1966. évi 30. törvényerejű rendelet

a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról

A Magyar Népköztársaság eddig is intézményesen biztosította a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és családtagjaik nyugellátását.

A dolgozó parasztságnak a nagyüzemi társasgazdálkodás terén fokozatosan elért eredményei lehetővé teszik e gondoskodás további fejlesztését.

E törvényerejű rendelet a nyugdíjak megállapításánál figyelembe veszi a tag munkában töltött idejét, szakképzettségét, a közös munkáért kapott díjazását és ennek megfelelően magasabb összegű nyugdíjat biztosít azoknak, akik több és jobb munkát végeznek. Emeli az alacsony összegű légi nyugdíjakat is.

Általános rendelkezések

1. § E törvényerejű rendelettel szabályozott kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás kiterjed a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek tagjaira (a továbbiakban: termelőszövetkezeti tag).

2. § (1) A termelőszövetkezeti tag a törvényerejű rendelet alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, kártalanítási segélyre és baleseti járadékra, hátramaradt hozzátartozói pedig özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra jogosultak.

(2) Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra nem jogosult termelőszövetkezeti tagot - az előírt egyéb feltételek fennállása esetén - öregségi vagy munkaképtelenségi járadék, hátramaradt házastársát pedig özvegyi járadék illeti meg.

(3) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas, valamint az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos házastársa után házastársi pótlékra jogosult.

(4) Különös méltánylást érdemlő esetben a termelőszövetkezeti tag, illetőleg hozzátartozói részére kivételes nyugellátás állapítható meg.

(5) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas gyermeke, valamint unokája után - a családi pótlékról szóló jogszabályok szerint - családi pótlékra jogosult.

3. § E törvényerejű rendelet alapján kell a nyugellátásra jogosultságát elbírálni annak a volt termelőszövetkezeti tagnak és hozzátartozójának is, aki a nyugellátás megállapítását

a) kizárólag termelőszövetkezeti tagsággal szerzett nyugdíjévek, vagy

b) termelőszövetkezeti tagsággal és egyéb jogcímen szerzett nyugdíjévek egybeszámítása alapján igényli.

4. §[1] A Minisztertanács a törvényerejű rendeletet vagy egyes rendelkezéseit kiterjesztheti az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tagjaira. A szövetkezetek sajátosságait és a törvényerejű rendelet általános elveit figyelembe véve, a Minisztertanács eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.

Öregségi nyugdíj

5. § Öregségi nyugdíjra jogosult az a hatvanötödik életévét betöltött férfi és az a hatvanadik életévét betöltött nő, aki legalább tíz nyugdíjévet szerzett.

Rokkantsági nyugdíj

6. § (1) Rokkantsági nyugdíjra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki a szükséges nyugdíjéveket megszerezte és

a) munkaképességét teljesen elvesztette és mások gondozására szorul (I. csoportbeli rokkant),

b) munkaképességét teljesen elvesztette, de mások gondozására nem szorul (II. csoportbeli rokkant),

c) munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette (III. csoportbeli rokkant),

ha rokkantsága egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.

(2) A rokkantsági nyugdíjhoz

22 éves életkor betöltése előtt 2 nyugdíjév

22-24 éves életkorban 4 nyugdíjév

25-29 éves életkorban 6 nyugdíjév

30-34 éves életkorban 8 nyugdíjév

35 éves életkor betöltése után 10 nyugdíjév

szükséges.

7. § Az a termelőszövetkezeti tag, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta, rokkantsági nyugdíjra akkor is jogosult, ha nyugdíjévet nem szerzett.

Baleseti járadék

8. § (1) Baleseti járadékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de nem rokkant.

(2) Ha a munkaképességcsökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.

Kártalanítási segély

9. § Kártalanítási segélyre jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében keresőképtelenné vált. A kártalanítási segély fizetésének feltételeit és összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Özvegyi nyugdíj

10. § (1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a férj halálától számított egy éven át az a feleség, akinek férje öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesült, vagy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg (ideiglenes özvegyi nyugdíj).

(2) Özvegyi nyugdíjra egy éven túl is (állandó özvegyi nyugdíj) jogosult a feleség, ha

a) férjének halálakor a hatvanadik életévét betöltötte, vagy

b) férjének halálakor egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen (rokkant) volt, vagy

c) férjének halálakor legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodott, vagy

d) férje a munkahelyen elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg.

(3) Állandó özvegyi nyugdíjra válik jogosulttá a feleség, ha

a) hatvanadik életévét betölti vagy megrokkan, feltéve, hogy férjének halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte,

b) férjének halálakor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de férje halálától számított húsz éven belül megrokkan.

(4) A (2) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából nem lehet figyelembe venni azt az árvaellátásra jogosult gyermeket, aki tizennyolcadik életévét betöltötte és közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesül árvaellátásban.

11. § Az a feleség, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanötödik életévét már betöltötte, ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötése óta legalább öt évig együtt éltek.

12. § Az özvegyen maradt férj özvegyi nyugdíjra jogosult, ha

a) a felesége öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas volt, vagy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg és

b) felesége a halálát megelőzően legalább egy éven át saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből eltartotta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg és

c) az özvegyen maradt férj I. vagy II. csoportba tartozó rokkant.

13. § A Minisztertanács rendelettel szabályozza az özvegyi nyugdíj megszűnését és feléledését, valamint azokat a feltételeket, amelyek alapján özvegyi nyugdíj jár az eltűnt férj feleségének, a különélő feleségnek és annak a nőnek, akinek házasságát felbontották, továbbá a meghalt férfi volt élettársának.

Végkielégítés

14. § Az állandó özvegyi nyugdíjban részesülő személy egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítésre jogosult, ha házasságot köt.

Árvaellátás

15. § (1) Árvaellátásra jogosult a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után, illetőleg az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag, továbbá a meghalt öregségi és rokkantsági nyugdíjas gyermeke, mostohagyermeke és örökbefogadott gyermeke. Árvaellátásra jogosult a nevelt gyermek, a testvér és az unoka is, ha a termelőszövetkezeti tag, illetőleg a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a nevelt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.

(2) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének betöltéséig, közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig jár. Ha az árva tizenhatodik, illetőleg közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan rokkanttá válik és eltartásra szorul, ennek az állapotnak a tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.

(3) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a nagyobb összegű árvaellátásra jogosult.

(4) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt, vagy az árvát örökbefogadják.

Szülői nyugdíj

16. § Szülői nyugdíjra jogosult a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag, továbbá a meghalt öregségi és rokkantsági nyugdíjas szülője, valamint nagyszülője, ha

a) a szülő (nagyszülő) rokkant és

b) a szülőt (nagyszülőt) a termelőszövetkezeti tag, illetőleg a nyugdíjas a halálát megelőző egy éven át egészen vagy túlnyomó részben eltartotta és

c) a szülőnek (nagyszülőnek) tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.

Öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék

17. § (1) Öregségi járadékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki az öregségi nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket nem szerezte ugyan meg, de

a) legalább három év óta termelőszövetkezeti tag és

b) hetvenedik - nőtag a hatvanötödik - életévét betöltötte és

c) sem neki, sem vele együtt élő házastársának számottevő jövedelme nincsen.

(2) Munkaképtelenségi járadékra jogosult az a termelőszövetkezeti tag, aki a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket nem szerezte ugyan meg, de

a) legalább három év óta termelőszövetkezeti tag és

b) az I. vagy II. csoportba tartozó rokkant, és

c) sem neki, sem vele együtt élő házastársának számottevő jövedelme nincsen.

(3) Özvegyi járadékra jogosult a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése előtt, de legalább három évi termelőszövetkezeti tagság fennállása után meghalt termelőszövetkezeti tag, továbbá az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos özvegye, ha házastársának halálakor

a) a hatvanötödik - özvegyen maradt férje a hetvenedik - életévét betöltötte, vagy

b) I. vagy II. csoportba tartozó rokkant, feltéve, hogy az özvegynek számottevő jövedelme nincsen. A hatvanötödik - özvegyen maradt férj a hetvenedik - életévének a betöltésétől, illetőleg munkaképtelenségének bekövetkezésétől özvegyi járadékra jogosult az is, aki házastársa elhalálozását követő tizenkét hónapon belül eléri a hatvanötödik - özvegyen maradt férj a hetvenedik - életévét, illetőleg I. vagy II. csoportba tartozó rokkanttá válik.

(4) A jogosultság részletes szabályait, valamint az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadék összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Házastársi pótlék

18. § Házastársi pótlékra jogosult - a Minisztertanács által meghatározott feltételekkel és összegben - az öregségi és a rokkantsági nyugdíjas, valamint az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos.

Kivételes nyugellátás

19. § Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács, illetőleg a Minisztertanács által megállapított keretben az általa felhatalmazott szerv e törvényerejű rendelettől eltérően is megállapíthat nyugellátást.

Nyugdíjévek

20. § (1) Nyugdíjév minden olyan naptári év, amelynek tartama alatt a termelőszövetkezeti tag a közös munkában meghatározott időn át részt vett.

(2) Nyugdíjévnek számít a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerinti szolgálati idő és a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1961. évi 20. számú törvényerejű rendelet szerinti kisipari biztosításban szerzett idő minden háromszázhatvanöt napja.

(3) A nyugdíjévekre vonatkozó részletes szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek keretében a teljes naptári évnél rövidebb időtartam figyelembevételét is elrendelheti, továbbá a nyugdíjévek bizonyítása terén megkötéseket állapíthat meg.

A nyugellátások összegének alapját képező jövedelem

21. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, valamint a baleseti járadék összegét a havi átlagjövedelem figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az átlagjövedelem számításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek keretében a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjosztályokba való besorolását is elrendelheti.

A nyugellátások összege

22. § Az öregségi nyugdíj tíz nyugdíjév után a havi átlagjövedelem harminchárom százaléka. Ha a jogosultnak tíznél több nyugdíjéve van, a nyugdíj mértéke a tíz évet meghaladó minden nyugdíjév után a huszonötödik nyugdíjévig bezárólag a havi átlagjövedelem két-két százalékával, a huszonöt évet meghaladó minden nyugdíjév után pedig a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik, de a havi átlagjövedelem hetven százalékát nem haladhatja meg.

23. § (1) A rokkantsági nyugdíj a jogosultsághoz szükséges nyugdíjévek után

a) az I. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem negyvenhárom százaléka,

b) a II. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem harmincnyolc százaléka,

c) a III. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem harminchárom százaléka.

(2) Ha a jogosultnak a szükségesnél több nyugdíjéve van, a nyugdíj mértéke minden további nyugdíjév után a huszonötödik nyugdíjévig bezárólag a havi átlagjövedelem két-két százalékával, a huszonöt évet meghaladó minden nyugdíjév után pedig a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik.

24. § (1) Az üzemi baleset és a foglalkozási betegség által okozott megrokkanás esetén járó rokkantsági nyugdíj

a) az I. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem hatvan százaléka,

b) a II. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem ötvenöt százaléka,

c) a III. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem ötven százaléka.

(2) Ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében megrokkant termelőszövetkezeti tag nyugdíjévet (nyugdíjéveket) szerzett, a rokkantsági nyugdíjnak az (1) bekezdésben meghatározott mértéke minden nyugdíjév után a havi átlagjövedelem egy-egy százalékával emelkedik, de a havi átlagjövedelem száz százalékát nem haladhatja meg.

25. § (1) A termelőszövetkezeti tag özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak az ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette volna.

(2) Az öregségi nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj a férj részére megállapított öregségi nyugdíj ötven százaléka.

(3) A rokkantsági nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantság esetén megillette vagy megillette volna.

(4) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt termelőszövetkezeti tag, illetőleg nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján az elhalálozás időpontjában a II. csoportbeli rokkantsága esetén megillette vagy megillette volna.

(5) Ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas nem üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében hal meg, az özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági nyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség alapján az elhalálozás időpontjában III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette vagy megillette volna.

26. § Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka. Annak az árvának, akinek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árva), az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás jár.

27. § A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha több szülő, illetőleg nagyszülő jogosult nyugdíjra, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.

28. § (1) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj két és félszeres összegét.

(2) Ha a hozzátartozók nyugellátásának együttes összege az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladná, a nyugellátásokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összeget nem érné el, az árvák részére ezt az összeget kell megállapítani.

29. § A baleseti járadék összege:

16-25 százalékos munkaépességcsökkenés esetén (1. fokozat) a havi átlagjövedelem öt százaléka,

26-35 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (2. fokozat) a havi átlagjövedelem nyolc százaléka,

36-49 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (3. fokozat) a havi átlagjövedelem tizenkét százaléka,

50-66 százalékos munkaképességcsökkenés esetén (4. fokozat) a havi átlagjövedelem huszonöt százaléka.

30. § A nyugellátások legkisebb összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Jogosultságot kizáró és korlátozó okok

31. § Nem jogosult öregségi nyugdíjra az, aki rokkantsági nyugdíjban részesül.

32. § Nem lehet rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak a férfinek, aki hatvanötödik és annak a nőnek, aki hatvanadik életévét betöltötte.

33. § Nem jogosult rokkantsági nyugdíjra, baleseti járadékra, illetőleg munkaképtelenségi járadékra, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta.

34. § Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a termelőszövetkezeti tag vagy nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

35. §[2] Nem jogosult e törvényerejű rendelet alapján öregségi és rokkantsági nyugdíjra, aki egyéb jogszabály alapján megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesül. A Minisztertanács rendelettel ettől eltérően is rendelkezhet.

36. § (1) Csökkenteni lehet az olyan személy nyugdíját, akit a bíróság az 1963. évi november hó 1. napja után jogerősen az állam, vagy a béke és az emberiség elleni szándékos bűntett miatt három évi, vagy egyéb szándékos bűntett miatt öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetésre ítélt. E rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha az igénylő az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett nyugdíjévek alapján kér nyugellátást,

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat, illetőleg az özvegyi és a szülői nyugdíjat legfeljebb e nyugdíjaknak a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összegére lehet csökkenteni.

(3) A csökkentés felől a Szakszervezetek Országos Tanácsa határoz.

37. § A 32., a 35. és a 36. § rendelkezéseit az üzemi baleseten vagy foglalkozási betegségen alapuló nyugellátásokra alkalmazni nem lehet.

38. § A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg; az, aki több nyugellátásra jogosult, ezek közül választhat. A Minisztertanács rendelettel ettől eltérően is rendelkezhet.

39. § (1) A külföldre távozott személyek nyugellátására vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik külföldi lakóhelyük szerinti állammal kötött társadalombiztosítási egyezmény alapján jogosultak nyugellátásra. Ezekre az egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.

A nyugellátások megállapítása

40. § A nyugellátások megállapításának szabályait, e szabályok megsértésének jogkövetkezményeit, valamint a jogorvoslatra hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

A nyugellátások folyósítása

41. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj, továbbá az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint az özvegyi járadék folyósítása szünetel arra az időre, amíg a nyugdíjas, illetőleg a járadékos a termelőszövetkezetben munkát végez, munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást, valamint a baleseti járadékot abban az esetben is korlátozás nélkül kell folyósítani, ha a jogosult a termelőszövetkezetben munkát végez, munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat.

(3) Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árva ingyenes állami ellátásban részesül. A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles, de korábban tartásra képtelen hozzátartozója tartásra képessé válik.

42. § (1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását az előzetes fogvatartás és a szabadságvesztés büntetés tartamára. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) A javító-nevelő munka időtartamára járó nyugellátás folyósításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

A nyugellátások fedezete

43. § (1) A termelőszövetkezetek tagjaik nyugellátásával kapcsolatos költségek fedezetére 1968. január 1. napjától társadalombiztosítási járulékot, a termelőszövetkezeti tagok pedig nyugdíjjárulékot fizetnek. A járulék alapjára, fizetésére és mértékére vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett költségek fedezetére vonatkozó eddigi rendelkezések 1967. december 31. napjáig hatályban maradnak.

Illetékmentesség

44. § E törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illetékes költségmentes.

Korábbi nyugellátások felemelése

45. § E törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat - a Minisztertanács által megállapított körben és mértékben - fel kell emelni.

Vegyes rendelkezések

46. §[3] A termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítása felett a felügyeletet a Szakszervezetek Országos Tanácsa a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben gyakorolja.

47. § A Minisztertanács felhatalmazást kap, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket rendelettel megállapítsa, továbbá, hogy a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó személyek meghatározott körére az öregségi nyugdíjra jogosultság feltételeit az általános rendelkezésektől eltérően szabályozza. A Minisztertanács egyes kérdések szabályozását a Szakszervezetek Országos Tanácsa hatáskörébe utalhatja.

Hatálybalépés

48. § A jelen törvényerejű rendelet 1967. évi január hó 1. napján lép hatályba; hatálybalépésével egyidejűleg az 1957. évi 65. számú törvényerejű rendelet, valamint az azt módosító 1959. évi 15. számú törvényerejű rendelet, az 1961. évi 17. számú törvényerejű rendelet, az 1963. évi 28. számú törvényerejű rendelet és az 1964. évi 7. számú törvényerejű rendeletek hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára