1989. évi LI. törvény

a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről[1]

Az Országgyűlés - az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása és egyes javak fogyasztásának korlátozása, továbbá lakossági érdekek kielégítése céljából egyes fogyasztási cikkek és lakossági szolgáltatások árának a termelői árnál alacsonyabb szinten tartására - a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. § Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 3. §-ának (1) bekezdésében felsorolt jogi személyek és természetes személyek - ideértve a természetes személyek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságait is - a továbbiakban: adóalany) fogyasztási adót (a továbbiakban: adó) fizetnek, illetve fogyasztói árkiegészítést (a továbbiakban: árkiegészítés) vehetnek igénybe a következő feltételek szerint.

II. fejezet

Fogyasztási adó

2. § (1) Adót az adóalany akkor fizet, ha a törvény 1. számú mellékletében meghatározott

a) saját előállítású terméket belföldön értékesít,

b) terméket továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerez,

c) terméket továbbértékesítésre importál.

(2) A törvény alkalmazása szempontjából az értékesítéssel egy tekintet alá esik, ha az adóalany a terméket nem termelési célra - ideértve a reprezentációt is - használja fel.

(3)[2] A finomított szesz (88-12) és a víztelenített szesz (88-13) értékesítése esetén az adóalany mentesülhet a fizetendő adó pénzügyi teljesítése alól, ha

a) az adóalany vállalja, hogy a vevő részére a szeszt vámhivatali ellenőrzés mellett adja ki, a szesz raktárközi forgalmára vonatkozó jövedéki előírások szerint;

b) a vevő írásban értesíti az adóalanyt, hogy - a 3. számú mellékletben foglaltak betartásával - lemond a 7. § (1) bekezdésének d) pontjában biztosított adóvisszaigénylési jogáról.

3. § (1) Használt termék értékesítése esetén nem kell adót fizetni.

(2) E § alkalmazásában nem minősül használt terméknek a kozmetikai termék (ITJ 58), az élelmiszer és élvezeti cikk (ITJ 8).

4. § Az adófizetési kötelezettség

a) a termék értékesítéséről kiállított számlán feltüntetett teljesítés,

b) készpénzfizetés esetén, valamint ha az adóalany jogszabályban előírt könyvvezetési kötelezettségének pénzforgalmi szemléletben jogosult eleget tenni, az ellenérték kiegyenlítésének,

c) nem termelési célra történő felhasználáskor a költségként történő elszámolás,

d) továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerzett vagy importált termék esetén a készletre vétel

napján keletkezik.

5. § (1) Az adó alapja az értékesített termék

a) fogyasztási adót, általános forgalmi adót és árrést nem tartalmazó ellenértéke, ha az adó mértéke százalékos (a továbbiakban: százalékos mértékű adó)

b) mennyisége, ha az adó tételes.

(2) Saját termék nem termelési célú felhasználása esetén az adó alapja a termék (1) bekezdés a) pontja szerinti forgalmi értéke, ennek hiányában pedig a kalkulált ár.

(3) Továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerzett termék esetén a százalékos mértékű adó alapja a beszerzési ár.

(4) Továbbértékesítésre importált termék esetén a százalékos mértékű adó alapja:

a) nem rubel elszámolású termékimportnál a vámérték,

b) rubel elszámolású termékimportnál a határparitásos érték.

6. § (1) Az adó mértéke a termék

a) adóalapjának meghatározott százaléka (adókulcs) vagy

b) mennyiségi egységére megállapított forintösszege (adótétel),

(2) Az adókulcsokat vagy -tételeket e törvény 16. §-a (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendelete tartalmazza.

7. § (1) Az adó visszaigényelhető, ha,

a) az adó alanya az értékesített terméket visszaveszi (visszaáru, visszavásárlás),

b)[3] a terméket külkereskedelmi áruforgalom keretében exportálják; exportnak minősül a zárt árusítású diplomatabolt belföldi értékesítése is,

c)[4]

d) az 1. számú mellékletben külön megjelölt terméket közvetlen anyagként saját előállítású termékhez használják fel, kivéve az ételhez és cukrászipari termékhez történő felhasználást.

(2) Az adó visszaigénylése

a) az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén a visszáruról, exportértékesítésről kiállított számlán feltüntetett teljesítés,

b)[5] az (1) bekezdés d) pontja esetén pedig a vételi ár megfizetésének napjától esedékes.

(3) Az értékesítő - a vevő kérésére - az árban felszámított adót a számlán köteles elkülönítve feltüntetni.

III. fejezet

Fogyasztói árkiegészítés

8. § Árkiegészítést az adóalany akkor vehet igénybe, ha a fogyasztói forgalom számára a 2. számú mellékletben meghatározott terméket belföldön értékesít, vagy szolgáltatást belföldön nyújt.

9. § (1) A törvény szempontjából fogyasztói forgalomnak minősül

a) tej, tejtermékek közvetlenül lakosságnak, kiskereskedelemnek, vendéglátásnak - ideértve más vállalatok szervezetek saját kezelésű konyháját is - valamint cukrászüzemeknek történő értékesítése,

b) háztartási energiafélék (energiahordozók és energiaszolgáltatások) közvetlenül a lakosság részére, valamint központi fűtéses lakások tüzelőellátásához történő értékesítése, szállítása, kivéve a vállalkozási tevékenységhez történő értékesítést és az illetményként adott tüzelőanyagokat,

c) lakosság részére lakossági díjtétellel számlázott ivóvíz- és csatornaszolgáltatás,

d) egyes közlekedési szolgáltatások teljesítése.

(2) Ha a vevő az (1) bekezdés alapján nem jogosult az árkiegészítéssel csökkentett áron történő beszerzésre, köteles az eladótól árkiegészítést nem tartalmazó áron kiállított számlát kérni.

10. § (1) Az árkiegészítés attól a naptól igényelhető, amelyet a termék értékesítéséről, illetve a szolgáltatás nyújtásáról kiállított számlán a teljesítés időpontjaként feltüntettek, vagy amelyen az ellenértéket készpénzben kiegyenlítik. Az az adóalany, aki a jogszabályban előírt könyvvezetési kötelezettségének pénzforgalmi szemléletben jogosult eleget tenni, az ellenérték kiegyenlítésének időpontjától igényelheti az árkiegészítést.

(2) A lakossági díjtétellel számlázott ivóvíz- és csatornaszolgáltatásnál az (1) bekezdés szerinti számla hiányában a tárgyévet megelőző évben értékesített mennyiség alapján lehet igénybe venni az árkiegészítést. Az igénybe vett árkiegészítés és a tárgyévre járó árkiegészítés közötti különbözettel a tárgyévre vonatkozó utolsó igényléskor kell elszámolni.

11. § (1) Az árkiegészítés alapja, ha az árkiegészítés százalékosan meghatározott

a) terméknél a termelői ár,

b) szolgáltatásnál a tényleges díjbevétel.

(2) Ha az árkiegészítés mértéke tételes, az árkiegészítés alapja a termék vagy szolgáltatás mennyisége.

(3) Az importált termékeknél a százalékos árkiegészítés alapja:

a) nem rubel elszámolású termékimportnál a vámérték;

b) rubel elszámolású importnál: tej, tejtermék esetén a határparitásos érték, az energiahordozók esetén azok kalkulált belföldi termelői ára.

12. § (1) Az árkiegészítés mértéke a termék, illetve szolgáltatás

a) árkiegészítés alapjának meghatározott százaléka (árkiegészítési kulcs) vagy

b) mennyiségi egységére megállapított forint összege (árkiegészítési tétel).

(2) Az árkiegészítési kulcsokat vagy tételeket e törvény 16. §-a (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendelete tartalmazza.

13. § (1) Az árkiegészítést vissza kell fizetni, ha

a) az értékesített terméket az árkiegészítés alanya visszaveszi (visszáru, visszavásárlás),

b) a terméket külkereskedelmi áruforgalomban exportálják,

c) a tejet, tejterméket termékelőállításhoz használják fel, kivéve az ételhez és a cukrászipari termékhez történő felhasználást,

d) azt az ivóvíz-, és csatornaszolgáltatásnál behajthatatlanná vált követelés alapját képező mennyiség után vették igénybe.

(2) Az árkiegészítés visszafizetése

a) az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén a visszáruról, illetve az értékesítésről kiállított számlán feltüntetett teljesítés,

b) az (1) bekezdés c) pontja esetén a költségként történő elszámolás,

c) az (1) bekezdés d) pontja esetén pedig a tárgyévre vonatkozó utolsó igénylés

napján esedékes.

(3) Az értékesítő - a vevő kérésére - az árban érvényesített árkiegészítést a számlán köteles elkülönítve feltüntetni.

IV. fejezet

Egyes eljárási szabályok

14. § (1) Az adó és az árkiegészítés befizetése, illetve igénylése, valamint a bevallása önadóztatás formájában történik.

(2) Az adó fizetésével és visszaigénylésével, az árkiegészítés igénylésével és visszafizetésével kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény és az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

14/A. §[6] (1) Az adóalany, ha az előző év azonos negyedévében a nettó adó elérte a hatmillió forintot, akkor előleget köteles fizetni, illetve vehet igénybe.

(2) Az előleg összege, az előző év azonos negyedévi nettó adóösszegének egyhatod része.

(3) Ha az adóalany a tárgyévet megelőző évben nem fizetett és nem igényelt vissza adót, de a tárgyév első negyedévében a nettó adó várható összege eléri a hatmillió forintot, akkor a várható nettó adóösszeg egyhatodát kell előlegként fizetni, illetve lehet igényelni.

14/B. §[7] A statisztikai besorolási számra történt hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatalnak az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ), a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzéke (METJ), a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke (SZTJ) 1990. november 1. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

V. fejezet

Záró rendelkezések

15. § A rubel elszámolású termékimport és a nem rubel elszámolású termékimport, a határparitásos érték, valamint a pénzforgalmi szemlélet fogalmára az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

16. § (1) E törvény 1990. január 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit azokra az értékesítésekre kell alkalmazni, amelyeknél a 4. § szerinti adófizetési kötelezettség, illetve a 10. § szerint az árkiegészítés igénybevétele 1989. december 31. napját követően keletkezik.

(2) Folyamatosan értékesített szolgáltatások után az árkiegészítést e törvény hatályba lépését követő első olyan számlaleolvasástól kezdve lehet igényelni, amelynél a teljesítés a leolvasási időszak 1989. december 31. napját követő időre esik. Ha a felhasználást a törvény hatályba lépésének időpontjában nem mérték, vagy az igénybevétel időszakonként számlázott állandó díj (átalány) fizetése ellenében történik, az árkiegészítést e törvény hatályba lépésétől kezdődően esedékes időszakra arányosan kell megállapítani.

(3) Az 1988. december 31-ig nyilvános kapacitásfejlesztő pályázatok alapján megkötött szerződések szerinti kedvezmény, a szerződésben meghatározott feltételekkel az adóból visszatartható.

(4) A Minisztertanács felhatalmazást kap, hogy rendeletben állapítsa meg a költségvetési törvényben előirányzott bevételek, illetve kiadások keretei között, az 1. és 2. számú mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások után fizetendő fogyasztási adó, illetve igényelhető fogyasztói árkiegészítés, e törvényben meghatározott mértékein belül az alkalmazandó konkrét kulcsokat vagy tételeket, s ezek hatályba lépésének időpontját.

(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg:

a) a fogyasztási adóról szóló 72/1987. (XII. 10.) MT rendelet, az ezt módosító 53/1988. (VII. 1.) MT rendelet, 62/1988. (VII. 22.) MT rendelet, 105/1988. (XII. 24.) MT rendelet, 54/1989. (VI. 10.) MT rendelet és a 98/1989. (IX. 18.) MT rendelet,

b) a fogyasztói árkiegészítésről szóló 77/1987. (XII. 14.) MT rendelet valamint az azt módosító 101/1988. (XII. 24.) MT rendelet, 10/1989. (I. 28.) MT rendelet, 55/1989. (VI. 10.) MT rendelet, 121/1989. (XII. 1.) MT rendelet,

c) a lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás támogatásáról szóló 48/1989. (VI. 5.) MT rendelet

hatályát veszti azzal, hogy az e rendeletekben foglalt adó, árkiegészítés és támogatás mértékeit a (4) bekezdés szerinti minisztertanácsi rendeletben meghatározott napig alkalmazni kell.

(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 6. §-ának (4) bekezdése a következőképpen egészül ki:

(Adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet).

"A fogyasztási adó mértéke tekintetében törvény ettől eltérően rendelkezhet."

Dr. Szűrös Mátyás s. k.,

a Köztársaság ideiglenes elnöke

Jakab Róbertné s. k.,

az Országgyűlés alelnöke

1. számú melléklet az 1989. évi LI. törvényhez[8]

Azon termékek köre, amelyek után fogyasztási adót kell fizetni

A 7. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazható az ékszer-, a nemesfémből készült díszműáru és dohányzócikk alkatrészek (ITJ 69-31-ből és ITJ 69-33-1-ből), a pörköltkávé (ITJ 87-81), a kávékivonat (ITJ 87-82), a szeszgyártási termékek (ITJ 88-1), a szeszes italok (ITJ 88-2), a szőlőborok (ITJ 88-3-ból) és a fejtett sör (ITJ 88-45) termékek közvetlen anyagként történő felhasználása esetén.

2. számú melléklet az 1989. évi LI. törvényhez[9]

Azon termékek és szolgáltatások köre, amelyek után fogyasztói árkiegészítés vehető igénybe

3. számú melléklet az 1989. évi LI. törvényhez[10]

Az adóvisszaigénylési jogról történő lemondás szabályai

A vevő a finomított szesz (88-12) és a víztelenített szesz (88-13) (a továbbiakban: szesz) beszerzése és közvetlen anyagként saját előállítású termékhez történő felhasználása esetén az alábbi feltételek, kötelezettségek vállalása mellett mondhat le a Tv. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontjában biztosított adóvisszaigénylési jogáról:

1. A vevőnek az adóvisszaigénylési jogról történő lemondást - a szesz felhasználásának telephelye szerint illetékes vámhivatalhoz, a beszerzést megelőzően - be kell jelenteni.

2. A bejelentésnek tartalmaznia kell

- a szesz felhasználásának célját és módját,

- a termékenként megállapított szeszfelhasználási arányszámot, ennek indokoltságát a vámhivatal ellenőrizheti,

- a felhasználás előtt milyen denaturáló szerrel és milyen módon lehet denaturálni a beszerzett szeszt.

3. A bejelentés alapján a vámhivatal a vevőt nyilvántartásba veszi, közli a vevővel a nyilvántartási számot, illetve a szesz beszerzését és felhasználását jövedékileg ellenőrzi.

4. A vevő az ellenőrzéssel megbízottaknak köteles megengedni az üzemi és raktárhelyiségbe való belépést, a szeszkészlet és az előállított termékek mennyiségének megállapítását, a gyártási eljárás ellenőrzését.

5. A vevő a beszerzett szeszről a vámhivatal által előzetesen hitelesített nyilvántartást (számadást) köteles vezetni. A nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia:

- a beszerzés, kiadás időpontját,

- az eladó nevét és telephelyét,

- a beszerzett szesz mennyiségét,

- a készletből esetenkénti felhasználás jogcímét és mennyiségét.

(A bevételeket és kiadásokat a vevő a számvitel rendjének megfelelően köteles bizonylatolni.)

6. A vevőnél a vámhivatal átvételi kezelést (ellenőrzést) nem végez. A vevő a beszerzett szeszt a 5. pontban meghatározott nyilvántartásban, a kiállított számla illetőleg a vámhivatal által átadott szállítási bizonylat alapján veszi készletbe.

7. A vevő a beszerzett szesszel köteles évenként, a tárgyévet követő év január 31-éig elszámolni.

8. A szeszfelhasználás elszámolása a bejelenteti szeszfelhasználási arányszám alapján történik. Az elszámoláshoz a vevő termékenként részletezett szeszfelhasználási kimutatást köteles benyújtani.

9. Az elszámolás ellenőrzése során a beszerzések és felhasználások figyelembevételével meg kell állapítani a számított szeszkészletet is, és azt össze kell hasonlítani a tényleges készlettel. Többlet esetén további eljárásnak nincs helye. Hiány esetén havi 0,1% raktározási veszteség számítható.

10. A vevő a megállapított arányszámon felül, valamint nem a termék előállítására felhasznált szesz, továbbá a megállapított szeszhiány után a fogyasztási adót köteles megfizetni.

11. A gyártás során megsemmisült szeszt a vámhivatalnak be kell jelenteni.

12. A vevő a beszerzett szeszt - ha az a rendeltetésszerű felhasználást nem akadályozza - a denaturálószerrel denaturálni köteles.

13. A vevő a szeszfelhasználás során visszanyert, szennyezett, illetőleg regenerált szesz tekintetében is e rendelkezés szerint köteles eljárni.