EH 2012.12.B32 I. A lopás elkövetési magatartása az elvétel, amelynek következtében a dolog eddigi birtokosa többé nincs abban a helyzetben, hogy a dolog felett hatalmat gyakoroljon, azzal rendelkezzen.
Kapcsolódó határozatok:
Nyíregyházi Járásbíróság B.1493/2004/2., Nyíregyházi Járásbíróság B.2830/2004/9., Nyíregyházi Járásbíróság B.202/2006/2., Nyíregyházi Törvényszék Bf.197/2006/5., Kúria Bfv.216/2012/7. (*EH 2012.12.B32*)
***********
Az elvétel az eredeti birtoklás állapotának, mint uralmi, hatalmi helyzetnek a megváltoztatása, ami akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak nincs reális lehetősége a dolog további birtokolására, illetve arra, hogy újból annak birtokába kerüljön. Erre akkor kerül sor, ha egy új birtokállapot már létrejött. Ekkor a lopás befejezett.
II. Ezzel szemben a dolog jogtalan eltulajdonítását célzó magatartás nem haladja meg a kísérlet stádiumát, ameddig a birtokos jelenlétében - általa figyelemmel kísérve - történik és lehetősége van a beavatkozásra [Btk. 16. §, 316. §].
A városi bíróság - a bíróság elé állítással történt eljárásban - a 2006. január 27-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki az I. rendű terheltet társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pontja]. Ezért őt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte vele szemben a korábban kiszabott börtönbüntetések végrehajtását.
Az elsőfokú bíróság rendelkezett még a II. rendű terheltről, továbbá a bűnügyi költségről.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terheltek és védőjük jelentettek be fellebbezést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az iratok alapján helyesbítette a tényállást annyiban, hogy az I. rendű terhelt személygépkocsija motorjának hengerűrtartalma 6000 cm3, egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felülbírálat alapjául elfogadta, és 2006. április 28. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő:
A terheltek élettársak. Az I. rendű terhelt foglalkozása ismeretlen, a II. rendű terhelt egy áruházban dolgozott bolti eladói munkakörben, eladói és pénztárosi feladatokat ellátva.
2006 januárjában, közelebbről meg nem állapítható időpontban az I. rendű terhelt ötletére elhatározták, hogy a II. rendű terhelt a munkahelyén megszerzi a szeszes ital és dohányáru raktár kulcsát, és a boltból szeszes italt és dohányárut tulajdonítanak el, azok eladásából jutnak pénzhez.
Ezt követően az I. rendű terhelt egy alkalommal beszélt B. A.-val - aki a bolt üzletvezető-helyettese - arról, hogy közreműködne-e abban, ha árut vinnének ki a boltból, és azt az I. rendű terhelt értékesítené, a pénzt pedig elfeleznék.
B. A. az I. rendű terhelt felkérését jelentette a boltvezetőnek, S. M.-nek, akinek a javaslatára színleg belement a cselekmény elkövetésébe azért, hogy a terhelteket leleplezhessék. Így a terheltek és B. A. megállapodtak abban, hogyha megfelelő alkalom adódik, az eltulajdonítani kívánt árut a II. rendű terhelt kartondobozokba rejti, és azt a kamionos rakodó rámpánál kiadja az ott várakozó I. rendű terheltnek.
2006. január 17. napján B. A. jelezte a boltvezetőnek, hogy a terheltek a cselekményt aznap este akarják végrehajtani. A boltvezető S. M. ezt követően a biztonsági szolgálat vezetőjével beszélt, aki két biztonsági őrt, G. L.-t és F. A.-t küldte az áruházhoz, hogy a boltot és a terhelteket figyeljék.
Az üzletben a gyakorlat az volt, hogy a szeszes ital és dohányáru raktár kulcsa a boltvezető irodájában van, és azt ő eseti jelleggel adja át az alkalmazottaknak árufeltöltés céljából.
2006. január 17-én este 18 óra körüli időben a II. rendű terhelt azzal az ürüggyel, hogy a szemétnek minősülő göngyöleget akarja kidobni, hozzájutott a raktárkulcshoz, és négy kartondobozba szeszes italt és dohányárut pakolt be.
A II. rendű terhelt az árut a reá várakozó élettársának, az I. rendű terheltnek a bolt hátsó részén lévő zsilipnél adogatta ki. Kettő kartondobozt a II. rendű terhelt kiadott, amit az I. rendű terhelt már a személygépkocsijának csomagtartójába bepakolt, amikor a biztonsági őrök az I. r. terhelthez mentek, a csomagtartót kinyittatták, majd értesítették a rendőrséget.
A lopással okozott kár 236 252 forint, amely tettenéréssel és lefoglalással megtérült.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint az I. rendű terhelt (és a II. rendű terhelt) társtettesként a terhére rótt bűncselekményt megvalósította. Álláspontja szerint a lopás befejezett, mivel azok az áruk, amiket a II. rendű terhelt kiadásra előkészített, már dobozokban voltak, tehát azokkal a sértett már rendelkezni nem tudott.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi értékeléssel maradéktalanul egyetértett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt téves minősítés, a kiszabott büntetés, valamint a törvényes vád hiánya miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
Álláspontja szerint:
- Az I. rendű terhelt a cselekményt nem társtettesként, hanem bűnsegédként követte el.
- A bíróság az eltulajdonított áruk értékének megállapítására nem vont be szakértőt, amely indokolt lett volna, figyelemmel az értékhatárközeli elkövetésre.
- Az ítélettel kiszabott büntetés rendkívül súlyos, nem áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával és a bűnösségi körülményekkel.
- A négy doboznyi áru együttes értéke volt a bíróságok által a tényállásban megállapított elkövetési érték, érvelése szerint azonban a boltból ki nem vitt értékre a bűncselekmény kísérleti szakban maradt.
- Az ítélet nem tartalmazza azt, hogy mi volt az eltulajdonított áru.
- A vád nem volt törvényes, mivel az eljárt bíróság nem vádirat, hanem feljegyzés alapján járt el.
A cselekmény provokáció következménye, mivel már az első tétel eltulajdonítása után le lehetett volna leplezni a terhelteket; a felelősségre nem vont két személynek pedig az elkövetést nem elősegítenie, hanem megakadályoznia kellett volna. Ennek ellenére megvárták a két doboz kiadását.
A Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn, tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
A Kúria az ügyben a Be. 420. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a terhelt védője a felülvizsgálati indítványát azonos tartalommal fenntartotta, a terhelt csatlakozott az indítványhoz, a Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli indítványát fenntartotta, és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
Ebből adódóan egyrészt az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezheti felülvizsgálat alapját, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés törvénysértő lenne.
Másfelől viszont a helyes minősítés esetén is felülvizsgálatnak van helye, ha a kiszabott büntetés önmagában, a büntető anyagi jog (más) szabályát sérti.
A felülvizsgálattal megtámadott határozat esetében azonban ezek a körülmények nem állnak fenn.
Az eljárt bíróság törvényesen minősítette az I. rendű terhelttel szemben felrótt bűncselekményt a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (4) bekezdés a) pontja szerint nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének, továbbá helyesen állapította meg azt, hogy a terheltek azt a Btk. 20. § (2) bekezdése alapján mint társtettesek valósították meg.
Tévedett azonban a bűncselekmény stádiumát, megvalósulási szakaszát illetően. Az irányadó tényállás szerinti lopás bűntette ugyanis nem befejezett, hanem kísérlet.
A Btk. 17. § (2) bekezdése szerint azonban a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, így a kiszabott büntetés nem vált törvénysértővé és önmagában sem az.
A Btk. 316. § (1) bekezdése szerint aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.
A lopás elkövetési magatartása az elvétel, aminek következtében a dolog addigi birtokosa többé nincs abban a helyzetben, hogy a dolog felett hatalmat gyakoroljon, a dologról rendelkezhessen.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elvétel a dologra gyakorolt két mozzanatú fizikai behatás,
- aminek első szakasza az eddigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése,
- második szakasza az új tényleges uralom megszerzése az elkövető vagy harmadik személy részére.
Az eltulajdonítási célzatnak pedig hármas jelentősége van
- egyrészt egyértelműsíti, hogy lopás kizárólag egyenes szándékkal követhető el,
- másrészt ezáltal határolható el a többi birtokból kivető magatartás (a jogellenes használat, a megsemmisítés stb.),
- végül az eltulajdonítási célzatból okszerűen következik, hogy a véghezvitelhez (befejezettséghez) nem elég a dolog feletti addigi birtok megszüntetése, hanem szükséges, hogy az elkövető a dolgot tényleges hatalmába vegye; mivel az eltulajdonítási célzat értelemszerűen a dolog kizárólagos hatalma iránti törekvés.
Következésképpen a befejezett elvétel nem azonos önmagában a dolog megragadásával, összeszedésével, becsomagolásával, elmozdításával, más helyre tételével, elrejtésével, elvitelével. Ezek a tevékenységek az elvétel egyes mozzanatai, kezdő vagy befejező részei lehetnek (BH 1990/81., BH 1990/460., BH 1990/542., BH 1992/516., BH 1994/169., BJD 9208., BJD 9214., BJD 10275.).
Ellenkező esetben, tehát ha ezek a tevékenységek eleve az elvétel bevégzését jelentenék, akkor
- egyrészt a lopásnak fogalmilag nem lenne kísérlete,
- másrészt a rákövetkező magatartást szándékegységben kifejtő, tehát aki az elvételt valójában befejezi, nem társtettes, hanem legfeljebb bűnsegéd, vagy bűnpártoló lenne, ami nyilvánvalóan téves.
Ezek a cselekvőségek, további cselekvés nélkül - és eltulajdonítási szándék mellett - önmagukban előkészületek vagy kísérletek.
Az elvétel jogi fogalma - ekként a birtokból kivetés és birtokba kerülés - tehát értelemszerűen feltételezi a dolog eredeti birtokostól elkerülését, viszont nem merül ki a dolog új birtokoshoz kerülésében, hanem olyan új birtokállapotnak kell létrejönnie, amely kizárja a korábbi birtoklás helyreállításának reális lehetőségét.
Az elvétel lényege ugyanis a birtoklás, mint uralmi, hatalmi helyzet megváltoztatása, ami akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak nincs reális lehetősége, hogy a dolgot újra birtokba vegye, annak birtokába kerüljön.
Ekként a dolog jogtalan eltulajdonítását célzó magatartás konkrét mozzanata nem haladja meg a lopás kísérleti stádiumát, amíg a birtokos jelenlétében, szeme előtt, "élőben" történik; a birtokos azt folyamatosan észleli, figyelemmel kíséri, és lehetősége is van közbeavatkozni.
Ugyanígy kísérlet, ha a dolog bár elmozdított, ám továbbra is könnyen feltalálható helyen marad, valamint ha elrejtése, illetve rejtekhelye nem kizárólagosan az elkövető által ismert, hanem a birtokos rutinellenőrzése alá eshet.
Jelen ügyben is erről van szó.
Az irányadó tényállás szerint kétségtelen, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt egymással szándékegységben ital- és dohányáru elvételét kívánta megvalósítani. Ebből a célból a II. rendű terhelt a bolt raktárában négy dobozba összecsomagolta az eltulajdonítani kívánt ital- és dohányárut, amiből két dobozt a kamionos rakodó rámpán keresztül már átadott az I. rendű terheltnek, aki azt a gépkocsi csomagtartójába tette.
Jelentős körülmény azonban, hogy a terheltek cselekményéről a bolt vezetője, a biztonsági szolgálat tudott, kettő biztonsági őr, illetve egy bolti alkalmazott is végig kísérte azt, és a biztonsági őrök két doboz kiadása után közbeléptek, emiatt a terheltek cselekménye nem fejeződött be.
Következésképpen a II. rendű terhelt a dobozokba rakodással az elvételt megkezdte, ezáltal a cselekmény a Btk. 16. §-ában szabályozott kísérleti szakba lépett, ezt követően a lopás a dobozok kiadásával, majd az azokat átvevő és a gépkocsiba pakoló I. rendű terhelt magatartásával folytatódott.
Azáltal, hogy az I. rendű terhelt bekapcsolódott a II. rendű terhelt által megkezdett elvételi folyamatba, maga is tényállási elemet valósított meg, így a cselekmény társtettesévé vált, azonban mindez a sértett tudtával, a biztonsági őrök szeme láttára történt, akik a cselekményt megszakították.
Tehát a terheltek megkezdték az elvételt, a birtokos uralmi helyzetének megszüntetését, azonban - az eljárt bíróság álláspontjával szemben - ez nem fejeződött be. Az addigi birtokost, a sértettet a birtokából nem tudták kivetni, mivel cselekményük egész folyamata a birtokos által ellenőrzött volt, és így a birtokos felügyelete nem szűnt meg. Ennélfogva az elkövetők sem lettek mást kizáró birtokosok.
A két doboz elszállítás végett gépkocsiba rakásával a cselekmény kísérleti szakba jutott, mert az elvétel első mozzanata, az eddigi birtok megszüntetésére irányuló cselekvés megkezdődött.
Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a terheltek szándékegysége, így az I. rendű terhelt szándéka a II. rendű terhelt által összecsomagolt mind a négy doboz áru elvételére kiterjedt.
Ehhez képest - a terheltek szándéka terjedelmével egyezően - a minősítés alapját is a négy doboz áru összértéke képezi, ami nagyobb érték.
Ebből következően egyébként sem alapos a felülvizsgálati indítvány:
Az I. rendű terhelt ugyanis a bűncselekményt nem bűnsegédként valósította meg.
A II. rendű terhelt által megkezdett magatartás nem fejeződött be, ehhez képest az I. rendű terhelt az irányadó tényállás szerinti magatartásával az elvételnek nem segítője, hanem tényállási elemet megvalósító elkövetője, társtettese.
Az irányadó tényállás szerint a terheltek az I. rendű terhelt felvetésére határozták el az elkövetést, aki ekként rábírta a II. rendű terheltet a bűncselekmény elkövetésére, így ez a magatartása a Btk. 21. § (1) bekezdésében meghatározott felbujtás.
Ugyanannak a bűncselekménynek elkövetésében kifejtett részesi és tettesi, társtettesi magatartás azonban nem értékelhető kétszeresen, ilyenkor a súlyosabb, tettesi, társtettesi alakzat elnyeli a részességet.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés], a felülvizsgálati eljárás alapja a megállapított ítéleti tényállás (amely az elkövetési értéket rögzíti) kötelezően irányadó. Ehhez képest az elkövetési érték vitatása, illetve a szakértői bizonyítás iránti kifogás a bíróság ítéleti tényállást megállapító mérlegelő tevékenységét támadja, amely felülvizsgálati eljárásban kizárt.
Az a körülmény, hogy ez az összeg közel esik az enyhébb minősítést meghatározó értékhatárhoz, a büntetés kiszabás során figyelembe vehető, ekként mérlegelés, nem pedig felülvizsgálat tárgyát képezi.
A védő indítványával ellentétben az irányadó tényállás meghatározta azt is, hogy az elkövetők mit kívántak eltulajdonítani, amikor rögzítette, hogy a II. rendű terhelt szeszes italt és dohányárut pakolt a 4 dobozba.
Nyilvánvalóan nem képez felülvizsgálati okot az indítványnak a sértetti provokációra hivatkozása sem, lévén nem arról van szó, hogy a terheltek a sértett felbujtására, vagy tévedésből cselekedtek volna. Az irányadó tényállás alapján egyiknek sincs ténybeli és jogi alapja. A terheltek egyaránt szabadon maguk döntöttek az elkövetés és annak megkezdése, illetve módja felől.
Az indítvány sérelmezte az indokolási kötelezettség megsértését is, azonban ezen a címen valójában az irányadó tényállást támadta, annak eltérő megállapítását célozta.
A tény- vagy jogkérdéssel összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán felülvizsgálatban csupán az vizsgálható, hogy a kifogásolt határozatban nyomon követhető-e a bíróság értékelő tevékenysége, ennek eredménye azonban vitássá nem tehető. Ez pedig a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontjában meghatározott körben a szükséges és elégséges mértékben megtörtént, az eljáró bíróság megállapította a tényállást, az alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályokhoz vezető következtetéseit rögzítette.
Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy az ítélettel kiszabott büntetés rendkívül súlyos, nem áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel.
Miután azonban anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem, így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti.
A bíróság az I. rendű terhelt vonatkozásában a bűnösségi körülményeket számba vette, a büntetéskiszabást megindokolta.
A felülvizsgálatban nem vizsgálható és ebből adódóan nem is támadható, hogy az eljárt bíróság milyen módon vette figyelembe a Btk. 37. §-ának és 83. § (1) bekezdésének előírásait, valamint a BKv. 56. számú kollégiumi véleményben foglaltakat.
Végül szintén nincs jogi alapja a vád törvényességére vonatkozó kifogásnak.
A Be. 522. § (2) bekezdése alapján az ügyész a tárgyalás megkezdése előtt - ha ez korábban nem történt meg - az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközt a bíróságnak átadja, ezt követően a vádat szóban terjeszti elő.
Ehhez képest - és a Be. 516. § értelmében - a XXIV. Fejezet szerinti külön eljárás eltér az alapeljárástól, az ügyész nem vádiratot nyújt be, írásbeliség viszont van, mivel az ügyész feljegyzésben összegzi az általa szóban előterjesztett vád tárgyává tett tényeket.
Az iratokból kitűnően ez jelen ügyben is megtörtént. Ehhez képest nincs szó törvényes vád hiányáról [BH 2003/59.].
Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.