551/B/2001. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvízért, valamint az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetésért és a folyékony kommunális szennyvíz tisztításáért és kezeléséért fizetendő díjakról szóló többször módosított 3/1995. (II. 14.) rendelete, továbbá Ajka Város Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló többször módosított 12/1999. (V. 13.) rendelete alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó indítványt terjesztett elő, amelyben Ajka Város Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvízért, valamint az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetésért és a folyékony kommunális szennyvíz tisztításáért és kezeléséért fizetendő díjakról szóló többször módosított 3/1995. (II. 14.) rendeletét (a továbbiakban: Ör. 1.), továbbá Ajka Város Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló többször módosított 12/1999. (V. 13.) rendeletét (a továbbiakban: Ör. 2.) kifogásolta. Az indítványozó többszöri hiánypótlásra történő felszólítást követően terjesztett elő az Ör. 1. és az Ör. 2. megsemmisítése iránti határozott kérelmet, továbbá jelölte meg a támadott jogszabályok által - szerinte - megsértett alkotmányi rendelkezésként az Alkotmány 42. §-át. Az indítványozó beadványaiban az Ör. 1.-ben szabályozott közműdíjak összegébe beszámított alapdíj jogsértő voltát állította, valamint indítványt terjesztett elő a közműdíjak ÁFA-tartalmának eltörlése iránt, továbbá kérte az Ajka Város Önkormányzata által bevezetett kommunális adó jogtalanságának megállapítását, illetve az adónem eltörlését, mivel álláspontja szerint a "kisnyugdíjasok, a kiskeresetűek, valamint a munkanélküliek és a hadigondozottak" ezt nem tudják megfizetni. A kommunális adó jogsértő voltát abban is felfedezni véli, hogy ezen adó megfizetése alól nem mentesíti az Ör. 2. azokat, akik az önkormányzati bérlakásokat megvették, jóllehet az adás-vételi szerződésekben 15 évre szóló adómentesség szerepel.

II.

Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

"42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása."

Az Ör. 1. hivatkozott rendelkezése:

"1. § (1) Ajka városban a Bakonykarszt Víz- és Csatornamű Rt. (a továbbiakban: Szolgáltató) által üzemeltetett önkormányzati tulajdonú viziközműből szolgáltatott ivóvízért vízdíjat, a viziközmű által biztosított szennyvízelvezetésért, -tisztításért és -kezelésért csatornadíjat, valamint a szolgáltatás rendelkezésre állásáért alapdíjat kell fizetni - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - e rendelet melléklete szerint.

(2) A mellékletben megállapított díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák."

Az Ör. 2. hivatkozott rendelkezései:

"2. § Az adó alanya

(1) Az adó alanya az a magánszemély, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos.)

(2) Valamennyi tulajdonos által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban az (1) bekezdésben foglaltaktól el lehet térni.

(3) Társasház, lakásszövetkezet esetén a lakástulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú nem kiegészítő helyiségek után az adó alanya az említett közösség.

(...)

4. § Adómentesség

(1) Mentes-az adó alól:

a) a szükséglakás,

b) a szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetve nevelési-oktatási tevékenység céljára szolgáló helyiség,

c) a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiségek, amennyiben rendeltetésszerűen használják,

d) a nem vállalkozás céljára használt garázs,

e) a magánszemély tulajdonában levő vállalkozási célú épület, építmény (pl. üzlet, iroda, garázs, műhely, raktár, üzem, vendéglő stb.) .

(2) Mentesül az adófizetés alól:

a) Az az adóalany, aki előző év december 31-ig nyugdíjas. Aki az adott év június 30-ig nyugdíjas az adott év II. félévétől mentesül az adó megfizetése alól.

b) Az az adóalany, aki az önkormányzattól a következő rendszeres pénzbeni ellátások valamelyikében részesül: rendszeres gyermekvédelmi támogatás, rendszeres szociális segély, időskorúak járadéka.

c) Egy lakás után az az adóalany, aki előző év december 31-ig a 70. életévét betöltötte.

d) Az az adóalany, aki Ajka város közigazgatási területén új lakást vásárol, lakóházat épít, vagy emelet ráépítéssel, tetőtér-beépítéssel újabb önálló lakást létesít, és ott lakóhellyel rendelkezik, a használatbavételi engedély kiadását követő 10 évben.

e) Az az adóalany, aki

- szennyvízcsatorna közműfejlesztési hozzájárulást fizet, és a csatornarendszerre rákapcsol, a rákapcsolást követően,

- önerős közút, járda építésében részt vállalt, az építés befejezését követően,

- a panel-felújítási programban részt vállal, a felújítás befejezését követően

minden 100 000 forint önrész után két évre, de maximum 10 évre.

f) Az az adóalany, aki lakása, lakóháza homlokzatát felújítja és ennek értéke a 100 000 forintot eléri, illetve meghaladja és ezt számlákkal vagy saját munkavégzés esetén műszaki árkalkulációval igazolja, az a befejezés évét követően minden 100 000 forint után két évre, de maximum 10 évre adómentességben részesül. A mentesség a 2004. évben megkezdett felújításokra is vonatkozik."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 42. §-a a helyi önkormányzáshoz való jogot határozza meg. A helyi önkormányzáshoz való jog képviselő-testület által történő gyakorlásának egyik központi eleme a rendeletalkotás, vagyis az, hogy a helyi önkormányzat a helyi közügyek rendezésére jogszabályt alkothat. E jogalkotási jogkör terjedelmét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozzák. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete a törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét, (2) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy Ajka Város Önkormányzatának képviselő-testülete az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. tv. (a továbbiakban: Ártv.) 7. § (1) bekezdésében, valamint e törvény melléklete értelmében kapott felhatalmazás alapján alkotta meg az Ör. 1-et. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint [pl. 1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 724.; 447/H/1996. AB határozat, ABH 2001, 1178, 1180.] az, hogy a vízközműből szolgáltatott ivóvíz díja vagy más hatósági áras szolgáltatás ára több elemből [egy vagy több tényezőből (alapdíjból és az elfogyasztott mennyiségéhez igazodó díjból) ] kerül kiszámításra, vagy tételesen van meghatározva nem ütközik magasabb szintű jogszabályba. Az Ártv. az ármegállapítás módjáról nem szól, hanem csak arról rendelkezik, hogy a legmagasabb vagy legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy "a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson" (7. § és 8. §), illetve, hogy a hatósági ár megállapítása "történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal" (9. §) . Az Ártv.-nek a "Hatósági ármegállapítás" című része foglalkozik a termékek és a szolgáltatások ártényezőivel. Az Ártv. "B) Szolgáltatások" címet viselő melléklete pedig arról rendelkezik, hogy az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg.

Ajka Város Önkormányzata az Ör. 1.-ben a többtényezős ármegállapítást rendeli alkalmazni, amely áll az alapdíjból, a víziközműből szolgáltatott ivóvízért fizetendő vízdíjból, valamint a szennyvízelvezetésért, tisztításért és kezelésért fizetendő csatornadíjból. Az alapdíj a vízközmű rendszer fenntartásával szükségszerűen együtt járó költségek fedezését szolgáló díjtétel, amelynek funkciója a közmű üzemképes állapotban tartása. A jelen esetben a lehetséges maximális fogyasztás nagyságához mérten határozta meg a képviselő-testület a fizetendő alapdíjat, hiszen az

Ör. 1. mellékletének III. pontja a fogyasztásmérő átmérőjének mérete szerint határozza meg a fizetendő alapdíj összegét, amely nem ütközik az Alkotmány 42. §-ába.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.

2. Az indítványozó az Alkotmány 42. §-ára való hivatkozással kifogásolta az Ör. 1. 1. § (1) bekezdésében, továbbá Mellékletében meghatározott díjak esetében fizetendő ÁFÁ-t is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 1. hivatkozott rendelkezései és az Alkotmány 42. §-a nem állnak egymással szoros tartalmi összefüggésben, mivel az ÁFA fizetési kötelezettséget az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) keletkezteti, amelynek 3. §-a kimondja, hogy általános forgalmi adót kell fizetni a belföldön teljesített termékértékesítésért és szolgáltatásnyújtásért, az Európai Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén, valamint a termékimport után.

A fenti indokok alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben sem tartotta megalapozottnak, ezért azt elutasította.

3. Az indítványozó az Alkotmány 42. §-ának sérelmét állítva kérelmet terjesztett elő az Ajka Város képviselő-testülete által bevezetett kommunális adó Jogtalanságának" megállapítása iránt is, mivel álláspontja szerint azt a "kisnyugdíjasok, a kiskeresetűek, valamint a munkanélküliek és a hadigondozottak" nem tudják megfizetni.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 5. § b) pontja értelmében a helyi önkormányzat rendeleti szabályozás útján, saját illetékességi területén jogosult többek között kommunális jellegű adók kivetésére. A Hatv. 6. §-a szerint az önkormányzat adó-megállapítási joga arra terjed ki, hogy a Hatv.-ben meghatározott adók mindegyikét, vagy az önkormányzat szabad döntése alapján azok valamelyikét saját illetékességi területén bevezesse, a már bevezetett adófajtára vonatkozó szabályozást módosítsa vagy hatályon kívül helyezze, meghatározza a bevezetés időpontját és időtartamát, továbbá a Hatv.-ben keretei között annak mértékét és a mentességek körét, valamint - a Hatv. és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) keretei között - a helyi adózás részletes szabályait. Ajka Város Képviselő-testülete a Hatv.-ben kapott felhatalmazással élve alkotta meg az Ör.2.-t. A Hatv. 26. §-a kimondja, hogy a kommunális adó felső határa adótárgyanként 12000 forint lehet. Az Ör. 2. tehát a felhatalmazás keretein belül marad amikor évi 6000 forintban állapítja meg a fizetendő adó mértékét.

Az indítványozó szerint aggályos a mentességek körének meghatározása is. A Hatv. nem tartalmaz kifejezett előírást a kommunális adó megfizetése alól mentesülők körére, így a helyi önkormányzat a helyi viszonyokhoz igazodva maga határozhatja meg a mentességek körét. Ugyanakkor megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Ör. 2. széles körben határoz meg személyi adómentességet. Az indítványozó által említetteket, akiknek - állítása szerint - nehézséget okoz az adófizetési kötelezettség teljesítése, az Ör. 2. 4. §-a nagyrészt mentesíti e közteher megfizetése alól. Így nem kell kommunális adót fizetniük többek között a nyugdíjasoknak, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában részesülőknek, valamint a 70. életévüket be-töltötteknek sem.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

Budapest, 2007. április 17.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró