2/1982. (XI. 1.) ME rendelet

a dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT számú rendelet módosításáról

A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelet 38. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:

1. §

A dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) - a 113/1951. (V. 27.) MT számú rendelet 1. §-ával kiegészített - 2. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(4) A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy mely munkaköröket kell külszolgálati beosztásnak tekinteni. A külszolgálati munkakörök meghatározása során annak megállapításánál, hogy az érintett dolgozó havi nyolc napnál többet tölt-e rendszeresen kiküldetésben, hosszabb időtartam - általában legalább fél év - átlagát kell figyelembe venni."

2. §

A R. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Vasúton történő utazásnál az I. osztályú kocsinem igénybevételére jogosultak az osztályvezetők, az ezeknek megfelelő vagy ezeknél magasabb munkakörben dolgozók. A kiküldő szerv vezetője - indokolt esetben - a magasabb kocsiosztály igénybevételét más dolgozóknak is engedélyezheti."

3. §

A R. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az I. kategóriába tartoznak az osztályvezetői, az ennek megfelelő vagy ennél magasabb munkakörben dolgozók."

4. §

A R. - a 4/1974. (II. 28.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított - 20. §-ának (1) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(1) A kiküldő szerv vezetője kivételesen engedélyezheti, hogy a vezetői jogosítvánnyal rendelkező dolgozója a belföldi hivatalos kiküldetése (külszolgálata) során személyi tulajdonában levő személygépkocsit, motorkerékpárt (a továbbiakban együttesen: saját személygépkocsit) használjon. Engedély akkor adható, ha

a) a közforgalmú, illetőleg a menetrend szerint közlekedő járművön (vasút, autóbusz stb.) teljesített utazáshoz képest a saját személygépkocsi használatánál felmerülő többletköltség a takarékossági szempontokat figyelembe véve, az időmegtakarítással arányban áll, és

b) a gépkocsira casco biztosítás van érvényben."

"(6) A munkáltató vezetője részére a saját személygépkocsi használatát a munkáltatói jogkör gyakorlója engedélyezheti."

5. §

(1) A R. - az 1/1979. (I. 24.) MüM számú rendelet 1. § (2) bekezdésével megállapított -20/A. § (1) bekezdése, és a - 4/1974. (II. 28.) MüM számú rendelet 1. §-ávaI megállapított -20/A. § (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"(1) A 20. § alapján a termelésben, szolgáltatásban közvetlenül résztvevő dolgozónak, akinek munkavégzéséhez a személygépkocsi folyamatos vagy rendszeres használata elengedhetetlenül szükséges, továbbá azon termelés-, forgalomirányítói munkakörökben dolgozók részére, akik a vállalat telephelyén kívül végzett szolgáltatásokat, illetőleg területileg szétszórt egységek dolgozóinak munkáját irányítják és ellenőrzik, rendszeres saját személygépkocsi használat engedélyezhető és átalánytérítés fizethető. Ezeket a munkaköröket az illetékes miniszterek* határozzák meg."

"(3) Munkaviszonyra vonatkozó szabályban kell meghatározni a megállapítható átalány mértékét, illetőleg felső határát. Belterületi használat esetén havi háromszáz, járás vagy Budapest területén történő használat esetén havi ötszáz,

megye vagy annál nagyobb területre kiterjedő használat esetén havi egyezer kilómétert meg nem haladó utazás vehető figyelembe. E korlátozás alól az (1) bekezdésben meghatározott körben az illetékes minisztérium* felmentést engedélyezhet, s magasabb határt állapíthat meg".

(2) A R. 20/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Az (1) bekezdésben nem említett munkakörökben, ideértve a vezető állású munkaköröket is, a 20. § alapján a saját személygépkocsi használata kivételesen esetenként elbírálva engedélyezhető és eseti térítés fizethető."

6. §

A R. - az 1/1979. (I. 24.) MüM számú rendelet 1. § (3) bekezdésével, megállapított - 20/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A 20. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott előfeltétel hiányában a munkáltató megengedheti a dolgozónak, hogy belföldi hivatalos kiküldetése (külszolgálata) során a saját -casco szerződéssel biztosított - személygépkocsiját használja. Ebben az esetben a dolgozónak az általa azonos távolságra vasúton (ahol vasúti közlekedés nincs, autóbuszon) történő utazásnál igényjogosultsága szerint felszámítható költség jár. Az engedéllyel együtt utazó kiküldöttek azonos költségei is elszámolhatók a saját személygépkocsit használó részére; ez az összeg azonban a 20. § (3) bekezdés alapján meghatározott mértéket nem érheti el."

7. §

A R. - az 1/1979. (I. 24.) MüM számú rendelet 1. § (4) bekezdésével megállapított - 20/C. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A 20-20/B. §-okban foglalt rendelkezések érvényesítésével az (1)-(2) bekezdésben foglalt kereten belül törekedni kell a munkáltató által kifizetett díjak (térítések) jelentős csökkentésére."

8. §

(1) A R. - az 1/1963. (IV. 17.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított - 21. § (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az I. kategóriába tartoznak az osztályvezetői, az ennek megfelelő vagy ennél magasabb munkakörben dolgozók."

(2) A R. - az 1/1962. (I. 20.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított - 21. § (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(5) A rendszeresen kiküldetési vagy külszolgálati munkát teljesítő dolgozók részére esetenkénti elszámolás helyett élelmezési-, szállás-, valamint utazási költségátalány állapítható meg. Az átalány összegét az előzetes számítások alapján úgy kell megállapítani, hogy az csak a tényleges költségeket fedezze és ne jelentsen fizetéskiegészítést. A már megállapított átalányokat időközönként felül kell vizsgálni. A nem időszerű átalányokat meg kell szüntetni, az indokolatlanul magas összegű átalányok összegét pedig csökkenteni kell.

(6) Az (5) bekezdésben említett átalányt a munkáltató állapítja meg."

9. §

A R. - a 3/1978. (I. 18.) MüM számú rendelet 1. §-ával megállapított - 35. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(8) A munkáltató az áthelyezett dolgozó részére járó különélési díj, vagy naponkénti utazási költség fizetését indokolt esetben további hat hónapra meghosszabbíthatja."

10. §

(1) Ez a rendelet 1982. november 1. napján lép hatályba.

(2) Ezzel egyidejűleg a R. 20. §-ának (2) bekezdése, 20/A. §-ának (2) bekezdése, 21. §-ának (4) bekezdése, a kiküldetési (külszolgálati) költségátalányról szóló 1/1962. (I. 20.) MüM számú rendelet, a külszolgálati élelmezési költségekről szóló 1/1963. (IV. 17.) MüM számú rendelet hatályát veszti.

Faluvégi Lajos s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese