7/1963. (IX. 28.) MüM rendelet
az ügyvédek társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 24/1963. (IX. 28.) Korm. rendelet végrehajtásáról
A 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Rny.), valamint a 24/1963. (IX. 28.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Üny.) kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel, az igazságügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem.
1. § Az 5/1959. (V. 8.) Mü M rendelet (a továbbiakban: Vr.) rendelkezéseit az e rendeletben megállapított eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell az Üny. hatálya alá tartozó személyekre.
2. § (1) Az ügyvédi jogosultsága az öregségi nyugdíjra a szükséges szolgálati idő megszerzése után azzal a nappal áll be, amelyen az ügyvédi kamarai tagsága az erről szóló kamarai határozat szerint megszűnt.
(2) Ha az ügyvéd az (1) bekezdésben meghatározott napon az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tny.) 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott életkort még nem töltötte be, az öregségi nyugdíjra a jogosultsága azzal a nappal áll be, amelyen ezt az életkort betölti.
3. § (1) Az ügyvéd jogosultsága a rokkantsági nyugdíjra a Vr. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott napon áll be.
(2) Ha az ügyvéd a Vr. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott napon ügyvédi kamara tagja, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azzal a nappal áll be, amelyen ügyvédi kamarai tagsága az erről szóló kamarai határozat szerint megszűnt.
4. § (1) Az üzemi balesetről szóló rendelkezéseket az ügyvédekre azzal kell alkalmazni, hogy az ügyvédi hivatásból folyó kötelezettségek teljesítésével összefüggésben keletkezett baleset a Tny. 7. §-ának (2) bekezdésében meghatározott üzemi balesetnek számít.
(2) A baleset üzemi jellegének elbírálásánál az ügyvédi munkaközösség vezetőjének, szükség esetén az ügyvédi kamara elnökének nyilatkozatát ki kell kérni.
5. § Az 1929. január 1. napja és az 1958. augusztus 31. napja közötti időben fennállott ügyvédi kamarai tagság idejét ügyvédi szolgálati időként figyelembe kell venni annak az időnek a kivételével, amelyre vonatkozólag a nyilvántartásokból megállapítható, hogy az ügyvéd a nyugdíjjárulékot nem fizette meg.
6. § A helyettes ügyvédként töltött és a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt időt az illetékes ügyvédi kamara igazolása alapján lehet a szolgálati időnek az Rny. szerinti számításánál figyelembe venni.
7. § (1) Az Rny. 24. §-a (1) bekezdése e) pontjának rendelkezése szerint a szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az 1954. július 15. napja előtt jogerősen hivatalvesztésre vagy a közügyektől eltiltásra ítélt ügyvédnek az elítélést megelőzően szerzett ügyvédi szolgálati idejét.
(2) Az (1) bekezdés szerint elvesztett ügyvédi szolgálati idő beszámítását a munkaügyi miniszter egészben vagy részben engedélyezheti, ha a hivatalvesztésre vagy a közügyektől eltiltásra ítélt ügyvédet a büntető ítélet hátrányos következményei alól mentesítették.
8. § Ha az ügyvédi működés az ügyvédnő terhessége, szülése, gyermekének szoptatása, illetőleg beteg gyermekének ápolása miatt szünetelt, a szünetelés idejét ügyvédi szolgálati időként a munkaviszonyban álló nő szolgálati idejének számítására vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell figyelembe venni.
9. § (1) Ügyvédi szolgálati időként figyelembe kell venni
a) az ügyvédi működéstől való ideiglenes felfüggesztés idejét [1958. évi 12. tvr. (Ürt.) 56. §-a (1) bekezdés], ha az ügyvédet fegyelmi büntetésként jogerős határozattal működésétől nem függesztették fel, illetőleg nem mozdították, el,
b) a jogerős fegyelmi határozattal kiszabott felfüggesztés idejét [Ürt. 43. §-a (2) bekezdésének d) pontja], illetőleg az elmozdítástól [Ürt. 43. §-a (2) bekezdésének e) pontja] az ügyvédi kamarai tagság helyreállításáig vagy munkaviszony létesítéséig eltöltött időt, ha az ügyvédet újrafelvétel során hozott jogerős határozattal felmentették, vagy felfüggesztésnél enyhébb büntetésre ítélték.
(2) Az Üny. 4. §-a (2) bekezdése szerint elvesztett ügyvédi szolgálati időt az ügyvéd kamarai tagságának újrafelvétel során hozott jogerős határozattal történt helyreállítása esetén a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az újrafelvétel során hozott jogerős fegyelmi határozat alapján az ügyvédi kamarai tagság időközben létesített munkaviszony miatt helyreállítható nem volt.
(3) Az 1958. szeptember 1. napja előtt nem ügyvédi kamarai tagként eltöltött időt a (2) bekezdés alapján ügyvédi szolgálati időként csak akkor lehet beszámítani, ha az erre az időre járó nyugdíjjárulékot az ügyvéd utólag megfizeti.
10. § Az ügyvédi kamarai tagság megszűnése esetén a volt ügyvédnek az elismerési díj fizetésére irányuló szándékát a kamarai tagság megszűnésének időpontját követő három hónapon belül a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (a továbbiakban: SZTK) budapesti alközpontjához (Budapest, VIII., Mező Imre út 19/a) kell bejelenteni.
11. § Az ügyvédi munkaközösség tagjának beszámítható munkadíját a következők szerint kell számítani:
a) Az ügyvédnek a naptári hónapban befolyt ügyvédi munkadíjából le kell vonni
- a nyugdíjjárulék figyelembevételével megállapított fenntartási költségeknek, továbbá a felosztható és a tartalékalaphoz történt hozzájárulásnak az ügyvédre eső arányos részét, valamint
- a tárgyhónapban fizetett általános jövedelemadó és községfejlesztési hozzájárulás összegét.
b) Az a) pont szerint csökkentett összeghez hozzá kell adni
- a nyugdíjjárulék, valamint
- az ügyvéd részére a felosztható alapból kifizetett jövedelemkiegészítés adóköteles összegét.
12. § Az ügyvéd részére folyósított baleseti járadék összegét az Üny. 6. §-a szerint megállapított beszámítható munkadíjhoz az Rny. 35. §-a alapján hozzá kell adni. A nyugdíj összegének kiszámításánál alapul vehető beszámítható munkadíj havi átlaga azonban a baleseti járadék hozzászámítása esetén sem haladhatja meg a 4000 forintot.
13. § (1) A nyugellátás megállapításának alapjául szolgáló munkabérátlag kiszámításánál figyelembe kell venni az irányadó időszak során fennállott ügyvédi kamarai tagság ideje alatt befolyt munkadíj alapulvételével megállapított beszámítható munkadíj összegét. Arra az időre azonban, amíg az ügyvéd jogerős felfüggesztése miatt működést nem folytatott, beszámítható munkadíjat figyelembe venni nem lehet. Arra az időre pedig, amíg az ügyvéd keresőképtelenséget okozó betegsége miatt, vagy a 8. §-ban megjelölt okból nem folytatott ügyvédi működést, a beszámítható munkadíjnak a felosztható alapból kapott jövedelemkiegészítéssel csökkentett összegét kell figyelembe venni.
(2) Az egy napra eső munkabérátlagnak a Vr. 118. §-a szerinti számításánál figyelmen kívül kell hagyni az irányadó időszak során fennállott kamarai tagságnak azt az időtartamát, amelynek során az ügyvéd működést igazoltan nem fejtett ki.
(3) Ha az ügyvéd a munkabérátlag számítása szempontjából irányadó időszak alatt kamarai tagságát megelőzően vagy követően munkaviszonyban álló dolgozó volt, nyugdíjának alapjául szolgáló munkabérátlag számításánál az ügyvédi kamarai tagság idejét az (1)-(2) bekezdés szerint számított napi átlaggal - de legfeljebb napi 131,50 forinttal - kell figyelembe venni.
14. § Az Üny. 6. §-a (6) bekezdésének rendelkezését abban az esetben is alkalmazni kell, ha az ügyvéd az Rny. 33. §-ának figyelembevételével kéri nyugdíjának megállapítását.
15. § Az Rny. 53. §-ának rendelkezéseit a 2147/1955. (VI. 26.) számú minisztertanácsi határozat alapján megállapított nyugdíjakra is alkalmazni kell.
16. § (1) Az Üny. 9. §-a (1) bekezdése szerint létesített "Ügyvédek Nyugellátása" elnevezésű folyószámla terhére kell folyósítani:
a) az Üny. és a 69/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ür.) alapján kizárólag ügyvédi szolgálati idő figyelembevételével megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjat, illetőleg családi és házastársi pótlékot,
b) az ügyvédi szolgálati idő és az egyéb címen figyelembe vehető szolgálati idő egybeszámításával az Üny. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjnak, illetőleg családi és házastársi pótléknak a figyelembe vett ügyvédi szolgálati idővel arányos részét,
c) az Ür. alapján ügyvédi szolgálati idő egybeszámításával megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjnak az Ür. szerinti arányos részét [129/1959. (24-25.) MüM utasítás 10. §-a (3) bekezdésének a) pontja],
d) a 2147/1955. (VI. 26.) minisztertanácsi határozat 3., 5. és 7. pontja alapján megállapított nyugellátást,
e) a nyugellátás megállapítása után szerzett ügyvédi szolgálati idő alapján járó nyugdíjkiegészítést,
f) az Üny., vagy az ügyvédekre vonatkozó korábbi jogszabály szerint megállapított baleseti járadékot.
(2) Az állami költségvetésnek a "Nyug- és egyéb ellátás" fejezete terhére kell folyósítani:
a) az ügyvédi szolgálati idő és egyéb címen figyelembe vett szolgálati idő egybeszámításával az DNy. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjnak, illetőleg a családi és házastársi pótléknak az egyéb címen figyelembe vett szolgálati idővel arányos részét,
b) az Für. alapján ügyvédi szolgálati idő és Rny, szerinti szolgálati idő egybeszámításával megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjnak az Rny, szerinti arányos részét [129/1959. (24-25.) MüM utasítás 10. §-a (3) bekezdésének b) pontja],
c) a 2147/1955. (VI. 26.) számú minisztertanácsi határozat 8. pontja alapján megállapított nyugellátást,
d) az Üny. alapján megállapított nyugellátás esetén a nyugellátás megállapítását követően eltöltött munkaviszony figyelembevételével járó nyugdíj kiegészítést,
e) a hozzátartozói nyugellátásoknak az Üny. 12. §-a szerint történő felemeléséből származó különbözet összegét.
(3) Ha az Üny. alapján járó nyugellátás megállapítása olyan szolgálati idő figyelembevételével történik, amelynek során az ügyvéd ügyvédi kamarai tagsága mellett egyidejűleg munkaviszonyban álló dolgozó volt, ezt az időt teherviselés szempontjából fele-fele arányban megosztva kell az (1) és a (2) bekezdés szerint figyelembe venni.
(4) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően az állami költségvetés "Nyug- és egyéb ellátás" elnevezésű fejezete helyett a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet költségvetésének terhére történik a nyugdíj folyósítása, ha a nyugdíjat, illetőleg családi vagy házastársi pótlékot a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet állapította meg vagy ha - az ügyvédi szolgálati idő figyelmen kívül hagyása esetén - a nyugdíjigény elbírálására illetékes lenne.
(5) A hozzátartozók részére járó nyugellátások folyósításából származó kiadás - ideértve a végkielégítés folyósításából származó kiadást is - a teherviselőket olyan arányban terheli, mint amilyen arányban azokat a megállapítás alapjául szolgáló öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjak folyósításából származó kiadás az (1)-(4) bekezdés szerint terhelné.
(6) A folyósított nyugellátásokat a teherviselők között a tárgyévet követő első negyedév végéig kell elszámolni.
17. § Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj folyósításának korlátozása szempontjából a nyugdíj megállapítását követő huszonnégy hónapon át nem lehet keresőfoglalkozást folytatónak tekinteni a nyugdíjast azon a címen, hogy nyugdíjazását megelőző ügyvédi működése alapján járó munkadíjat vett fel.
18. § Az ügyvédi munkaközösség az Üny. 8. §-ában meghatározott nyugdíjjárulékot köteles az ügyvéd részére kifizetendő munkadíjból levonni és havonként a tárgyhónapot követő hónap tizenötödik napjáig az SZTK budapesti alközpontjához befizetni.
19. § (1) A magángyakorlatot folytató ügyvéd az Üny. 8. §-ában említett nyugdíjjárulékot - de legalább havi 70 Ft-ot - köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap nyolcadik napjáig az ügyvédi kamarának befizetni.
(2) Az ügyvédi kamara a magángyakorlatot folytató ügyvédektől beszedett nyugdíjjárulékot köteles egy összegben a tárgyhónapot követő hónap tizenötödik napjáig az SZTK budapesti alközpontjához befizetni.
20. § Az ügyvédi munkaközösség a munkaközösség tagjait, az ügyvédi kamara pedig a magángyakorlatot folytató ügyvédeket a Szakszervezetek Országos Tanácsa 6/1955. (XII. 31.) SZOT szabályzatában előírt lajstromos bejelentéssel köteles az SZTK budapesti alközpontjához bejelenteni.
21. § A 20. §-ban előírt bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményei, továbbá a nyugdíjjárulékok esedékessége, fizetése, valamint behajtása tekintetében a munkáltató által fizetendő betegségi biztosítási járulékokra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
22. § (1) Ügyvédi szolgálati idő figyelembevételével járó nyugellátásokat az SZTK budapesti alközpontja állapítja meg.
(2) Ügyvédi szolgálati idő figyelembevételével megállapított nyugellátásban részesülő személy hozzátartozóinak a nyugdíjigényét az Országos Nyugdíjintézet bírálja el.
(3) Abban az esetben, ha a volt ügyvéd nyugdíjazását, illetőleg halálát megelőzően munkaviszonyban állott és utoljára a Magyar Államvasutaknál vagy a Győr-Sopron-Ebenfurti vasútnál dolgozott, nyugdíjigényét, úgyszintén hozzátartozóinak nyugdíjigényét az említett vasutak igazgatási szervei bírálják el.
(4) Abban az esetben, ha a volt ügyvéd nyugdíjazását, illetőleg halálát megelőzően utoljára kisipari szövetkezet tagja volt, nyugdíjigényét, úgyszintén hozzátartozóinak nyugdíjigényét a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet budapesti alközpontja bírálja el.
23. § Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél fennállott tagságra vonatkozó adatokról az SZTK budapesti alközpontja ad tájékoztatást.
24. § (1) Az Üny. 13. §-a alapján előterjesztett kérelemre annak az ügyvédnek az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíját kell az Ür. és a 129/1959. (24-25.) MüM utasítás rendelkezései szerint megállapítani, aki az Üny. hatálybalépése előtt
a) a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt megszerezte,
b) a Tny. 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott életkort betöltötte, illetőleg rokkantsága az orvosi vélemény szerint fennállott,
feltéve, hogy ügyvédi kamarai tagsága legkésőbb az Üny. hatálybalépését követő hatvan napon belül szűnt meg.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt ügyvéd hozzátartozói részére járó nyugellátást az Üny. 13. §-ában előírt határidőn belül előterjesztett kérelemre akkor is az Ür. és a 129/1959. (24-25.) MüM utasítás szerint kell megállapítani, ha az ügyvéd az Üny. hatálybalépését követő hatvan napon belül történt elhalálozásáig ilyen kérelmet nem terjesztett elő.
25. § (1) Az Üny. 14. §-a (2) bekezdésének kizáró rendelkezései nem vonatkoznak arra az ügyvédre, aki
a) a nyugdíjigény előterjesztéséig betegségi biztosítással járó munkaviszonyba lépett, vagy
b) az 1955. július 1. napja után az ügyvédi kamarának újból bejegyzett tagja volt.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt ügyvéd hozzátartozói igényét akkor lehet az Üny. alapján az Rny. 100 §-a (2) bekezdésének alkalmazásával elbírálni, ha az ügyvéd az 1955. július 1. napja után halt meg.
26. § Ez a rendelet 1963. október 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 129/1959. (24-25.) MüM utasítás - a 24/1963. (IX. 28.) Korm. rendelet 13. §-ában megjelölt esetek kivételével - hatályát veszti.
Veres József s. k.,
munkaügyi miniszter