14500/1950. (IV. 27.) IM rendelet
a házasságkötést megelőző kihirdetési eljárás megszüntetéséről szóló 1949. évi 18. törvényerejű rendelet végrehajtása céljából a házasságkötési eljárás körében szükségessé vált részletes szabályok megállapítása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 2230)
Az 1949. 18. tvr. 13. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel egyetértve - a következőket rendelem:
1. §
A Htvr. hatálybalépésének napja
A Htvr. az 1950. évi május hó 1. napján lép hatályba.
2. §
A házasságkötést megelőző kihirdetésre és a kihirdetés alóli felmentésre vonatkozó eljárás megszüntetése
A házasságkötést megelőző kihirdetésre és a kihirdetés alóli felmentésre vonatkozó eljárás - az átmeneti rendelkezésekről szóló 26. §-ában említett házasságkötési ügyekben követendő eljárás kivételével - a Htvr. hatálybalépésével, vagyis az 1950. évi május hó 1. napjával megszűnik s a házasság kihirdetésének, illetőleg a házasság kihirdetése alóli felmentésnek helyébe a házasságkötési szándék bejelentése lép. (Htvr. 1. és 11. §)
3. §
Hatáskör a házasságkötési szándék bejelentésének tudomásulvételére
A házasságkötési szándék bejelentésének tudomásulvétele az anyakönyvvezetőnek kizárólagos hatáskörébe tartozik akkor is, ha a házasulók a házasságot nem anyakönyvvezető, hanem más polgári tisztviselő [H. T. 29. §-ának b)-d) pontja] előtt kívánják megkötni.
4. §
Illetékesség a házasságkötési szándék bejelentésének tudomásulvételére
(1) A házasságkötési szándékot annál az anyakönyvvezetőnél kell bejelenteni, akinek kerületében a házasulóknak vagy azok egyikének lakóhelye, ennek hiányában tartózkodóhelye van abban az időpontban, amelyben a házasulók házasságkötési szándékukat bejelentik. Ugyanez az anyakönyvvezető illetékes a házasságkötési szándék bejelentésének tudomásulvételére is.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint több anyakönyvvezető illetékes, közülük a házasulók szabadon választhatnak. [Htvr. 2. § (2) bek.]
(3) Ha az (1) bekezdésben említett időpontban egyik házasulónak sincs Magyarországon lakóhelye vagy tartózkodóhelye, avagy a házasulók külföldön külföldi hatóság előtt kívánnak házasságot kötni, sem bejelentésnek, sem tudomásulvételnek nincs helye. [Htvr. 9. § (1) bek.]
Rövidítések
H. T. = a házassági jogról szóló 1894. XXXI. törvény
A. T. = az állami anyakönyvekről szóló 1894. XXXIII. törvény
H. U. = az igazságügyminiszter 20000/1906. IM rendeletében foglalt Utasítás (Rendeletek Tára 2148. lap, Igazságügyi Közlöny 11. számának melléklete) a házasság megkötése, kihirdetése és anyakönyvezése tárgyában
A. U. = a belügyminiszter 80000/1906. BM rendeletében foglalt Utasítás (Rendeletek Tára 1778. lap) az állami anyakönyvek vezetése tárgyában
Htvr. = a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 18. törvényerejű rendelete (Magyar Közlöny - Törvények és Törvényerejű Rendeletek Tára 244-249.) a házasságkötést megelőző kihirdetési eljárás megszüntetése tárgyában
(4) A bejelentés tudomásulvételét - a bejelentő értesítése mellett - mellőzni kell, ha az anyakönyvvezető arról értesül, hogy a bejelentés a tudomásulvételére szintén illetékes más anyakönyvvezető már tudomásul vette és a tudomásulvétel óta egy év még nem telt el.
(5) Az anyakönyvvezető a bejelentés tudomásulvételére más anyakönyvvezetőnek nem adhat felhatalmazást.
5. §
A házasságkötési szándék bejelentése
(1) A házasulók kötelesek házasságkötési szándékukat az illetékes anyakönyvvezetőnél bejelenteni. [Htvr. 2. § (1) bek.]
(2) A bejelentéssel kapcsolatban igazolni kell, hogy a házasságkötés törvényszabta előfeltételei fennállanak. Az előfeltételek igazolása tekintetében változatlanul hatályban maradnak az A. T. 50. §-ának 2-4. bekezdéseiben foglalt rendelkezések, valamint az ezeket kiegészítő és módosító jogszabályok. (Htvr. 3. §)
(3) A bejelentést az illetékes anyakönyvvezetőnél (4. §) a házasulók vagy egyikük, avagy törvényes képviselőjük (képviselője), vagy az erre a célra általuk külön meghatalmazott személy akár szóval, akár írásban tehetik meg.
(4) Az egyik házasuló meghatalmazottja lehet a másik házasuló vagy annak törvényes képviselője is.
(5) A bejelentés megtételére való jogosultságot rendszerint igazolja az, hogy a bejelentő a házasságkötéshez szükséges okiratokat az anyakönyvvezetőnél személyesen bemutatja. Szükség esetében azonban az anyakönyvvezető a házasulót, törvényes képviselőjét vagy a meghatalmazottat személyazonosságának, illetőleg jogosultságának alkalmas módon való igazolására szólíthatja fel, így a meghatalmazottól írásbafoglalt meghatalmazás bemutatását, illetőleg a helyben vagy a közelben lakó (tartózkodó) házasulónak személyes megjelenését kívánhatja.
(6) Az írásbeli bejelentésen a névaláírásokat, ha a bejelentés a házasulók nyilatkozatát (6. §) is magában foglalja, a 7. §-nak megfelelően hitelesíttetni kell. (Htvr. 4. §)
6. §
A házasulók nyilatkozata
(1) A házasulóknak a bejelentéssel kapcsolatban nyilatkozatot kell tenniök arra nézve, hogy:
a) szabad elhatározásukból kívánnak házasságot kötni és
b) közöttük legjobb tudomásuk szerint házassági akadály nincs (Htvr. 3. §)
(2) A nyilatkozatot a házasulók akár együttesen, akár külön-külön az illetékes anyakönyvvezetőnél (4. §) a bejelentéssel egyidejűen vagy azt követően, szóval vagy írásban tehetik meg. A nyilatkozat megtétele előtt a bejelentést tudomásul venni nem lehet.
(3) A nyilatkozatot az anyakönyvvezető szóbeli bejelentés esetében a bejelentés tárgyában a 11. §-ban említett A) minta [a) példa] szerint készítendő jegyzőkönyvbe foglalja. Ha a házasuló a nyilatkozatot nem az előtt az anyakönyvvezető előtt teszi, akinél házasságkötési szándékát bejelentette, a nyilatkozatot a B) minta [b) példa] szerint készítendő külön jegyzőkönyvbe kell foglalni s a jegyzőkönyvet a félnek ki kell adni.
(4) A nyilatkozatot az írásbeli bejelentésbe is bele lehet foglalni. (Htvr. 3. §)
(5) Az írásbeli nyilatkozaton a házasulók (házasuló) névaláírását (kézjegyét) a 7. §-ban megfelelően hitelesítetni kell. (Htvr. 4. §)
7. §
A házasulók írásbeli nyilatkozatának hitelesítése
A házasulók írásbeli nyilatkozatának az 5. § (6) bekezdésében és a 6. § (5) bekezdésében említett hitelesítését bármelyik anyakönyvvezető vagy magyar közjegyző, a házasulónak külföldön tett írásbeli nyilatkozatát pedig az 1940. X. tv. 1. §-ában jogosított bármelyik magyar külképviseleti hatóság vagy a hitelesítés helyén fennálló jogszabályok szerint a névaláírások (kézjegyek) hitelesítésére általában hivatott hatóság (közeg) teljesítheti.
8. §
A házasulók figyelmeztetése
Az anyakönyvvezető köteles a szóbeli bejelentést (5. §), illetőleg a szóbeli nyilatkozatot (6. §) tevő felet figyelmeztetni, hogy az, aki valamely érvénytelenségi ok vagy házassági akadály tudatában köt házasságot, a fennálló jogszabályok szerint szigorú büntetés alá esik.
9. §
A vőlegény részéről az 1946. XXIX. tv. 20. §-a értelmében tehető kizáró kijelentés
(1) A 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet 3. §-ának első bekezdése helyébe az a rendelkezés lép, hogy a vőlegény azt a kizáró kijelentését, amely szerint a mennyasszonynak házasságon kívül született gyermeke nem tőle származik (1946. XXIX. tv. 20., akár a házasságkötési szándékának bejelentését tudomásul vevő, akár a házasságkötésnél közreműködő, akár pedig a házasságkötés anyakönyvi bejegyzésére illetékes anyakönyvvezető előtt, minden esetben a házasságkötésig, bármikor megteheti. A kijelentés megtételére egyébként a 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet 1. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés irányadó.
(2) Az (1) bekezdésben említett kizáró nyilatkozatot tartalmazó okiratot, vagy jegyzőkönyvet a házasságkötési ügy irataival együtt meg kell küldeni a házasságkötésnél közreműködő anyakönyvvezetőnek vagy más polgári tisztviselőnek.
(3) Magyar állampolgár vőlegény külföldön való házasságkötésének esetére az (1) bekezdésben említett kizáró nyilatkozatra nézve a jelen rendelet 21. §-ának (5) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket.
10. §
A vőlegény figyelmeztetése az 1946. XXIX. tv. 20. §-ának rendelkezéseire
(1) A 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet 1. §-ának a vőlegény figyelmeztetésére vonatkozó rendelkezései a Htvr-ből és a jelen rendeletből folyó változásokkal hatályban maradnak.
(2) A 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet 1. §-ához tartozó 1. számú minta (Figyelmeztetés) helyébe a jelen rendelethez mellékelt D) minta lép.
11. §
Jegyzőkönyv a bejelentés tudomásulvétele tárgyában
(1) Az anyakönyvvezető, ha a bejelentés tudomásulvételére illetékes (4. §), reá nézve kizárási ok (H. U. 3. §) nem áll fenn, a bejelentést arra jogosult személy tette (5. §) és a házasságkötés törvényszabta előfeltételei fennállanak, a szóbeli bejelentés tudomásulvétele tárgyában az A) minta [a) példa] szerint jegyzőkönyvet készít. Nincs helye ilyen jegyzőkönyv készítésének akkor, ha a bejelentés időpontjában egyik házasulónak sincs Magyarországon lakóhelye vagy tartózkodóhelye avagy a házasulók külföldi hatóság előtt kívánnak házasságot kötni.
(2) A jegyzőkönyv készítésének a 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(3) A jegyzőkönyvet a megjelentek előtt aláírás előtt fel kell olvasni és annak tartalmát általuk értett nyelven, szükség esetében tolmács (jelbeszédben jártas személy) alkalmazásával meg kell magyarázni.
(4) A jegyzőkönyvet a megjelentek és az anyakönyvvezető aláírják. Ha a megjelent személy írni nem tud, kézjegyet tesz és nevét a kézjegy mellett az anyakönyvvezető írja be. Az anyakönyvvezető azt az okot, amely miatt az aláírás vagy - amennyiben a megjelent személy kézjegyet tenni nem képes - a kézjegy elmarad, a jegyzőkönyvben megemlíti.
(5) A bemutatott iratokat - ideértve a felmentéseket, a házasulóknak külön okiratban foglalt nyilatkozatát (6. §) és az eredeti iratokat, illetőleg azoknak a fél kérelmére hitelesített másolatait -, úgyszintén a jegyzőkönyv lezárása után érkező iratokat a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni.
(6) A jegyzőkönyvet és mellékleteit a házassági iratgyűjteményben az az anyakönyvvezető őrzi meg, aki a házasságkötést anyakönyvezte, ha pedig a házasságot nem kötik meg, az az anyakönyvvezető, aki a jegyzőkönyvet készítette.
(7) A jegyzőkönyv eredeti példányát a feleknek nem szabad kiadni.
12. §
A bejelentés tudomásulvétele
(1) Ha a házasságkötés törvényszabta előfeltételei - ideértve a bejelentés tudomásulvételére nézve a H. U. 5. §-ában, illetőleg a jelen rendelet 4-7. §-aiban megállapított előfeltételeket is - fennállnak, az anyakönyvvezető a bejelentést tudomásul veszi. (Htvr. 5. §)
(2) A bejelentést tudomásulvevő határozatot az A) minta [a) példa] szerint készített jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3) Az anyakönyvvezető a házasulók bármelyikének kérelmére a bejelentés tudomásulvételéről a C) minta [c) példa] szerint bizonyítványt állít ki. (Ha felhatalmazás adására nincs szükség, ennek a Bizonyítványnak II. részében foglalt nyomtatott szöveget át kell húzni.) Ha a vőlegény az 1946. XXIX. törvény alapján kizáró nyilatkozatot tett, azt kérelmére a keltezés feletti üres sorokban igazolni kell.
13. §
A bejelentés tudomásulvételének megtagadása
(1) A házasságkötés törvényszabta előfeltételeinek hiányában - ideértve a H. U. 3., illetőleg 5. §-ában, valamint a jelen rendelet 4-7. §-aiban megállapított valamely előfeltétel hiányát is - az anyakönyvvezető a bejelentés tudomásulvételét megtagadja. (Htvr. 5. §)
(2) Az anyakönyvvezető a bejelentés tudomásulvételének megtagadása esetében a jegyzőkönyvet (11. §) nem készít, hanem a megtagadás okairól a megjelent feleket szóval világosítja fel. Amennyiben a házasságkötés útjában álló akadályok felmentéssel vagy másképpen elháríthatók, az anyakönyvvezető a megjelent feleknek a szükséges útbaigazítást - szintén szóval - adja meg, a felek kívánságára azonban köteles az útbaigazítást röviden írásba foglalni.
(3) Ha a felek a (2) bekezdésben említett felvilágosítás, illetőleg útbaigazítás ellenére is ragaszkodnak a bejelentés tudomásulvételéhez, úgyszintén írásbeli bejelentés esetében akkor, ha a hiányokat a fél felhívása vagy személyes megjelenésre idézése (5. §) útján pótolni, illetőleg elhárítani nem lehet, az anyakönyvvezető a bejelentés tudomásulvételét megtagadó véghatározatát - indokaival együtt - a H. U. 27. és 62. §-ához tartozó 4. számú minta (IV. számú példa) szövegének szükséges átalakításával készítendő jegyzőkönyvbe foglalja és a véghatározatot a felekkel írásban közli. (A. T. 60. §)
(4) Ha a megtagadásnak többféle oka is van, a megtagadó véghatározatban mindegyikre utalni kell.
(5) A véghatározatban a feleket figyelmeztetni kell, hogy a véghatározat ellen az A. T. 60. §-a értelmében a törvényhatóság első tisztviselőjéhez tizenöt nap alatt fellebbezhetnek, annak véghatározata ellen pedig az illetékes megyei bírósághoz fordulhatnak. (A. T. 60. §, Htvr. 5. §) Az utóbb említett jogukra a feleket a törvényhatóság első tisztviselőjének megtagadó véghatározatában is figyelmeztetni kell.
14. §
Újabb bejelentés
A bejelentés tudomásulvételének megtagadása magábanvéve nem szolgálhat okul az újabb bejelentés tudomásulvételének megtagadására.
15. §
Eljárás a bejelentés tudomásulvételét megtagadó véghatározat ellen használt fellebbezés esetében
(1) A bejelentés tudomásulvételét megtagadó véghatározat ellen irányuló fellebbezést szóval vagy írásban a véghatározat kiadásának, illetőleg kézbesítésének napját követő tizenöt nap alatt a bejelentés tudomásulvételét megtagadó anyakönyvvezetőnél kell előterjeszteni.
(2) Az anyakönyvvezető a szóbeli fellebbezésről a H. U. 27. és 62. §-ához tartozó 4. számú minta (IV. számú példa) szövegének megfelelő módosításával jegyzőkönyvet készít és azt az ügy minden iratával együtt haladéktalanul a törvényhatóság első tisztviselőjéhez terjeszti fel.
16. §
Eljárás a bejelentés tudomásulvételét megtagadó véghatározat hatályon kívül helyezése esetében
(1) Ha a törvényhatóság első tisztviselője a fellebbezés folytán a bejelentést tudomásul veszi, az anyakönyvvezető az idevonatkozó véghatározat értelmében köteles eljárni.
(2) Ha a házasuló a törvényhatóság első tisztviselőjének a bejelentés tudomásulvételét megtagadó véghatározata ellen a megyei bírósághoz fordult és a bíróság a kérelemnek helytadott, az anyakönyvvezető a bíróság által valótlannak vagy jogszabályba ütközőnek talált okból a bejelentés tudomásulvételét ismét nem tagadhatja meg.
17. §
Eljárás abban az esetben, ha a házasságkötésnél más illetékes vagy felhatalmazott anyakönyvvezető működik közre
(1) Ha a házasságot nem a bejelentést tudomásulvevő, hanem a felek lakó- vagy tartózkodóhelye szerint illetékes (A. T. 59. §, H. U. 58. §), vagy pedig felhatalmazott (H. T. 31. § (2) bek. és 33. §, A. T. 58. §, H. U. 54. §) anyakönyvvezető előtt kívánják megkötni, a bejelentést tudomásulvevő anyakönyvvezető a 12. § (3) bekezdésében szabályozott Bizonyítványt [C) minta, c) példa] állít ki, mégpedig az előbbi esetben a II. részben foglalt nyomtatott szöveg áthúzásával, az utóbbi esetben pedig akként, hogy a Bizonyítvány hátlapjára vezeti rá a felhatalmazást a II. részben foglalt szöveg szerint.
(2) Felhatalmazás a házasságkötési szándék bejelentésének tudomásulvételétől számított egy év eltelte után nem adható. Az egy éven belül adott felhatalmazás a bejelentés tudomásulvételétől számított egy év elteltével hatályát veszti.
18. §
Eljárás abban az esetben, ha a házasságkötésnél nem anyakönyvvezető működik közre
Ha a házasulók a házasságot nem anyakönyvvezető, hanem más illetékes polgári tisztviselő előtt kívánják megkötni, az anyakönyvvezető a házasulók kérelmére a bejelentés tudomásulvételéről a 12. § (3) bekezdésében szabályozott Bizonyítványt [C) minta, c) példa] állít ki; ebben az esetben a Bizonyítvány II. részében foglalt nyomtatott szöveget át kell húzni.
19. §
A házasság idejének kitűzése
(1) A házasulók a házasságot házasságkötési szándékuk bejelentésének tudomásulvétele után - az alábbi rendelkezések korlátai között - bármikor megköthetik.
(2) A bejelentés hatályát veszti, ha a házasságot a bejelentés tudomásulvételétől számított egy év alatt nem kötik meg. (Htvr. 7. §) Ebben az esetben a bejelentést meg kell ismételni.
(3) Az anyakönyvvezető a házasságkötés idejének kitűzésénél - halasztás, torlódás vagy más zavar megelőzése végett - legyen figyelemmel arra, hogy a házasulók a lehetőséghez képest már a jegyzőkönyv (11. §) készítésekor jelöljék meg azt a napot, valamint azt a közelebbi időpontot (óra, perc), amikor a házasságot megkötni kívánják és hogy a házasulók olyan napot (időpontot) jelöljenek meg, amikor az anyakönyvvezető a házasságkötésnél akadálytalanul működhetik közre.
(4) Az anyakönyvvezető - az (5) bekezdésben említett esetek kivételével - csak hivatalos órái alatt köteles közreműködni. Az anyakönyvvezető hivatalos óráinak megállapításáról az A. U. 22. §-a rendelkezik.
(5) A házasulónak közeli hatállyal fenyegető betegsége esetében (H. T. 36. §, H. U. 60. §)vagy halasztást nem tűrő egyéb rendkívüli esetben az anyakönyvvezetőnek a házasságkötésnél a hivatalos órákon kívül és az A. U. 22. §-ában említett ünnepnapokon is közre kell működnie.
(6) Ha a házasulók a házasságot a bejelentés tudomásulvételétől számított harminc nap eltelte előtt szándékoznak megkötni, az anyakönyvvezető az említett határidő eltelte előtt a házasságkötésnél csak akkor működhet közre, ha a bejelentésre az általános közigazgatási beadványi illeték ötszörösét - ez idő szerint 30 Ft-ot - lerótták. (Htvr. 8. §) Ha azonban mind a két házasuló szegénységét hat hónaposnál nem régibb hatósági bizonyítvánnyal igazolja, a kérelem illetékmentes.
(7) Az illetéket a (6) bekezdésben említett szándék szóbeli bejelentése esetében a jegyzőkönyvön (11.§), írásbeli bejelentése esetében pedig a beadványon kell leróni. Az anyakönyvvezető köteles a jegyzőkönyvben, illetőleg a beadványon feltüntetni, hogy a házasulók a Htvr. 8. §-ában megszabott illetéket lerótták, illetékmentesség esetében pedig azt, hogy a kérelem a házasulók igazolt szegénységére tekintettel illetékmentes. A szegénységi bizonyítványt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni vagy a jegyzőkönyvben a szegénységi bizonyítványra utalással fel kell tüntetni az azt kiállító hatóságot és annak ügyszámát.
(8) A házasságkötés idejét a jegyzőkönyv első oldalán a minta címe feletti részen fel kell tüntetni.
20. §
Nem magyar állampolgár házasságkötése Magyarországon
(1) Ha nem magyar állampolgár (külföldi állampolgár, kétes (vitás) állampolgárságú, hontalan) házasuló kíván Magyarországon házasságot kötni köteles a H. T. 113. §-ának utolsó bekezdésében említett felmentés kieszközlése, illetőleg abban a tekintetben való állásfoglalás végett, hogy a házasságkötés a házasuló állampolgársági jogi helyzetére tekintettel nem ütközik-e akadályba, mind a saját, mind a másik házasuló iratait, akár közvetlenül, akár az anyakönyvvezető útján az igazságügyminiszternek bemutatni; az anyakönyvvezető hivatalból köteles a nála bemutatott iratokat közvetlenül az igazságügyminiszterhez felterjeszteni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha a külföldi állampolgár házasuló hazájának hatóságától olyan bizonyítványt (H. T. 113. §-ának utolsó bekezdése) kapott, amely tanúsítja, hogy a szándékolt házasság megkötése hazájának törvényei szerint nem ütközik akadályba.
(3) Az igazságügyminiszternek az előző bekezdések alapján hozott határozata mind az anyakönyvvezetőre, mind a bíróságra kötelező.
(4) Ha az igazságügyminiszternek a jelen § alapján hozott határozata szerint a házasulót házasságkötés szempontjából kétes (vitás) állampolgárságú vagy hontalan személynek kell tekinteni, a jegyzőkönyv [A) minta, a) példa] III. pontjának az állampolgársági adat bejegyzésére szolgáló rovatát törölni kell és a jegyzőkönyvben a következőket kell megjegyezni: "A vőlegény (menyasszony) állampolgársága megállapítható nem volt", illetőleg "A vőlegény (menyasszony) hontalan." Hontalanság esetében az annak megállapítására szolgáló iratokat vagy az iratok hiteles másolatát a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni.
(5) Olyan okiratokat, amelyek az anyakönyvvezető által egyáltalában nem vagy nem kellően értett nyelven vannak kiállítva, hiteles magyar fordítással ellátva kell bemutatni. A fordításról a házasulóknak saját költségükön kell gondoskodniok; a költségek előlegezése esetén a fordításról a H. U. 20. §-a szerint az anyakönyvvezető gondoskodik.
21. §
Magyar állampolgár házasságkötése külföldön
(1) Ha magyar állampolgár külföldön külföldi hatóság előtt kíván házasságot kötni, az előző §-okban szabályozott bejelentésnek magyar hatóság előtt nincs helye. [Htvr. 9. § (1) bek.]
(2) Az (1) bekezdés esetében a házasulók kérelmére az igazságügyminiszter ad tanúsítványt arról, hogy a házasság a magyar jog szabályai szerint nem ütközik akadályba. [Htvr. 9. § (2) bek.]
(3) A (2) bekezdésben említett tanúsítvány kiállítására irányuló kérelmet az igazságügyminiszternél vagy a házasuló lakóhelye szerint illetékes anyakönyvvezetőnél kell előterjeszteni; a külföldön lakó vagy tartózkodó házasuló pedig a lakóhelye, illetőleg a tartózkodóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is előterjesztheti. A kérelmet bármelyik esetben nemcsak írásban, hanem szóval is elő lehet terjeszteni. Az anyakönyvvezető, illetőleg a magyar külképviseleti hatóság az általa készített jegyzőkönyvet, illetőleg a hozzáérkezett beadványt közvetlenül az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.
(4) A (3) bekezdésben említett kérelemmel kapcsolatban be kell mutatni mindazokat az iratokat, amelyek a kérelem elbírálásához szükségesek és pontosan meg kell jelölni azt a címet, amelyre a folyamodó a tanúsítványt és a bemutatott iratokat elküldetni kívánja. A házasulóknak a Htvr. 3. §-ában, illetőleg a jelen rendelet 6. §-ában meghatározott nyilatkozatot írásban, a kérelem előterjesztésével egyidejűleg kell megtenniök. A beadvány és a nyilatkozat hitelesítésére nézve a jelen rendelet 7. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(5) Az igazságügyminiszter abban az esetben, ha a vőlegény az iratok szerint az 1946. XXIX. tv. 20. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kizáró kijelentést nem tett, a tanúsítványban az 1946. XXIX. tv. 20. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések rövid ismertetése mellett a házasságkötésnél közreműködő külföldi hatóságot felkéri, hogy ha a vőlegény a házasságkötés előtt a menyasszony házasságon kívül született gyermekének tőle való származását kizáró kijelentést tesz, azt foglalja külön jegyzőkönyvbe, a jegyzőkönyvet a vőlegénnyel írassa alá, illetőleg láttassa el kézjegyével és a házasság megkötése után küldje meg az igazságügyminiszternek.
(6) A tanúsítvány érvényét veszti, ha keltétől számított egy év alatt a házasságot nem kötik meg. [Htvr. 9. § (2) bek.]
22. §
Eljárás abban az esetben, ha a házasulók az eredetileg külföldön kötni kívánt házasságot Magyarországon kívánják megkötni
Ha a házasulók eredetileg külföldön kívántak házasságot kötni, utóbb azonban eredeti szándékuktól eltérve, a házasságot Magyarországon kívánják megkötni, a házasságkötési szándékot tudomásulvétel végett az illetékes magyar anyakönyvvezető előtt be kell jelenteni akkor is, ha az igazságügyminiszter a magyar állampolgár házasuló részére a Htvr. 9. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a jelen rendelet 21. §-a alapján tanúsítványt adott. A 20. § rendelkezéseit ebben az esetben is alkalmazni kell.
23. §
Díj- és illetékmentesség, Illetékek
(1) A házasságkötési ügyekben eljáró anyakönyvvezetők és más hatóságok által a szóbeli kérelmekről készített jegyzőkönyvek és a hozzájuk intézett beadványok és mellékleteik, továbbá az említett hatóságok ténykedései és az általuk kiállított iratok, úgyszintén határozataik és az ellenük használt jogorvoslatok, valamint a házasságkötés anyakönyvi bejegyzése - a 19. § (1) bekezdésében és az alábbi bekezdésekben említett kivételekkel - díj- és illetékmentesek. (A. T. 32., 50. és 62. §)
(2) Házassági akadály alól, továbbá a H. T. 113. §-ában és az 1941. XV. tv. 1. §-ában meghatározott bizonyítvány felmutatása alól a Népköztársaság Elnöki Tanácsa vagy az igazságügyminiszter által adott felmentés illetéke 30 Ft.
(3) A Htvr. 9. §-ának (2) bekezdése, illetőleg a jelen rendelet 21. §-ának (2) bekezdése alapján a magyar állampolgárnak külföldön való házasságkötése céljából az igazságügyminiszter által kiállított tanúsítvány illetéke 5 Ft.
(4) A (2) bekezdésben említett felmentést és a (3) bekezdésben említett tanúsítványt kérő beadvány (jegyzőkönyv) illetéke 6 Ft.
(5) A (2) bekezdésben említett felmentések és a (3) bekezdésben említett tanúsítvány, valamint a felmentést, illetőleg a tanúsítványt kérő beadvány (jegyzőkönyv) illetékmentesek, ha mind a két házasuló, a H. T. 7. és 24. §-án alapuló felmentés esetében pedig a házassági akadály alól felmentést kérő a saját személyére nézve, szegénységét hat hónapnál nem régibb keletű hatósági (szegénységi) bizonyítvánnyal igazolja.
(6) Külföldi állampolgárt az (5) bekezdésben meghatározott illetékmentesség csak akkor illeti meg, ha ebben a tekintetben azzal az állammal, amelynek a házasuló állampolgára, nemzetközi szerződés vagy megállapított viszonosság áll fenn.
24. §
Postai küldemények
(1) A házasságkötési ügyekben eljáró anyakönyvvezetők és más hatóságok minden értesítést, felhívást, felmentést, határozatot, illetőleg tanúsítványt (Htvr. 9. § (2) bek., jelen rendelet 21. § (2) bek.) és a feleknek visszaadandó iratokat a félnek, ha azt az illetékes hatóságnál a fél személyesen vagy meghatalmazottja útján nem veszi át, postán ajánlott levélben küldik meg.
(2) Házasságkötési ügyben minden postai küldeményt bérmentesíteni kell, kivéve a fél címére szóló levélpostai küldeményt, amelyet "Hivatalból portóköteles" megjelöléssel kell ellátni.
(3) Ha a fél a bérmentesítésre szolgáló postabélyeget vagy postadíjat előre megküldötte, ezt a levél bérmentesítésére kell felhasználni.
(4) Belföldi forgalomban az illeték- és postabélyeget külön papírlapba burkolva az ügy irataival együtt kell az illetékes hatóság címére megküldeni. Készpénzt csak postautalványon szabad küldeni.
25. §
Fennálló jogszabályoknak a házasság kihirdetését említő rendelkezései
Amennyiben a Htvr.-ből, illetőleg a jelen rendeletből más nem következik, a fennálló jogszabályoknak a házasság kihirdetését, illetőleg a házasság kihirdetése alól felmentést említő rendelkezései alkalmazásában a kihirdetés, illetőleg a felmentés helyett a házasságkötési szándék bejelentését, illetőleg tudomásulvételét kell érteni. (Htvr. 11. §)
26. §
Átmeneti rendelkezések
A jelen rendeletet a hatálybalépése napján folyamatban lévő házasságkötési eljárások során is alkalmazni kell, ha azonban az említett nap előtt a házasság kihirdetése már elrendeltetett vagy annak kihirdetése alól felmentés adatott, a házasságkötési eljárásra minden tekintetben a Htvr. hatálybalépése idején fennállott jogszabályokat kell alkalmazni. (Htvr. 10. §)
27. §
A rendelet hatálybalépésének napja
A jelen rendelet az 1950. évi május hó 1. napján lép hatályba.
28. §
Hatályukat vesztő jogszabályok
(1) A jelen rendelet hatálybalépésével - a Htvr. 12. §-ában felsorolt jogszabályokon felül - hatályukat vesztik:
a házasság megkötéséről, kihirdetéséről és anyakönyvvezetéséről szóló 20000/1906. IM rendeletbe (Rendeletek Tára 2148. lap, Igazságügyi Közlöny 11. számának melléklete) foglalt Házassági Utasítás 1., 2., 4., 25-50. §-a, 54. §-ának 3. és 4. bekezdése, 58-59., 63-65., 88-101. §-a és 103. §-ának 2. és 3. bekezdése,
a házasság kihirdetése alól adott felmentés díjának megállapításáról szóló 43000/1946. (VIII. 15.) IM rendelet (Igazságügyi Közlöny 348. lap),
a Házassági Utasításnak a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. XXIX. törvény végrehajtásával kapcsolatban szükségessé vált módosítása és kiegészítése tárgyában kibocsátott 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet (Igazságügyi Közlöny 131. lap) 3. §-ának első bekezdése, 4-5. és 10-12. §-a, végül
a Házassági Utasításnak a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény és a községi illetőség megszüntetéséről szóló 1948. évi LXI. törvény végrehajtásával kapcsolatban szükségessé vált módosítása és kiegészítése tárgyában kibocsátott 8000/1948. (1949. I. 26.) IM rendelet (Igazságügyi Közlöny 49. lap) 8-10. §-a.
(2) Ahol valamely jogszabály a Htvr-tel vagy a jelen rendelettel hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, ahelyett a Htvr., illetőleg a jelen rendelet megfelelő rendelkezését kell érteni.
Dr. Ries István s. k.,
igazságügyminiszter
A) minta [a) példa] a 14500/1950. (IV. 27.) IM rendelet 11. §-ához
B) minta [b) példa] a 14500/1950 (IV. 27.) IM rendelet 6. §-ához
C) minta [c) (példa] a 14500/1950. (IV. 27.) IM rendelet 12., 17. és 18. §-ához
D) minta a 14500/1950. (IV. 27.) IM rendelet 10. §-ához és a 32000/1947. (V. 25.) IM rendelet 1. § ához
