3155/2017. (VI. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kaposvári Törvényszék 1 .Bf.463/2015/6/111. számú ítélete, és a Nagyatádi Járásbíróság 13.B.34/2014/34/IV. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása, és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó - személyesen eljárva - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.463/2015/6/111. számú ítélete, és a Nagyatádi Járásbíróság 13.B.34/2014/34/IV. számú ítélete ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Az indítványozó a beadványában előadta, hogy saját kerítésük építése közben a szomszéd fejszével rátámadt, és rágalmazta. A feljelentése nyomán azonban az eljáró bíróságok lényeges dolgokat megváltoztattak, illetve semmissé tettek. Figyelmen kívül hagytak olyan tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a rendőrség a lefolytatott nyomozás során - videofelvétel, tanúvallomások, helyszíni szemle alapján - megállapított. Kifogásolta, hogy az ügyet "sima zaklatásnak vették", az ügyészségen panaszt is tett emiatt, azonban panasza elutasításra került azzal, hogy a cselekmény önmagában nem alkalmas sem emberölés előkészülete, sem pedig emberölés kísérletének megállapítására, ugyancsak nem alkalmas életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására. Azt is sérelmezte, hogy nem vették magánlaksértésnek az ügyet. A szerinte helytelenül alkalmazott büntető anyagi jogszabályokat illetően utalt a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 6. §-ára, valamint 81. §-ára. Véleménye szerint az évek óta tartó viszály éppen a bíróságok miatt fajulhatott idáig, mivel az elkövető bűncselekmények sorozatát követheti el, és "ezért nincs priusza sem, mert soha nem kap olyan büntetést, amely visszatartó erővel hatna rá".

[3] Törvényességi felülvizsgálatot kért az Alkotmánybíróságtól, mivel a sérelmezett bírósági ítéletek megsértették az Alaptörvényt, és az "EJEB Egyezményének" több pontját. Előadta, hogy az ügyben "fellebbezési lehetőséget, illetve jogorvoslatot" nem kapott. Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú ítélet jogerőre emelkedéséről csaknem másfél hónap elteltével értesült, egy "simán" (tértivevény nélkül feladott) levélből. Ezt követően hosszasan ismertette az eljárás során tapasztalt jogsértéseket, lényegében az egész bizonyítási eljárást és a kiszabott szankciót is sérelmezve.

[4] "Olyan súlyos alapjogokat, méltósághoz való jog, tisztességes tárgyaláshoz való jogot sértettek meg, hogy az ember nem találja rá a szavakat. Egyszerűen sárba tiporták az összes törvényt, még emberszámba sem vettek bennünket. Magyarországon, ahogy az ember a híradóból értesül, az állatoknak több joga van, mint nekünk sértetteknek ebben az ügyben"- összegezte sérelmeit az indítványozó.

[5] Az indítványozó szerint a sérelmezett bírósági döntések megsértették az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdéseit, a IV. cikk (1) bekezdését, az V. cikket, a VI cikk (1) bekezdését, a IX. cikk (1) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1)-(2) bekezdéseit, a XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.

[6] Az Alkotmánybíróság főtitkára teljes körű hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, és javasolta, hogy bár az alkotmányjogi panasz eljárásban a jogi képviselet nem kötelező, szakmai segítségért forduljon ügyvédhez, vagy jogvédő társadalmi szervezethez.

[7] Az indítványozó ezt követően eredeti beadványát részben kiegészítette, nagyobb részt megismételte az alkotmányjogi panasz kérelemben foglaltakat, valamint "halasztást" kért, hogy jogi képviselőt kereshessen. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadására nyitva álló határidőt erre is tekintettel meghosszabbította. Ezt követően az indítványozó további beadványokkal élt, melyekben részletesen leírta panaszát, amivel - állítása szerint - az eljáró bíróságok érdemben nem foglalkoztak, valamint bizonyítékokat csatolt, melyeket a bíróságok nem vettek figyelembe.

[8] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.

[9] Az Abtv. 30. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az első fokon eljárt bíróság tájékoztatása szerint a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.463/2015/6/111. számú ítélete tértivevény nélkül került kiadásra az érintetteknek 2016. április 5. napján. Az indítványozó bejelentése szerint a másodfokú ítéletet számára 2016. április 7. napján kézbesítették. Az alkotmányjogi panasz 2016. május 9-én - a törvényes határidőn belül - érkezett az Alkotmánybíróságra.

[10] Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz iránti indítványt - a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével - az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybíróságnak címezve benyújtani. Az Ügyrend 25. § (7) bekezdése értelmében amennyiben az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 53. § (2) bekezdésétől eltérően közvetlenül az Alkotmánybíróságnál nyújtották be, és az ügyben az első fokon eljárt bíróság a beadvány tartalmából megállapítható, a beadványt a főtitkár - a Ve. és Nsztv. szerinti eljárások kivételével -megküldi a bíróságnak. Ennek értelmében az Alkotmánybíróság főtitkára az alkotmányjogi panaszt megküldte az első fokon eljárt Nagyatádi Járásbíróságnak.

[11] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy fordulhat az alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapügyben sértett, az eljárásban magánvádlóként lépett fel. Az indítványozó érintettségét illetően a befogadás során vizsgálandó, hogy a büntetőeljárás keretein belül milyen minőségben vett részt az alkotmányjogi panaszos, mivel önmagában a sértetti pozíció nem biztosít alapot a személyes érintettség megállapítására a tekintetben, hogy az állam miként gyakorolja büntető igényét. Azonban, ha a panaszos sértetti minőségén túl, magánvádlóként is szerepelt az alapügyben, és úgy véli, hogy személyére vonatkozóan alapjogát érintő bírósági döntés született, az alkotmányjogi panasz törvényi feltételeként előírt érintettség fennáll (lásd: 1/2015. (I. 16.) AB határozat, Indokolás [9]; 14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [17]-[18]).

[12] Az indítványozó előadta, hogy jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, illetve jogorvoslat lehetősége számára nem volt biztosítva. Az első fokon eljárt bíróság 2016. május 26-án kelt tájékoztatása szerint az ügyben rendkívüli jogorvoslat nem volt folyamatban.

[13] A Kúria Ügykezelő Irodája által - telefonon - adott tájékoztatás szerint azonban az alapügyben felülvizsgálati eljárás volt folyamatban Bfv. 844/2016. ügyszámon, mely 2016. július dátummal, elutasítással zárult. Bár az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontjában, 27. § b) pontjában és 56. § (2) bekezdésében foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi. Az Alkotmánybíróság ezért megkereste az első fokon eljárt Nagyatádi Járásbíróságot, hogy küldje meg a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést. Eszerint a Kúria az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Be. 417. § (1) bekezdése alapján mint nem jogosulttól származó indítványt utasította el.

[14] 3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az 52. § (1b) bekezdése szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza, valamint az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványozó - a hiánypótlásra felhívást követően - megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontját, valamint az Abtv. 27. §-át, mint az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezést. Az alaptörvény-ellenesség tekintetében pedig az Alaptörvény több cikkét is feltüntette. Ezen túlmenően az indítványozó az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelmét is állította. Az indítványozó egyértelműen megjelölte, hogy mely bírósági ítéletek tekintetében kéri az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását.

[15] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[16] Az indítványozó beadványában az Alaptörvény több cikkének sérelmét is állította, azonban alkotmányossági érvelése valójában sérelmeinek felsorolását tartalmazta. Álláspontja szerint az évek óta tartó viszály éppen a bíróságok miatt fajulhatott idáig. Kifogásolta, hogy bár az elkövető bűncselekmények sorozatát követte el, soha nem kapott olyan büntetést, amely visszatartó erővel bírna. Sérelmezte, hogy bizonyítékait a bíróságok nem megfelelően értékelték, vagy figyelembe sem vették.

[17] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét ítélkező tevékenység, ahogyan a jogalkalmazói jogértelmezés felülbírálata sem. Kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve, az alapjogi sérelmet orvosolja. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy az indítványozó által állított sérelmek nem a támadott ítéletek alkotmányossági vizsgálatára irányulnak, hanem az eljáró hatóságoknak a bűnösség terén kialakított álláspontjának megváltoztatását, valamint a súlyosabb szankció kiszabását kívánja elérni. Az alkotmányjogi panasz indítvány indokolása pedig az Alaptörvény cikkeinek megjelölésén túl nem tartalmaz alkotmányossági érvelést, hanem a sérelmeket ismerteti. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a bíróságok ítélkező tevékenységének, és annak részét képező bizonyítékok mérlegelésének, valamint az ezek eredményeként kialakult bírói álláspontnak a felülmérlegelése (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3205/2016. (X.17.) AB végzés [15]).

[18] 4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem tekintetében az Abtv.-ben foglalt feltételeknek nem felelt meg, ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.

Budapest, 2017. június 13.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/883/2016.