8/1982. (VII. 13.) EüM rendelet

a külföldön munkát vállalók egészségi alkalmassági vizsgálatáról és egészségügyi ellátásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 18. §-ának (2) bekezdésében, a 20. §-ának (2) bekezdésében és a 27. §-ban foglaltak, valamint a munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet 39. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - a külügyminiszterrel, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével, a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterre, a belügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával 2 egyetértésben - a következőket rendelem:[1]

1. § (1)[2] E rendelet hatálya azokra a személyekre terjed ki, akik munkavállalás céljából - egyénileg vagy csoportosan - külföldre utaznak (a továbbiakban: munkavállalók).

(2)[3] A rendelet hatálya kiterjed az (1) bekezdésében meghatározott személyekkel, továbbá a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalóval együtt külföldre utazó családtagokra (a továbbiakban: családtagok) is.

(3) A rendelet hatálya nem terjed ki:

a) a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjaira,

b) a hajózási egészségi alkalmassági orvosi vizsgálatról szóló 6/1977. (XII. 9.) KPM-EüM együttes rendeletben, valamint a polgári repülő-egészségügyi feladatok ellátásáról és a tengerészek szervezeti alkalmassági vizsgálatáról szóló 17/1969. (Közl. Ért. 13.) KPM-EüM együttes utasításban meghatározott személyekre.

c)[4] a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalóra.

2. § (1) A munkavállalók és családtagok a külföldre utazás előtt előzetes, az átmeneti itthon tartózkodás (szabadság) alkalmával időszakos egészségi alkalmassági orvosi vizsgálaton, végleges hazatérésük után pedig záró orvosi vizsgálaton kötelesek részt venni.

(2) Az előzetes és időszakos egészségi alkalmassági orvosi vizsgálat célja az egészségügyi felkészítés mellett:

a) a munkavállalónál:

annak megállapítása, hogy a 4/1981. (III. 31.) EüM rendelet 3. §-ában előírtak alapján az adott munkakörre előzetesen alkalmasnak minősített munkavállaló egészségi szempontból alkalmas-e meghatározott országban - a tervezett munkakör ellátására, folytatására;

b) a családtagoknál:

annak megállapítása, hogy alkalmas-e egészségi állapotát tekintve, a meghatározott országban való huzamosabb tartózkodásra.

(3)[5] Az orvosi vizsgálatot és az egészségügyi felkészítést a következők végzik:

a) belföldön munkaviszonyban álló munkavállaló esetében, ha a munkahelyen:

- foglalkozás-egészségügyi szolgálat működik, az üzemi orvos,

- foglalkozás-egészségügyi szolgálat nem működik, a munkavállaló lakóhelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakrendelés orvosa,

b) munkaviszonyban nem álló munkavállaló és a családtagok esetében a területileg illetékes körzeti orvos, illetőleg a körzeti gyermekorvos,

c) ha a kiutazás fokozottan járványveszélyes vagy egyéb egészséget veszélyeztető (nehéz klímájú) területre történik, az a)-b) pont szerint elvégzett vizsgálatok figyelembevételével az Orvostovábbképző Egyetem Fertőző és Trópusi Betegségek Tanszéke.

(4)[6] Az orvosi vizsgálatot és az egészségügyi felkészítést a (3) bekezdésben meghatározott egészségügyi szerveknél a belföldi munkáltató írásban kezdeményezi, a munkaviszonyban nem álló pedig maga kéri.

3. § (1) A munkavállaló (családtag) az orvosi vizsgálatra köteles magával vinni a korábbi vizsgálatok alapján kiállított és rendelkezésére álló kórházi zárójelentést, orvosi leleteit.

(2)[7] Az orvosi vizsgálat alapján kiállított "Dolgozók Egészségügyi Törzslapja" elnevezésű nyomtatvány másodpéldányát a munkavállaló, a családtag egészségi állapotáról kiállított igazolást köteles a kiküldőnek bemutatni, megőrizni, és az időszakos, illetve záróvizsgálat alkalmával a vizsgálatot végző orvosnak átadni. A nyomtatványok első példánya a kiállítónál marad.

4. § Ha az orvos a munkavállalót (családtagot) egészségügyi szempontból alkalmatlannak tartja külföldi munkavégzésre (tartózkodásra), a 3. § (2) bekezdésében említett nyomtatványt "egészségileg nem alkalmas" bélyegző lenyomatával látja el és ennek okát szóban közli.

5. § Ha a munkavállaló (családtag) vagy a munkáltató az orvosi szakvéleménnyel nem ért egyet, a szakvélemény közlését követő 15 napon belül kérheti annak felülvéleményézését, az Orvostovábbképző Egyetem Trópusi Egészségügyi Tanszékétől.

6. § (1) A munkavállaló (családtag) kiutazását a kiküldő szerv nem engedélyezheti

a) előzetes (időszakos) egészségi alkalmassági vizsgálat hiányában, illetőleg ha

b) egészségileg nem alkalmas a kiutazásra.

(2) Az időszakos és záró orvosi vizsgálatra a munkavállalónak (családtagnak) a hazatérés után 48 órával kell jelentkezni a 2. § (3) bekezdésében meghatározott egészségügyi szervnél.

(3) A külföldön munkát végző személy végleges hazatérése után itthon nem állhat munkába, míg záró orvosi vizsgálat nem rögzíti egészségi állapotát.

7. § (1) Csoportos (50 fő felett) külföldi munkavállalás esetén a kiküldő szerv értesíti a Népjóléti Minisztériumot.

(2) A Népjóléti Minisztérium a csoport tekintetében, a csoport nagyságától is függően

a) meghatározza az egészségügyi ellátás követelményeit és feltételeit,

b) egészségügyi dolgozó kiküldésének szükségessége esetén elbírálja a javasolt személy szakmai alkalmasságát.

(3) A munkáltató, a külföldön csoportos munkát vállaló személyek részére a TESCO-n keresztül biztosítja - a Népjólét Minisztérium által meghatározott módon - az egészségügyi ellátást.

8. § Az orvosi vizsgálatok részletes szempontjait - különös tekintettel a 2. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott területekre - a külön kiadott szakmai útmutató tartalmazza. Az Orvostovábbképző Egyetem Trópusi Egészségügyi Tanszéke által kiadott útmutatót az érdekelt egészségügyi szerveknek közvetlenül küldi meg.

9. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg hatályát veszti:

- a Német Demokratikus Köztársaságba szakmai gyakorlatra jelentkezők orvosi véleményezéséről szóló 19/1969. (Eü. K. 7.) EüM és az azt módosító 16/1970. (Eü. K. 7.) EüM utasítás.