1969. évi VI. törvény

a szakmunkásképzésről

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § A szakmunkásképzés célja korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelése,

2. § (1) Szakmunkásképzés csak az Országos Szakmunkásképzési Jegyzékben felsorolt szakmákban és az ott meghatározott feltételek szerint folyhat.

(2) E törvény hatálya kiterjed a Magyarországon folyó és szakmunkásbizonyítványt nyújtó mindennemű szakmunkásképzésre,

3. § (1) Szakmunkásképző iskola létesítése és fenntartása az állam feladata. A Minisztertanács ettől eltérően is rendelkezhet.

(2)[1] Szakmunkásképző intézmény létesítésére és fenntartására jogosult szerveket a Minisztertanács határozza meg.

(3) A gyakorlati oktatás céljára tanműhelyt állami vállalat és szövetkezet is létesíthet és fenntarthat.

4. § (1) A szakmunkásképzést irányító szervek feladatát és hatáskörét a Minisztertanács állapítja meg.

(2) A képzésre jogosult miniszter a szakmunkásképzéssel kapcsolatos feladatai ellátásában támaszkodjék az illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanácsok végrehajtó bizottságaira.

5. § A képzésre jogosult szervek és az iskolák kötelesek elősegíteni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, valamint a szakszervezeteknek a tanulók szocialista nevelése, szociális helyzetük és tanulási feltételeik javítása, szabad idejük észszerű felhasználása és az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében, továbbá a tanulóviszonyból fakadó jogaik és érdekeik védelmében kifejtett tevékenységét.

MÁSODIK RÉSZ

A SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Az iskolák működése és kötelezettségei

6. § (1) A népgazdaság szakmunkásutánpótlásáról elsősorban a szakmunkásképző iskolák gondoskodnak.

(2) A szakmunkásképző iskola középfokú oktatási intézmény, amely szakmunkásképesítést és nem befejezett középiskolai képzést nyújt.

7. § A szakmunkásképző iskolában az előképzettségnek és a szakmák képzési követelményeinek megfelelő tagozatokat lehet szervezni. A képzési idő az egyes tagozatokon 1-3 évig tart.

8. § (1) A szakmunkásképző iskola felelős vezetője az igazgató.

(2) Az iskola vezetőit, oktatóit és nevelőit csak jogszabályban meghatározott képesítés, illetőleg gyakorlat alapján lehet alkalmazni.

9. § (1) A szakmunkásképzés elméleti és gyakorlati oktatás keretében folyik. A szakmunkásképző iskolának elő kell segítenie a tanulók önművelődését, társadalmi érdeklődésének felkeltését, kulturális és sportolási igényeinek kielégítését is.

(2) Az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokon a rendszeres részvétel kötelező. Ez alól - jogszabályban meghatározott esetben - felmentést lehet adni. A felmentettek egyéni tanulással sajátítják el az előírt tananyagot.

10. § (1) A gyakorlati oktatás iskolai tanműhelyben (tangazdaságban, tanudvarban stb.) vagy az iskolával történt megállapodás alapján állami vállalatnál, szövetkezetnél és egyéb munkáltatónál (a továbbiakban: vállalatnál) a képzés céljának megfelelő - a tantervi követelményeket megvalósító - termelőmunkában való részvétellel történik.

(2) A vállalatnál folyó gyakorlati oktatás rendjét - a jogszabály keretei között - a szakmunkásképző iskola határozza meg és gondoskodik annak irányításáról, valamint ellenőrzéséről. A gyakorlati képzés oktatóit - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - az iskola biztosítja.

A vállalat képzéssel kapcsolatos kötelezettségei

11. § (1) A tanulók gyakorlati oktatását csak olyan vállalatnál lehet megszervezni, amelynél megvannak az eredményes szakmai képzéshez és a neveléshez szükséges feltételek.

(2) A vállalatnál szervezett gyakorlati oktatás esetén a vállalat köteles a képzés - jogszabályban meghatározott - feltételeit biztosítani és a tanulót a választott szakmára előírt követelményeknek megfelelően foglalkoztatni, neveléséről, egészsége és testi épsége megóvásáról gondoskodni, valamint az előírt juttatásokban részesíteni.

(3) Attól a vállalattól, amely a képzés lényeges feltételeit és a tanulók szakmai fejlődését nem biztosítja, a tanuló foglalkoztatásának jogát határozott, vagy határozatlan időre meg lehet vonni. Egyidejűleg a tanuló további gyakorlati képzéséről is intézkedni kell.

HARMADIK RÉSZ

A TANULÓKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

A szakmunkástanuló-viszony keletkezése, megszűnése

12. § (1) A szakmunkástanuló-viszony a szakmunkásképző iskolába történt beiratkozással jön létre és a tanulmányok befejezéséig, illetőleg a tanulónak a tanulólétszámból való törléséig tart. A törlésnek fegyelmi határozat alapján és jogszabályban meghatározott egyéb esetekben van helye.

(2) Ha a tanuló gyakorlati foglalkoztatására szövetkezetnél, vagy magánmunkáltatónál kerül sor, tanulóviszonyt csak a szövetkezet, illetve a magánmunkáltató javaslatára lehet létesíteni,

13. § (1) A szakmunkásképző iskola első évfolyamára azt lehet felvenni, aki

a) általános iskolai tanulmányait sikeresen elvégezte és

b) a 18. életévét a felvétel naptári évében még nem tölti be, továbbá

c) a választott szakmára előírt életkori és egészségügyi követelményeknek megfelel.

(2) A szakmunkásképző iskolába a középiskolát végzettek is felvehetők, ha a szakma egészségügyi követelményeinek megfelelnek és a 20. életévüket a felvétel naptári évében még nem töltik be. Azokat a szakmákat, amelyekben csak középiskolát végzetteket lehet felvenni, az Országos Szakmunkásképzési Jegyzék tartalmazza.

(3) A felvételi korhatár és az iskolai végzettség alól különösen indokolt esetben jogszabály által meghatározott körben felmentést lehet adni és a felvételt - ha a szakma sajátos követelményei indokolják - egyéb feltételekhez is lehet kötni

(4) A szakmai képzést nyújtó középiskola tanulója a megfelelő szakirányú szakmunkásképző iskolába teljes, vagy részleges tanulmányi időbeszámítással léphet át.

A tanulót megillető kedvezmények és juttatások

14. § (1) A tanuló részére a két tanév között legalább 30 munkanap nyári, továbbá az iskola működési rendjéhez igazodó téli és tavaszi oktatási szünetet, ezen felül jogszabály által meghatározott esetben egyéb oktatási szünnapot kell biztosítani.

(2) Oktatási szünetben és munkaszüneti napon a tanulót sem elméleti, sem gyakorlati oktatásra nem lehet igénybe venni, kivéve, ha ezt a képzés - a szakma sajátosságai miatt - indokolttá teszi.

15. § (1) A tanuló sem tandíjat, sem beiratási díjat nem fizet.

(2) A tanuló a szakmától, az évfolyamtól és a tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjban részesül. Jogszabályban meghatározott esetben és feltételekkel ösztöndíj helyett teljesítménybérben (szakmunkás-órabérben) is lehet foglalkoztatni.

(3) Az ösztöndíj, illetőleg a teljesítménybér átlaga a tanulót az oktatási szünet alatt is megilleti. Betegsége esetén ösztöndíjat, illetőleg -ha teljesítménybérben foglalkoztatják - táppénzt kap.

(4) A tanulót - a termelésben és a tanulásban elért eredménye alapján - az ösztöndíjon, illetőleg a teljesítménybéren felül jutalomban is lehet részesíteni. A vállalat a tanulóval társadalmi ösztöndíj szerződést is köthet.

16. § (1) A tanulót - tekintet nélkül szakmára és évfolyamra - tisztálkodási eszköz és ugyanolyan munkaruha juttatás illeti meg, mint a vele azonos munkafeltételek között foglalkoztatott dolgozót.

(2) A tanuló részére munkanapokon és az oktatási szünnapokon legalább egyszeri kedvezményes étkezést kell biztosítani.

17. § (1) A tanulót indokolt esetben lehetőleg tanulóotthonban helyezzék el.

(2) A tanulót példamutató közösségi magatartása és jó tanulmányi előmenetele jutalmául, továbbá fejlődésének elősegítése és egészségének fokozott védelme érdekében kedvezményes üdültetésben lehet részesíteni.

(3) A tanuló jogszabályban meghatározott egyéb szociális juttatásokban is részesíthető.

18. § (1) A tanulót betegség, szülés és elhalálozás esetén a társadalombiztosítási szabályokban meghatározott szolgáltatások illetik meg.

(2) Üzemi baleset, foglalkozási betegség, illetőleg rokkantság esetén a tanuló a dolgozók társadalombiztosítási nyugdijáról szóló jogszabályok rendelkezései szerint baleseti járadékra, vagy rokkantsági nyugdíjra, a családi pótlékról szóló rendelkezésekben meghatározott esetekben pedig családi pótlékra jogosult.

A tanulók egészségének és testi épségének védelme

19. § (1) A tanulót a szakmunkásképző iskolába való felvétel előtt szakmai alkalmasságot megállapító egészségügyi vizsgálatnak kell alávetni.

(2) A képzési idő alatt gondoskodni kell a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról és egészségügyi gondozásáról.

20. § (1) A képzés során a tanulót csak a szakmájával összefüggő munkán, egészséges és biztonságos körülmények között - a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok rendelkezései szerint - lehet foglalkoztatni.

(2) A tanulót gyakorlati oktatásra éjszaka igénybe venni nem szabad. Jogszabály a képzés érdekében ez alól kivételt tehet.

(3) A tanuló elméleti és gyakorlati oktatási ideje a heti 42 órát nem haladhatja meg, kivéve ha jogszabály - a képzés jellegére és a vállalati munkarendre tekintettel - eltérően nem rendelkezik.

21. § (1) A tanulókat a képzésben való biztonságos részvételhez szükséges balesetelhárítási és egészségvédelmi ismeretekből elméleti és gyakorlati munkavédelmi oktatásban kell részesíteni.

(2) A tanuló részére - a gyakorlati oktatás alatt - a munkaviszonyban álló dolgozókkal azonos feltételek szerint védőfelszerelést, védőruhát kell biztosítani.

(3) Az iskola a tanulók egészséges és biztonságos munkavégzéséssel kapcsolatos feladatait iskolai munkavédelmi szabályzatba köteles foglalni.

A tanuló kötelességei

22. § (1) A tanuló köteles az általános művelődési és szakmai ismereti tananyagot minél jobban elsajátítani, az iskola és a gyakorlati oktatást biztosító vállalat munkarendjét megtartani, valamint a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtani.

(2) A tanuló köteles a reá bízott, vagy oktatása során használt dolgokat gondosan megőrizni, illetőleg az előírásoknak megfelelően kezelni.

Felelősségi szabályok

23. § A kötelességét megszegő tanulót fegyelmi úton felelősségre lehet vonni.

24. § (1) A tanuló az iskolának, vagy a vállalatnak vétkesen okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik. Vétkességére tekintet nélkül felel az elszámolási kötelezettséggel, elismervénnyel átvett olyan dologban bekövetkezett hiányért, amit kizárólagosan használ vagy kezel, kivéve, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.

(2) A kártérítés mértékét jogszabály állapítja meg.

25. § A tanuló felelősségrevonására és a fegyelmi büntetés kiszabására, valamint a tanulóval szemben a kártérítési igény érvényesítésére az iskola jogosult. Az eljárás során azonban a gyakorlati oktatást biztosító vállalat előzetes véleményét ki kell kérni.

26. § A gyakorlati képzés során a tanulót ért kár megtérítésére megfelelően alkalmazni kell a vállalat által a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokat. Jogszabály - a tanulóviszony sajátosságaira tekintettel - eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.

NEGYEDIK RÉSZ

A MUNKAVISZONYBAN ÁLLÓK SZAKMUNKÁSKÉPZÉSE

27. § (1) A munkaviszonyban állók - jogszabályban meghatározott iskolai végzettség, életkor és szakmai gyakorlat alapján - szakmunkásképző tanfolyam elvégzésével, vagy egyéni felkészülés útján szakmunkásképző iskolai tanulmányok nélkül is elsajátíthatják a szakmunkásképesítés megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket.

(2) A szakmunkásképző tanfolyam szervezett elméleti oktatásból és meghatározott esetekben a szakma egész tevékenységére kiterjedő, illetőleg a szakmai gyakorlatot kiegészítő foglalkoztatásból áll.

28. § (1) A munkaviszonyban állók részére a szakmunkásképző iskolákban - jogszabályban meghatározott feltételeikkel - esti tagozatot is lehet szervezni.

(2) A szakmunkásképző iskola esti tagozatára felvételt nyerhet az a munkaviszonyban álló dolgozó, aki 20. életévét betöltötte és a 13. §-ban előírt egyéb feltételeknek megfelel.

(3) Az esti tagozat a szakmunkásképesítés mellett a nappali tagozattal azonos iskolai végzettséget is nyújt.

ÖTÖDIK RÉSZ

A SZAKMUNKÁSVIZSGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

29. § (1) Szakmunkásképesítést a szakmunkásvizsga sikeres letételével lehet szerezni.

(2) Szakmunkásvizsgára lehet bocsátani azt

a) aki a szakmunkásképző iskola utolsó évfolyamát elvégezte, továbbá

b) aki szakmunkásképző tanfolyam vagy egyéni felkészülés útján sajátította el a szakmunkásképesítés megszerzéséhez szükséges ismereteket (27. §) és a szakmunkásképző iskola tananyagából előírt vizsgát sikerrel letette.

(3) A vizsgakövetelmények a tanulók, valamint a munkaviszonyban állók szakmunkásvizsgáin azonosak.

30. § (1) Szakmunkásvizsgát csak állami szakmunkásvizsga bizottság előtt lehet tenni.

(2) Vizsgabizottságot csak szakmunkásképző iskola mellett lehet szervezni.

31. § Az eredményes vizsga alapján a jelölt szakmunkásbizonyítványt kap. A szakmunkásbizonyítvány országos érvényű és a megjelölt szakmában szakmunkás munkakör betöltésére képesít.

32. § (1) A szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező szakmunkás - jogszabályban meghatározott feltételek mellett - kiegészítő, illetve második (vagy további) szakmunkásvizsga letételével újabb szakmunkásképesítést szerezhet.

(2) Jogszabály a képzési követelmények figyelembevételével a szakmunkásképesítés megszerzésének egyéb módját is meghatározhatja.

HATODIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

33. § Az, aki a szakmunkásképző iskolai tanulmányait eredményesen befejezte, elsősorban a dolgozók középiskoláiban - közvetlenül, vagy különbözeti vizsga letétele után - tanulmányi időbeszámítással tanulhat tovább.

34. §[2]

35. § (1) Ez a törvény 1970. január hó 1. napján lép hatályba.

(2)[3] E törvény végrehajtásáról a Kormány a művelődési miniszter útján gondoskodik, aki a végrehajtáshoz szükséges szabályokat rendelettel állapítja meg. Ennek során a szövetkezeteknél, valamint a magánmunkáltatóknál folytatott szakmunkásképzésre vonatkozóan - azok sajátos körülményeire tekintettel - eltérő rendelkezéseket határozhat meg.

(3) A hatálybalépéssel egyidejűleg az iparos-tanulókról és kereskedő tanulókról szóló 1949. évi IV. törvény, a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló - s az 1968. évi 27. számú, valamint az 1964. évi 22. törvényerejű rendeletekkel módosított és kiegészített - 1958. évi 9. törvényerejű rendelet 14. § (1) bekezdésének az ipari tanulókra és a tanulószerződésekre vonatkozó rendelkezései, továbbá a 15. § (5) bekezdése és a 24. § (2) bekezdésének e) pontja hatályukat vesztik; a 15. § (1) és (3) bekezdésében az "iparitanuló" szó helyébe "szakmunkástanuló", a "szerződtethet" szó helyébe pedig a "vállalhat gyakorlati oktatásra" szöveg lép.

Losonczi Pál s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára