11/1965. (VIII. 3.) PM rendelet

a nemesfémtárgyakról és fémjelzésükről szóló 1965. évi 14. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról

Az 1965. évi 14. számú törvényerejű rendelet 12. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. § A Tvr. alkalmazása során a nemesfémtárgyak közül

a) aranytárgynak az aranyból vagy arany és más fémek ötvözetéből készült,

b) ezüsttárgynak, az ezüstből vagy ezüst és más fémek ötvözetéből készült,

c) platinatárgynak a platinából vagy platina és más fémek ötvözetéből készült

tárgyakat kell tekinteni, feltéve, hogy a tárgy nemesfém tartalma a 10%-ot eléri.

2. §[1] (1) A Tvr. 2. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakon túlmenően aranytárgyak készíthetők és forgalmazhatók 375 ezredrész aranytartalmú ötvözetből is (4. számú finomsági fok).

(2) Belkereskedelmi célra készíteni, belkereskedelmi forgalomban árusítani, raktáron tartani vagy külföldről árusítás céljából behozni nem szabad olyan ékszert, személyi használatra szolgáló használati tárgyat (a továbbiakban: fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy), amely a jogszabályban meghatározott finomsági foktól eltér.

3. § (1)[2] A Tvr.-nek, valamint az annak alapján kiadott rendeleteknek megfelelő nemesfémtárgy finomsági fokát a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet (a továbbiakban: Intézet) állapítja meg. Az Intézet - nem hatósági feladatainak ellátásához - kizárólag 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaság közreműködését veheti igénybe.

(2) Az Intézet a megvizsgált, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyat a törvényerejű rendeletben meghatározott finomsági fokot kifejező fémjellel látja el. A törvényerejű rendeletben meghatározott finomsági foknak megfelelő, külföldről behozott, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyakat az Intézet behozatali fémjellel látja el.

4. § (1) Az aranytárgy anyagául használt ötvözet aranyon felül pótfémként rendszerint csak ezüstöt, rezet, a fehérarany-ötvözet ezen felül nikkelt és horganyt, az ezüsttárgy anyagául használt ötvözet pedig ezüstön felül rendszerint csak rezet, a platinatárgy anyagául használt ötvözet platinán felül csak rezet és palládiumot tartalmazhat.

(2)[3] Gazdálkodó szervezet és egyéni vállalkozó, ha a nemesfém tárgy készítése céljából a törvényesen megengedett pótfémeken kívül más - a karcvizsgálatot nem zavaró - pótlém felhasználásával kíván arany-, ezüst- vagy platinaötvözetet készíteni, erre az Intézettől köteles előzetesen engedélyt kérni. Az Intézethez benyújtott kérelemben ezredrésznyi pontossággal kell meghatározni a gyártani kívánt ötvözet összes alkotófémét. Az Intézetnek meg kell állapítani, hogy az ötvözet alkalmas-e karcpróba útján való vizsgálatra. Ennek megfelelően a kérelmező köteles az ötvözetből mintegy 2 x 7 x 80 mm méretű próbatűnek alkalmas anyagot az Intézethez térítésmentesen beszolgáltatni. Az engedélyezett ötvözetből nemesfém tárgy készítésével foglalkozó bármely, arra jogosult gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó készíthet arany- ezüst-, vagy platinatárgyat. Az engedélyezett ötvözetekről az Intézet nyilvántartást vezet.

5. § (1) A nemesfémtárgy összeszerelése alkalmával a tárgy használhatóságának biztosítására feltétlenül szükséges szerelvény bármilyen - megfelelő szilárdságú - anyagból készülhet, feltéve, hogy különállása könnyen felismerhető és a nemesfémtárgytól elválasztható.

(2) Könnyen felismerhető és elválasztható szerelvényt (tű, kapocs, csukló, rugó stb.) tilos a nemesfémtárgyhoz úgy kapcsolni, hogy az a nemesfémtárggyal egyező anyagnak látsszék, és az ilyen nem nemesfémből készült szerelvényt nem szabad aranyozni, ezüstözni vagy platinázni.

6. § (1) Az aranytárgyon ezüst- vagy platinaötvözetből, ezüst- és platinatárgyon pedig aranyötvözetből készült - a törvényerejű rendeletben meghatározott finomsági foknak megfelelő - díszítést szabad alkalmazni. A díszítést úgy kell felszerelni, hogy az a tárgy többi részétől könnyen megkülönböztethető és elválasztható legyen.

(2) Az ezüsttárgyra platinaötvözetből, a platinatárgyra ezüstötvözetből készült díszítést nem szabad alkalmazni.

(3) Aranytárgyra megegyező vagy attól eltérő színű, de azonos finomságú aranyötvözetből mind elválasztható formában, mind nemesfémforrasztással készíthető díszítés.

(4)[4] Az arany-, ezüst- vagy platinatárgyra alkalmazott és attól könnyen megkülönböztethető és elválasztható, a tárgy alapanyagától eltérő anyagú nemesfémdíszítést a finomsági fokot kifejező fémjellel kell ellátni. Az összeszerelten fémjelzésre beadott tárgy csak a benne előforduló legalacsonyabb finomságú ötvözet szerint fémjelezhető.

(5) A fehér ékkővel díszített arany- vagy platinatárgynál a kő arany vagy platina foglalatát szabad ezüstlemezzel borítani. A foglalat borításához azonban csak annyi ezüstöt szabad felhasználni, amennyi ehhez a munkához feltétlenül szükséges.

(6) Ezüsttárgyat platinázni tilos.

7. § (1) Ezüsttárgyat aranyozni, rhodiumozni csak oly mértékben szabad, hogy a tárgy finomsági foka karc útján kétségtelenül megállapítható legyen. Az ilyen tárgyat ezüsttárgyként kell fémjelezni.

(2) Üreges nemesfémtárgyat nem szabad a tárgy anyagánál alacsonyabb finomságú vagy attól eltérő nemesfémmel, egyéb fémmel vagy más anyaggal egészben vagy részben kitölteni.

(3) A nemesfémből készült üreges, személyi használatra szolgáló használati tárgyat idegen anyaggal - ólom, gitt, gipsz, gyanta, szurok stb. - egészben vagy részben akkor szabad kitölteni, ha ezzel az anyaggal a nem nemesfémből készült, nélkülözhetetlen alkatrészeket kell a tárgyhoz erősíteni, vagy ha a kitöltés a nagyobb igénybevételnek kitett használati tárgy ellenállóbbá tételéhez, illetve állóképességének biztosításához elkerülhetetlenül szükséges. A nemesfémből készült rész grammsúlyát azonban a tárgyra beütött számmal fel kell tüntetni. Ilyen üreges nemesfémtárgyak a kés és a villa nyele, a bot és az ernyő fogója, a gyertyatartó és a lámpa talpa.

(4)[5] A nemesfémtárgy készítésénél forrasztóanyagul csak a tárgy finomságával megegyező finomságú ötvözetet szabad használni.

8. § (1) Aranyozáson, ezüstözésen, illetve platinázáson a tárgyaknak arany-, ezüst-, illetve platinalemezzel való bevonását is érteni kell.

(2) A nemesfémtárgyak a nemesfém-ötvözeteiken felül drágakővel, féldrágakővel, gyönggyel, mozaikkal, díszkővel, műkővel, zománccal, markazittal és üveggel díszíthetők.

9. § (1) Az aranylemezzel borított ezüsttárgy felületét úgy kell kikészíteni - vésés, gyalulás vagy más megoldás útján -, hogy a tárgy ezüst alapanyaga látható, könnyen felismerhető legyen. A részben aranylemezzel borított ezüsttárgy felületét nem szükséges a fentieknek megfelelően kikészíteni.

(2) Nemesfémből készült fülbevalóknál a befoglalt üvegek és műkövek alá a foglalat könnyebb elkészítése céljából okvetlenül szükséges, kis mennyiségű gipszet, krétát, vagy színhatás elérése céljából papíros és fólia alátétet szabad használni.

(3) Zománcozott nemesfémtárgynál az alak megtartásához szükséges, úgynevezett "kontra-email"-t szabad használni.

(4) A 7. § (3) bekezdésében, valamint az e § (2) bekezdésében nem említett - nemesfémből készült - üreges tárgyak kitöltésére vonatkozó kérelmet az Intézetnél kell benyújtani.

10. § (1)[6] A belföldön készült nemesfémtárgyat a készítő, az elkobzott - fémjelzés nélküli - nemesfémtárgyat a belföldi forgalomba hozatalra felhatalmazott egyéb gazdálkodó szervezet, a külföldről árusítás céljából behozott nemesfémtárgyat az importőr köteles azzal a névjellel ellátni, amelynek használatát részére az Intézet engedélyezte. Az importőr névjelét a vámeljárás során kell elhelyezni a tárgyakban, a beütő szerszámot az Intézet tárolja és bocsátja az importőr rendelkezésére a vámeljárás során. Az importőr kérésére az Intézet - térítés ellenében - köteles elvállalni a felelősségjel beütését.

(2) Nem kell név-, illetve gyárjellel ellátni azt a nemesfémtárgyat,

a) amelyen a jel a kis felület miatt vagy egyéb okból nem alkalmazható (pl. nagy része zománccal, kővel, vagy gyönggyel van borítva);

b) amely külföldre készült és a külföldi megrendelő a jel feltüntetését nem kéri.

11. § (1)[7] A nemesfémtárgy készítésével és importjával foglalkozó gazdálkodó szervezet az üzem megkezdésére vonatkozó bejelentéssel egy időben köteles kérni a felelősségjel engedélyezését.

(2) A név-, illetve gyárjel alakját és rajzát a bemutató javaslatára az Intézet állapítja meg. Az alak és a rajz megállapításánál ügyelni kell arra, hogy az más név-, illetve gyárjelhez vagy fémjelhez ne hasonlítson.

(3)[8] A név-, illetve gyárjelet a nemesfémtárgy megjelölésére kizárólag az használhatja, akinek azt engedélyezték. A nemesfémtárgy készítőjének csak egyféle név-, illetve gyárjel használatát lehet engedélyezni. A nemesfémtárgy készítőjének és importőrének csak egyféle névjel használatát lehet engedélyezni.

(4)[9] A név-, illetve gyárjelet az Intézet által nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó készítheti. A fél az Intézet engedélye alapján a szükségeshez képest többféle nagyságban és példányban köteles a név-, illetve a gyárjelet elkészíttetni, és a készítő jogosultságának igazolása mellett próbanyomat és nyilvántartás céljából az Intézetnél bemutatni. A használatban elkopott név-, illetve gyárjeleket az új példányok bemutatásával egyidejűleg kell megsemmisítés céljából az Intézetnek átadni.

12. §[10]

13. §[11] A fémjelek a következők:

A) Belföldön készült nemesfémtárgyakra:

a) a platinatárgyra kard és bal oldalon Pt. betűk,

b) 1. számú finomsági fokú aranytárgyakra korona és pajzs, benne stilizált nap, bal oldalon az évszám betűjele, alatta 22,

2. számú finomsági fokú aranytárgyakra korona, alatta az évszám betűjele és 18, jobbra stilizált nap,

3. számú finomsági fokú aranytárgyakra szent korona, balra stilizált nap, alatta az évszám betűjele és 14,

4. számú finomsági fokú aranytárgyakra korona és pajzs, benne stilizált nap, jobbra az évszám betűjele, balra 9,

c) 1. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (Lánchíd), felette az évszám betűjele és 1,

2. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (Erzsébet híd), felette az évszám betűjele és 2,

3. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (veszprémi Viadukt), alatta az évszám betűjele és 3,

4. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (Szabadsághíd), alatta az évszám betűjele, felette 4.

B) Külföldről behozott nemesfémtárgyakra:

a) platinatárgyakra buzogány, bal oldalra K (külföldi), jobb oldalon Pt. betűk,

b) 1. számú finomsági fokú aranytárgyakra korsó, jobbra az évszám betűjele, alatta 22,

2. számú finomsági fokú aranytárgyakra ivócsanak, jobbra az évszám betűjele, felette 18,

3. számú finomsági fokú aranytárgyakra (stilizált) szarvas, jobbra az évszám betűjele, alatta 14,

4. számú finomsági fokú aranytárgyakra ivókürt, felette az évszám betűjele, balra 9,

c) 1. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra korona, jobbra az évszám betűjele, balra 1,

2. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra fedeles kancsó, jobbra az évszám betűjele, balra 2,

3. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra háromágú gyertyatartó, jobbra az évszám betűjele, balra 3,

4. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra serleg, jobbra az évszám betűjele, balra 4.

14. § (1)[12]

(2) Az Intézet jele H betű nyolcszögletű keretben.

(3) A fémjelek, valamint a fémjelzéssel kapcsolatos egyéb hivatalos jelek alakját és rajzát az I. számú melléklet tüntetni fel.

(4)[13] A fémjelet alkalmazni kell magán a tárgyon, továbbá lehetőleg alkatrészein és díszítésein is. A nemesfémtárgyon alkalmazandó fémjel, a név-, illetve gyárjel, továbbá az egyéb jel beütésének helyét a II. számú melléklet határozza meg.

(5) Belföldön belföldi célra készült, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyon a fémjelen, a név-, illetve gyárjelen, a tárgy alkatrészeinek összetartozását jelző számon, valamint --idegen anyaggal kitöltött üreges nemesfémtárgy esetén - a nemesfémötvözet grammsúlyát jelző számon felül más jelzést vagy felírást alkalmazni nem szabad.

15. § (1) A hivatalos ellenőrző vizsgálatot, továbbá a jogszabályoknak megfelelő nemesfémtárgyak fémjelzését az Intézet végzi.

(2) A belföldön készített nemesfémtárgyakat fémjelzésre az Intézetnek

a)[14] a nemesfémtárgyat készítő gazdálkodó szervezet, továbbá - ha a nemesfémtárgy eladási célból nem az a) pont alá tartozó gazdálkodó szervezettől került hozzá -

b)[15] a névjel, gyártójel használatára kötelezett gazdálkodó szervezet

köteles bemutatni.

16. § (1) A nemesfémtárgyakat az Intézet telephelyén (Budapest, VIII., Üllői út 102) kell fémjelzés végett bemutatni.

(2)[16] A 15. § (2) bekezdésének a) pontja alá eső gazdálkodó szervezet a nemesfémtárgyat a név-, illetve gyárjellel ellátva, pácolt, polírozás előtti, de már annyira elkészített állapotban köteles alkatrészével együtt fémjelzésre bemutatni, hogy a további megmunkálás folyamán a tárgynak sem alakját, sem ötvözetét ne lehessen megváltoztatni és a ráütött jelek világosan felismerhetők maradjanak. Indokolt esetekben az Intézet megengedheti, hogy a nemesfémtárgyat kész állapotban mutassák be, ha az ilyen tárgy finomságának megállapítása és fémjelzése a tárgy megsérülése nélkül, kellő biztonsággal elvégezhető.

(3) Az alkatrészek közül a rugós gyűrűt és a karabélyt a vállalat, illetve a szövetkezet külön is bemutathatja fémjelzésre.

(4)[17] A 15. § (2) bekezdésének b) pontjában említett gazdálkodó szervezet a fémjelzéssel el nem látott, eladásra szánt nemesfémtárgyat köteles fémjelzés végett az Intézetnek az átvételtől számított 8 napon belül bemutatni és a bemutatásig a már fémjelzett nemesfémtárgyaktól elkülönítve tartani.

(5)[18] Magánszemélyek a tulajdonukban lévő nemesfémtárgyakat fémjelzésre bemutathatják, ha az eredeti vámokmányokat vagy a vámmentességet igazoló okmányokat, illetve a tulajdonjogot igazoló okiratokat bemutatják.

17. § (1) A nemesfémtárgyat bemutatási lappal együtt kell benyújtani. A bemutatási lapot a valóságnak megfelelően kell kiállítani, feltüntetve a tárgyak fajtájára, darabszámára, súlyára, finomságára és egyéb törvényes kellékeire vonatkozó pontos adatokat.

(2)[19] A nemesfémtárgy bemutatására csak az Intézet által meghatározott nyomtatványt - bemutatási lapot - szabad használni. Külön bemutatási lapot kell kiállítani az arany-, ezüst- és platinatárgyakról.

(3)[20] A bemutatási lapon fel kell tüntetni a nemesfém tárgy ötvözetének pontos összetételét minden olyan esetben, amikor a fémjelzésre kerülő nemesfém tárgy ötvözetében a megengedett pótfémeken kívül - az Intézet engedélyével - más pótfém is szerepel. A megengedett pótfémek használata esetén a bemutatási lapon elegendő a finomsági fok feltüntetése.

(4) Az ugyanazzal a bemutatási lappal bemutatott arany-, ezüst-, illetve platinatárgyak közül csak azokat szabad a lapon összesítve, egy tételben szerepeltetni, amelyeknek az ötvözete is, kivitele is azonos.

(5) Az Intézet a bemutatott nemesfémtárgyakat súlyuk pontos megállapítása mellett veszi át és azokat fémjelzés után az átvételkor kiadott elismervény bevonása ellenében a fizetési lappal együtt adja vissza a bemutatónak. A bemutató a bemutatási lap hátlapján a fémjelzett nemesfémtárgy átvételét igazolni tartozik. A bevont elismervény ezzel érvényét veszti, további kezelést nem igényel. A fémjelzési illetéket a 36. § szerint kell befizetni.

(6) Az Intézet a nemesfémtárgyat addig nem fémjelzi, amíg a fél szabályszerűen kiállított bemutatási lapot nem csatol, illetőleg a megállapított hiányokat felhívásra nem pótolja.

18. § (1) Az Intézet a bemutatott nemesfémtárgy finomsági fokának megállapítása előtt köteles megvizsgálni, hogy

a) a bemutatási lapot szabályszerűen állították-e ki;

b) a bemutatott nemesfémtárgy a finomsági foktól eltekintve, megfelel-e a Tvr.-ben és az e rendeletben meghatározott egyéb kellékeknek.

(2) Kisebb hiányok esetében az Intézet a 25-27. §-nak megfelelően jár el.

19. §[21] Ha nem a nemesfémtárgy készítésével foglalkozó gazdálkodó szervezet mutatja be a nemesfémtárgyat, és annak ötvözetét a bemutató nem ismeri, elég a bemutatási lapon az azonos kivitelű tárgyak altételenkénti megnevezése.

20. § (1)[22] A külkereskedelmi áruforgalomban behozott nemesfémtárgyat a behozó külkereskedelmi vállalat köteles egy tételben, a vámhivatal által felülvizsgált és záradékolt okmányokkal együtt az Intézetnek bemutatni és fémjeleztetni. Az ilyen tárgyra vonatkozóan a bemutatási lap rovatait a feladó által kiállított és a tárgyat kísérő árujegyzék alapján kell kitölteni.

(2) Az Intézet a külföldről érkezett és bemutatási lappal bemutatott nemesfémtárgyat megvizsgálja, és amennyiben az a Tvr.-nek, valamint e rendeletnek megfelel, finomsági fokát kifejező, behozatali fémjellel látja el.

(3)[23] Az olyan nemesfém tárgyakkal, amelyek az előírt kellékeknek nem felelnek meg, a 25. § szerint kell eljárni. Az Intézet a vizsgálat megtörténtét igazoló záradékát az okmányon feljegyzi, és a tárgyat az okmányokkal együtt visszaadja a bemutatónak.

21. § (1)[24] A behozatali előjegyzésben vámkezelt nemesfém tárgyra a vámjogszabályok rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a nemesfém tárgy azonosságának pontos megállapítása céljából az importáló részletes felsorolással kiállított, a tárgyak fajtájára, darabszámára, súlyára és finomságára vonatkozó, színes fotóval kiegészített kétpéldányos konszignációt csatol. A vámhivatal a vámvizsgálat lefolytatását a konszignáción igazolja.

(2)[25] Mentesek a fémjelzés alól a beköltözés során, továbbá öröklés következtében behozott nemesfém tárgyak, valamint az utasok által magukkal hozott személyes használatra szolgáló nemesfém tárgyak mindaddig, amíg azt a tulajdonos nem kívánja elidegeníteni. Elidegenítés esetén a Vhr. 16. §-ának (5) bekezdésében foglaltak az irányadók.

22. § (1)[26] A finomsági fokot mintavételi terv alapján, analitikus laboratóriumi vizsgálati módszerekkel, szükség esetén karcvizsgálattal kell megállapítani:

a) az arany finomságát tűzi vizsgálattal (űzési eljárással);

b) az ezüst finomságát Gay-Lussac elven alapuló potenciometriás titrálással;

c) a platina finomságát higanykloridos, módszerrel;

d) amennyiben az a)-c) pontokban felsorolt vizsgálatok nem adnak minden kétséget kizáró eredményt, az Intézet egyéb nemzetközileg elfogadott megfelelő pontosságú módszert is alkalmazhat.

(2) A vizsgálat érdekében az Intézet a nemesfémtárgyat szükség esetén egészben vagy részben beolvaszthatja vagy a tárgyból megfelelő mennyiségű anyagot vághat ki. A bemutató a tárgy beolvasztásáért vagy egyes alkatrészek vizsgálat céljából való felhasználásáért kártérítést nem igényelhet.

23. § (1) Ha a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy az előírt finomsági fokot az engedélyezett finomsági hiány beszámításával sem éri el, a bemutatót erről értesíteni kell, és ha a fél 8 nap alatt döntővizsgálatot (29. §) nem kér, a nemesfémtárgyat össze kell törni.

(2)[27] A jogszabályban megállapított finomsági fokoktól negatív eltérés a fémjelzéskor nem fogadható el.

(3) A finomsági fok megállapításánál nem kell figyelembe venni az 5. és 6. §-ban említett szerelvényt, díszítést és ezüsttel lemezeit foglalatot.

(4)[28]

24. §[29]

25. § (1) A fémjelzésre bemutatott olyan nemesfémtárgyat, amely a törvényerejű rendeletben meghatározott finomsági fokot eléri ugyan, de más törvényes kellékeknek nem felel meg, az Intézet a bemutatónak visszaadja, feltéve, hogy a kisebb hiányok pótolhatók és azok pótlására a bemutató kötelezettséget vállal.

(2) Ha nemesfémtárgy bemutatója a megállapított hiány pótlását megtagadja, a nemesfémtárgyat összetörve kell kiszolgáltatni.

26. § A 25. §-ban említett kisebb hiányok főként a következők:

a) az 5-10. §-ban foglalt rendelkezésektől való eltérés;

b) a belföldön készült nemesfémtárgyon az engedélyezett név-, illetve gyárjel hiánya vagy nem megfelelő alkalmazása (fel nem ismerhető, kopott vagy nem a meghatározott helyre ütött jel).

27. § A 25. § szerint kell eljárni abban az esetben is, ha

a) a bemutatott nemesfémtárgy olyan durván van kikészítve, hogy a fémjel nem alkalmazható szabályszerűen vagy a további megmunkálás során könnyen megsérülhet, továbbá ha a bemutatott nemesfémtárgy nedves vagy szennyezett;

b) a bemutatott nemesfémtárgy alkatrészei gyengén vannak forrasztva, és ezért utánforrasztás szükséges;

c)[30] a láncszemek nincsenek forrasztva, kivéve a különlegesen egymásba kapcsolódó gépi vagy kézi kötésű láncokat, amelyek fémjelzését az Intézet bírálja el;

d) több alkatrészből álló nemesfémtárgy összes alkatrészeit nem mutatják be.

28. §[31] Ha valamely fémjelzett tárgy alakja vagy anyaga javítás vagy átdolgozás következtében lényegesen megváltozik, a javítást vagy átdolgozást végző gazdálkodó szervezet a tárgyat újból köteles megvizsgálás és esetleges fémjelzés céljából bemutatni,

29. § Ha a bemutató a vizsgálat eredményét kifogásolja, az anyag minőségi megállapításának ismételt (döntő) vizsgálatát kérheti. A döntővizsgálat költségét - ha kifogása alaptalannak bizonyult - a bemutató viseli.

30. § (1) A döntővizsgálatot két műszaki dolgozó párhuzamosan végzi. A két párhuzamos vizsgálat egymás ellenőrzésére szolgál. A döntővizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a vizsgálatot végző két személy egymást munkájában ne befolyásolhassa. A két eredmény számtani középarányosa adja a döntővizsgálat eredményét.

(2) A döntővizsgálat költségeit a hivatalos elemzési díj kétszeres összegében kell megállapítani.

31. § A nemesfémtárgyak közül mentes a fémjelzési kötelezettség alól:

a) a külföldi megrendelésre (eladásra) készült nemesfémtárgy;

b) az olyan műszer, készülék vagy eszköz, amely kizárólag tudományos, egészségügyi, oktatási vagy ipari célt szolgál;

c) a belföldön vagy külföldön törvényes fizetési eszközként használt ércpénz, ha nincsen a törvény hatálya alá tartozó nemesfémtárggyal forrasztás útján összeillesztve;

d) az érem és féldombormű (plakett);

e) az olyan nemesfémtárgy, amely régi város-, ország-, céh- vagy mesterjellel van ellátva, továbbá amelynek régisége vagy kidolgozása folytán különleges tudományos, művészeti, kortörténeti vagy művelődéstörténeti értéke van;

f) a személyi és egyházi tulajdonban levő nemesfémtárgyak mindaddig, amíg forgalombahozatal céljából nem kerülnek nemesfémtárgyak raktározásával, árusításával foglalkozó vállalathoz vagy szövetkezethez;

g) a nemesfémtömbök, -rudak, -lemezek, -huzalok és általában a nemesfémből készült félkész gyártmányok;

h) a nemesfémhuzal felhasználásával előállított paszományok, rojtok, zsinórok és szövetek.

i)[32] az aranyékszer és alkatrész egy gramm súly alatt;

j)[33] az ezüstékszer és alkatrész kettő gramm súly alatt;

k)[34] a zománccal, gyönggyel és drágakővel teljesen borított ékszertárgy.

32. § (1)[35] A 31. § b) pontjában meghatározott célból iparszerűen készült műszer, készülék vagy eszköz a felhasznált nemesfémanyag minőségének szempontjából az Intézet ellenőrzése alá tartozik. A gyártást végző gazdálkodó szervezet a nemesfémből készített műszer, készülék vagy eszköz, illetve ezek alkatrészeinek nemesfém-összetételét az Intézetnek köteles a gyártás megkezdése előtt bejelenteni.

(2) Az egészségügyi célt szolgáló tárgyak közé tartozik a fogkorona, -híd, -lap, -betét stb. is.

(3) A 31. § c) pontja vonatkozik azokra az ércpénzekre is, amelyeket bármikor törvényes fizetési eszközként használtak.

(4)[36] A 31. § pontja alá tartozó nemesfém tárgyakat belföldi készítés esetén a készítő, külföldi behozatal esetén az importáló köteles a tárgy finomságát ezredrészben kifejező finomsági számjellel ellátni. A névjel, gyártójel használatára kötelezett gazdálkodó szervezet a 31. § i), j) pontja alá tartozó nemesfémtárgyakon a név-, illetve gyárjelét is köteles elhelyezni.

33. § Az Állami Pénzverő a saját üzemében készült érmet és féldomborművű lapot - annak peremén - az alábbi jelzésekkel látja el: az aranyból készülteket a nap jelképével, az ezüstből készülteket a hold jelképével, a platinából készülteket Pt betűkkel. Az ismertetett jelzésen felül a tárgy peremébe kell ütni a finomságot és az ÁP betűket mint gyárjelet.

34. § A 31. § e) pontjával kapcsolatos vitás esetben a tárgyra tekintettel a gyűjtőköre szerint illetékes múzeum szakvéleménye az irányadó. A szakvélemény beszerzése érdekében az Intézet a Művelődésügyi Minisztériumot keresi meg. A szakvélemény költsége az érdekelt felet terheli.

35. §[37] (1) Az ezredforduló és 1000 éves államiságunk tiszteletére a belföldi gyártású nemesfémtárgyakra, az Intézet fémjelnek nem minősülő a (2) bekezdés szerinti jelet üthet be. A jelet az Intézet az ügyfél kérésére, az Intézet által megállapított díjazás fejében ütheti be, feltéve, hogy a nemesfémtárgyat a 2000. év folyamán mutatják be hitelesítésre.

(2) A jel a következő: talpára állított, lekerekített sarkú, egyenlő szárú háromszög alakú keretben - felül a magyar koronázási jelvények egyik darabja, az országalma kettős kereszttel -, alatta római számokkal az évszám 2000. A jel alakját és rajzát a 3. számú melléklet tünteti fel.

36. §[38]

37. § (1)[39] Az egyébként fémjelzési kötelezettség alá tartozó, de a Tvr.-nek meg nem felelő finomságú vagy kivitelű nemesfém tárgyat kizárólag külföldi kivitelre az Intézet engedélye alapján lehet készíteni. A kiadott engedélyekről az Intézet nyilvántartást vezet.

(2) A törvényerejű rendeletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfémtárgy belföldi forgalombahozatala és nyílt árusítási helyiségben való elhelyezése tilos. Az ilyen nemesfémtárgyat a belföldi eladásra szánt tárgyaktól elkülönítve kell raktáron tartani. Az engedélyes köteles a kivitelre szánt tárgyakról pontos nyilvántartást vezetni és abba minden változást azon a napon bejegyezni, amelyen az valóban megtörtént.

38. § (1)[40] A 37. §-ban meghatározott nemesfémtárgyakat finomságuk és kidolgozásuk ellenőrzése céljából kiszállításuk előtt legalább 14 nappal árujegyzék kíséretében be kell mutatni az Intézetnek. Ha az áru megfelelő, az Intézet az árujegyzéket igazoló záradékkal látja el és azt csak ennek megtörténte után szabad kiviteli vámkezelésre a vámhivatalnak átadni. A kidolgozás szempontjából kifogásolt nemesfémtárgyakat az Intézet kisebb hiányosságok esetében javításra visszaadja. Ha a finomság vagy a kidolgozás a javítás után sem megfelelő, az árut össze kell törni.

(2) Az alapanyag és a kész tárgy finomságát egyaránt az Intézet ellenőrzi. Az áru ellenőrzésével járó szükségszerű árurongálódásból eredő kárért költségtérítés az Intézettől nem jár.

39. § (1)[41] A 37. § szerinti engedély és az ott meghatározott szabályok megtartása kötelező azokra a készítőkre és exportálókra is, akik a Tvr.-nek megfelelő nemesfém tárgyat kívánnak külföldi kivitelre készíteni, illetve szállítani.

(2)[42] A magyar fémjellel ellátott nemesfém tárgyakat - a személyes használatú nemesfém tárgyak kivételével -csak a fémjel megsemmisítése után lehet külföldre kivinni. A fémjel megsemmisítését az Intézet végzi.

40. § (1) A megrendelés nélkül vagy mintagyűjteményként külföldre szállított, fémjelzetlen nemesfémtárgyakat visszaérkezésük esetén való azonosításuk érdekében azonossági jellel kell ellátni. Az azonossági jel beütését az Intézet végzi.

(2) A fél kívánságára az Intézet az azonossági jel beütése helyett az azonosság megállapítására alkalmas, más jelzést is engedélyezhet (ólomzár stb.).

(3) Műbecsű tárgyak tekintetében az Intézet kivételesen megengedheti, hogy az ilyen tárgyak azonosítása a kiviteli jegyzékhez csatolt pontos leírás, esetleg rajz vagy fénykép alapján történjék. Az azonosítás módját az árujegyzékben meg kell jelölni.

41. § Az eladásra szánt nemesfémtárgyakat az elárusítóhelyeken a nem nemesfémből készült tárgyaktól elkülönítve és megfelelő felirattal megjelölve kell tartani.

42. § (1)[43] A nemesfémtárgy raktáron tartásával, árusításával foglalkozó gazdálkodó szervezet köteles a raktáron vagy üzlethelyiségben levő, általa megvett, de szabályszerű fémjellel még el nem látott nemesfémtárgyat a fémjelzésre való bemutatásig, a fémjelzett nemesfémtárgyaktól elkülönítve, "Nem eladó fémjelzetlen tárgyak" felírással megjelölve olyan helyen tartani, ahol azokat a vásárló közönség nem láthatja. A fémjelzetlen tárgyakról jegyzéket kell vezetni az adatok (átvétel ideje, az eladó vagy megbízó neve és címe, a tárgy megnevezése, súlya) pontos feltüntetésével.

(2) A Tvr. rendelkezése értelmében nem szabad pl. "újarany", "újezüst", "kínaezüst" stb. elnevezéseket használni.

43. § (1) A 41. §-nak a tárgyak elkülönítésére vonatkozó rendelkezéseit a kirakatban elhelyezett tárgyakra is alkalmazni kell.

(2) Eladásra szánt tárgynak kell tekinteni minden nemesfémtárgyat, amely az elárusítóhelyen van, és nem javítás vagy beolvasztás céljából tárolják.

(3) A kivitelre szánt tárgyak elkülönítése tekintetében a 37. §-ban foglaltak az irányadók.

44. §[44] Az ellenőrzést a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az Intézettel, mint önálló központi hivatallal együttműködve gyakorolja.

45. § (1) Az ellenőrzést rendszerint az üzleti órák, illetve az üzem működése idején kell végezni. Ezen az időn túl csak akkor tartható helyszíni ellenőrzés, ha az valamely visszaélés felderítése céljából elkerülhetetlenül szükséges.

(2) Az ellenőrzés során az üzem, illetve üzlet tulajdonosa, illetőleg vezetője vagy megbízottja köteles jelen lenni, az ellenőrzéssel megbízott személyeket támogatni; az ellenőrzéssel megbízott személyek által megjelölt helyiségeket, szekrényeket, tartályokat köteles kinyitni és a megjelölt nemesfémtárgyakat, könyveket, feljegyzéseket, levelezéseket átadni.

(3)[45] Az ellenőrzésnek különösen az alábbiakra kell kiterjednie:

a) eleget tett-e az ellenőrzött a bejelentésre, a kifüggesztésre, a tárgyak elkülönítésére vonatkozó előírásoknak;

b) a fémjelzésre kötelezett nemesfém tárgyak megfelelően fémjelezve vannak-e;

c) van-e olyan nemesfém tárgy az üzletben (üzemben),

1. amely bármilyen módon előállított, hamisított fémjelzéssel van ellátva,

2. amelyre a fémjelzést más tárgyról szerelték át, vagy forrasztották fel,

3. amely üresnek készült, de fémjelzés után idegen anyaggal töltötték ki,

4. amelyet a fémjelzés után bármi módon súlyosabbá tettek;

d) az a)-c) pontban meghatározottakon túlmenően is minden olyan nyilvántartásra, szabályzatra és árukészletre, melyből ellenőrizhető, hogy az ellenőrzött személy az erre a tevékenységre vonatkozó előírásokat betartja-e.

46. §[46] Amennyiben a helyszíni ellenőrzés további vizsgálatot vagy hatósági intézkedést igényel, ahhoz az ellenőrzést végző szervek jogosultak a fél költségére a kifogásolt tárgyakat becsomagoltatni, továbbá az ügyfél és az ellenőrzést végző szervek pecsétjével ellátott csomagot az Intézetbe beszállíttatni.

47. § (1)[47] A Tvr. 10. §-a alapján jogerősen elkobzott fémjelzetlen - kivitelezésben kifogástalan - nemesfémtárgyat az Intézet fémjelzi és értékesítés végett gazdálkodó szervezetnek adja át. A gazdálkodó szervezet az elkobzott nemesfémtárgy értékét az Intézet bevételi csekkszámlájára fizeti be, amely az e címen befolyt összeget külön kezeli.

(2)[48] A Tvr. 9. §-ába ütköző szabálysértés miatt jogerősen elkobzott nemesfémtárgyat az Intézet szükség esetén összetöri és nemesfémanyagát gazdálkodó szervezet útján értékesíti. Az gazdálkodó szervezet a nemesfém értékét az Intézet bevételi számlájára fizeti be, amely azt külön kezeli.

(3) Az elkobzott nemesfémtárgyat díszítő drágaköveket és gyöngyöket a tulajdonos az elkobzást kimondó jogerős határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül az Intézetben felügyelet mellett kiszedheti. A határidő eltelte után az Intézet a drágaköveket eltávolítja és átvételéig megőrzi

48. § (1)[49] A nemesfém tárgyak készítésével, forgalmazásával, árverésével és zálogba vételével foglalkozó gazdálkodó szervezet és egyéni vállalkozó köteles működése megkezdését, megszűnését, valamint működése helyére és tevékenységi körére vonatkozó minden változást - gazdálkodó szervezet a cégbejegyzést, illetve a cégjegyzékből való törlést - 14 napon belül bejelenteni.

(2)[50] A működés megszűnésével egyidejűleg a név-, illetve gyárjel beütésére szolgáló verőtőt megsemmisítés végett az Intézetnek át kell adni. Ha a gazdálkodó szervezet üzeme csak ideiglenesen szünetel, az Intézet a név-, illetőleg gyárjelet egy évig köteles megőrizni.

49. §[51] A 48. §-ban előírt bejelentést egységesen az Intézetnél kell megtenni, amely az ország egész területére kiterjedő nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a bejelentő nevét, tevékenységi körét, vállalkozói igazolványának, vagy cégbírósági bejegyzésének számát, valamennyi üzemének, illetve üzletének helyét, működése megkezdésének idejét a név-, illetve gyárjelet és külön rovatban az állami ellenőrzés megállapításait.

50. §[52] (1) Az üzem, illetve üzlet működésének megkezdésére vonatkozó bejelentés igazolásául az Intézet igazolást ad ki a bejelentő részére. Az igazolásban feltüntetett bármely adat változását 14 napon belül az Intézet részére a nyilvántartott köteles bejelenteni az igazolás módosítása céljából.

(2) Az Intézet minden igazolás és engedély kiállítását, valamint azok módosítását a kérelmező költségére végzi.

(3) A Tvr.-ben és a Vhr.-ben meghatározott kötelezettségek megszegése a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 149. §-a szerint szabálysértést valósít meg, és az ott megjelölt szankcióval büntetendő.

51. §[53]

52. § (1)[54] A nemesfémtárgy eladásával foglalkozó gazdálkodó szervezet a vevő kívánságára köteles az eladott tárgyra vonatkozóan számlát adni.

(2) A számlának a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az eladó vállalat, szövetkezet nevét,

b) a tárgy pontos meghatározását (ideértve a fémanyagát, a finomságát és a súlyát is),

c) a vételár összegét,

d) a számla kiállításának helyét és idejét,

e) az eladó aláírását és bélyegzőlenyomatát.

53. §[55] A nemesfémtárgyak eladásával is foglalkozó gazdálkodó szervezet köteles az üzlethelyiségében e törvényerejű rendeletet és végrehajtási rendeletét olvasható helyen kifüggeszteni.

54. § (1) Az 1868. évi XVIII. törvény alapján törvényesen fémjelzett árunak kell tekinteni mindazt a nemesfémtárgyat, amelyet a Tvr. értelmében magyar területen fémjeleztek. Magyar területen fémjelzettnek azokat a tárgyakat kell tekinteni, amelyeknél az ábra mellett P, R, U vagy V betűk szerepelnek.

(2) Az Intézet hivataljele a H betű, általános rendeltetésén kívül azoknak a külföldi nemesfémtárgyaknak a belföldi hitelesítésére is szolgál, amelyek külföldi fémjelei csak betűjelzésekben térnek el az 1868. évi XVIII. törvény szerinti magyar fémjelektől.

55. § A Tvr.-ben és e rendeletben foglalt szabályok nem érintik a nemesfémek és a nemesfémtárgyak bel- és külföldi forgalmának korlátozására vonatkozó rendelkezéseket.

56. § E rendelet 1966. január 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a 87.800/1937. PM számú rendelet hatályát veszti.

Sulyok Béla s. k.,

a pénzügyminiszter első helyettese

1. számú melléklet a 11/1965. (VIII. 3.) PM rendelethez[56]

2. számú melléklet a 11/1965. (VIII. 3.) PM rendelethez[57]

3. számú melléklet a 11/1965. (VIII. 3.) PM rendelethez[58]

A millenniumi jel: