187/B/1991. AB határozat

az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 5. §-a és a 151/1989. (XII. 28.) MT rendelet megsemmisítésére irányuló eljárás megszüntetéséről, továbbá a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény jogforrási szintje alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt indított ügyben meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 5. §-ának, és a 151/1989. (XII. 28.) MT rendelet megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény jogforrási szintje alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó részében az indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó beadványában az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) - a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló 1990. évi CIV. törvénnyel módosított - 5. §-ának megsemmisítését kérte. Előadta, hogy a hivatkozott jogszabályhely lehetőséget adott a Kormány számára, hogy a fogyasztási adó mértékét rendeletben határozza meg, amit a Kormány a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1989. évi LI. tv. (a továbbiakban: Fat. I.) felhatalmazása alapján alkotott 151/1989. (XII. 28.) MT rendeletével (a továbbiakban: Rendelet) meg is tett. Ez sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) ama rendelkezését, hogy "...törvényben kell szabályozni különösen:..." "...az adókat és az adójellegű kötelességeket;..." (4. § c) pont).

Azzal továbbá, hogy a Kormány a fogyasztási adó mértékét rendeletben meghatározhatja, lehetősége van arra, hogy az Országgyűlés által elfogadott költségvetésen felül év közben olyan többletbevételre tegyen szert, amellyel elmaradt bevételeit pótolhatja. Ezzel pedig sérti az Országgyűlésnek Alkotmányban biztosított azon jogát, hogy az állami költségvetés és végrehajtásának elfogadása révén meghatározza a kormányzás feltételeit [19. § (2) bek., (3) bek. d) pont].

Indítványozó kifogásolta ezen felül az Ápt. ezen rendelkezésének azt a kitételét is, amely az önkormányzatok számára engedélyezi, hogy rendeletben állapítsák meg a helyi adó mértékét. Szerinte ezen rendelkezés ugyancsak sérti a Jat. már hivatkozott szabályát, mivel lehetőséget ad az önkormányzatok számára, hogy adókat állapítsanak meg, annak ellenére, hogy ezt a jogosultságot az Országgyűlés önmagának tartotta fenn azzal, hogy az Alkotmányban kizárólag törvény - tehát országgyűlési jogforrás - számára tartotta fenn az adómegállapítás jogát.

II.

Időközben a jogterület újraszabályozásának alapjául szolgáló 1992. évi XXXVIII. törvény 127. § a) pontja az Ápt. kifogásolt rendelkezését hatályon kívül helyezte. A fogyasztási adó tételeit meghatározó Rendeletet pedig a 188/1991. (XII. 31.) Korm. rendelet helyezte hatályon kívül, azzal egyidejűleg, hogy az 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat. II.) a fogyasztási adó meghatározásának kérdését megnyugtató módon - törvényi szinten - rendezte.

Ennek alapján a Kormánynak 1992. január 6-át követően már nincs módja arra, hogy a fogyasztási adó mértékét rendeletben határozza meg, mivel azt a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény által meghatározottan a Fat. II. 1. sz. melléklete tartalmazza. Az Alkotmánybíróság pedig hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében utólagos normakontrollt nem végez.

III.

A helyi adók tekintetében pedig maga az Alkotmány biztosítja azt a jogot az önkormányzatok számára, hogy törvény keretei között megállapítsák a helyi adók fajtáit és mértékét [44/A. § (1) bek. d) pont]. Ezen alkotmányos rendelkezésre épül azután a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. és a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Hat.) szabályozása is.

A Hat. szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete az illetékességi területén rendelettel helyi adókat vezethet be [1. § (1) bek.]. Így az önkormányzatok adómegállapítási joga olyan alapjog, amely részét képezi alkotmány-megállapítottá hatáskörüknek.

Az Alkotmánybíróság e helyütt utal 67/1991. (XII. 21.) AB határozatában foglaltakra, amelyben elvi éllel mondja ki, hogy az önkormányzat adómegállapítási joga nem az Ápt. és nem a Jat. rendelkezésein alapul, hanem az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének már hivatkozott d) pontján. Az Országgyűlés nem saját törvényalkotási hatáskörét ruházta át az önkormányzatokra, hanem a Hat. megalkotásakor a hivatkozott alkotmányos rendelkezésben foglalt felhatalmazás alapján járt el.

IV.

Az Alkotmánybíróság az előadottakra tekintettel a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.

Budapest, 1993. március 16.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró