569/D/2005. AB határozat
alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) bekezdése "A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást az alkotmányjogi panasznak abban a részében, amely a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) bekezdése "A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését azon az alapon indítványozza, hogy a Vbtv. nem az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében előírtaknak megfelelően, a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbtv.) 55. § (1) bekezdése "A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül" szövegrésze alkotmányellenességét és visszamenőleges hatállyal semmisítse meg azt.
A 2005. június 13-i alkotmányjogi panaszban az indítványozó előadta, hogy egy választottbírósági eljárásban beavatkozóként kívánt részt venni, de kezdeményezése eredménytelen volt, és az eljárásban hozott határozat az érdekeit sérti.
Ezért a Baranya Megyei Bírósághoz keresetet nyújtott be, amelyben a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérte. A keresetet a Baranya Megyei Bíróság elutasította. A Pécsi Ítélőtábla a fellebbezés tárgyában 2005. május 2-án hozott, Gpkf. IV. 30.014/2005/2. számú jogerős végzéssel a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének alkalmazása alapján a Megyei Bíróság végzését helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a Vbtv. támadott szabálya ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével és 57. §-ának (5) bekezdésével. Megemlítette az 57. § (1) bekezdését is, de érveket ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő, kérelmét nem erre alapította. Aggályosnak tartotta azt is, hogy "A Vbtv. nem paralel a 'Polgári Törvénykönyvről' szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. § (2) bekezdésével és a 234. § (1) bekezdésével sem." Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Vbtv. alkotmányellenessége azért is fennáll, mert az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdését sértve, nem kétharmados törvényben történt a jogorvoslati jog korlátozása.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a jogerős bírósági határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül nyújtotta be, és az indítvány egyebekben is megfelel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-ában az alkotmányjogi panaszra meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt érdemben bírálta el.
II.
A határozat meghozatalánál alapul vett jogszabályok:
Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
A Vbtv. szabálya:
"55. § (1) A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha
a) a választottbírósági szerződést megkötő félnek nem volt jogképessége vagy cselekvőképessége;
b) a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;
c) a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbíróság eljárásáról nem volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni;
d) az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki; ha a határozat a választottbírósági szerződés keretein kívül eső ügyre is tartalmaz rendelkezést, de a választottbíráskodásra tartozó kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyekre a választottbíráskodás nem volt kikötve, az érvénytelenítést csak ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában lehet kérni;
e) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek."
III.
1. Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az 1636/D/1991. AB határozatban az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdését értelmezve kifejtette, hogy a különböző természetű határozatokkal szemben nem azonosak az alkotmányossági követelmények, és nem jelent alkotmánysértést a fellebbezés kizárása a pervezető végzések ellen [ABH 1992, 515, 516; hasonló álláspontot fejez ki az 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.].
A választottbírósági eljárás sajátos természetű. A választottbíróság a jogviták elbírálására a szerződési szabadság alapján a szerződő felek által választott szerv és a felek a választottbírósági eljárás kikötésével elfogadják a korlátozott jogorvoslati lehetőséget, azt, hogy perorvoslatnak nincs helye, csak a választottbírósági határozat érvénytelenítésére kerülhet sor a törvényben meghatározott esetekben. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szerződési szabadság alapján a korlátozott jogorvoslati lehetőség elfogadása nem ütközik az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésébe (604/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 443, 444.; 1282/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 675, 678, 680.). Az említett határozatokban kifejtett álláspont fenntartása mellett a jelen ügy tárgyát képező alkotmányjogi panasszal kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal még a választottbírósági eljárás egyéb sajátosságaira is.
A Vbtv. 55. §-ának (1) bekezdése a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének kérését a félnek, továbbá annak teszi lehetővé, akire nézve az ítélet rendelkezést tartalmaz. Ez a szabályozás összhangban van a választottbírósági eljárás különleges természetével, így többek között azzal, hogy
- a Vbtv. 3. §-ának (1) bekezdése és 5. §-ának (1), valamint (3) bekezdése szerint a választottbírósági eljárás feltétele - egyebek mellett - a peres felek írásbeli megállapodása jogvitájuknak bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárás útján történő rendezéséről,
- a választottbírósági eljárás a választottbírósági szerződést megkötő felekre és a választottbírósági szerződésben meghatározott jogvitára korlátozódik.
A választottbírósági eljárás említett szigorúan korlátozott volta miatt a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a választottbírósági ítélet érvénytelenítését akkor lehet kérni, ha az íté let olyan ügyre tartalmaz döntést, amelyre a választottbírósági szerződés nem terjed ki. Az a jogalany, akire az ítélet annak ellenére rendelkezést tartalmaz, hogy nem szerepelt szerződő félként a választottbírósági szerződésben és nem volt peres fél a választottbírósági eljárásban, kérheti az ítélet érvénytelenítését.
Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint a jogorvoslati joggal törvényben meghatározottak szerint lehet élni. Ennek a rendelkezésnek az 1636/D/1991. AB határozatban kifejtett értelmezése a fél perbeli jogait lényegesen befolyásoló, közvetlenül érintő határozatok ellen érvényesíthető jogorvoslatokat emeli ki (ABH 1992, 515, 516.). Erre is tekintettel megállapítható, hogy az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdéséből származó követelményeket nem sérti a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének az a szabálya, amely az ítélet érvénytelenítésének kérésére a választottbírósági szerződés alapján a választottbírósági eljárásban félként részt vevő félnek és annak a jogalanynak ad jogot, akire a választottbírósági ítélet annak ellenére tartalmaz rendelkezést, hogy a választottbírósági eljárásban nem volt fél.
Az indítványozó a támadott szabály alkotmányellenességét az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése alapján állította. Emellett általánosságban utalt az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdése alapján fennálló jogállamiság elvével való ellentétre. A támadott jogszabálynak a jogállamisággal való közvetlen alkotmányjogi összefüggése nem állapítható meg.
Az indítványozó által sérelmesnek tartott konkrét bírósági határozat felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre [hasonló álláspontot fejtett ki az Alkotmánybíróság több határozata [pl. 2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998, 41, 57.].
Az indítványozó kifogásolta a Vbtv. és a Polgári Törvénykönyv összhangjának hiányát is. Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban már megállapította, hogy két vagy több törvény ellentétes, vagy értelmezéstől függően ellentétes rendelkezése önmagában nem vezet az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése alapján az alkotmányellenesség megállapítására. Alkotmányellenességhez az ellentét csak akkor vezet, ha a szabályok eltérő tartalma egyúttal az Alkotmány valamely rendelkezésének sérelmével jár (ABH 1991, 175, 176.). A jelen esetben nem vezet az Alkotmány valamely rendelkezésének megsértéséhez a Polgári Törvénykönyv szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályai és a Vbtv. határozatok érvénytelenítéséről szóló rendelkezései közötti - az indítványozó által állított - ellentét. Ezen az alapon sem áll fenn tehát a jogállamiság elvének sérelme.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
2. Az indítványozó szerint azon az alapon is alkotmányellenesség áll fenn, hogy az Országgyűlés a Vbtv.-t nem az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében előírtaknak megfelelően, a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával fogadta el. Az Alkotmánybíróság ugyanezt az alkotmányossági kérdést a Vbtv.-vel kapcsolatban az Alkotmány ugyanezen szabálya alapján a 388/D/1999. számú határozatában (ABK 2006. március) már elbírálta, és az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. Ezért - az "ítélt dolog" fennállására tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. §-ának c) pontja alapján az Alkotmánybíróság ebben a kérdésben az eljárást megszüntette.
Budapest, 2006. március 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró