3411/2021. (X. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.886/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselővel eljárva (dr. Flumbort András ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.886/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.082/2017/4/II. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék 34.M/P.23.287/2016/13. számú ítéletére is kiterjedő hatályú - megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését, a XIII. cikket, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege - a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján - a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó, a későbbi per felperese, 2013. februárjában és márciusában két támogatási szerződést kötött a Pénzügyminisztériummal (jelenleg Nemzetgazdasági Minisztérium), a későbbi per alperesével. A GOP-1.3.1-11/A-2012-0159. számú szerződés (a továbbiakban: Szerződés1.) tárgyát "LED alapú fényterápiás fekvőkabin kifejlesztése", a GOP-1.3.1-11/A-2012-0367. számú szerződés (a továbbiakban: Szerződés2.) tárgyát pedig "LED panelekből álló kombinált szolárium kifejlesztése" képezte. A támogatások forrása az Európai Unió fejlesztési alapjából származott. Az alperes helyszíni ellenőrzést végzett az indítványozónál, amely során megállapította, hogy szabálytalanság történt a támogatási szerződések teljesítésével kapcsolatban. Az indítványozó jogorvoslattal élt a megállapításokkal szemben. A Központi Koordinációs Szerv (a Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkársága) 2015. szeptemberében hozott határozataiban a szabálytalanságokat megállapító döntéseket helybenhagyta, és felhívta a figyelmet arra, hogy további jogorvoslatnak nincs helye. Az alperes 2015. október 13-án a szabálytalanságok megállapítása miatt elállt a Szerződés1.-tő1 és a Szerződés2.-tő1. Az indítványozó az elállás folytán visszakövetelt támogatási összeget (mintegy 125 millió forint) nem fizette vissza, ezért az adóhatóság végrehajtási eljárást indított az indítványozóval szemben. Az indítványozó bírósághoz fordult, kérve a két támogatási szerződés vonatkozásában tett alperesi elállási nyilatkozatok érvénytelenségének a megállapítását. Előadása szerint a szabálytalansági eljárás valótlan megállapításokat tartalmazott, mert a teljesítés szerződésszerű volt, így nem lett volna helye elállásnak. Sérelmezte, hogy az alperes kizárta a jogorvoslat lehetőségét, ami ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével.
[4] 1.2. A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította. A törvényszék rögzítette, hogy a szabálytalansági eljárás részletes szabályait a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) tartalmazza. Az R. 99. § (4) bekezdése szerint a központi koordinációs szerv jogorvoslati kérelem tárgyában hozott döntése ellen további jogorvoslati kérelem előterjesztésének nincs helye. A törvényszék álláspontja szerint a szerződéses jogviszonyba beékelődő szabálytalansági eljárás lényegében minden elemében közigazgatási jellegű, amelynek eredménye köti a feleket, a döntés felülvizsgálatára pedig a polgári bíróságnak nincs hatásköre. Tárgyi ügyben mindkét szerződés kapcsán szabálytalanságot állapítottak meg (így például: az indítványozó a kért hiánypótlásoknak nem tett eleget, illetve olyan berendezést kívánt elszámolhatóvá tenni, amely nem felelt meg a pályázati feltételeknek). Az alperes a fentiekre tekintettel élt az elállás jogával, az indítványozó pedig kimerítette a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget. A törvényszék szerint az alperes elállása okszerű volt és megfelelt jogszabályi előírásoknak, az indítványozó felperes pedig kizárólag a szabálytalansági eljárás hibáira hivatkozott (amelyek csak a szabálytalansági eljárásban vizsgálhatóak), ezért a keresetet - hatáskör hiányában -el kellett utasítania.
[5] 1.3. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét - a tényállás kiegészítése mellett - hatályában fenntartotta. Az ítélőtábla rögzítette, hogy a Szerződés1. kapcsán szabálytalanságként merült fel, hogy az indítványozó vállalta, hogy 300 fő tesztalanyon kipróbálja a készüléket, ám ezt nem tudta igazolni, illetve az indítványozó felperes nyilatkozatából valószínűsíthető, hogy a projekt keretében megvalósított eszköz nem rendelkezik több funkcióval, mint egy átlagos szolárium, így nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. A Szerződés2.-vel összefüggésben a tényállást annyival egészítette ki a másodfokú bíróság, hogy az indítványozó - amellett, hogy itt sem tudta igazolni a 300 tesztalanyon való kipróbálás tényét - nem rendelkezett olyan engedélyekkel, amelyek orvostechnikai eszköz forgalomba hozatalához szükségesek lettek volna, illetve olyan dokumentumokkal, amelyek tartalmazták volna az eszköz technikai specifikációját (UV kibocsátás, a káros hatásokat kizáró szakvélemény).
[6] Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az ügy érdemét illetően, így egyetértett azzal, hogy bár az indítványozó pro forma az elállási nyilatkozatok érvénytelenségének a megállapítását kérte, a kereset tartalmában a nyilatkozatok jogszerűtlenségének a megállapítására irányult. A másodfokú bíróság szerint helytálló volt a törvényszék álláspontja abban a vonatkozásban is, hogy az R. 99. § (4) bekezdése, valamint 92. § (1) bekezdése, 94. § (1) bekezdése és a 97. § (1) bekezdése szerint a szabálytalansági eljárásban hozott döntések bírósági felülvizsgálatára nincs mód, ezért hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[7] 1.4. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.886/2018/5. számú ítéletével a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta, azonban más indokok alapján látta megalapozottnak a kereset elutasítását. A felülvizsgálati bíróság hivatkozott a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.), amelyben bírói kezdeményezés alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta az R. 99. § (4) bekezdését az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tükrében. Az Abh. kimondta
"A Korm.r. [R.] a szabálytalansági eljárásban a lebonyolításban résztvevő szervezet által tett megállapítással szemben egyszeri jogorvoslatot tesz lehetővé [Korm.r. 92. § (1) bekezdés, 99. § (4) bekezdés], amely a Korm.r. által bevezetett szabálytalansági eljáráson belüli jogorvoslatra utal.
Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti a polgári perrendtartás alkalmazásának kizárását az ügyben: erről ugyanis a Korm.r. nem rendelkezik. A támogatási szerződéstől mint polgári jogi szerződéstől való elállás esetén a szerződésszegéssel kapcsolatban tett megállapítások a polgári bíróság előtt vitathatók (lásd a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. §, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:6. §). Erre tekintettel a Korm.r. 99. § (4) bekezdése nem értelmezhető a bírói út kizárásának, kizárólag a Korm.r. szerinti szabálytalansági eljáráson belüli jogorvoslat további igénybevételét korlátozza. Ez a korlátozás ugyancsak nem értelmezhető a polgári perrendtartás szerint a feleket és a bírót megillető jogosultságok és kötelezettségek korlátozásaként, így a bizonyítás vagy a jogorvoslat vonatkozásában is a polgári perrendtartás szabályai alkalmazandók.
Mindebből következően a Korm.r. 99. § (4) bekezdése nem képezi akadályát a bírósági út igénybevételének, illetve a polgári perrendtartás szerinti jogorvoslati lehetőségek igénybevételének sem, továbbá annak sem, hogy a bíróság a szerződéstől elállás jogszerűségét érdemben megvizsgálja." (Indokolás [29]-[31])
[8] A fentiek alapján a Kúria rögzítette, hogy az indítványozó (támogatott) a szerződéstől való elállás jogszerűségét polgári perben vitathatja, azonban a szabályozás sajátosságai okán csak megállapítási keresetet terjeszthet elő.
[9] A tárgyi ügy vonatkozásában a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság a támogatási szerződéstől elállás jogszerűségét, a közpénz felhasználásának ahhoz vezető módját érdemben megvizsgálta, ennek érdekében a tényállást kiegészítette. A kúriai ítélet indokolása szerint az ítélőtábla értékelte a bizonyítékokat és azokból helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes jogszerűen állt el a támogatási szerződéstől, mivel az indítványozó nem szerződésszerűen teljesített, a támogatás jogszabályi és szerződéses feltételeinek nem tett eleget. A Kúria rámutatott arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban a szabálytalansági eljárásban tett hiánypótlási felhívások már nem voltak teljesíthetőek, a hiányzó okiratok nem voltak pótolhatóak, ugyanígy az elállást követően keletkezett bizonyítékok sem voltak felhasználhatóak.
[10] A Kúria álláspontja szerint tehát a kereset elutasításának oka nem a bírósági út hiánya volt, hanem az, hogy az indítványozó alaptalanul vitatta a szerződésszegés megállapítását.
[11] 2. Az indítványban és annak kiegészítésében kifejtett indítványozói álláspont szerint a Kúria ítélete sértette a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz, a tulajdonhoz való jogot, valamint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és az R) cikk (2) bekezdésével.
[12] A nyilvános tárgyaláshoz való joga sérült az indítványozó szerint akkor, amikor - kifejezett kérése ellenére -a Kúria mellőzte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 274. § (1) bekezdésének az alkalmazását a perben. Ez a rendelkezés előírja, hogy a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kell elbírálnia, amennyiben azt a felek valamelyike kéri. Az indítványozó szerint a Kúria - annak ellenére, hogy hivatkozott rá - nem alkalmazta az Abh.-ban foglaltakat, ezáltal kiüresítette a jogorvoslathoz való jogát azzal, hogy teljeskörűen figyelmen kívül hagyta az ő bizonyítási indítványait. Mindezek oda vezettek, hogy a jogorvoslat csak formális volt, a Kúria érdemben nem vizsgálta meg az alperes elállási nyilatkozatának a jogszerűségét.
[13] Az indítványozó előadása szerint mintegy 50 millió forint önrészt biztosított a támogatott eszközök kifejlesztéséhez, amelyet az alperes elállása miatt lényegében elveszített. Ez álláspontja szerint sérti a tulajdonhoz való jogát, mivel az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a tulajdonjogi védelem - kivételese esetekben - a tulajdoni várományokra is kiterjed.
[14] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[15] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[16] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres eljárásban félként vett részt, így indítványozói jogosultsága megállapítható. A határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeinek csak részben tesz eleget. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény R) cikk (1)-(3) bekezdése (3058/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [12]; 3153/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [14]).
[17] Az indítványozó a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét is állította. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alkotmányjogi panaszt alapítani (3164/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [41]; 3062/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [18]). Jelen esetben az indítvány nem ebben az összefüggésben hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére.
[18] Az indítványozó a tulajdonjog sérelmére [Alaptörvény XIII. cikk] is hivatkozott, azonban e körben csak állította az alapjogi sérelmet, de alkotmányjogilag releváns indokolást nem adott elő [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont], ami szintén az érdemi vizsgálat akadályát képezi.
[19] Mindezek alapján az indítvány csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tekintetében felelt meg a határozottság törvényi követelményeknek, ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban az alkotmányjogi panasz kizárólag ezen elemét vizsgálta.
[20] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[21] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).
[22] 3.3. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmének a megállapítását kérte, mivel a Kúria - a felperes indítványozó kérelme ellenére - nem nyilvános tárgyaláson bírálta el a felülvizsgálati kérelmét. A régi Pp. 274. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet - főszabály szerint - tárgyaláson kívül bírálja el, köteles azonban tárgyalást tartani, ha a felek bármelyike azt kéri. Az indítványozó álláspontja szerint a tárgyalás mellőzése önmagában is megvalósította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét. A Kúria valóban figyelmen kívül hagyta az indítványozó tárgyalás tartására irányuló kérelmét és ítéletében sem tett említést arról, hogy a törvényi előírás ellenére miért tárgyaláson kívül bírálta el a felülvizsgálati kérelmet. Az Alkotmánybíróságnak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a törvénysértés egyben megvalósította-e a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes (6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]).
[23] A Kúria ítéletében kifejtette, hogy a szabálytalansági eljárásban a szabálytalanság megállapítása és az annak kapcsán hozott jogorvoslati döntés nem tekinthető önálló hatósági aktusnak, így nem támadhatóak a közigazgatási bíróság előtt. Ugyanakkor a támogatott, jelen esetben az indítványozó, a szerződéstől való elállást polgári perben vitathatja, illetve lehetősége van arra is, hogy a támogatás visszafizetésére kötelező hatósági határozatot közigazgatási bíróság felülvizsgálja. A fenti eljárási mechanizmus sajátosságai miatt a Kúria az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben már nem vizsgálhatta azokat a bizonyítékokat, amelyeket az indítványozó a szabálytalansági eljárásban terjesztett elő, illetve azokat, amelyek az elállást követően keletkeztek. A fentieken túl a Kúria - szemben az első- és a másodfokú bírósággal - érdemben vizsgálta a kereseti kérelemben foglaltakat, azonban a felülvizsgálati eljárásban a régi Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének nem volt helye, így a Kúria csak a rendelkezésre álló iratok alapján hozhatott döntést. Mindezek alapján megállapítható, hogy tárgyalás tartása esetén sem lett volna mód az indítványozó bizonyítási indítványainak figyelembevételére, ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nyilvánvaló törvénysértés nem érte el az alaptörvény-ellenesség szintjét.
[24] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmén keresztül az indítványozó valójában azt kifogásolta, hogy a bizonyítási indítványait a Kúria mellőzte. Az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlata szerint - nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).
[25] 3.4. Az indítványozó a jogorvoslathoz való joga sérelmére is hivatkozott, mivel véleménye szerint a Kúria azzal, hogy figyelmen kívül hagyta az Abh.-ban foglaltakat, és így nem vizsgálta érdemben a kereseti kérelmét, kiüresítette a jogorvoslathoz való jogát. Az indítványozó állításával szemben megállapítható, hogy a perben eljáró bíróságok közül épp a Kúria volt az, amely érdemben foglalkozott az elállás jogszerűségének a vizsgálatával. A perben az elsőfokú bíróság hatáskörének hiányát állapította meg, a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában ugyan kitért az alperesi magatartás jogszerűségének vizsgálatára, de egyetértett a törvényszék azon megállapításával, hogy az R. 99. § (4) bekezdése alapján a bíró út kizárt. Ezzel szemben a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás, a rendelkezésre álló iratok és a vonatkozó bírósági gyakorlat alapján hozta meg döntését, amelyben részletesen indokolta a kereset elutasításának okát, ti., hogy az indítványozó miért állította alaptalanul az alperesi elállás jogsértő mivoltát. A fentiek alapján a jogorvoslathoz való jog sérelme fel sem merülhetett a Kúria döntésével szemben.
[26] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 27. §-ában és 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2021. szeptember 28.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1120/2019.