1957. évi 10. törvényerejű rendelet

a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a földtulajdon és földhasználat megszilárdítására az alábbiakat rendeli:

Vitás tulajdoni és használati kérdések rendezése

1. § (1) A földbirtokpolitikai intézkedésekből (tagosítás, földrendezés, közérdekű igénybevétel stb.), mezőgazdasági termelőszövetkezetek (termelőszövetkezeti csoportok, továbbiakban: termelőszövetkezetek) feloszlásából, illetőleg a termelőszövetkezeti tagság megszűnéséből eredő, továbbá a termelőszövetkezetek és más személyek között a fold és épület tulajdonjogával, valamint használatával kapcsolatban a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt keletkezett jogviták rendezését 1957. október 1-ig be kell fejezni.

(2) A folyamatos termelés érdekében az 1956/57. gazdasági évben minden termelő részére annak a törvényesen kialakított földterületnek zavartalan használatát kell biztosítani, amelyen a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésekor gazdálkodik, illetőleg amelyet a termelőszövetkezetből történt kilépése esetén részére kijelöltek, vagy 1957. március 1-ig kijelölnek. Az érdekeltek a föld használatát kölcsönös megegyezés alapján a folyó gazdasági évre ettől eltérően is rendezhetik, kötelesek azonban az erre vonatkozó megegyezést legkésőbb 1957. március 1-ig a községi tanács végrehajló bizottságának bejelenteni.

(3) Az 1957/58. gazdasági évtől kezdődően a földek tulajdonára és használatára a jelen törvényerejű rendelet alapján végrehajtott rendezéssel kialakított állapot az irányadó.

2. §[1] A mezőgazdasági termelés érdekeinek megfelelő állapot kialakítása végett a vitás földtulajdoni és földhasználati kérdések rendezését és a kártalanítások (3. §) céljára szolgáló ingatlanok kijelölését az alábbi irányelvek szerint kell végrehajtani:

a) Állami, kísérleti, tan- és cél gazdaságnak (továbbiakban: állami gazdaság) és termelőszövetkezetnek a törvényesen kialakított területét elhelyezésében megváltoztatni, vagy csökkenteni nem szabad. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a termelőszövetkezetből történt kilépésekkel kapcsolatos földkiadásokra.

b) A termelőszövetkezetből kilépők részére az általuk bevitt földdel lehetőleg azonos művelési ágú és azonos értékű földet, elsősorban a termelőszövetkezet tagosítatlan földterületéből, ilyen hiányában a tábla szélén fekvő földekből kell kiadni.

c) Az 1956. október 1. és a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése közötti időben feloszlott termelőszövetkezetek földterületéből a volt termelőszövetkezeti tagok részére az általuk bevitt földdel lehetőleg azonos művelési ágú és azonos értékű földet kell kiadni. Az ezután fennmaradó területet a meglévő nagyüzemi épületek körül összefüggően kell kialakítani és azt - állami tartalékföldként - kizárólag termelőszövetkezet, termelői társulás vagy állami gazdaság céljára szabad felhasználni.

d) Az állami tartalékföldekből kizárólag a 25 kat. holdnál kisebb, szétszórtan fekvő területeket lehet felhasználni, elsősorban azokat, amelyek a községi tanács kezelésében vannak, ha pedig ezek nem elegendők vagy nem megfelelők, a kishaszon-) bérbe adott ilyen földeket.

e) A fenti rendelkezések figyelembevételével a helyi lehetőségek között a földek kijelölésénél az érdekeltekkel való megegyezésre kell törekedni. Ennek érdekében a földek tulajdoni és használati viszonyainak rendezése során az érdekeltek egymással önkéntes megegyezés alapján földjeik kicserélésére szerződést köthetnek; az 1957. október 1-ig végrehajtott ilyen földcserék nem esnek illeték alá.

3. § (1) Kártalanítást kaphatnak azok a dolgozó parasztok és dolgozó kisemberek, akiknek földjét 1949. szeptember 1. után tagosítás, földrendezés, közérdekű igénybevétel útján vagy más módon kártalanítás nélkül igénybevették.

(2) A sérelmet szenvedett földtulajdonosokat - a (3) bekezdésben megjelölt területi korlátok között és a helyi lehetőségekhez képest - az igénybevett földdel lehetőleg azonos művelési ágú és azonos értékű csereingatlannal kell kártalanítani.

(3) Kártalanítás címén a dolgozó parasztok, továbbá a dolgozó kisemberek közül a mezőgazdasági szakemberek legfeljebb 10, más dolgozó kisemberek legfeljebb 1 kat. hold csereingatlant kaphatnak, azonban a kártalanítandó személyek, valamint a velük közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonbérletében vagy bármely címen használatában lévő összes földterület a kártalanítás beszámításával a 25, illetőleg az 1 kat. holdat nem haladhatja meg.

(4) Ha a kártalanítás céljára a községben elegendő állami tartalékföld nincsen, az igénylők gazdálkodási körülményeire figyelemmel a kártalanítás mértékét csökkenteni lehet. Elsősorban a kevesebb földdel rendelkező, nagycsaládú igénylőket kell kielégíteni. Csereingatlan hiányában pénzkártalanítást megállapítani nem lehet.

4. § Azok részére, akik földjüket az államnak 1951. augusztus 1 után felajánlották vagy elhagyták, csak abban az esetben lehet földet visszaadni, ha a kártalanítások rendezése után még marad 25 kat. holdnál kisebb, szétszórtan fekvő állami tartalékterület. Nem adható vissza föld a termelőszövetkezet felosztása folytán a nagyüzemi épületek körül kialakított összefüggő területből (2. § c) pontja) sem. A visszaadható föld mértéke a 3. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott keretben a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkozó személyeknél legfeljebb 10, más személyeknél legfeljebb 1 kat. hold lehet.

5. § (1) Az állami tartalékföldek használatára kötött kishaszonbérleti szerződéseket a szerződésben megállapított határidő előtt kártalanítás vagy a föld visszaadása céljából megszüntetni nem szabad.

(2) Ha a kártalanítást, vagy visszajuttatást kérő személy igényét kishaszonbérbe adott tartalékfölddel elégítették ki, a földet a kártalanítást vagy visszaadást igénylő személy telekkönyvi tulajdonába kell adni, a haszonbérleti jogviszonyba haszonbérbeadóként az eredeti feltételek mellett a telekkönyvi tulajdonos lép.

6. § (1) A dolgozó parasztoktól és dolgozó kisemberektől 1949. szeptember 1. után tagosítás, földrendezés, közérdekű igénybevétel útján vagy más módon kártalanítás nélkül igénybevett, bel- és külterületen lévő nem nagyüzemű gazdasági épületek használatát az alábbiak szerint kell rendezni:

a) Ha az épület nincs termelőszövetkezet, állami gazdaság, állami szerv, intézet, intézmény vagy vállalat tényleges használatában, azt eredeti tulajdonosának kell visszaadni. Nem adható az épület vissza, ha az igénybevételt követően harmadik személy azt megvásárolta.

b) A termelőszövetkezet, állami gazdaság, állami szerv, intézet, intézmény vagy vállalat a tényleges használatában lévő ilyen épületeket megtarthatja, köteles azonban az épületet megvásárolni, vagy használatáért bért fizetni. Megegyezés hiányában a bért az épület fekvése szerint illetékes járásbíróság állapítja még.

(2) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt kártalanítás nélkül igénybevett és lebontott, vagy egyébként megsemmisült épületekért kártalanítást igényelni nem lehet.

7. § (1) A 3. és 6. §-ban megállapított kártalanításokon kívül a tagosítással, földrendezéssel, közérdekű igénybevétellel vagy más intézkedéssel kapcsolatban kártalanítás nem jár.

(2) Kártalanítási, illetőleg földvisszaigénylési kérelmet csak az ingatlan volt tulajdonosa, vagy özvegye terjeszthet elő. A kérelmet 1957. február 28-ig a föld fekvése szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságához (továbbiakban: községi végrehajtó bizottság) lehet benyújtani. Ez időpont után a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt keletkezett jogvitákra vonatkozó igényt sem államigazgatási, sem bírói úton érvényesíteni nem lehet.

8. § (1) A földtulajdon és földhasználat vitás kérdéseit, valamint a kártalanításokat a községi végrehajtó bizottság a jelen törvényerejű rendelet alapján határozattal rendezi. A határozat ellen az érdekeltek 15 napon belül fellebbezéssel élhetnek a járási (városi) tanács végrehajtó bizottságához (továbbiakban: járási végrehajtó bizottság). A végrehajtó bizottság a döntés előtt a panasz megvizsgálására és a határozati javaslat elkészítésére bizottságot alakít, amelynek elnöke a végrehajtó bizottság elnöke, vagy az általa kijelölt helyettese, tagjai: a járási mezőgazdasági osztály vezetője és az illetékes járásbíróság vezetője által kijelölt bíró.

(2) A földtulajdon és földhasználat rendezése folytán bekövetkezett változásokat a határozat jogerőre emelkedésétől számított 90 napon belül a telekkönyvben és az állami földnyilvántartásokban át keli vezetni.

(3) A földtulajdon és földhasználat rendezésével és a kártalanítással kapcsolatos eljárás költségeit az állam viseli.

Közérdekű igénybevételek és folyamatban lévő kisajátítási ügyek felülvizsgálata

9. §[2] (1) A termő területek védelme érdekében felül kell vizsgálni a közérdekű igénybevételeket és a folyamatban lévő. mezőgazdasági ingatlant érintő kisajátítási ügyeket.

(2) Ha a közérdekű létesítmény megvalósítására nem került sor, vagy az igénybevétel a szükséges mértéket meghaladja, a felszabaduló területei állami tartalékföldnek kell minősíteni és az erre vonatkozó szabályok szerint hasznosítani.

(3) Ha a kisajátítási ügy felülvizsgálása során megállapítást nyer, hogy az igényelt mezőgazdasági területre nincs szükség, vagy az az indokolt szükségletet meghaladja, a kisajátítási eljárást egészen vagy részben meg kell szüntetni.

(4) A felülvizsgálatot az érdekeltek meghallgatása után közérdekű igénybevételek tekintetében a megyei végrehajtó bizottság mezőgazdasági igazgatósága, kisajátítási ügyek tekintetében pedig a kisajátítást elrendelő szerv az illetékes mezőgazdasági szakigazgatási szervvel egyetértésben végzi.

Ingatlanforgalom és haszonbérlet

10. §[3] (1)[4] Magánszemélyek vétel, ajándékozás vagy csere útján mező- és erdőgazdasági ingatlan tulajdonjogát a járási, városi, összevont járási és városi, illetőleg fővárosi kerületi földhivatal (a továbbiakban: járási földhivatal) engedélyével szerezhetik meg. Engedélyt kell adni:

a) az élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozó személy részére, ideértve a mezőgazdasági szakembert is, 5 kat. holdnál nem nagyobb föld tulajdonjogának megszerzésére, feltéve, hogy a saját és vele közös háztartásban élő személyek tulajdonában lévő, haszonbérelt vagy egyébként használt összes mező- és erdőgazdasági földterület a megszerzett földdel együtt a 20-25 kat. holdat nem haladja meg;

b) a földműveléssel nem élethivatásszerűen foglalkozó személy részére olyan nagyságú föld megszerzésére, amelynek területe - beszámítva a saját és vele közös háztartásban élő személyek tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlant - nem haladja meg az 1. kat. holdat, összefüggő zárt terület esetén az 1 kat. hold 400 négyszögölet.

(2) A föld tulajdonjogának megszerzése szempontjából egy kat. hold erdő, vagy termő szőlő, illetőleg gyümölcsös öt kat. hold mezőgazdasági ingatlannak felel meg. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni termőszőlőnek vagy gyümölcsösnek a jelen § (1) bekezdésének b) pontja alapján történő megszerzése esetén.

(3) Az (1) bekezdésben megállapított kereteken belül több alkalommal is lehet engedélyt kiadni, azonban az ilymódon megszerzett területek összesen nem haladhatják meg az 5, illetőleg az 1 kat. holdat, összefüggő zárt terület esetén az 1 kat. hold 400 négyszögölet.

(4)[5] A hagyatéki osztályos egyezséget jóváhagyás végett be kell mutatni a járási földhivatalnak. A járási földhivatal a jóváhagyást csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az osztályos egyezség a magánszemélyek által megszerezhető mező- és erdőgazdasági földterületek felső határának megállapításáról szóló 1957. évi 9. törvényerejű rendelet rendelkezéseibe ütközik.

(5) A föld elidegenítésére irányuló szerződés alapján a tulajdonjogot csak az (1) bekezdés szerinti engedély, illetőleg a (3) bekezdés szerinti jóváhagyás megadása után lehet a telekkönyvbe bejegyezni.

(6) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt létrejött, de a korábbi rendelkezések szerint jóvá nem hagyott adásvételi, ajándékozási, csereszerződés, vagy hagyatéki osztályos egyezség alapján az ingatlanszerző vagy jogutódja az ingatlan tulajdonjoga átruházásának engedélyezését, illetőleg a hagyatéki egyezség jóváhagyását kérheti, ha az ingatlan tényleges használatában van és az (1), illetőleg a (3) bekezdésben megállapított feltételek fennállanak.

11. § (1) Magántulajdonban lévő és termelőszövetkezet, vagy termelői társulás használatában nem álló földjét bárki haszonbérbe adhatja, illetőleg részesművelés útján hasznosíthatja.

(2) A haszonbérelhető terület élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozó személyek esetében a 20-25 kat. holdat, nem élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozó személyek esetében az 1 kat. holdat nem haladhatja meg, figyelembevéve a saját és velük közös háztartásban élő személyek tulajdonában lévő, haszonbérelt vagy egyébként használt összes mezőgazdasági területet is. A 10. § (2) bekezdésének rendelkezéseit a haszonbérlet tekintetében is alkalmazni kell.

(3) Állami gazdaságok és termelőszövetkezetek területi korlátozás nélkül vehetnek földet haszonbérbe.

(4) A haszonbérleti szerződés feltételeit a felek a polgári jog szabályai szerint szabadon állapítják meg. A szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyás nem kell, a szerződés írásbafoglalására és bejelentésére vonatkozó kötelezettség azonban továbbra is érvényben maiad.

(5)[6] A községi kezelésben lévő állami tartalékföldeket csak 1957 október 1. után lehet öt, szőlő és gyümölcsös esetében tíz évig terjedhető időtartamra haszonbérbe adni. Állami tartalékföldre kötött és a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése után lejárt haszonbérleti szerződéseket - az 5. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - a haszonbérlő kívánságára - legfeljebb öt, illetőleg tíz évi időtartamra meg kell hosszabbítani.

12. § (1) A termelőszövetkezetbe bevitt haszonbérelt földek után az 1956/57. gazdasági évtől kezdődően a termelőszövetkezet köteles a földtulajdonos és a belépett tag között a szerződésben megállapított haszonbért fizetni.

(2)[7] Ha a haszonbérlet időtartama lejárt és a tulajdonos a haszonbérletet meghosszabbítani nem kívánja, részére az állami tartalékföldből lehetőleg azonos művelési ágú és azonos értékű csereföldet kell adni. Amennyiben ez nem lehetséges, a 2. § b), illetőleg c) pontja szerint kell eljárni.

Vegyes rendelkezések

13. §[8]

14. § (1) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése után azt, aki valamely mezőgazdasági ingatlant tulajdon, haszonélvezet, haszonbérlet vagy más jogcímen használ - a kisajátítás, a rendkívüli veszély (árvíz, földrengés stb.) idejére való ideiglenes igénybevételt, valamint a jelen törvényerejű rendeletben, más törvényben vagy törvényerejű rendeletben megállapított eseteket kivéve - csak a bíróság határozata alapján lehet az ingatlan birtokából kimozdítani.

(2) A mezőgazdasági ingatlan tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése után keletkezett mindennemű jogvita - ha a törvény vagy törvényerejű rendelet kivételt nem tesz - a bíróság hatáskörébe tartozik.

(3) E § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni állami szervek, intézetek, intézmények és vállalatok egymás közötti vitás ügyeiben.

15. §[9]

16. § (1) A jelen törvényerejű rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az igazságügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel, valamint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal elnökével egyetértésben a földművelésügyi miniszter gondoskodik.

(2) A 13.100/1943. (XII. 22.) Korm. rendelet, a 700/1949. (I. 22.) Korm. rendelet, a 4.117/1949. (VI. 28.) Korm. rendelet és a 206/1950. (VIII. 11.) MT rendelet, valamint a 42/1953. (VIII. 2.) MT rendeletnek és a 64 1955. (X. 25.) MT rendelet 2-4. §-ának a jelen törvényerejű rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára