1111/D/1998. AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság jogszabályok és állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 24. § (1) bekezdése, az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 4. §-a, valamint az ügyészségi szolgálat szabályairól szóló 10/1982. Legf. Ü. utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott Ügyészek Fegyelmi Szabályzata alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 24. § (1) bekezdése, az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a és az ügyészségi szolgálat szabályairól szóló 10/1982. Legf. Ü. utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott Ügyészek Fegyelmi Szabályzata (a továbbiakban: ÜFSZ) alkotmányellenességének megállapítása és 1992. július 1. napjával történő megsemmisítése iránt. Azt sérelmezte, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság az Mfv. I. 10.666/1995/5. számú végzésében "formálisan" hatályos rendelkezések [az Ütv. 24. § (I) bekezdése és a régi Mt. figyelembevételével megalkotott ÜFSZ] alkalmazásával, valójában azonban anyagi jogi rendelkezések, illetve a fegyelmi felelősség törvényi szintű szabályozásának hiányában alkotmányellenesen döntött a fegyelmi felelősségre vonhatósága kérdésében. Az indítványozó szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében, 53. § (4) bekezdésében, 57. § (5) bekezdésében és 70/B. § (1) bekezdésében biztosított jogai sérültek azáltal, hogy a megismételt eljárásban eljárt bíróságok - a Legfelsőbb Bíróság téves jogértelmezését követve - az elbocsátását kimondó fegyelmi határozatot "nem jogalap, hanem bizonyítékok hiányában" helyezték hatályon kívül. Előadta, hogy az R. 4. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését akkor tartja indokoltnak, amennyiben ügyében a régi Mt. alkalmazhatóságára vonatkozó döntés helytálló, mivel a jogállamisággal, a jogbiztonsággal és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel is ellentétes, "ha a Kormány - felhatalmazása kereteit túllépve - rendeletével alkalmazni rendel egy hatályon kívül helyezett törvényt". Az indítványozó alkotmányjogi panasza kérelmet tartalmazott "a jogszabályi alapot nélkülöző" fegyelmi határozat megsemmisítésére is.

Az indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság nem osztja azt az álláspontját, hogy alkotmányjogi panasza benyújtására a törvényes határidőben (a felülvizsgálati bíróság határozata kézhezvételétől számított 60 napon belül) került sor, kérte egy 1996. január 3-án előterjesztett korábbi indítványát "a törvényi határidő betartásaként értékelni".

2. Az indítványozót a legfőbb ügyész 1994. április 22-én kelt 13.987/542/a/1994. számú határozatával ügyészhez nem méltó magatartás miatt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az indítványozó a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt munkaügyi pert indított, amelyben az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az Mfv. I. 10.666/1995/5. számú végzésével a másodfokú bíróság ítéletét - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak az ügyészek fegyelmi felelősségére vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos téves álláspontjával és a tényállás felderítetlenségével indokolta döntését, megállapítva azt, hogy az R. 4. §-a alapján az Ütv. módosításáig az ügyészekre is alkalmazni kell a 38/1973. (XII. 27.) MT rendeletet, amelynek 1. §-a alapján a felperesre vonatkozóan hatályban voltak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény fegyelmi felelősségről szóló rendelkezései. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette: "a felperes fegyelmi felelősségének anyagi jogi jogalapja a törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletből következően állt fenn" és hatályban volt - az Ütv. 24. § (1) bekezdése és a 38/1973. (XII. 27.) MT rendelet 24. § (3) bekezdése felhatalmazása folytán kiadott - 10/1982. Legf. Ü. utasítás, ideértve a mellékleteként kiadott ÜFSZ-t is.

3. A Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.666/1995/5. számú végzése alapján indult megismételt eljárásban a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság a 3. M. 777/1995/30. számú ítéletében az alperes fegyelmi határozatát hatálytalanította, mert az alperes a perben nem bizonyított a felperes terhére olyan ügyészhez méltatlan magatartást, amely az ÜFSZ 2. § (2) bekezdése második fordulatában meghatározott fegyelmi vétség megállapítására alkalmas.

A felek fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 8. Mf. 21.694/1997/5. számú ítéletében az első fokú bíróság ítéletének a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyező rendelkezését helybenhagyta, megállapította, hogy az első fokú bíróság a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, az alperesnek nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet indokolási részével kapcsolatban kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság mellőzte annak megállapítását, hogy a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, ezért bizonyítottság hiányában hatálytalanította a fegyelmi határozatot. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság az Mfv. II. 10.175/1998/4. számú ítéletében kifejtette, hogy a jogerős ítélet felperes által sérelmezett indokolásának mellőzésére jogszabálysértés hiányában nem talált alapot, ezért azt - mint az ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett egyéb rendelkezését - hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét az indítványozó 1998. október 24-én vette kézhez.

II.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglaltaknak. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat együttesen kell értelmezni és az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.] Az Alkotmánybíróság - az indítványozónak egy korábbi alkotmányjogi panasza tárgyában hozott - 41/1998. (X. 2.) AB határozatában azonban megállapította azt is, hogy ha a panaszolt alapjog sérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, akkor az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított 60 nap. (ABH 1998, 306, 310.)

2. Az indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdése fentiekben ismertetett követelményeinek.

Az Alkotmánybíróság az eljárása során beszerzett iratok alapján megállapította, hogy az indítványozó fegyelmi felelősségre vonásával összefüggő jogerős bírósági döntés a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 8. Mf. 21.694/1997/5. számú ítélete, amely - az indítványozó által támadott jogszabályok és az ÜFSZ alkalmazásával elbírált - elbocsátás fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot hatályon kívül helyező elsőfokú ítéleti rendelkezést a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A jogerős ítéletet az indítványozó jogi képviselője 1997. november 3-án vette kézhez.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság az Mfv. I. 10.175/1998/4. számú ítéletében a jogerős ítélettől eltérő, "új" jogszabályt nem alkalmazott, a másodfokú bíróság érdemi álláspontjától a fegyelmi felelősség megítélését illetően nem tért, és nem is térhetett el: fegyelmi elbocsátás jogszerűségének kérdése ugyanis - erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában - nem képezte a Legfelsőbb Bíróság eljárása tárgyát. Erre tekintettel nem lehet megállapítani azt, hogy az indítványozó a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán került abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabályok alkotmányellenességét és alapjogai emiatt bekövetkezett sérelmét állítsa.

Az indítványozó álláspontjával ellentétben nem lehet a jelen vizsgálat tárgyát képező alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő betartásaként értékelni, hogy az indítványozó hasonló tartalmú panaszt már 1996. január 3-án is előterjesztett. Korábbi, - az Alkotmánybíróság által a 41/1998. (X. 2.) AB határozatban (ABH 1998, 306.) visszautasított - panasza előterjesztésekor ugyanis az eljárás jogerős befejezésének hiányában nem álltak fenn az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételek: az indítványozó ebben az időpontban még nem merítette ki az általa alkotmányellenesnek ítélt jogszabályok alkalmazása folytán bekövetkezett jogsérelme orvoslása érdekében rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. A jelen ügyben ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határideje a jogerős bírósági döntés, azaz a Pest Megyei Bíróság 8. Mf. 21.694/1997/5. számú ítélete kézbesítésétől számított 60 nap. Mivel az indítványozó panaszát csak 1998. november 4-én, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti határidőn túl terjesztette elő, a panasz elkésett, ezért azt az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 29. § e) pontja értelmében - érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2004. szeptember 28.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró