15/1971. (V. 22.) ÉVM-MüM együttes rendelet

a téli munkaszünetről és annak díjazásáról

A pénzügyminiszterrel, a többi érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), a Szakszervezetek Országos Tanácsával, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével és a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével, valamint az illetékes szakmai szakszervezetekkel egyetértésben az alábbiakat rendeljük.

1. §

(1) Téli munkaszünetre küldhetők

a) az állami (tanácsi) építőipari vállalatok, társadalmi szerv építőipari vállalata, építőipari szövetkezeti vállalatok, közös vállalatok, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség építési munkahelyein és segédüzemeiben:

b) a kő- és kavicsipari vállalatok bányaüzemeiben:

c) a MÁV Építési- és Pályafenntartási Szakszolgálat építési főnökségeinek, valamint a közúti igazgatóságok építési munkahelyein:

d) a vízgazdálkodási vállalatok és társulatok, a vízügyi igazgatóságok, a Vízkutató- és Fúró Vállalat, a víz-, gáz-, csatornamű- és fürdővállalatok, valamint a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelő, város- és községgazdálkodási, köztisztasági, parképítő-, fenntartó- és kertészeti vállalatok építőipari részlegeinél:

e) az állami gazdaságok, erdőgazdaságok, erdő-és vadgazdaságok építőipari részlegeinél foglalkoztatott munkásállományú dolgozok továbbá

f) az építőipari ágazatba sorolt kisipari szövetkezetekkel munkaviszonyban álló építési munkahelyen foglalkoztatott fizikai dolgozók

december hó 15. és március hó 15. napja között;

g) a tégla- és cserépipari vállalatok munkásállományú dolgozói november hó 1. és március hó 15. napja között.

(2) A téli munkaszünet időtartamát munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

(3) A dolgozó téli munkaszünetre e rendelet mellékletében foglalt minta szerinti értesítéssel küldhető, amely a fagyszünet időtartama alatt - munkakönyv nélkül - ideiglenes munkavállalásra jogosít.

(4) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, halászati termelőszövetkezetek, mezőgazdasági szakszövetkezetek és ezek társulásának építőipari részlegeinél (ideértve a szövetkezetek építőipari közös vállalatát, vállalkozását, vagy építőipari egyszerűbb gazdasági együttműködését is) foglalkoztatott fizikai dolgozók téli munkaszünetét, illetve annak díjazását a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter - az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel is egyetértésben - külön szabályozza.

2. §

(1) A téli munkaszünetre küldött dolgozót a bérköltség (béralap) terhére a (2) bekezdésben meghatározott fagyszüneti díj illeti meg.

(2) A fagyszüneti díj mértéke - a személyi besorolás szerinti szakképzettségi fokozattól függően - a téli munkaszünet időtartamára érvényes munkaidőbeosztás szerint kieső munkaórákra számítva

- szakmunkásoknál 6,00 Ft óra,

- betanított munkásoknál 5,00 Ft óra,

- segédmunkásoknál 4,00 Ft óra.

(3) A vállalat a fagyszüneti díj kifizetésére - a 3. § (3) bekezdésében említett kivétellel - külön feltételeket nem állapíthat meg.

(4) A fagyszüneti díjat a tárgyhavi végelszámolás bérfizetési napján kell kifizetni, illetve a dolgozó kérésére az általa megadott címre kell megküldeni.

3. §

(1) A téli munkaszünetre küldött dolgozó részére fizetett fagyszüneti díj a részesedési alap terhére kiegészíthető [9/1969. (XII. 20.) MüM rendelettel kiegészített 7/1967. (X. 8.) MüM rendelet 19. § (2) bekezdésének d) pontja].

(2) A fagyszüneti díjkiegészítés mértékét, feltételeit és kifizetésének módját a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni. A vállalat ebben előírhatja, hogy a dolgozó a téli munkaszünetet követően meghatározott ideig a vállalatnál köteles dolgozni, és ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a fagyszüneti díj kiegészítés teljes összegét vagy egy részét vissza kell fizetnie.

(3) A kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat) az előző bekezdésben említett feltételt és annak nem teljesítése esetén a visszafizetési kötelezettséget a fagyszüneti díjra (2. §) vonatkozóan is előírhatja, ha a dolgozó munkaviszonya a téli munkaszünet időszaka alatt létesül. Előírhatja továbbá a fagyszüneti díj teljes összegének visszafizetését abban az esetben is, ha a dolgozó a téli munkaszünet lejártával a vállalat rendelkezése ellenére nem jelentkezik munkavégzésre, hanem munkaviszonyát jogszabályellenesen megszünteti.

(4) A (3) bekezdés szerint visszafizetett és "Egyéb bevételek" címén az eredmény javára elszámolt fagyszüneti díj összegével a bérszínvonal számításánál figyelembe veendő egyéb bérköltséget a visszafizetés évében csökkenteni kell.

(5) A visszafizetett fagyszüneti díj kiegészítés összege a visszafizetés évében a részesedési alapot növeli [29/1970. (XI. 15.) PM rendelet 9. § (2) bekezdésének i) pontja]. A visszafizetésre egyébként az Mt. V. 68-71. §-ai az irányadók.

4. §

A fagyszüneti díj és díjkiegészítés az átlagkereset számítása szempontjából szociális juttatásnak minősül [7/1967. (X. 8.) MüM rendelet 7. § (2) bekezdése].

5. §

A fagyszüneti díjon túlmenően az időjárás miatt kieső egyéb munkaidőre (például esős időre) díjazás nem fizethető. Ha a dolgozó ez idő alatt munkakörétől eltérő munkán nem foglalkoztatható, a kiesett munkaidő pótlása viszont termelési érdekből szükséges, a kieső idő helyett a dolgozó részére túlmunka rendelhető el. E túlmunka pótlékát a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló ágazati rendelkezés szerint kell elszámolni.

6. §

(1) Ez a rendelet 1971. július hó 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a téli munkaszünetre küldött dolgozók részére fizethető díjazásról szóló 4/1970. (III. 20.) ÉVM rendelet hatályát veszti.

(2) A bérköltségként elszámolt fagyszüneti díjat a bérszínvonal számításánál egyéb bérkifizetésként kell figyelembe venni.

(3) E rendeletben foglaltak nem érintik a költségvetési üzemek által téli munkaszünetre küldött dolgozók részére fizethető díjazást [11/1968. (X. 19.) ÉVM rendelet 4. § (2) bekezdése].

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter

Lázár György s. k.,

munkaügyi miniszter

Melléklet a 15/1971. (V. 22.) ÉVM-MüM együttes rendelethez