6070/1948. (VI. 19.) Korm. rendelet

az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1948. XXV. tc. 9. §-ának végrehajtása tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1948. XXV. tc. 15. §-ában foglalt, valamint az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt s legutóbb az 1948. XXIV. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1948. XXV. tc. (a továbbiakban: T.) 9. §-ának (1) bekezdése alapján a T. értelmében állami tulajdonba vett vállalattal (a továbbiakban: államosított vállalati szemben azok a követelések szűntek meg, amelyek az 1946. évi augusztus hó 1. napja elölt teljesített szolgáltatásból vagy az említett nap előtt teljesítendő szolgáltatás elmaradásából erednek; a T. 9. §-ának (2) bekezdése alá pedig azok a követelések tartóznak, amelyek a vállalatvezető (3500/1948. Korm. rendelet, Magvar Közlöny - Rendeletek Tára 71. szám) kirendelésének napja előtt keletkeztek és amelyek nem esnek a T. 9. §-ának (1) vagy (3) bekezdése alá.

(2) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából államosított vállalatnak kell tekinteni a T. 1. §-ának hatálya alá tartozó vállalatot, ha az állam érdekeltsége az 50%-ot eléri, vagy meghaladja. Ezt a rendelkezést nem lehel alkalmazni akkor, ha az 50%-ot elérő állami tulajdonba nem vett érdekeltség az 1947. XVIII. törvénycikkbe iktatott békeszerződés 28. cikke alá tartozik, vagy jogszabályon, illetőleg államközi egyezményen alapul.

(3) A T. 9. §-a (1) bekezdésének alkalmazását nem zárja ki az, hogy az államosított vállalatot a követelés teljesítésére bírói ítélet az 1946. évi augusztus hó 1. napján vagy ezt követően kötelezte, vagy hogy a követelés tekintetében az említeti időben egyesség (bírói, vagy perenkívüli egyesség), újítás, tartozáselismerés vagy elszámolás jött létre.

2. § A T. 9. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában abból a szempontból, hogy a hitelező külföldi állampolgárnak, illetőleg külföldi székhellyel bíró jogi személynek tekinthető-e, a T. 11. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

3. § A T. 9. §-a (1) és (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából magánjogi szerződés alapján keletkezettnek kell tekinteni azt a követelési is. amely kereskedelmi ügyleten (1875. XXXVII. tc. 258-260. §), váltón vagy csekken alapul. Nem tekinthető magánjogi szerződés alapján keletkezettnek az a követelés, amelynek jogcíme ügyleten kívüli kártérítés.

4. § (1) Ha a vállalatvezető kirendelésének napja előtt kiállított váltón az államosított vállalat váltónyilatkozata szerepel, bármelyik váltóadós a mindenkori váltóbirtokossal szemben a váltókötelezettség alól mentesítő hatályú kifogásként érvényesítheti azt. hogy a váltókötelezettség elvállalásának alapja olyan jogügylet, volt, amelyre alapított követelés a T. 9. §-a értelmében megszűnt vagy nem érvényesíthető.

(2) A váltó kibocsátója, elfogadója vagy forgatója, ha az (1) bekezdés értelmében váltókötelezettsége megszűnik, a váltóbirtokos irányában a magánjog általános szabályai szerint annyiban kötelezve marad, amennyiben a váltóbirtokos kárával gazdagodnék.

5. § (1) A T. 9. §-ának (1) bekezdése alá eső követelés tárgyában folyamatban levő pert a perköltségek kölcsönös megszüntetésével meg kell szüntetni.

(2) Ha a jelen rendelet hatálybalépése elölt kelelkezelt bírói ítélet vagy egyesség olyan követelésre vonatkozik, amely a T. 9. §-ának (1) bekezdése alá esik. annak alapján végrehajtást elrendelni nem lehet, a már elrendeli végrehajtást pedig lel kell függeszteni.

(3) Az államosított vállalat a (2) bekezdésben említeti esetben a végrehajtást elrendelő végzés ellen a fel folyamodásra nyitvaálló határidő alatt kifogást emelhet, a már folyamatban levő végrehajtási eljárás felfüggesztése iráni pedig az ügy bármely szakában kérelmet terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bíróságnál. Kifogás vagy felfüggesztési kérelem cselében a per bírósága - az iratoknak hozzá történi áttétele után - a felekkel tárgyalási tart s a T. 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása céljából esetleg szükséges bizonyítás felvétele után végzéssel határoz afelől, hogy az ítélet (bírói egyesség) alapján a T. 9. §-ának (1) bekezdésére tekintettel van-e helye és mennyiben a végrehajtás elrendelésének, illetőleg folytatásának. A végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye.

6. § (1) Ha az államosított vállalat az ellene támasztott követelés kiegyenlítését a T. 9. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással tagadja meg, a bíróság abban a kérdésben, hogy a követelés ellenértéke a vállalat vagyonát gyarapította-e. az Állami Ellenőrzési Központ (4870/1948. Korm. rendelet, Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 96. szám) szakvéleményéi szerzi be. Ebben a kérdésben egyéb bizonyításnak nincs helye. Az Állami Ellenőrzési Központ szakvéleménye a bíróságra kötelező.

(2) Nincsen helye a T. 9. §-a (2) bekezdése alkalmazásának, ha a követelés az államkincstár, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ vagy az 1947. XXX. tc. 3. §-a alá eső pénzintézet javára áll fenn. Ha az államosított vállalat a T. hatálybalépése előtt az 1947. XXX. tc. 3. §-a alá eső pénzintézet érdekeltségébe tartozott, a pénzintézet az 1948. évi március hó 26. napja előtt megkötött szerződés alapján az államosított vállalattal szemben csak azt a követelés) érvényesítheti, amely

a) hitel folyósításából eredt és

b) az 1948. évi március hó 26. napján vagy ezt követően vált esedékessé. Ha a követelés korábban vált esedékessé, de azt az államosított vállalat nem egyenlítette ki, a pénzintézet igényét közigazgatási úton kell rendezni.

7. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a követelés a T. 9. §-ának (2) bekezdése alapján nem érvényesíthető, ítéletében az államosított vállalatot a követelés alól mentesíti.

(2) Az (1) bekezdést a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell: ha az ügyben végrehajtást rendellek cl, a jelen rendelet 5. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Az ebben az eljárásban esetleg szükséges bizonyításra a jelen rendelet 6. §-ának (1) bekezdése az irányadó.

8. § (1) Ha az államosított vállalat az ellene támasztott követelés kiegyenlítését a T. 9. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással tagadja meg, a bíróság abban a kérdésben, hogy a követelés a vállalat volt tulajdonosa, illetőleg a T. 9. §-ának (3) bekezdésében felsorolt személyek javára állott-e fenn. az Állami Ellenőrzési Központ szakvéleményét szerzi be. Ebben a kérdésben egyéb bizonyításnak nincs helye. Az Állami Ellenőrzési Központ szakvéleménye a bíróságra kötelező. Az említett személyek szolgálati viszonyából eredő követelések [T. 9. § (4) bek.] tekintetében a 6390/1948. Korm. rendelet (Magvar Közlöny - Rendeletek Tára 128. szám) intézkedik.

(2) A T. 9. §-ának (3) bekezdését nem lehet alkalmazni az államkincstárra, a 6. § (2) bekezdésében említett intézményekre, valamint abban az esetben sem, ha a hitelező államosított vállalat. A T. 9. §-a (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából részvényesnek (korlátolt felelősségű társaság, illetőleg szövetkezet tagjának) azt kell tekinteni, akinek érdekeltsége az államosított vállalat alaptőkéjének (törzstőkéjének, üzletrésztőkéjének) 2 (kettő) százalékát eléri

9. § Ha a követelés a T. 9. §-ának (3) bekezdése alá esik, a folyamaiban levő ügyekre nézve a jelen rendelet 5. §-át kell megfelelően alkalmazni. Az esetleg szükséges bizonyításra a jelen rendelet 8. §-ának (1) bekezdése az irányadó.

10. § (1) Az államosított vállalat volt tulajdonosa, Iá tulajdonosa, társasági tagja vagy részvényese ellen harmadik személye az államosított vállalat ügy- vagy üzemviteléből eredő követelést a kártalanítási törvény hatálybalépéséig csak akkor érvényesíthet, ha

a) a követelés az államosított vállalattal szemben a T. 9. §-ának (1) bekezdése alapján nem szűnt meg és

b) a követelés a T. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében az államosított vállalattal szemben nem érvényesíthető.

(2) Az előbbi bekezdésben felsorolt személyekkel szemben az államosított vállalat ügy- vagy üzemviteléből eredő váltónyilatkozataik alapján követelést csak az (1) bekezdés korlátai között lehet érvényesíteni,

(3) A jelen § rendelkezései a T. 10. §-ában szabályozott megtérítési kötelezettséget nem érintik.

11. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1948. évi május hó 28-án.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök