23300/1950. (IV. 7.) IM rendelet
a gazdasági bűncselekményekre vonatkozó különleges bűnvádi eljárási szabályok megállapítása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 10.073.)
A tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. 4. tvr. 19. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
1. § (1) Az uzsorabíráskodás és az uzsorabíróság intézménye megszűnik.
(2) Az eddig uzsorabírósági hatáskörbe utalt bűncselekmények esetén az 1949. XI. tv. 9. §-ában tett megkülönböztetésekhez képest a megyei bíróság, illetőleg a járásbíróság rendes büntetőtanácsa jár el.
(3) Az uzsorabírósági különtanács (1947. XXIII. törvény) mint munkásbíróság, változatlan hatáskörrel folytatja működését; az államügyészség azonban a munkásbíróság hatáskörébe tartozó bármely bűncselekmény miatt az egyébként illetékes bíróság büntetőtanácsa előtt emelhet vádat.
(4) Azon a címen, hogy az ügy elbírálása a munkásbíróság hatáskörébe tartozik, áttételnek csak az államügyészség indítványára van helye.
2. § Ha az eljárás tárgya a tervgazdálkodás büntetőjogi védelmére vonatkozó jogszabályban meghatározott bűncselekmény, árdrágító visszaélés, a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény, a fizetőeszközökkel, a külföldi követelések és értékpapírok, továbbá az arany, aranyból vagy arany felhasználásával készült tárgyak tekintetében elkövetett bűncselekmény, a kollektív szerződésnek vagy ezt helyettesítő, illetőleg kiegészítő jogszabálynak (hatósági határozatnak) megszegésével vagy kijátszásával elkövetett bűntett vagy vétség avagy a termelőszövetkezeti csoportok, tagjaik és vagyonuk fokozott büntetőjogi védelmére vonatkozó jogszabály szerint büntetendő bűntett, a bűnvádi eljárás rendes szabályait az alábbi 3-13. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
3. § Az eljárásra az elkövetés helye szerint illetékes bírósággal egyenlően illetékes az a bíróság is, amelynek területén a terheltet kézrekerítették vagy fogvatartják.
4. § Az eljáró bíróságok és más hatóságok kötelesek minden intézkedést - a munkaszüneti napokra tekintet nélkül - a legnagyobb sürgősséggel megtenni.
5. § A Te. 107. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának a bűncselekményre megállapított büntetési tételre tekintet nélkül van helye.
6. § Az eljárásban felmerülő szakkérdések eldöntéséhez szükséges hivatalos felvilágosításokat és szakértői véleményeket a megadásukra hivatott hatóságoktól, illetőleg szakértőktől lehetőleg már a nyomozás során meg kell szerezni.
7. § (1) A tárgyalásra meg kell idézni azt is, akivel szemben elkobzásnak, az elkobzás alá eső érték erejéig fizetési kötelezettség megállapításának vagy a vagyoni elégtételért való felelősség kimondásának lehet helye, úgyszintén azt is, akinek valamely vagyontárgyra a terhelttel szemben kimondandó vagyonelkobzás kiterjesztendőnek mutatkozik.
(2) A felsoroltak a tárgyaláson a terheltet megillető jogokat gyakorolhatják, elmaradásuk azonban a tárgyalás megtartását és az említett intézkedések megtételét nem akadályozza. Ezekre a körülményekre az illetőket az idézésben figyelmeztetni kell.
8. § (1) Ha a nyomozás során beszerzett hivatalos felvilágosítás vagy szakértői vélemény nem teszi feleslegessé szakértő meghallgatását, a tárgyaláson határozathozatal előtt szakértőt kell meghallgatni.
(2) Az (1) bekezdésben említett hivatalos felvilágosítást a tárgyaláson fel kell olvasni. Ugyanez áll a nyomozás során megszerzett szakértői véleményre is, ha a bíróság a tárgyaláson szakértő meghallgatását mellőzi.
(3) A terhelt akkor élhet ellenőrző szakértő közreműködésével, ha ez az eljárást nem késlelteti.
(4) Az 1947. XXIII. tv. 8. §-a hatályát veszti.
9. § (1) A tárgyalás megtartását és az ítélethozatalt sem a terhelt halála vagy a bűnvádi eljárás megindítását vagy folytatását kizáró egyéb ok, sem a terhelt távolléte nem akadályozza; az ítélet azonban ilyen esetekben csak a bűncselekmény elkövetésének megállapítására, az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az elkobzás alá eső érték erejéig terjedő fizetési kötelezettség kimondására és a vagyoni elégtétel kiszabására szorítkozhatik.
(2) Ha a bűnvádi eljárás megindítását vagy folytatását a terhelt halála vagy más ok kizárja, a Bp. 477. §-ának megfelelő alkalmazásával kell eljárni.
(3) A terheltet, ha ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, a tárgyalásra hirdetmény útján kell megidézni; ha a hirdetmény útján idézett terhelt a tárgyaláson nem jelenik meg és maga vagy hozzátartozója védőt nem választott, hivatalból kell részére védőt kirendelni.
(4) Ha a jelen § értelmében a terhelt távollétében hoztak olyan jogerős ítéletet, amely nem felmentésre szól, a terhelt későbbi jelentkezése vagy kézrekerülése esetén a Bp. 460-462. §-ai szerint új tárgyalást kell tartani.
10. § A jelen rendeletben szabályozott eljárás során pótmagánvádnak nincs helye.
11. § Az újrafelvételre a Bp-t és az azt kiegészítő jogszabályokat a jelen rendeletben foglalt eltérések nélkül kell alkalmazni.
12. § A 2. §-ban felsorolt valamely bűncselekmény nyomatékos gyanúja esetén a vagyonelkobzásnak hatósági zár alá vétellel való biztosítása tárgyában kibocsátott 2660/1949. (III. 25.) Korm. rendeletet akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha attól lehet alaposan tartani, hogy akár a gyanúsított, akár más az elkobzás vagy a vagyoni elégtétel foganatosítását hiusítja meg.
13. § (1) Ha a jelen rendelet 2. §-ában felsorolt valamely bűncselekményt tiltott útlevélhasználattal vagy tiltott határátlépéssel [1948. XLVIII. tv. 48. § (1)-(4) bek.] kapcsolatban követték el, annak elbírálására az egyébként illetékes járásbírósággal egyenlően illetékes az a járásbíróság is, amely a tiltott útlevélhasználat és tiltott határátlépés tekintetében illetékes, ha pedig a jelen rendelet 2. §-a alá tartozó bűncselekmény elbírálása megyei bírósági hatáskörbe tartozik, mind a tiltott útlevélhasználat és tiltott határátlépés, mind a 2. § alá tartozó cselekmény elbírálására az a megyei bíróság is illetékes, amelynek területén a tiltott útlevélhasználat és tiltott határátlépés elbírálására egyébként illetékes járásbíróság működik.
(2) Az (1) bekezdés értelmében illetékes bíróságtól az ügy áttételének csak az államügyészség indítványára van helye.
(3) Ha ugyanazt a terheltet egyrészt a jelen rendelet különleges eljárási szabályai alá tartozó, másrészt a bűnvádi perrendtartás rendes szabályai szerint elbírálandó bűncselekmények miatt együttesen vonják felelősségre, az eljárásra azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a legsúlyosabb bűncselekmény elbírálására nézve irányadók.
14. § (1) A jelen rendelet hatálybalépésével az uzsorabíróságra és az uzsorabírósági eljárásra vonatkozó jogszabályok hatályukat vesztik; hatályukat vesztik különösen az 5950/1920. ME rendeletnek (Magyarországi Rendeletek Tára 327. o.), a 6150/1923. ME rendeletnek (Magyarországi Rendeletek Tára 281. o.), a 7070/1941. ME rendeletnek (Magyarországi Rendeletek Tára 3225. o.), a 9060/1941. ME rendeletnek (Magyarországi Rendeletek Tára 3778. o.), a 3170/1943. ME rendeletnek (Magyarországi Rendeletek Tára 1389. o.) és a 10530/1947. (VIII. 30.) Korm. rendeletnek még hatályban levő rendelkezései, továbbá a 23710/1946. (XI. 30.) ME rendelet, valamint a 3190/1949. (IV. 9.) Korm. rendelet is.
(2) Amennyiben a jelen rendelet kifejezetten másképp nem rendelkezik, az uzsorabírósági különtanácsokról szóló 1947. XXIII. törvény érintetlenül marad.
(3) Nem érinti a jelen rendelet a tiltott útlevélhasználat és a tiltott határátlépés esetében a bírói illetékesség szabályozása tárgyában kibocsátott 660/1949. (I. 22.) Korm. rendelet rendelkezéseit.
(4) Ahol valamely jogszabály a jelen rendelettel hatályon kívül helyezett jogszabályra hivatkozik, a helyett a jelen rendelet megfelelő rendelkezését kell érteni.
15. § A jelen rendelet az 1950. évi május hó 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépéskor már folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
Dr. Ries István s. k.,
igazságügyminiszter