62017CJ0694[1]
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2019. május 2. Pillar Securitisation Sàrl kontra Hildur Arnadottir. Előzetes döntéshozatal - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben - Második Luganói Egyezmény - 15. cikk - Fogyasztói szerződés - A 2008/48/EK irányelvvel fennálló kapcsolat - Fogyasztói hitelmegállapodás - 2. és 3. cikk - A »fogyasztó« és az »ügyletek, amelyekre az irányelv alkalmazandó« fogalma - A hitel maximális összege - A relevancia hiánya a második Luganói Egyezmény 15. cikkére tekintettel. C-694/17. sz. ügy.
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2019. május 2. ( *1 )
"Előzetes döntéshozatal - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben - Második Luganói Egyezmény - 15. cikk - Fogyasztói szerződés - A 2008/48/EK irányelvvel fennálló kapcsolat - Fogyasztói hitelmegállapodás - 2. és 3. cikk - A »fogyasztó« és az »ügyletek, amelyekre az irányelv alkalmazandó« fogalma - A hitel maximális összege - A relevancia hiánya a második Luganói Egyezmény 15. cikkére tekintettel"
A C-694/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de Cassation (semmítőszék, Luxemburg) a Bírósághoz 2017. december 11-én érkezett, 2017. december 7-i határozatával terjesztett elő
a Pillar Securitisation Sàrl
és
Hildur Arnadottir
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen, J. Malenovský, C. G. Fernlund (előadó) és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
- a Pillar Securitisation Sàrl képviseletében A. Moro avocat,
- H. Arnadottir képviseletében M. Mailliet avocat,
- a luxemburgi kormány képviseletében D. Holderer, meghatalmazotti minőségben,
- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és P. Lacerda, meghatalmazotti minőségben,
- a svájci kormány képviseletében M. Schöll, meghatalmazotti minőségben,
- az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. január 22-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án aláírt, a Közösség nevében a 2008. november 27-i 2009/430/EK tanácsi határozattal (HL 2009. L 147., 1. o.) jóváhagyott egyezmény (a továbbiakban: második Luganói Egyezmény) értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a Pillar Securitisation Sàrl és Hildur Arnadottir között, hitel visszafizetése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
A második Luganói Egyezmény
3 A második Luganói Egyezmény "Joghatóság" című II. címének "Joghatóság fogyasztói szerződések esetén" című 4. szakaszában található a 15. cikk, amelynek (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: "(1) Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha: [...] (3) E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést".
a) a szerződés tárgya áruk részletfizetésre történő értékesítése; vagy
b) a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak;
c) minden más esetben, a szerződést [helyesen: minden más esetben, ha a szerződést] olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének ezen egyezmény által kötelezett államában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett államra, illetve több állam között az említett államra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.
4 Ezen egyezmény 16. cikke (2) bekezdésének a szövege a következő:
"A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag az ezen egyezmény által kötelezett azon állam bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol a fogyasztó lakóhellyel rendelkezik."
5 Az említett egyezmény 17. cikke a következőképpen rendelkezik: "E szakasz rendelkezéseitől kizárólag olyan megállapodással lehet eltérni, amely:
1. a jogvita keletkezését követően jött létre; vagy
2. lehetővé teszi a fogyasztó számára az e szakaszban megjelölttől eltérő bíróságok előtti perindítást; vagy
3. a szerződés megkötésének időpontjában az ezen egyezmény által kötelezett azonos állam területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztó és a másik fél között jött létre, és az említett állam bíróságainak joghatóságát köti ki, amennyiben az ilyen megállapodás az említett állam jogával nem ellentétes."
6 A 2009/430 határozat (4) preambulumbekezdésében a következőket írja elő:
"A [polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) konszolidált változata (HL 1998. C 27., 1. o.)] és [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16-án Luganóban aláírt egyezmény (HL 1988. L 319., 9. o.)] közötti párhuzamosság fényében a Luganói Egyezmény szabályait összhangba kell hozni a [polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i] 44/2001/EK [tanácsi] rendelet [HL 2001. L 12., 1. o.] szabályaival annak érdekében, hogy az EU tagállamai és az érintett EFTA-államok között a határozatok mozgásának azonos szintje legyen elérhető."
A 44/2001 és az 1215/2012/EU rendelet
7 A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezményt felváltotta a 44/2001 rendelet, majd a 44/2001 rendeletet hatályon kívül helyező, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.).
8 A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítés: HL 2010. L 199., 40. o.) (10) preambulumbekezdésében a következőket mondja ki:
"Az ezen irányelvben szereplő meghatározások kijelölik a harmonizáció alkalmazási körét. A tagállamoknak az irányelv rendelkezései végrehajtására vonatkozó kötelezettségét éppen ezért az irányelvnek az e meghatározások által kijelölt alkalmazási körére kell korlátozni. Ezen irányelv ugyanakkor - a[z Uniós] jognak megfelelően - nem érinti ezen irányelv rendelkezéseinek tagállamok általi alkalmazását olyan területekre, amelyek kívül esnek az irányelv alkalmazási körén. A tagállamok ily módon fenntarthatnak vagy bevezethetnek ezen irányelv alkalmazási körébe nem tartozó - például 200 [eurónál] kisebb vagy 75000 [eurónál] nagyobb összegű - hitelmegállapodásokra vonatkozóan olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek. [...]"
9 Ezen irányelv "Hatály" című 2. cikke szerint: "(1) Ezt az irányelvet hitelmegállapodásokra kell alkalmazni. (2) Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre: [...] [...]"
c) olyan hitelmegállapodások, amelyekben a hitel teljes összege 200 EUR-nál kisebb, vagy pedig a 75000 EUR-t meghaladja;
10 A 2008/48 irányelv 3. cikkének a) pontja a "fogyasztó" fogalmát az alábbi módon határozza meg:
"[...] olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyletek keretében olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén".
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 H. Arnadottir, aki Izlandon rendelkezik lakóhellyel, 2005 márciusában kölcsönszerződést írt alá 193621074 ISK (izlandi korona), azaz több mint egymillió euró összegben a Kaupthing Bank Luxembourgnál (KBL). E kölcsönt egy összegben és legkésőbb 2010. március 1-jéig kellett visszafizetni.
12 Az említett kölcsön célja az volt, hogy lehetővé tegye H. Arnadottir számára az izlandi Bakkavor Group hf társaság részvényeinek megszerzését, amelynek ő munkavállalója volt.
13 A hitel visszafizetésének biztosítékául a Bakkavor Group kezességet vállalt, amelyre, a kérdést előterjesztő bíróság által leírtak értelmében legkorábban 2009 folyamán kerülhetett sor. E kezességről szóló megállapodást e társaság két vezetője, köztük maga H. Arnadottir írta alá.
14 Ezt követően a KBL két társaságra vált szét. Egyikük, a Pillar Securitisation követelte a H. Arnadottir által aláírt kölcsön visszafizetését.
15 Mivel ő továbbra sem fizette vissza e kölcsönt, a Pillar Securitisation 2011 folyamán bírósági keresetet indított a luxemburgi bíróságok előtt a kölcsönszerződés azon kikötésére támaszkodva, amely joghatóságot biztosít e bíróságok számára.
16 A tribunal d'arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság) megállapította ugyanakkor, hogy a jogvita eldöntésére nem rendelkezik joghatósággal azon oknál fogva, hogy H. Arnadottirt a második Luganói Egyezmény 15. cikke értelmében "fogyasztónak" kell tekinteni. E bíróság úgy vélte, hogy a luxemburgi bíróságokat kijelölő joghatósági kikötést figyelmen kívül kell hagyni, mivel az nem felel meg a második Luganói Egyezmény 17. cikkében előírt, eltérést megengedő rendelkezéseknek.
17 Másodfokon a Cour d'appel (fellebbviteli bíróság, Luxemburg) 2016. április 27-i ítéletével helybenhagyta, hogy a luxemburgi bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a Pillar Securitosation kérelmének elbírálására.
18 Ez utóbbi akkor felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a Cour d'appel (fellebbviteli bíróság) megsértette a második Luganói Egyezmény 15. cikkét. Közelebbről azt állítja először is, hogy a Cour d'appel (fellebbviteli bíróság) tévesen állapította meg, hogy H. Arnadottir magáncélból járt el. Másodszor e bíróság tévesen értelmezte e 15. cikket, amikor azt állapította meg, hogy egy több mint egymillió eurós kölcsönszerződés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, tekinthető az ugyanezen 15. cikk értelmében vet "fogyasztói" szerződésnek.
19 A Pillar Securitisation szerint annak vizsgálatához, hogy valamely hitelmegállapodás fogyasztói szerződés-e a második Luganói Egyezmény 15. cikke értelmében, arról kell meggyőződni, hogy az a 2008/48 irányelv értelmében vett "fogyasztói hitelmegállapodásnak" minősül-e. Ez következik a második Luganói Egyezmény Fausto Pocar professzor által kidolgozott magyarázó jelentéséből (HL 2009. C 319., 1. o.). Ezen irányelv tehát kizárólag a 200 eurót meghaladó és 75000 eurónál alacsonyabb összegű kölcsönszerződésekre vonatkozik, kivéve, ha az említett irányelvet átültető nemzeti jog magasabb felső határt állapít meg. Mivel a luxemburgi jog nem ír elő ilyen felső határt, az alapügy tárgyát képező kölcsönszerződés nem tartozik ugyanezen irányelv hatálya alá, következésképpen nem alkalmazható tekintetében a második Luganói Egyezmény 15. cikke.
20 A Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg) úgy véli, felmerül az a kérdés, hogy miként kell értelmezni a "fogyasztó" második Luganói Egyezmény 15. cikke és a 2008/48 irányelv 3. cikke szerinti fogalmát. Közelebbről a tekintetben táplál kételyeket, hogy ezen irányelv fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó hatályának meghatározása befolyásolja-e a "fogyasztó" e 15. cikk szerinti meghatározását.
21 E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
"»Fogyasztónak« minősülhet-e valamely személy a második Luganói Egyezmény 15. cikke értelmében olyan hitelmegállapodás keretében, amely a hitel teljes összegére tekintettel nem tartozik a 2008/48 irányelv hatálya alá, ha nincs olyan nemzeti rendelkezés, amely az említett irányelv rendelkezéseit a hatálya alá nem tartozó területekre is kiterjeszti, azzal az indokkal, hogy a szerződést kereskedelmi vagy szakmai tevékenységen kívül eső céllal kötötték?"
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a második Luganói Egyezmény 15. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy valamely hitelmegállapodás "fogyasztói" hitelmegállapodásnak minősül-e ezen 15. cikk értelmében, meg kell vizsgálni, hogy az a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozik-e, amennyiben az adott hitel teljes összege nem lépi túl az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített felső határt, és e tekintetben relevanciával bír-e az, hogy az említett irányelvet átültető nemzeti jog nem ír elő magasabb felső határt.
23 Ha egy kölcsönszerződés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, "fogyasztói szerződésnek" minősül a második Luganói Egyezmény 15. cikke értelmében, abból ugyanezen egyezmény 16. cikkével összhangban az következik, hogy az ezen egyezmény által kötelezett azon állam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ahol a fogyasztó lakóhellyel rendelkezik, jelen esetben az izlandi bíróságok. Ezzel szemben, ha a szóban forgó szerződés nem minősül az említett 15. cikk hatálya alá tartozó fogyasztói szerződésnek, az e szerződésben foglalt joghatósági kikötés által megjelölt bíróságok, a jelen esetben a luxemburgi bíróságok rendelkeznek joghatósággal.
24 Elöljáróban ki kell emelni, hogy a Pillar Securitisation arra hivatkozik, hogy H. Arnadottir szakmai célból járt el, és nem felel meg a "fogyasztó" meghatározásának. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor nem egy, H. Arnadottirhoz hasonló személy által kötött kölcsönszerződés céljával kapcsolatban terjeszt kérdést a Bíróság elé. Ellenkezőleg: amint az kitűnik az előterjesztett kérdés szövegéből, a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből kiindulva fordul a Bírósághoz, amely szerint a szóban forgó szerződést olyan felhasználás céljából kötötték, amely tekinthető úgy, hogy kívül esik H. Arnadottir szakmai tevékenységén. Ezenkívül és mindenesetre az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz kellő információt ahhoz, hogy a Bíróság adott esetben útmutatást nyújtson e tárgyban.
25 Következésképpen a jelen ügy keretében nem szükséges vizsgálni egy, H. Arnadottirhoz hasonló személy által kötött kölcsönszerződés célját.
26 Ugyanakkor azt meg kell vizsgálni, hogy az a körülmény, hogy egy hitelmegállapodás meghaladja a 2008/48 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített 75000 eurós felső határt, amennyiben a nemzeti jog nem ír elő az ezen összegnél magasabb felső határt, akadályozza-e a második Luganói Egyezmény 15. cikkének alkalmazását.
27 A második Luganói Egyezmény értelmezésével kapcsolatban emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy annak szövege majdnem teljesen megegyezik a 44/2001 rendelet és az 1215/2012 rendelet megfelelő rendelkezéseivel, és gondoskodni kell e jogi eszközök egyenértékű rendelkezéseinek egységes értelmezéséről (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20-iSchlömp ítélet, C-467/16, EU:C:2017:993, 46. és 47. pont).
28 A második Luganói Egyezmény 15. cikke valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződésekre vonatkozik. Az érintett szerződéseket a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontja részletesen megnevezi. Amint azt a Bíróság kimondta a 44/2001 rendelet egyenértékű rendelkezésével kapcsolatban, amelyet a 1215/2012 rendelet átvett, a fogyasztási szerződések joghatósági szabályainak hatálya alól ezen egyezmény 15. cikkének (3) bekezdése által kizárt, meghatározott fuvarozási és személyszállítási szerződéseken kívül, az egyezmény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja a tárgytól függetlenül az összes szerződésre vonatkozik, amennyiben azt a fogyasztó az eladóval kötötte, és az az utóbbi kereskedelmi vagy szakmai tevékenységébe tartozik (lásd ebben az értelemben: 2009. május 14-iIlsinger ítélet, C-180/06, EU:C:2009:303, 50. pont).
29 A 2008/48 irányelv 3. cikke meghatározása értelmében "fogyasztó" minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyletek keretében "olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén".
30 A szóban forgó ügyleteket, anélkül, hogy fogalommeghatározás tárgyát képeznék, a 2008/48 irányelv "Hatály" címet viselő 2. cikke érinti, amely (1) bekezdésében azt írja elő, hogy ezt az irányelvet a hitelmegállapodásokra kell alkalmazni, de (2) bekezdésének c) pontja értelmében nem alkalmazandó az olyan hitelmegállapodásokra, amelyekben a hitel teljes összege 200 eurónál kisebb, vagy a 75000 eurót meghaladja.
31 Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok lényegében ugyancsak rámutatott indítványának 31. pontjában, a második Luganói Egyezmény 15. cikkéből és a 2008/48 irányelv 3. cikkéből kitűnik, hogy e két jogi aktusban a "fogyasztó" fogalmának meghatározása jelentős mértékben azonos, nevezetesen olyan személyre utal, aki "kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal" köt szerződést vagy jár el.
32 A 2008/48 irányelvvel érintett ügyletek mindazonáltal kizárólag a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkoznak, közülük arra korlátozódva, amelyekben a hitel teljes összege 200 eurónál nem alacsonyabb, vagy a 75000 eurót nem haladja meg, míg a második Luganói Egyezmény hatálya alá tartozó fogyasztói szerződések esetében nincs meghatározva ilyen felső határ.
33 Azt kell meghatározni tehát, hogy a második Luganói Egyezmény 15. cikkének hatálya alá tartozó fogyasztói hitelmegállapodások kizárólag azok-e, amelyek a 2008/48 irányelv hatálya alá tartoznak, és nem foglalják magukban az említett olyan szerződéseket, amelyekben a hitel teljes összege 200 eurós határnál alacsonyabb, vagy pedig a 75000 eurós legfelső határt meghaladja.
34 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a fogyasztói szerződések terén az európai jogalkotó által kitűzött célok tiszteletben tartásának, valamint az uniós jog koherenciájának biztosítása érdekében különösen a "fogyasztónak" a más uniós jogi rendeletekben szereplő fogalmait kell figyelembe venni (2013. december 5-iVapenik ítélet, C-508/12, EU:C:2013:790, 25. pont; 2018. január 25-iSchrems ítélet, C-498/16, EU:C:2018:37, 28. pont).
35 Mindazonáltal a különböző uniós jogi aktusok közötti koherencia biztosításának e szükségessége semmiképp nem vezethet valamely rendelet rendelkezéseinek az e rendelet rendszerétől és célkitűzéseitől idegen értelmezéséhez (lásd ebben az értelemben: 2014. január 16-iKainz ítélet, C-45/13, EU:C:2014:7, 20. pont).
36 Végezetül tehát az érintett aktusok, a jelen esetben a második Luganói Egyezmény és a 2008/48 irányelv célját kell figyelembe venni annak meghatározása céljából, hogy a második Luganói Egyezmény 15. cikkének hatálya alá tartozó fogyasztói hitelmegállapodások kizárólag azok a megállapodások-e, amelyek a 2008/48 irányelv hatálya alá tartoznak, és nem foglalják-e magukban az említett olyan szerződéseket, amelyekben a hitel teljes összege a 75000 eurós legfelső határt meghaladja.
37 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a második Luganói Egyezmény és a 2008/48 irányelv eltérő célokra irányul.
38 Ami a 2008/48 irányelv célját illeti, amint az kitűnik (7) és (9) preambulumbekezdéséből, e cél teljes és kötelező harmonizáció előírása a fogyasztói hitelek tárgyában számos kulcsfontosságú területen, amelyre az Unióban valamennyi fogyasztó érdekei magas szinten és egyenlő módon való védelmezésének biztosítása, valamint a fogyasztói hitelek jól működő belső piaca kialakulásának megkönnyítése céljából van szükség (2014. március 27-iLCL Le Crédit Lyonnais ítélet, C-565/12, EU:C:2014:190, 42. pont).
39 A Bíróság egyébiránt kiemelte, hogy e cél hatékony védelem biztosítására irányul a fogyasztók számára a pénzügyi lehetőségeiket meghaladó és adott esetben nemfizetést eredményező hitelek felelőtlen nyújtásával szemben (2014. március 27-iLCL Le Crédit Lyonnais ítélet, C-565/12, EU:C:2014:190, 43. pont).
40 E célból a 2008/48 irányelv a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó anyagi jog bizonyos aspektusainak harmonizálását célozza, mint amilyenek a fogyasztó, aki adós is, tájékoztatására vonatkozó feltételek. Az említett irányelv így a hitelező számára a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséget ír elő.
41 Ezen irányelv kettős, mind a fogyasztók védelmére, mind a fogyasztói hitelek jól működő belső piaca kialakulásának megkönnyítésére irányuló céljának megvalósítása érdekében az uniós jogalkotó az ezen irányelv harmonizációs intézkedési által érintett hitelmegállapodásokat akként határozta meg, hogy azokat az olyan szerződésekre korlátozta, amelyekben a hitel teljes összege nem alacsonyabb 200 eurónál, vagy nem haladja meg a 75000 eurót.
42 Ami a második Luganói Egyezmény célját illeti, az nem a fogyasztói szerződésekre vonatkozó anyagi jog harmonizálására irányul, hanem - a 44/2001 rendelethez, majd a 1215/2012 rendelethez hasonlóan - azon szabályok rögzítésére, amelyek lehetővé teszik egy adott, olyan, polgári és kereskedelmi jogvitában való határozathozatalra hatáskörrel rendelkező bíróság meghatározását, amelynek tárgya különösen egy eladó vagy kereskedő, valamint egy szakmai tevékenységén kívül eső célból eljáró személy között létrejött szerződés, oly módon, hogy ilyen esetben az utóbbi védelmét biztosítsa. Ezen egyezmény hatálya, e cél érdekében, nem korlátozódik meghatározott összegekre, és kiterjed valamennyi szerződéstípusra, kivéve az említett egyezmény 15. cikkének (3) bekezdésében pontosan meghatározott szerződést.
43 A 2008/48 irányelv és a második Luganói Egyezmény eltérő céljára tekintettel az, hogy egy hitelmegállapodás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem tartozik a 2008/48 irányelv hatálya alá, mivel a hitel teljes összege meghaladja az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített 75000 eurós felső határt, nem befolyásolja a második Luganói Egyezmény 15. cikke hatályának meghatározását.
44 Egyébiránt, amint azt a főtanácsnok ugyancsak kiemelte indítványának 48. pontjában, az, ha a 2008/48 irányelv hitel teljes összegére vonatkozó küszöbértékei korlátoznák a második Luganói Egyezmény 15. cikkének a hatályát, olyan helyzetet eredményezne, amelyben a 200 eurónál kisebb összegű hitelmegállapodást kötő személyek nem hivatkozhatnának az ezen 15. cikkben foglalt védelmi szabályra. Márpedig egy ilyen helyzet nem lenne összhangban a második Luganói Egyezmény által követett célokkal, mivel nincs alapvető eltérés egy olyan személy feltételezhetően gyenge helyzete, aki 100 eurós hitelmegállapodást kötött, és egy olyan személy helyzete között, aki 200 eurós megállapodást kötött.
45 Hasonlóképpen, ami a 75000 eurós felső határt illeti, az olyan fogyasztót, aki e felső határnál magasabb összegű hitelmegállapodást kötött, nem kevésbé illeti meg az említett 15. cikkben előírt védelem.
46 Következésképpen az a körülmény, hogy a nemzeti jog által előírt legfelső határ nem haladja meg a 2008/48 irányelv által rögzített felső határt, ugyancsak nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy valamely hitelmegállapodás a második Luganói Egyezmény 15. cikkének hatálya alá tartozik-e.
47 A jelen ítélet 19. pontjában említett magyarázó jelentés, amelyre a Pillar Securitisation hivatkozik, e megfontolások fényében olvasandó. E jelentés 81. pontjában rámutat, hogy a második Luganói Egyezmény 15. pontja számottevően kiterjeszti a fogyasztói hitelmegállapodások körét azon korábbi rendelkezésekhez képest, amelyeknek a helyébe lépett. Az említett jelentés hozzáteszi, hogy a fogyasztói szerződések tág koncepciója kiterjeszti a kínált védelem hatályát, és magában foglal az uniós irányelvek által szabályozott minden szerződést mint fogyasztói szerződést, ideértve a fogyasztói hitelmegállapodásokat is, amennyiben azok a 2008/48 irányelv hatálya alá tartoznak. Ebben az összefüggésben az ezen irányelvre történő utalást példálózó jellegűnek kell tekinteni, és nem értelmezhető arra vonatkozó jelzésként, hogy a fogyasztói hitelmegállapodások közül csak azok tartoznak a második Luganói Egyezmény 15. cikkének hatálya alá, amelyek a 2008/48 irányelv hatálya alá tartoznak, és nem haladják meg az általa előírt felső határt.
48 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a második Luganói Egyezmény 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy valamely hitelmegállapodás "fogyasztói" hitelmegállapodásnak minősül-e ezen 15. cikk értelmében, nem kell megvizsgálni, hogy az a 2008/48 irányelv hatálya alá tartozik-e annyiban, amennyiben az adott hitel teljes összege nem lépi túl az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített felső határt, és e tekintetben nem bír relevanciával az, hogy az említett irányelvet átültető nemzeti jog nem ír elő magasabb felső határt.
A költségekről
49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án aláírt, a Közösség nevében a 2008. november 27-i 2009/430/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezmény 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy valamely hitelmegállapodás "fogyasztói" hitelmegállapodásnak minősül-e ezen 15. cikk értelmében, nem kell megvizsgálni, hogy az a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozik-e annyiban, amennyiben az adott hitel teljes összege nem lépi túl az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített felső határt, és e tekintetben nem bír relevanciával az, hogy az említett irányelvet átültető nemzeti jog nem ír elő magasabb felső határt.
Aláírások
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62017CJ0694 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62017CJ0694&locale=hu