5650/1948. (V. 20.) Korm. rendelet
az üzleti leltár és mérleg készítésénél irányadó szabályok módosítása tárgyában
A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. XXIV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § Az 1875. XXXVII. tc. 28. és 199. §-a. valamint az 1930. V. tc. 57. §-a helyébe a jelen rendelet 2-16. §-aiban foglalt következő rendelkezések lépnek,
(1) A leltár és a mérleg összeállításánál a cselekvő igyon tételeit a mérlegzárás napján fennálló valóságos értékben, a szenvedő vagyon tételeit pedig abban az értékben kell számításba venni, amely ezen a napon a tartozás valóságos összegének megfelel.
(2) Azoknak a vagyon- és tehertételeknek valóságos értékét, amelyeknek értékeléséről a jelen rendelet intézkedik, ezek szerint a rendelkezések szerint kell megállapítani.
(3) A jelen rendelet nem vonatkozik azoknak a vagyontárgyaknak az értékelésére, amelyek értékeléséről külön jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezik.
2. § (1) Az ingatlanokat, a berendezéseket és a felszereléseket, a szabadalmakat és egyéb jogokat, ha azok az üzleti év folyamán szereztettek meg, a beszerzési áron, ha pedig a megnyíló mérlegben vagy a megelőző évzáró mérlegben már szerepeltek, az ott felvett értékben kell a leltárba és a mérlegbe felvenni A beszerzési értéket, illetőleg a megelőző mérlegben szereplő értéket azonban növelni kell az ingatlanon, a berendezési és felszerelési tárgyakon az üzleti év folyamán végzett helyreállítás vagy nagyobb javítás költségének összegével annyiban, amennyiben ez a szóbanlevő vagyontárgy értékét növeli.
(2) A felépítmények, a berendezések és felszerelések, a szabadalmak és egyéb jogok értékcsökkenéséi (avulását) olyan módon kell számbavenni, hogy az értékcsökkenés összegét a mérleg teheroldalán kell ellentételként felvenni.
4. § (1) Az. anyag- és árukészletet a tényleges beszerzési, illetőleg előállítási áron kell értékelni. Ha azonban a mérlegzárás napján valamely anyag vagy áru beszerzési, illetőleg előállítási (utánpótlási) ára a tényleges beszerzési árnál kisebb, az alacsonyabb áron kell annak értékét megállapítani. A tényleges beszerzési, illetőleg előállítási ár alatt az utolsó beszerzésnek, illetőleg előállításnak árát, ha pedig valamely anyag vagy áru mennyisége a mérlegzáráskor nagyobb, mint az utolsó beszerzés, illetőleg előállítás mennyisége a többletre nézve a sorrendben megelőző beszerzés, illetőleg előállítás (beszerzések, illetőleg előállítások) árát kell érteni.
(2) A teljes anyag- és árukészlet értékét az üzleti év végéri érvényes beszerzési, illetőleg előállítási (utánpótlási) árakon is még lehet állapítani. Ebben az esetben azt az értéktöbbletet, amely a következő (3) bekezdés értelmében végzett számítás eredményeként jelentkezik, érték különbözeti ellentételként leltet a mérlegben a terhek közé beállítani.
(3) Az értékkülönbözeti ellentétel összegének kiszámítása végett a megelőző üzleti év végén volt készlet (nyitókészlet) értékét az évzárás napján meglévő készletnél (zárókészletnél) alkalmazott egységárakon meg kell állapítani. Ha a nyitókészlet mérlegértékét az átszámítás útján kapott ez az érték meghaladja, a különbözetet (az értéktöbbletet) érték-különbözeti ellentételként lehet felvenni. A teljes különbözetet azonban csak abban az esetben lehet ellentételként felvenni, ha a zárókészletnek az előbbi bekezdés értelmében megállapított értéke nagyobb, mint a nyitókészlet átszámított értéke. Ha pedig a zárókészlet értéke kisebb a nyitókészlet átszámított értékénél, a különbözetnek csak olyan hányadát lehet ellentételként felvenni, amely az. üzleti év végén meglévő készletre arányosan esik. Az. értékkülönbözeti ellentétel összegét minden mérlegzárás alkalmával újra meg kell állapítani és ezt, az újonnan megállapított összeget lehet érték különbözeti ellentételként a mérlegbe felvenni. A nyitókészlet mérlegértékét a megelőző üzleti évről esetleg áthozott érték-különbözeti ellentétellel csökkentett összeggel kell számításba venni.
5. § (1) Értékpapírt (részvényt, kötvényt, záloglevelet stb.) az "Értékpapírok Mérlegértékét Megállapító Bizottság" (továbbiakban: Bizottság) által megállapított árfolyammal kell a leltárba és a mérlegbe felvenni. A Bizottság az értékpapír árfolyamát az összes körülmények mérlegelésével, szabadon állapítja meg.
(2) A Bizottság elnökét a pénzügyminiszter nevezi ki; tagjai az értékelés alá kerülő értékpapírt kibocsátó vállalat (intézet stb.) tárgya szerint illetékes miniszter kiküldötte, továbbá a Gazdasági Főtanácsnak, az 1947. XXX. tc. 5. §-a értelmében szervezett Intézőbizottságnak és az Állami Ellenőrző Központnak egy-egy kiküldötte.
(3) A Bizottság ügyrendjét a pénzügyminiszter állapítja meg.
(4) Olyan értékpapírt, amelynek árfolyamát a Bizottság a mérlegzárást követő év január hó 31. napjáig nem állapította meg, abban az értékben kell a leltárba és a mérlegbe felvenni, amellyel a megelőző évi leltárban és mérlegben szerepelt, ha pedig a vállalat az értékpapírt az üzleti év folyamán szerezte meg, a beszerzési áron.
(5) Ha az értékpapírnak az (1) bekezdés értelmében megállapított árfolyama a könyvértéknél kisebb, a különbözetet veszteségként kell elszámolni, ha pedig ez az árfolyam a könyvértéket meghaladja, a többletet értékkülönbözeti ellentételként lehet a terhek közé felvenni. A jelen rendelet alkalmazásában könyvértéken azt az értéket kell érteni, amellyel a készlet a vállalat üzleti könyveiben szerepel, tehát a megelőző üzleti évből származó készletnél annak mérlegértékét a kapcsolatos értékkülönbözeti ellentétel levonásával, az üzleti évben szerzett készletnél pedig a beszerzési árat.
(6) Az értékkülönbözeti ellentételt minden mérlegzárás alkalmával mindegyik értékpapírfajtára külön kell megállapítani és ezt az újonnan megállapított ellentételt lehet a mérlegbe felvenni.
6. § (1) Valamely részvénytársaság részvényeinek 20%-át elérő vagy meghaladó tulajdonát, továbbá valamely korlátolt felelősségű társaságban, közkereseti vagy betéti társaságban fennálló részesedést, annak arányára tekintet nélkül, érdekeltségként kell a mérlegben feltüntetni.
(2) Ha az érdekeltség olyan részvényekből áll, amelyeknek árfolyamát a Bizottság megállapította, a vállalat az érdekeltség értékét ennek alapján köteles mérlegébe felvenni.
(3) Olyan érdekeltség értékét, amely nem esik az előbbi bekezdés rendelkezése alá, az érdekeltségi vállalat ugyanazon üzleti évi mérlegében kimutatott tiszta vagyonának (tőke és tartalék) olyan hányadát kitevő összegben kell felvenni, amely megfelel a részesedés arányának. A jelen bekezdés alkalmazásában tiszta vagyon alatt a tőkét (14. § (1) bekezdés) és a tartalékot kell érteni, levonva az esetleges veszteséget és számításba véve a tisztavagyonhelyesbítés eredményét.
(4) Ha az érdekeltségnek a (2), illetőleg (3) bekezdés szerint megállapított értéke a könyvértéknél kisebb, a különbözetet veszteségként kell elszámolni Ha pedig ez az érték a könyvértéket meghaladja, a többletet értékkülönbözeti ellentételként lehet a terhek közé felvenni.
(5) Az értékkülönbözeti ellentételt minden mérlegzárás alkalmával mindegyik érdekeltségre külön kell megállapítani és ezt az újonnan megállapított ellentételt lehet a mérlegbe felvenni.
7. § (1) Külföldi pénzértékre szóló követelést és tartozást, külföldi fizetési eszközt vagy érmét, színaranyat és törtaranyat a Magyar Nemzeti Banknak a mérleg zárás napját megelőző utolsó árjegyzése alapján az árjegyzésben elő nem forduló külföldi fizetés eszközt pedig a Pénzintézeti Központ által a mérleg zárás napjára vonatkozólag közölt árfolyamon kel értékelni.
(2) Amennyiben az előbbi bekezdésben foglalt szabályoknak megfelelő értékelés következtében értéktöbblet mutatkozik, azt értékkülönbözeti ellentétel ként lehet a terhek közé felvenni. Az értékkülönbözeti ellentétel megállapítására vonatkozólag az 5. § (5) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, kell megfelelően alkalmazni.
8. § A kétes követelést teljes összegében lehet felvenni vagyonként a mérlegbe, amely esetben azonban a követelés valószínű értékét meghaladó összeget "Kétes követelések ellentétele" címen teherként kell felvenni. A kétes követelés teljes összege és az ellentétel helyett ezeknek csupán egyenlegét (a követelés valószínű értékét) lehet a mérlegbe vagyonként felvenni. A behajthatatlan követeléseket le kell írni.
9. § Azokat a veszteségeket, amelyek később teljesítendő szállítási vagy átvételi kötelezettségek, avagy hasonló függő ügyletek folyományaként előreláthatólag fel fognak merülni, a mérlegben fel kell tüntetni a kötelezettségek között. Ugyancsak fel kell tüntetni a mérlegben vagy a mérlegen kívül, vonal alatt a kezesség (jótállás, szavatosság, váltóforgatás stb.) címen vállalt kötelezettséget is. Azokat a kötelezettségeket, amelyeket a mérleg készítésekor számszerűleg pontosan megállapítani nem lehet (ki nem vetett adók, kellékszavatosságból folyó kötelezettségek stb.) valószínű értékükben kell felvenni.
10. § (1) Az alkalmazottak és a nyugellátásra jogosullak (várományosok) és nyugellátást élvezők ellátási igényéből (öregségi, rokkantsági, özvegyi, árva-. nyugdíj, kegydíj, nyugdíjkiegészítés stb.) kifolyólag szerződés, bírói ítélet alapján vagy a törvényes rendelkezések értelmében fennálló kötelezettségek fedezésére szolgáló nyugdíjalapot (nyugdíjtartalékot) legfeljebb olyan összegben lehet a mérlegben felvenni, amilyen összegű nyugdíjalap (nyugdíjtartalék) az 1947. évi január hó 1. napjával készített megnyitó mérlegben már szerepelt. Ha tehát a vállalat az üzleti évben folyó nyugdíjfizetési kötelezettségeit az eredményszámla terhére teljesítette vagy ilyen kötelezettsége nem volt. a nyugdíjalapot (nyugdíjtartalékot) az üzleti eredmény terhére nem növelheti.
(2) Ha a vállalat az üzleti évben a folyó nyugdíjkötelezettségeit egészen vagy részben a nyugdíjalap terhére teljesítette és ugyanazon üzleti évi mérlege szerint nyereség mutatkozik, a nyugdíjalapot (nyugdíjtartalékot) az évi nyereségnek legfeljebb 10%-ával részeltetheti. A nyugdíjalap (nyugdíjtartalék) összege azonban ebben az esetben sem haladhatja meg az (1) bekezdésben megszabott mértéket.
(3) Ha a vállalat önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztárt tart fenn, ennek a mérlegzárás napjára megállapított tőkeszükségletét és vagyonát a fenntartó vállalat mérlegen kívül, vonal alatt tüntetheti fel.
(4) Ha több vállalat közösen tart fenn önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztárt, az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket mindegyik vállalat a saját állományából eredő kötelezettségekre és a közös vagyonból ráeső vagyonrészre alkalmazza.
11. § A jóléti vagy hasonló alapot teljes összegében a mérleg teheroldalán, az említett alapok terhére megszerzett vagyontárgyakat pedig a mérleg vagyonoldalán kell felvenni.
12. § Az alapítás és az első szervezés költségeiből a követelések közé csak annyit lehet felvenni, amennyi azoknak legfeljebb három évre felosztása mellett az illető üzleti év után fennmarad.
13. § (1) A. vállalati tőkét, az alaptőkét, az üzletrésztőkét, a törzstőkét, a belföldi üzlet folytatására szánt tőkét és az esetleges tartalékot a mérleg teheroldalán kell felvenni.
(2) Az alaptőke be nem fizetett részét a vagyon oldalon külön tételben kell feltüntetni. Korlátolt felelősségű társaságnak a pótbefizetésekre vonatkozó követelést csak abban az esettan lehet a mérleg vagyonoldalán feltüntetni, ha a befizetést már el rendelték.
14. § (1) A mérleget a mérlegtételek következő csoportosításával kell elkészíteni:
Vagyon: I. Beruházott vagyon: Ingatlanok, berendezéseik és felszerelések, érdekeltségek, szabadalmak és jogok.
II. Forgó vagyon: Áru- és anyagkészlet, értékpapírok, váltók, adósok, készpénz, átmeneti vagyon és egyéb vagyontárgyak.
III. Egyéb vagyontételek: Alaptőke be nem fizetett része, elrendelt pótbefizetés, háborús vagy egyéb kárigény, kezesség stb.
IV. Tiszta vagyon helyesbítés.
Teher: I. Tőke (vállalati tőke, alaptőke, üzletrésztőke, törzstőke, belföldi üzlet folytatására szánt tőke) és tartalék. - Pótbefizetés.
II. Céltartalékok: Nyugdíjtartalék, biztosító magánvállalatok Céltartalékok, jóléti és hasonló alapok
III. Értékszabályozó ellentételek: Értékcsökkenési háramlási értékkülönbözeti, kétes követelések, háborús veszteségek ellentétele.
IV. Kötelezettségek: Hosszúlejáratú hitelek, rövid lejáratú hitelek, elfogadványok, átmeneti teher és egyéb terhek.
V. Egyéb tehertételek: Szavatosság, kezesség stb.
VI. Tiszta vagyon helyesbítés.
(2) A cselekvő és szenvedő vagyontételek összegének egyenlegét, mint nyereséget vagy veszteséget a mérleg végén külön tételként kell kimutatni. A megelőző üzleti évről áthozott nyereséget vagy veszteséget alrovatban külön ki kell mutatni.
15. § (1) Az eredménykimutatás nyereségoldalán a vállalat teljes nyersbevételét, a veszteségoldalán pedig a nyersbevétel megszerzésére fordított minden nemű kiadást és költséget, leírást és egyéb veszteségnek minősülő tételt fel kell tüntetni. A jelen rendelet alkalmazásában nyersbevételen kell érteni az eladott árú vagy munkateljesítés ellenértékét, a bérmunka díját, a bizományi és egyéb jutalékot, a díjbevételt, a bért és a haszonbért, a kamatot, továbbá minden olyan nyereséget, amelyet a vállalat értékpapírok vagy egyéb vagyontárgyak értékesítésével avagy bármilyen más módon elért. Ha az értékkülönbözeti ellentétel létesítése vagy elszámolása következtében az üzleti eredmény növekedik vagy csökken, a jelentkező nyereséget vagy veszteséget "Értékkülönbözet" megjelöléssel külön tételben kell kimutatni.
(2) A veszteség- és nyereségtételek összehasonlításából eredő nyereség- vagy veszteségegyenleget az eredmény-kimutatás végén, külön tételben kell kimutatni. Ha a megelőző üzleti évről áthozott nyereség vagy veszteség van, azt alrovatban külön ki kell mutatni.
16. § A leltárak mennyiségi helyességét a vállalat tulajdonosán vagy felelős vezetőjén kívül a leltározó alkalmazottaknak és az üzemi bizottság elnökének vagy az üzemi bizalminak aláírásával is igazolnia kell.
17. § (1) A jelen rendelet rendelkezésed a részvénytársasági és szövetkezeti alakban működő biztosító magánvállalatokra az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A biztosító magánvállalatok mérlegeiket, és eredménykimutatásaikat a 3800/1943. ME rendeletben (Rendeletek Tára 1710. lap) megállapított minta szerint kötelesek összeállítani.
(3) A jelen rendelet 5-7. §-aiban megszabott értékelés következtében jelentkező értéktöbbletnek értékkülönbözeti ellentételként felvétele kötelező.
(4) A közvetlen állomány díjtartalékait és díjátviteleit az 196/1923. ME rendelet (Rendeletek Tára 5. lap) 17. §-ában megszabott elvek szerint kell a zárószámadásba felvenni.
(5) A viszontbiztosításba vett, valamint a viszontbiztosításba adott állomány technikai tartalékait (díjtartalék, díjátvitel, kártartalék) a viszontbiztosítási szerződésnek megfelelően kell elszámolni és a zárószámadásban kimutatni: amennyiben azonban a viszontbiztosításba vett állománynak a viszontbiztosítási szerződés szerint megállapított technikai tartalékai nem látszanak elegendőknek, azokat az indokolt szükségesség mértékéig fel lehet emelni.
(6) A biztosítási szerződésekből eredő bejelentett, de a vállalat által még ki nem egyenlített követeléseket az életbiztosítási ágon teljes összegükben kell felvenni a függő kártartalékba. A kárbiztosítási ágon a bejelentett kárösszegeket a kárfelvétel alapján teljesített becslés szerint, vagy pedig, ha a becslés még nem történt meg, a valószínűnek látszó összeggel kell felvenni a függő kártartalékba. A kárbiztosítási ágon a baleset- és Szavatosságbiztosítási szerződésekből eredő járadéktartalékokat a pénzügyminiszter által jóváhagyott elvek szerint kell kiszámítani és a zárószámadásba felvenni.
(7) A vállalat általános tartalékalapjait az alapszabályok, illetőleg a közgyűlési határozat rendelkezéseinek megfelelően kell a mérlegben kimutatni.
(8) A szervezési és szerzési költségeket és ez utóbbiak között az orvosi díjakat is általában teljes összegükben kell az eredmény- (a nyereség- és veszteség) -kimutatásban a kiadások közé beállítani. Ezeket a költségeket csak a pénzügyminiszter előzetes engedélyével szabad a mérlegben több éven át való törlesztésre felvenni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a jelen rendelet 12. §-ában említett első szervezési költségekre.
(9) Az életbiztosítási ágon a túlélési csoport (196/1923. ME rendelet 7. §) vagyonát és üzleti eredményét a vállalat egyéb vagyonától elkülönítve kell kimutatni.
(10) Az életbiztosítási díjtartalék fedezetére lekötött vagyontárgyak közül a mérlegben külön tételben kell kimutatni a 6400/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 127. szám) alapján felértékelés alá tartozó díjtartalék fedezetét alkotó vagyon tárgyakat.
(11) A 6400/1946. ME rendelet alapján felértékelés alá eső életbiztosítások díj-, többletdíj és kártartalékait a tehertételek között a díjtartama fedezetére lekötött vagyontárgyak értékével egyenlő összegben kell feltüntetni.
(12) A 3800/1943. ME rendelet 4. §-a hatályát veszti.
18. § (1) Az 1947. évi december hó 31-i leltár és mérleg elkészítésénél a jelen rendelet 5. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabályok helyett az alábbi rendelkezésekét kell alkalmazni:
(2) A Bizottság a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc nap alatt közzéteszi azoknak az értékpapíroknak jegyzékét, amelynek árfolyamát megállapítani kívánja.
(3) Azt az értékpapírt, amelynek árfolyamát a Bizottság a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt nem állapítja meg, az 1790/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny 36. szám 6. §-a értelmében megállapított 1947; évi január hó 1-i árfolyam 80%-ában kell felvenni. Ez az. utóbbi érték azonban részvénynél nem haladhatja meg a forintnévértéket.
(4) Bármely érdekelt indokolt beadványban kérheti a Bizottságtól a (2) bekezdés, értelmében közzétett jegyzékbe fel nem vett értékpapír árfolyamának megállapítását.
(5) Ha valamely értékpapír árfolyamát a Bizottság nem állapította meg és annak az 1790/1947. ME rendelet 6. §-a alapján megállapított 1947. évi január hó 1-i árfolyama sem ismeretes, az árfolyam megállapítását a Bizottságtól kérni kelt.
19. § (1) A vállalat tárgya szerint illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve elrendelheti a jelen rendelet 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt vagyontárgyak 1947. évi január hó 1. napjával készített megnyitó mérlegben felvett értékének újabb megállapítását, annál a vállalatnál, amelyet
a) az. 1947. évi január hó 1. napja után állami kezelésbe vettek,
b) amelynél az államkincstárnak az 1948. évi január hó 1. napja után a jelen rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében meghatározott érdekeltsége keletkezett,
c) amelyhez a. 3500/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny 71. szám) alapján az illetékes miniszter vállalatvezetőt rendelt ki,
d) amelynél a 3510/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny 71. szám) 3. §-a alapján az üzemi bizottság elnökét kirendelt vállalatvezetőnek kell tekinteni, kivéve azokat a vállalatokat, amelyeket az illetékes miniszter a 3780/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny 74. szám) 2. §-a alapján a 3510/1948. Korm. rendelet hatálya alól kivett
(2) Ha az előbbi bekezdés alapján foganatosított újabb értékelés folytán a tiszta vagyon megváltozik, megnyitó mérleget az 1790/1947. ME rendelet 51. §-ában megszabott módon kell helyesbíteni.
20. § (1) Az 1947. üzleti év mérlegéi megállapító részvénytársasági közgyűlés megtartásához miniszteri engedélyre nincs szükség: a közgyűlés - a társaság feloszlásának kivételével - bármely tárgy felelt engedély nélkül határozhat. A részvényesi jogok gyakorlására a 4370/1946. ME rendelet (Magvar Közlöny 91 szám) 2. §-ának (2)-(6) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az 1947. üzleti év mérlegét megállapító közgyűlést, illetőleg taggyűlési legkésőbb a jelen rendelet hatálybalépésétől számított négy hónap alatt lehet megtartani abban az esetben is, ha az alapszabályok v agy a társasági szerződés szerint az évi rendes mérlegmegállapító) közgyűlést (taggyűlést) ennél korábbi időpontig kellene megtartani.
21. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lep hatályba; rendelkezéseit az 1947. évi január hó 1. napja után készítendő zárószámadások tekintetében kell alkalmazni.
Budapest, 1948. évi május hó 7-én.
Dinnyés Lajos s. k.,
miniszterelnök