3080/2020. (III. 18.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Szabó Marcel alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvf.III.37.971/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó magánszemély jogi képviselő nélkül eljárva az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Miskolci közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.432/2015/57. számú ítélete, valamint a Kúria Kfv.III.37.971/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a jogerős döntés végrehajtásának felfüggesztését kérte.

[2] 2. Az indítvány benyújtása előzményét képező pernek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következők.

[3] 2.1. Az indítványozó és a későbbi perben beavatkozó társa, valamint egy további tulajdonostárs (a továbbiakban: tulajdonostársak) osztatlan közös tulajdonában álló, erdőművelési ágú ingatlanoknak az 1A-1E erdőtervi jelű erdőrészleteire az erdőbirtokossági társulat kérésére az Állami Erdészeti Szolgálat illetékes igazgatósága 1998. május 28. napján kelt határozatával erdőterület véghasználatára (a továbbiakban: tarvágás) engedélyt adott. A határozat indokolása szerint a termelésből való kivonás kavicsbánya kialakítása és üzemeltetése céljából történt.

[4] Az illetékes bányakapitányság 2001. április 5. napján jogerőre emelkedett határozatával a perbeli ingatlanon (a továbbiakban: perbeli erdőterület) és további ingatlanok területére bányatelket alapított egy gazdasági társaság javára.

[5] Az elsőfokú erdészeti hatóság a gazdasági társaság részére a perbeli erdőterület tervezett igénybevételéhez, a kavicsbánya kialakításához a 2001. október 2. napján kelt határozatával elvi hozzájárulását megadta. A perbeli erdőterületen a tarvágás megtörtént, de azt bányászati célra nem vették igénybe, erre vonatkozó engedélyezési eljárást sem kezdeményeztek.

[6] Ezt követően több évig tartó közigazgatási és bírósági eljárások után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága mint elsőfokú hatóság 2014. szeptember 30-án kelt határozatával bírság kiszabása mellett kötelezte a tulajdonostárasakat, hogy a perbeli erdőterületen gondoskodjanak az erdő szakszerű felújításáról, amelynek határidejeként 2015. május 31. napját határozta meg. Indokolásában rögzítette, hogy a hatóság 2014. szeptember 25-én - az erdősítésre történő 2014. évi műszaki átvétel során - megállapította, hogy a perbeli erdőterületen a faállományt letermelték, és ezért az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 51. § (7) bekezdése értelmében erdőfelújítási kötelezettség keletkezett.

[7] A tulajdonostársak ezen kötelezettségüknek nem tettek eleget.

[8] A döntéssel szemben az indítványozó és a beavatkozó fellebbezéssel élt. Ezt követően - 2014. október 27-én -az elsőfokú hatóság alaphatározatát módosította, tekintettel arra, hogy a perbeli erdőterület az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Natura rendelet) értelmében Natura 2000 kiemelt jelentőségű természet-megőrzésű területen fekszik, amely miatt az alaphatározat rendelkezéseit ki kellett egészíteni. Az indítványozó ezzel a határozattal szemben is fellebbezett.

[9] Az alperes hatóság jogelődje - a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Igazgatósága - 2015. január 19. napján kelt határozatával az elsőfokú hatósági döntést helybenhagyta. Indokolása szerint a Dél-borsodi Erdőtervezési Körzet erdőtervezése 2004. évben megtörtént, így a perbeli erdőterületen az Evt. 113. § (4) bekezdése szerinti körzeti erdőterv van érvényben, amely a valós állományadatokat hivatott rögzíteni.

[10] A döntés külön tartalmazza a perbeli erdőterület akkori faállományának leírását, illetve azt, hogy Natura 2000 kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület. A tulajdonostársak erdőfelújítási kötelezettségük teljesítésére való ismételt felszólítására ezen indokok alapján került sor.

[11] 2.2. Az indítványozó a fenti határozattal szemben terjesztett elő keresetet, amelyben kérte az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Indokolása szerint az újraerdősítésnek hiányoznak a szakmai jogszabályi feltételei, ezért nem kérte a hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, ugyanakkor a másodfokú hatóságot kérte kötelezni arra, hogy kötelezze az elsőfokú hatóságot a körzeti erdőterv elkészítésére. Ezt azzal indokolta, hogy a hatóság megsértette az Evt. 107. § (2) bekezdését, mivel az Evt. 17. § (8) bekezdésében foglalt feltétel a hatóság mulasztása miatt nem következhetett be.

[12] Álláspontja szerint a hatóság megsértette a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) számos rendelkezését, valamint az erdőterv rendelet elkészítésének, és a körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) egészét, illetve a Natura rendelet 10. § (1)-(3) bekezdéseit. Kérte a bíróságot, hogy forduljon előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Unió Bíróságához a 92/43/EGK Tanácsi irányelv alapján.

[13] Az indítványozó kereseti kérelmében hangsúlyozta, hogy nem kéri a bíróságtól annak vizsgálatát, hogy az Evt. vonatkozó rendelkezései alapján jogalappal kötelezték-e a perbeli erdőterület újraerdősítésére. A pernek álláspontja szerint a lényegét képező azon "szakértői kérdésnek" a vizsgálatát kérte, hogy az általa támadott határozat megfelel-e az Evt. 51. § (2) bekezdésében foglaltaknak.

[14] Álláspontja szerint, ha az újraerdősítés indokolt, a hatóságok kötelesek kidolgozni az annak megfelelő részletes erdőtervet, illetve dönteni arról, hogy természetes vagy mesterséges úton történjen az újraerdősítés. Kereseti kérelmét általa beszerzett szakértői véleménnyel kívánta alátámasztani. Egyúttal indítványozta a per felfüggesztését a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal határozatával szemben benyújtott bírósági felülvizsgálatra tekintettel, mivel, ha a bíróság kimondja a bányavállalkozó felelősségét abban a kérdésben, hogy az ő kötelezettsége a bányatelek törlése esetén az eredeti állapot helyreállítása, akkor az magában foglalja az erdő újratelepítését is. Kérte az általa hivatkozott szakértő bevonását, akinek szakvéleményét a bíróság rendelkezésére bocsátotta.

[15] Sérelmezte, hogy a határozat meghozatalára értesítése hiányában került sor. Vitatta a jelen ügy előzményeként meghozott korábbi ítéletek jogszerűségét is.

[16] Indítványozta az FVM rendelet utólagos norma kontrollját, mert álláspontja szerint az alkotmánysértő.

[17] Az alperes ellenkérelmében a másodfokú határozatban foglaltak fenntartását kérte.

[18] Kiemelte, hogy a Ket. 20. § (1) bekezdése következtében a körzeti erdőterv elkészítése nem közigazgatási hatósági tevékenység, az nem képezi a per tárgyát, és mivel szakhatóság bevonására nem volt szükség, nem értelmezhető az indítványozónak a szakhatósági eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre való hivatkozása [Ket. 44. § (2), (4)-(6) bekezdései és a 45. § (1) bekezdése]. Álláspontja szerint eljárása során a tényállást kellő mértékben feltárta, abból helyes következtetést vont le, így nem sértette meg a Ket. 50. § (1)-(2), (6) bekezdései, 72. § (1) bekezdés e) pontját és a (2) bekezdését sem.

[19] Az alperes előadta, hogy az indítványozót és tulajdonostársait azért kötelezte újraerdősítésre, mert az erdő állománya természetes megújulásának feltételei nem állnak fenn. A Dél-borsodi Erdőtervezési Körzet Erdőtervezése 2004-ben megtörtént és határozata meghozatalakor ez alapján érvényes erdőterv áll rendelkezésre. Hangsúlyozta, hogy új erdőterv kiadására pedig az indítványozó ez irányú kérelmének hiányában nem került sor. 2010-ben a Natura hatásvizsgálat elkészítésével a perbeli erdőterület felülvizsgálatára (az illetékes Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és szakértő bevonásával) sor került.

[20] 2.3. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, megállapítva azt, hogy az indítványozó nem az erdő szakszerű erdőfelújítási kötelezettség jogalapját, hanem annak módját vitatta. A bíróság a per tárgyalásának felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasította, mert megállapította, hogy a bányavállalkozó által kifejtett tevékenység és a tarvágás között előkérdési kapcsolat nincs. A pernek nem tárgya a körzeti erdőtervezési eljárás, így a bíróság indokolása szerint mellőzte az erre irányuló indítványozói kérelmet.

[21] Az indítványozó értesítése elmulasztásával összefüggő kereseti állítására válaszolva a bíróság utalt a Ket.-nek az eljárás időpontjában hatályos 29. § (4) bekezdésére, miszerint az értesítés mellőzhető, ha az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt. A hatóság tehát a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, amikor a tulajdonostársakat nem értesítette a hatósági ellenőrzésről.

[22] A bíróság indokolása szerint a per tárgyát képező közigazgatási hatósági eljárási jogszabályok nem írják elő szakhatóságok igénybevételét, és a perben a korábbi ítéletek jogszerűsége nem vitatható.

[23] Az Evt. 113. § (4) bekezdése szerint a törvény hatálybalépése előtt kiadott üzemtervek a törvény szerint erdőtervnek minősülnek. A 113. § (7) bekezdés szerint, ha a törvény hatálybalépése előtt jóváhagyott körzeti erdőterv lejártakor a törvény szerinti körzeti erdőterv alapján kiadott erdőterv nem áll rendelkezésre, a körzeti erdőterv elkészültéig az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit az erdészeti hatóság erdőtervben az erdőgazdálkodó kérelmére állapítja meg. Ez az indítványozóra nézve azt is jelenti, hogy a régi erdőterv lejárta nem mentesíti kötelezettsége végrehajtása alól. Ennek azért is van jelentősége, mert a felek között nem volt vitás, hogy a 2004-ben készített erdőterv 2014. december 31-ig volt érvényben, míg a másodfokú határozat meghozataláig új körzeti erdőterv nem készült.

[24] A bíróság annak tisztázását, hogy jogszerű volt-e az erdőfelújítás elrendelése, szakkérdésnek tekintette. Megállapította, hogy a kirendelt szakértő véleménye egyértelműen alátámasztotta az alperesi határozatot és a kötelezési mód helyességét. Ennek során figyelembe vette és ítéleti indokolásában megjelenítette az indítványozó által felkért szakértő véleményét is, azzal, hogy a kirendelt szakértői véleményre nézve az cáfolatot nem tartalmazott; nem jelentett olyan ellenbizonyítást, ami a határozat megalapozatlanságát igazolta volna.

[25] A bíróság, mint szükségtelent, mellőzte az alkotmánybírósági eljárás- és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

[26] 2.4. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó beavatkozó pertársa terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy a közigazgatási hatósági határozat jogsértő, kérte továbbá a hatósági határozatnak hatályon kívül helyezését. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Vitatta a hatóságnak a Ket. 29. § (4) bekezdésére való hivatkozását, azt, hogy a hatósági eljárás alapja az Evt. 105. § (5) bekezdése lett volna.

[27] Előadta, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyalásán nyilatkozatot kíván tenni. Vitatta, hogy a szakvélemények között nincs eltérés. Kérte utólagos normakontroll eljárás-, valamint előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.

[29] 2.5. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Rögzítette, hogy a perbeli erdőterületen a hatóság döntése szerint felújítási kötelezettség terheli a társtulajdonosokat, amiről ők nem gondoskodtak, így a másodfokon eljáró hatóság az elsőfokú döntést helybenhagyta. Ezt a határozatot (04.4/640/1/2010.) a tulajdonosok keresettel nem támadták, az végrehajthatóvá vált. A Kúria ezzel kapcsolatban megerősítette, hogy az indítványozó által hiányolt erdőterv ekkor és ezután még évekig hatályban volt, és jogszerű volt, hogy a hatósági ellenőrzést követően az indítványozóra - minthogy ismételt felszólításra sem tett eleget kötelezettségének -, bírságot szabtak ki, és kötelezték az erdőfelújítási munkálatok elvégzésére.

[30] A Kúria indokolása szerint az ezt követő több közigazgatási és bírósági eljárás során számos - a jelen ügyben újra vitatott - kérdés már jogerősen elbírálásra került, ítélt dolognak minősül, felülvizsgálatára tehát nincs mód. A Kúria kiemelte, hogy a jelen per tárgya egy részkérdés, az ismételten előírt újabb határidő előírás amellett az újratelepítés módjának meghatározása volt.

[31] A Kúria megállapította továbbá, hogy az elsőfokú határozat a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő, és az indítványozó a szakszerű erdőfelújítási munkálatokról köteles gondoskodni. Az indítványozó keresetében ezt a kötelezettségét nem vitatta, mulasztását csupán az erdőterv készítésével hozta összefüggésbe. A Kúria az elsőfokú bíróság jogszabály-értelmezésével és következtetéseivel egyetértett, álláspontja szerint az ítélet a kereset minden elemére indokolt választ adott.

[32] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát és annak kiegészítését, amelyben mind a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.432/2015/57. számú ítélete, mind a Kúria Kvf.III.37.971/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, megjelölve az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, P) cikk (1) bekezdése, az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, XIII. cikke, XXI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmét. Érvelésében hivatkozott az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésének és a 25. cikk (2) bekezdésének sérelmére is. A bírósági eljárást diszkriminatívnak minősítette. kérte a panasszal támadott ítélet végrehajtásának felfüggesztését.

[33] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a bírói ítéletek azért sértik az Alaptörvény felhívott rendelkezéseit, mert az eljáró bíróságok nem vették figyelembe a kereseti kérelmében foglaltakat, legfőképp az erdőterv hiányának az alperes terhére való értékelését. Egyebekben a bíróságok jogszabály-értelmezését vitatva, az általa megjelölt alaptörvényi rendelkezések sérelmét a keresetlevelében kifejtett okokból látta megvalósulni, érvei az egyes hivatkozott alaptörvényi cikkek vonatkozásában az alábbiakban részletezettek szerint összefonódnak.

[34] Az indítványozó szerint az erdőgazdálkodási terv a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjog eljárási garanciája. Ennek kapcsán felidézte az alapvető jogok biztosa AJB 8370/2012. számú jelentését, amely ügyben az ombudsman szükségesnek találta az abban foglalt kötelezettségek végrehajtásához a körzeti erdőtervadatok ismeretét. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a kötelezettségek érvényesítésére egyedi eljárásokban kerül sor. Ezen döntések ellen az erdőtulajdonos a ket. szerinti jogorvoslattal élhet. Az indítványozó úgy értelmezte, hogy jogorvoslati joga gyakorlásának előfeltétele a körzeti erdőterv.

[35] 3.2. Érvelésében összekapcsolta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság sérelme állítását a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmével. Állította, hogy a bíróság az Evt. egyes rendelkezéseinek téves értelmezésével "visszamenőleges hatályú jogalkalmazást" végzett, mert "egy hatályát vesztett érvénytelen korábbi körzeti erdőterv alapján kíván a hatóság éves erdőgazdálkodási tervet készíteni". A tisztességes bírósági eljárás sérelmét amiatt is állította, mert a "Kúria nem követelte meg a másik féltől állításai közhiteles bizonyítását". A tisztességes hatósági eljárás sérelmét azért is állította, mert a hatóság az indítványozó értesítését mellőzte.

[36] A tulajdonjoga és a vállalkozás szabadságához való joga együttes sérelmét azzal indokolta, hogy szerinte az erdő védelmére hivatkozva erdőirtásra kényszerítette a hatóság, amit erdőgazdálkodásnak nevez, és egy, az indítványozó érdekeinek nem megfelelő gazdálkodási módot írt elő jogalap nélkül.

[37] Az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonjoga sérelmét a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével kötötte össze, és állította, hogy "az erdőtulajdonosi minőségben megítélt személyek egyéni alapjogainak sérelme automatikusan a közérdekhez köthető alkotmányos jogok, tehát az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdés sérelmét eredményezik."

[38] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmét továbbá abban is látta, hogy "a hatóság egy nyilvántartást nevez meg, ami alapján szankciók kilátásba helyezésével" az indítványozót ellenőrzi, majd az elsőfokú bíróság ezt a nyilvántartást "kizárja a perből és mégis hatályában fenntartja a közigazgatási határozatot". Mindezt azt indítványozó a bíróság részéről felmerülő indokolási hiányosságként értelmezte.

[39] A jogorvoslathoz való joga sérelmét amiatt is állította, mert nem élhetett jogorvoslattal annak következtében, mert "annak vizsgálatát a Kúria előzetesen kizárta".

[40] Panaszában továbbá arra hivatkozott, hogy a Kúria döntése azért alapjogsértő, mert "a jogok és kötelezettségek körét determináló olyan tényállást állapított meg, amit az Alaptörvény és a ket. [szerint] kizárólag közigazgatási szerv, azon belül erdészeti hatóság állapíthat meg" és ezzel a "hatásköri túllépéssel" megsértette az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdését, valamint a 25. cikk (2) bekezdését. Alaptörvényi rendelkezés megjelölése nélkül állította, hogy a bíróság diszkriminált közte és az alperes között, amikor bizonyítékaikat nem azonos súllyal fogadta el.

[41] Összességében vitatta a Kúria "következtetésének okszerűtlenségét" és jogszabály-értelmezését.

[42] 3.3. Az indítványozó külön indokolás nélkül hivatkozott továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye tisztességes bírósági eljárást garantáló 6. cikkére, a jogorvoslatra vonatkozó 13. cikkére, a magántulajdon feletti rendelkezést garantáló Első kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkére, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikke 1. pontjára.

[43] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[44] 4.1. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban vizsgálta az indítvány befogadhatóságának egyéb követelményeit, ennek kapcsán különösen az indítványnak az Abtv. alább részletezett rendelkezéseinek való megfelelést, illetve hogy felvet-e az indítvány az Abtv. 29. §-ában további befogadási feltételként előírt, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést. Az indítvány befogadásához ugyanis szükséges, hogy az indítvány (vagy legalábbis annak valamelyik eleme) e feltételeknek megfeleljen.

[45] 4.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdés e) pontja alapján pedig a kérelem akkor határozott, ha indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a kifogásolt bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. A határozott kérelemnek az Abtv. 52. § (1b) bekezdése d) pontjában foglalt további követelménye, hogy az indítvány egyértelműen jelölje meg az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit.

[46] 4.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett abban az esetben fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be.

[47] 4.4. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezek alternatív feltételek, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra.

[48] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség megítélése tekintetében az Alkotmánybíróság rámutat a korábbi döntéseiben kifejtettekre, miszerint "az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4])." (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]) "Sem a jogállamiság elvont elve, [...] sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (először lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]).

[49] 4.5. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése sérelmét állító indítványelem nem tartalmaz önálló, alkotmányjogilag értékelhető indokolást; nem fejti ki, hogy miben áll a jogalkalmazás visszaható hatályú volta. Ezért ez indítványi elem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti határozott kérelem követelményének, túlmenően azon, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot.

[50] Az indítványozó az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése sérelmét is állította, azonban az Alaptörvény ezen rendelkezése sem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, emellett az indítványozó által állított alapjogi sérelmek a P) cikk (1) bekezdésében foglalt államcéllal - az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jog kivételével - nem hozhatók összefüggésbe. A XXI. cikk (1) bekezdését illetően pedig az indítvány a lehetséges összefüggésre nézve nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást, különösen azon tekintetben, hogy ez a joga az indítványozónak az ügy kapcsán miért sérült.

[51] Az indítványozó állította az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése sérelmét is az erdősítési kötelezettsége tekintetében. Az ezt elrendelő hatósági döntéssel és annak bírói felülvizsgálatával kapcsolatosan felvetett kérdéssel olyan szakjogi-törvényességi kérdések, amelynek felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alaptörvény XIII. cikke sérelmét ugyanezen gondolatkör kapcsán állította, aminek felülbírálata az Alkotmánybíróság által ugyanezen okból nem lehetséges.

[52] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában az ítéletek indokolt választ adnak arra a kérdésre, hogy miért mellőzte a hatóság az indítványozó értesítését a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő jogalkalmazással. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a hatóság, illetve a bíróság érvelése jogszabály alkalmazására épül. Az Abtv. 27. §-a szerinti panasz keretében jogszabály nem vizsgálható felül, és ezt az Alkotmánybíróság hivatalból sem tartotta indokoltnak megtenni.

[53] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában mindezen alaptörvényi cikkek sérelmét közvetetten az eljáró hatóságok és bíróságok jogértelmezésében, tényállásfeltárásában, következtetéseik levonásában és indokolásaik hiányosságában látta.

[54] Ahogy arról a támadott kúriai döntés is részletesen számot ad indokolásában, az eljáró hatóságok és bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek, az indítványozó valamennyi kereseti kérelmét megvizsgálták, azokról kialakított jogi álláspontjukról a hivatkozott jogszabályhelyek pontos megjelölésével és az ügyben való értelmezésével számot adtak, ezért indokolás hiánya miatt az Alaptörvény XXVIII. cikke sérelmével kapcsolatosan kétely nem merült fel.

[55] Az indítványozó egyebekben ezen alaptörvényi rendelkezés vonatkozásában processzuális sérelmet nem említ, azt szakjogi-törvényességi kérdéskörbe tartozó okfejtésekkel támadja.

[56] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per során az indítványozó élhetett - és élt is - a jogorvoslathoz való jogával, ettől a bírói ítélet által nem volt elzárva, így a bírói döntések alaptörvény-ellenességének kételye az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés sérelme okán sem merül fel.

[57] Az indítványozó által hivatkozott Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése és 25. cikk (2) bekezdése nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, de megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kúria ténymegállapításai okán (és más okból sem) a hatásköri szabályok sértetlenségének kételye nem merült fel.

[58] A diszkriminatív eljárásra utalás formájában felvetett kérdés az Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pontjában előírt követelmény - az Alaptörvény megsértett rendelkezésének - egyértelmű megjelölése hiányában nem vizsgálható. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a bizonyítékok bíróságok általi mérlegelése önmagában nem jelenthet diszkriminációt.

[59] Függetlenül az indítványozói indokolás hiányától, az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak csak jogszabályok tekintetében, és csak az erre külön feljogosított indítványozók indítványa esetében van lehetősége.

[60] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó által sérelmezett, a hatóság által készítendő erdőterv hiánya a pernek nem volt tárgya.

[61] 4.6. Összegezve: az indítvány alapján nem merül fel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdés, illetve a fentebb kifejtettekre tekintettel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége sem.

[62] Az Alkotmánybíróság a végrehajtás felfüggesztésére nem talált okot, így azt mellőzte.

[63] 5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)-(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjára, 29. §-ára, 52. § (1) bekezdésére és (1b) bekezdésének d) és e) pontjaira, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel - visszautasította.

Budapest, 2020. március 3.

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[64] Egyetértek a végzés rendelkező részével (az alkotmányjogi panasz visszautasításával), az indokoláshoz kapcsolódóan azonban fontosnak tartom külön is kiemelni az alábbiakat.

[65] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak (3162/2019. (VII. 10.) AB végzés, Indokolás [18]), mert nem jogosultságot biztosít, hanem az állam és mindenki kötelezettségét fogalmazza meg a nemzet közös örökségébe tartozó vagyontárgyak védelmére (17/2018. (X. 10.) AB határozat, Indokolás [84]). Ezen kötelezettség megsértése ugyanakkor az Alkotmánybíróság egyes (alkotmányjogi panaszon kívüli) eljárásaiban, így különösen az Alaptörvénnyel való összhang előzetes és utólagos vizsgálata, illetőleg az Abtv. 25. §-a szerinti bírói kezdeményezés keretei között felhívható, az alábbiak szerint.

[66] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből a természeti erőforrások, és ezáltal a környezet állapotára vonatkozó abszolút jellegű, tartalmi zsinórmérték következik, amely objektív követelményeket támaszt az állam mindenkori tevékenységével szemben (28/2017. (X. 25.) AB határozat, Indokolás [30]-[32]). Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális erőforrások (ez utóbbira lásd: 3104/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [37]-[39]) esetében egyértelműen megjelöli az "állam és mindenki" részéről elvárt magatartásokat: 1. a védelem, 2. a fenntartás, és 3. a jövő nemzedékek számára történő megőrzés (13/2018. (IX. 4.) AB határozat, Indokolás [13]).

[67] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésének megfelelő, környezetvédelmi tárgyú jogalkotási kötelezettséggel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság pedig már arra is rámutatott, hogy mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével lát el az állam, ebben az esetben törvényi és szervezeti garanciák biztosításával teljesíti (3292/2017. (XI. 20.) AB határozat, Indokolás [13]). Ezen garanciák megteremtése pedig az államnak nem csupán lehetősége, hanem kötelezettsége.

[68] Mindezek alapulvételével a P) cikk (1) bekezdése egyszerre tekinthető a XXI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető emberi jog garanciájának, illetőleg a nemzet közös öröksége védelmét előíró olyan sui generis kötelezettségnek, mely a XXI. cikk (1) bekezdésén túlmenően, általános jelleggel is érvényesül (13/2018. (IX. 4.) AB határozat, Indokolás [14]).

Budapest, 2020. március 3.

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1362/2019.