915/B/1993. AB határozat

a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. § (5) bekezdés és a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló, 1992. évi LXXX. törvény 56. § (2) bekezdés, továbbá a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény 89. § (2) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára beadott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. § (5) bekezdés és a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló, 1992. évi LXXX. törvény 56. § (2) bekezdés, továbbá a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény 89. § (2) bekezdés utólagos alkotmányellenességi vizsgálatára irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. § (5) bekezdése szerint a vállalkozó véglegesen pénzeszközt csak meglevő tőketartalékából, eredménytartalékából adhat, kivéve a (2) bekezdésben foglalt kötelezettséget.

Az indítványozó álláspontja szerint ez a rendelkezés előnytelenül és megalapozatlanul tesz különbséget a pénzeszköz és egyéb vagyontárgyak végleges és térítésmentes átadása között. Ez a megkülönböztetés azért hátrányos, mert pénzeszköz átadását véglegesen csak az adózás utáni eredményből teszi lehetővé.

2. A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXX. törvény 56. § (2) bekezdése az állami vagyon utáni részesedéssel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a részesedés alapjának számításánál a számvitelről szóló, 1991. évi XVIII. törvényben előírt eredménykimutatás szerint meghatározott, pozitív adózott eredményt kell figyelembe venni. Szó szerint ugyanezt tartalmazta a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló, 1991. évi XCI. törvény 89. § (2) bekezdése is, amelyet a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló, 1992. évi LXXX. törvény 83. § (2) bekezdése 1993. január 1-jével hatályon kívül helyezett. Az indítványozó álláspontja szerint ez a rendelkezés ellentétes a társasági adótörvénnyel, amely lehetővé teszi az alapítvány céljára átadott pénzeszköznek az adóalapból történő levonását.

A hivatkozott rendelkezések az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 9. § és 13. §-aival, valamint 70/A. §-ával ellentétesek, ezért az alkotmányellenesség megállapítása mellett ezek megsemmisítését kérte.

Az indítványra a pénzügyminiszter és az Állami Számvevőszék elnöke nyilatkozott.

II.

1. A számvitelről szóló törvény bevezető szakasza szerint "E törvény... olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható a törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről." E cél megvalósítását szolgálják a részletszabályok és a törvényben használt fogalmak is. Megtévesztő lenne pénzeszközök átadását a rendkívüli ráfordítások között elszámolni, és ezzel a tulajdonost megillető vagyont eltüntetni.

A rendkívüli ráfordítások fogalmát a számvitelről szóló törvény 49. §-a határozza meg. A törvényjavaslat indokolása szerint a rendkívüli ráfordítások közé olyan tételek kerültek, amelyeket korábban az adózott eredmény vagy a vagyon terhére kellett elszámolni. A törvényalkotói szándék az volt, hogy a más megoldás hiányában történő térítés nélküli átadást az átadónál rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.

A térítés nélküli átadás olyan eszközökre vonatkozhat, amelyeket a vállalkozás már nem tud hasznosítani. A pénzről ez nem mondható el, mert ha rendelkezésre áll, közvetlenül hasznosítani lehet. A pénzeszközök ingyenes átadása a piacgazdaságnak nem jellemzője.

A számvitelről szóló törvény és a társasági adóról szóló törvény szabályozási módja között tartalmi különbség van. A térítés nélküli átadás a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem áll közvetlen kapcsolatban. Akkor következik be, amikor az adott eszközt másképp a vállalkozási tevékenység során nem lehet már hasznosítani. A pénzeszközök végleges átadása viszont sohasem az egyetlen hasznosítási lehetősége a szabad eszközöknek, és a tulajdonos szempontjából ez a "hasznosítási mód" a legrosszabb. A törvény a pénzeszközök végleges átadásának korlátozásával a tulajdonosok érdekein túl a hitelezők érdekeit is védi.

2. A társasági adóra vonatkozó szabályozást az állami vagyon utáni részesedés alapjának meghatározására vonatkozó előírásokkal nem lehet párhuzamba állítani. A két intézmény fogalmilag különböző. A társasági adót az állam, mint közhatalmi szervezet egyoldalú elvonásként határozza meg az adóalanyok számára. Az állami vagyon utáni részesedés esetében az állam mint tulajdonos lép fel, és a tulajdonosi jogosítványok közé az állami vagyon utáni részesedés fizetésre való kötelezés is beletartozik. Ez a kötelezettség nem adójellegű, így az állami vagyon utáni részesedés alapját a társasági adó alapjával nem lehet azonossá tenni.

Az állami vagyon utáni részesedés szabályozásának közgazdasági célja az állam felhalmozási kiadásainak fedezetéhez szükséges bevételekhez való hozzájáruláson túlmenően a gazdasági társaságokkal arányos teherviselés biztosítása. A gazdasági társaság ugyanis - függetlenül attól, hogy magán- vagy állami tulajdonban van - az adózott eredményéből osztalékot fizet.

III.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt mindkét hatályos törvényhely vonatkozásában alaptalannak találta.

Az Alkotmány 9. §-a a piacgazdaságban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét deklarálja. Rendelkezik a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának elismeréséről és támogatásáról is.

Az Alkotmány 13. §-a a tulajdon védelméről, 70/A. §-a pedig a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, továbbá a jogegyenlőség megvalósulását és az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések segítéséről szól.

Az indítvány által támadott törvényi rendelkezések az Alkotmány e rendelkezéseivel nem kerültek ellentétbe. Az Alkotmánybíróság már a 33/1993. (V. 28.) AB határozat indokolásában is kifejtette, hogy az Alkotmány - a piacgazdaság deklarálásán túl - gazdaságpolitikailag semleges. Az állam gazdaságpolitikájának meghatározása terén - az Alkotmány 9. §-ának korlátai között - igen nagy a jogalkotó szabadsága, az Alkotmánybíróság illetékessége pedig igen korlátozott.

Ez a megállapítás általános érvényű, tehát a jelen indítvány elbírálásánál is irányadó volt. A számvitelről szóló törvény támadott rendelkezése és az állami vagyon utáni részesedésalap kiszámítását meghatározó 1993. évi költségvetési törvény rendelkezése nem vet fel olyan alkotmányossági problémát, amely a tulajdonvédelemmel, a tulajdonformák egyenlőségével vagy a jogegyenlőséggel szemben támasztható követelményekbe ütközne, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban érdemben elutasította.

IV.

A fentiek vonatkoznak a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló, 1991. évi XCI. törvény már hatályon kívül helyezett 89. § (2) bekezdésére is. Az Alkotmánybíróság az adóügyi jogszabályok körében kialakult gyakorlatának megfelelően ezt a rendelkezést is érdemben bírálta el. Ez a rendelkezés ugyanis - a hatályon kívül helyezéstől függetlenül - a korabeli jogviszonyok elbírálásánál még ugyanúgy alkalmazásra kerülhet, mint az évente megváltoztatott - egyes rendelkezéseiben hatályon kívül helyezett - adóügyi törvényi rendelkezéseket is alkalmazni kell a hatályban létük idején keletkezett jogviszonyokra. A tartalmában azonos és az 1994. költségvetési évre vonatkozó 1993. évi CXI. törvénnyel nem érintett rendelkezést támadó indítvány tehát szintén érdemben bizonyult megalapozatlannak, ezért az Alkotmánybíróság azt is elutasította.

Budapest, 1994. január 31.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró