amely a közteherviselésben megmutatkozó eltérést indokolná. Ebből következően nem valósul meg az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt "megfelelés" a vagyoni helyzet és a közteherviselés mértéke között.

A harmadik indítványozó a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény (a továbbiakban: Tv1.) 42. §-ának utólagos absztrakt normakontroll keretében történő vizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A Tv1. 42. § (1) bekezdése a Tv1. 3. számú mellékletében megjelölt termékek és szolgáltatások esetében az adó mértékét az adó alapjának 5%-ában határozta meg. A Tv1. 42. § (2) bekezdése arról rendelkezett, hogy az Áfa tv. 3. számú melléklete a Tv1. 3. számú mellékletében foglaltak szerint módosul. Az indítványozó által kifogásolt - 2010. január 15-ével hatályba lépett - módosítás következtében a távhőszolgáltatás 5%-os mértékű kedvezményes adókulcs alá került besorolásra. Az indítványozó szerint a Tv1. támadott rendelkezése sérti az Alkotmány 79/A. §-át [helyesen: 70/A. §-át], mivel a törvényalkotó egy, a fogyasztón kívüli adottság alapján (az általa felhasznált energia fajtája) biztosít "adó kedvezményt". A kifogásolt módosítás csak a fogyasztók egy körére, azon fogyasztókra terjed ki, akik a távhőszolgáltató közbeiktatásával használnak fel hőenergiát, amely ugyanúgy elsődleges energiahordozót alakít át, mint a "piac/társadalom egyéb nem kivételezett tagja". Az indítványozó szerint sérül az Alkotmány 70/I. §-a is, mert nem mindenki szorul támogatásra, aki a módosítással érintett (kedvezményes adókulccsal adóztatott) távhőszolgáltatást vesz igénybe.

A támadott szabályozással az állam állami piacszabályozást hajt végre nem piaci eszközökkel, ami az indítványozó szerint sérti a piacgazdaság szabályait, ezen keresztül az Alkotmány 9. §-át. Az indítványozó szerint a támadott szabályozás nem az arra rászorultakon segít, hanem a rászorultsággal össze nem függő "igénybevételi formához" köti a támogatást.

Sérül továbbá az Alkotmány 66. § (1) bekezdése [férfiak és nők (emberek) "gazdasági egyenjogúsága"] is, mivel az indítványozó szerint csak az emberek egy kiválasztott köre juthat hozzá az állami támogatáshoz, döntően a műszaki lehetőségtől és a lakóhelytől függően.

A negyedik indítványozó a Tv1. 50. § (10) bekezdése, 42. §-a valamint 3. számú mellékletének 2. pontja alkotmányos normakontroll alá vételét és hatályon kívül helyezését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdését, mivel a távhőszolgáltatás adókulcsának 5%-os mértékre történő csökkentése anyagi hátrányt okozó megkülönböztetést eredményez a távhőszolgáltatást igénybe vevők, illetve a más fűtési módozatot használók között.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat - azok szoros tárgyi összefüggésére tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend; ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. (...)"

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/I. § (1) Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

(2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg."

2. A Tv. indítványok benyújtásakor hatályos támadott, illetve vizsgálatba bevont rendelkezései:

"3. § (1) Az Áfa tv. az e törvény 1. melléklete szerinti 3/A. számú melléklettel egészül ki.

(2) Az Áfa tv. - e törvénnyel megállapított - 3/A. számú melléklete az e törvény 2. melléklete szerint módosul."

"2. melléklet a 2009. évi XXXV. törvényhez

Az Áfa tv. 3/A. számú melléklete a következő II. résszel egészül ki, egyidejűleg a melléklet jelenlegi alcímének jelölése "I. rész: termékek"-re változik:

"II. rész: szolgáltatások

3. A Tv1. támadott, illetve vizsgálatba bevont rendelkezései:

"42. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka."

(2) Az Áfa tv. 3. számú melléklete az e törvény 3. számú melléklete szerint módosul."

"50. § (10) E törvény 42. §-a és 3. számú melléklete

a) az azt követő második napon, de legkorábban 2010. január 1. napján lépnek hatályba, amikor az Európai Bizottság olyan határozatot hoz, hogy a 3. számú melléklet 2. pontjában foglalt rendelkezés tekintetében nem áll fenn a verseny torzulásának veszélye, vagy

b) 2010. január 15. napján lépnek hatályba, feltéve, hogy a határozat meghozatalára nyitva álló határidő eltelt anélkül, hogy az Európai Bizottság határozatot hozott volna. (...)"

"3. számú melléklet a 2009. évi CIX. törvényhez

1. Az Áfa tv. 3. számú melléklete címének helyébe a következő rendelkezés lép:

"A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások"

2. Az Áfa tv. 3. számú melléklete a következő II. résszel egészül ki, egyidejűleg a melléklet jelenlegi szövegének jelölése "I. rész: termékek"-re változik:

"II. rész: szolgáltatások

4. Az Áfa tv.-nek az indítványok elbírálásakor hatályos vizsgált, illetve vizsgálatba bevont rendelkezései:

"82. § (2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka. (...)"

"3. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások

III.

Az indítványok részben megalapozatlanok, részben tartalmi elbírálásra alkalmatlanok.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Tv. 3. § (2) bekezdését és 2. számú mellékletét - 2010. január 2-től kezdődő hatállyal - hatályon kívül helyezte a Tv. 55. §-a. Az Áfa tv. - Tv. 3. § (2) bekezdésével módosított - 3/A. melléklete II. rész 1. pontját - 2010. január 15-i hatállyal - hatályon kívül helyezte a Tv1. 51. § (11) bekezdése. A Tv1. indítványokkal támadott rendelkezései az indítványok elbírálásának az időpontjában is hatályban vannak; a távhőszolgáltatás 5%-os mértékű kedvezményes adókulcsát tartalmazó indítványokkal támadott törvényi rendelkezés az Áfa tv. 3. számú melléklet II. rész 1. pontjában található. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 67/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 971, 977.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az egyesített indítványok alapján nem a Tv., illetve a Tv1. Áfa tv.-t módosító rendelkezéseit, hanem az Áfa tv.-nek az új (módosított) rendelkezéseket magába foglaló törvényi szabályait vizsgálta. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a támadott norma helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.] Az indítványozók - több alkotmányi rendelkezés sérelmét állítva -azt kifogásolták, hogy az Áfa tv.-nek a Tv., illetve Tv1. támadott rendelkezéseivel módosított támadott szabályai a távhőszolgáltatást kedvezményes adókulcs alá sorolják. Ez az alkotmányossági probléma - a fent hivatkozott jogszabályi változásokra tekintett nélkül - változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - az indítvány elbírálásának időpontjában hatályos törvényi rendelkezés alapján bírálta el az indítványt.

2. Az Országgyűlés - az indítványok benyújtását követően - 2010. november 16-i ülésnapján elfogadta a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CXIX. törvényt, amelyben megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett. A módosított Alkotmány szerint: "32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

(3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti."

Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CXX. törvényt, amely szint én 2010. november 20-án lépett hatályba. Az Abtv. 40. §-a az alábbiak szerint módosult: "Ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, vagy törvényi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság kizárólag akkor semmisíti meg, ha azok tart alma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó, az Alkotmány 69. §-a szerinti jogokat sérti." Az Abtv mód. 3. §-a szerint a megváltozott rendelkezéseket a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. (A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 40. § (1) bekezdésének b) és e) pontja akként módosította az Abtv. 40. §-át, hogy az állami irányítás egyéb jogi eszköze szövegrész helyébe a közjogi szervezetszabályozó eszköz szövegrészt léptette.)

Az Alkotmánybíróság minden esetben az elbírálás időpontjában hatályos Alkotmány alapján bírálja el az indítványokat. Ebből következően a döntéshozatali eljárása során az Alkotmánybíróságnak folyamatosan vizsgálnia kell, hogy - az indítvány tartalma alapján - hatásköre az adott ügyre kiterjed-e. Tekintettel arra, hogy az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett, az Alkotmánybíróság ezen időpont után a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket csak abban az esetben vizsgálhatja felül (és semmisítheti meg), ha az indítvány az alkotmányellenességet az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmére alapozza. Az Abtv mód. 3. §-a még egyértelműbbé teszi, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. 2010. november 20-át követően tehát az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján, az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerint a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § b) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre.

3. Az indítványozók indítványaikban központi adónemet szabályozó törvény (az Áfa tv.) törvényi rendelkezését támadták, és kérték annak a megsemmisítését. Több alkotmányi rendelkezés sérelmét állítva azt kifogásolták, hogy a távhőszolgáltatás kedvezményes mértékű adókulcs alá került besorolásra (az indítványok elbírálásának időpontjában hatályos szabályozás értelmében az Áfa tv. 3. melléklete II. rész 1. pontja alapján 5%-os mértékű az adókulcs). Az Alkotmánybíróság erre tekintettel megállapította, hogy az egyesített indítványok vonatkozásában érvényesül az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésében foglalt hatásköri korlátozás.

A vizsgált esetben az indítványozók olyan alkotmányi rendelkezések sérelmét is állították [Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdés, 66. § (1) bekezdés, 70/A. § (2) és (3) bekezdés, 70/I. §], amelyek nem tartoznak az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésében megjelölt (kivételes) alkotmányi rendelkezések közé. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskörének a hiányára tekintettel - a hivatkozott alkotmányi rendelkezések sérelmét állító indítványokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Az indítványozók az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését is megjelölték az álláspontjuk szerint sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezések között és hivatkoztak a jogegyenlőség sérelmére azzal összefüggésben, hogy a támadott törvényi szabályozás adózási szempontból hátrányos különbséget tesz a távhőszolgáltatást igénybe vevő, és a más fűtési módot alkalmazó magánszemélyek között. Az indítványozók a hátrányos megkülönböztetést abban látták, hogy azok a magánszemélyek, akik nem távhőszolgáltatást vesznek igénybe, az eltérő fűtési mód miatt végfelhasználóként nagyobb mértékű általános forgalmi adót fizetnek meg a távhőszolgáltatást igénybe vevő fogyasztókkal szemben, ami számukra indokolatlanul nagyobb anyagi terhet jelent. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében utólagos normakontroll hatáskörben kivételesen az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján is elvégezheti a központi adónemet szabályozó törvény indítvánnyal támadott rendelkezésének az alkotmányossági vizsgálatát, amennyiben az indítványozó természetes személyek közötti, az emberi méltóság alapjogát sértő megkülönböztetésre hivatkozik. A vizsgált esetben az indítványozó természetes személyek között fennálló különbségtételt kifogásolt, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét állító indítványt érdemben bírálta el, és megállapította, hogy az Áfa tv. 3. melléklete II. részének 1. pontja - az indítványozók által kifejtett indokok alapján - nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

Az Alkotmány e rendelkezését az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte és kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Így abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [első ízben: 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.]. Az Áfa tv. kifogásolt szabályozása - az indítványozók állításával ellentétben - elsődlegesen nem személyek között, hanem a törvény tárgyi hatálya alá tartozó adóköteles szolgáltatások között különböztet annyiban, hogy a távhőszolgáltatás adókulcsát más szolgáltatásokhoz képest az azokra vonatkozó adókulcstól eltérően, kisebb mértékű adókulccsal határozza meg. A kifejtettekre tekintettel személyek közötti, a személyek egyenlő emberi méltóságát sértő különbségtételt az Áfa tv. kifogásolt rendelkezése nem eredményez, ezért az Alkotmánybíróság elutasította az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét állító indítványokat.

Budapest, 2011. november 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró