67/1985. (XII. 31.) PM-ÁH rendelet

az építőipari tevékenységek önköltségszámítási rendjéről

Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az Országos Anyag-és Árhivatal elnökével, az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel, a közlekedési miniszterrel, az ipari miniszterrel és az Országos Vízügyi Hivatal elnökével, továbbá a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendelem:

A rendelet hatálya

1. §

(1) A rendelet hatálya kiterjed minden olyan gazdálkodó szervezetre [Ptk. 685. § c) pont] és tanácsi költségvetési üzemre (a továbbiakban együtt: vállalat), amely megrendelésre, illetve értékesítésre belföldön építőipari tevékenységet végez.

(2) Nem kötelező a rendelet szerinti önköltségszámítás a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 54. § (2) bekezdésében, a 65/1984. (XII. 29.) MT rendelet 10. § (2) bekezdésében, a 22/1978. (IX. 19.) PM rendelet 14. §-ának - a 32/1984. (XI. 5.) PM rendelet 24. § (6) bekezdésével megállapított - (3) bekezdésében meghatározott vállalatokra, továbbá a lakásszövetkezetekre, a kisszövetkezetekre és a fogyasztási szolgáltató kisvállalatokra, valamint azokra a vállalatokra, ahol az alaptevékenységként, illetve az alaptevékenységen kívüli tevékenységként megrendelésre, illetve értékesítésre végzett építőipari tevékenység értéke - két év átlagában -éves szinten nem haladja meg a 25 millió Ft-ot.

(3) A rendelet alkalmazása szempontjából építőipari tevékenységnek minősül a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Építményjegyzékben szereplő építmények kivitelezése (megvalósítása, bővítése, átalakítása, bontása), továbbá a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke szerinti építőipari szolgáltatás végzése.

(4) A rendelet előírásait kell alkalmazni a gépek és gépi berendezések helyszíni technológiai szerelési munkáinak önköltségszámítása során is, ha azt a vállalat a (3) bekezdés szerinti építőipari tevékenységhez kapcsolódóan végzi.

Az önköltségszámítás kötelezettsége

2. §

(1) A vállalatnak az e rendeletben foglalt szabályok, továbbá adottságai és sajátosságai érvényesítésével olyan önköltségszámítási rendet kell kialakítania, s azt az e rendelet alapján készített Vállalati Önköltségszámítási Szabályzatba (a továbbiakban: Szabályzat) foglalnia, amely lehetővé teszi az építőipari tevékenység tervezett és tényleges közvetlen önköltségének kiszámítását, a közvetlen önköltség alakulásának megfigyelését és elemzését.

(2) Az ágazati minisztériumok (országos hatáskörű szervek) az ágazati (szakágazati, szakmai) adottságoknak legjobban megfelelő önköltségszámítási módszerek elterjesztésének elősegítésére a Pénzügyminisztérium egyetértésével ágazati (szakágazati, szakmai) önköltségszámítási irányelveket adhatnak ki. Az irányelvek az e rendeletben foglalt szabályokkal nem állhatnak ellentétben.

(3) Az önköltségszámítási rend kialakításánál, a módszerek megválasztásánál a vállalat vegye figyelembe az építőipari tevékenység szervezéséből, az építőipari tevékenység összetételéből, az alkalmazott technológiából, a szervezeti felépítésből stb. származó adottságait, ágazati, szakmai és vállalati sajátosságait, tartsa szem előtt a költségvalódiság elvének érvényesítését, és olyan belső információs rendszert alakítson ki, amely megfelelő alapul szolgál a hatékony költséggazdálkodás és a döntéselőkészítés számára.

(4) A Szabályzatnak tartalmaznia kell:

a) a kalkuláció tárgyát (a kalkulációs egységek kijelölését),

b) a költségtényezők tagolását és tartalmát,

c) a vállalaton belüli szervezeti egységek, a költséghelyek csoportosítását, a költséghelyeken felmerült költségek elszámolásának menetét és felosztásának módszereit,

d) a költségek utalványozásának, elszámolásának és felosztásának bizonylati rendjét,

e) az építőipari tevékenység elvégzéséhez szükséges anyagok, munkaidő, gépidő, az elvégzett tevékenység természetes, mértékegységbeni számbavételének rendjét,

f) a kalkuláció készítésének időpontját vagy időpontjait,

g) a kalkulációk és a könyvvitel adatai egyeztetésének módját,

h) az önköltségszámítási adatok szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős személyek munkakörének megjelölését.

(5) A vállalat - e rendelet előírásai figyelembevételével - a Szabályzatban köteles rögzíteni a kalkulációs egységekre közvetlenül nem utalványozható, de közvetlen költségként elszámolandó költségek elszámolásának módszerét is.

(6) A Szabályzat a (4) és (5) bekezdésekben felsoroltakon kívül tartalmazhatja azoknak az önköltségszámításból nyerhető információknak a körét, tartalmát, szolgáltatásuk módját és időpontját, amelyek a költség- és önköltség tervezéséhez, elemzéséhez, a fedezeti számításhoz, a vállalaton belüli önálló elszámoláshoz, valamint a tervszerű költséggazdálkodáshoz, az árajánlatok készítéséhez és megalapozásához szükségesek.

(7) A vállalat Szabályzatát, illetve az abban rögzített eljárásokat, módszereket csak az év első napjával, a könyvvitel rendjéről és a mérlegkészítésről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.

Az önköltség és az önköltségszámítás fogalma

3. §

(1) Az önköltség az építőipari tevékenység meghatározott egysége (a kalkulációs egység) megvalósítására, elkészítésére, elvégzésére e rendelet szerint fordítható, illetve fordított élő- és holtmunka pénzben kifejezett összege.

(2) Az önköltségszámítás az a műszaki és gazdasági tevékenység, amellyel a vállalat a kalkulációs egység tervezett, illetve tényleges önköltségét meghatározza.

Az önköltségszámítás feladata

4. §

(1) Az önköltségszámítás feladata, hogy adatokat szolgáltasson

a) a saját termelésű készletek értékeléséhez,

b) az önköltség tervezéséhez és megfigyeléséhez,

c) a gazdaságossági számításokhoz,

d) az árszabályozó rendelkezések szerint az árak képzéséhez, az árajánlatok elkészítéséhez és az árak ellenőrzéséhez.

(2) Az önköltségszámítás adatokat szolgáltathat

a) az alkalmazott technológia mellett érvényes vállalati anyag, munkaidő-, gépidőnormák (naturáliák) kialakításához, azok folyamatos karbantartásához,

b) a vállalaton belüli önelszámoló egységek tevékenységének értékeléséhez, gazdálkodásuk folyamatos ellenőrzéséhez stb.

(3) Az építőipari tevékenység önköltségszámításának sajátos feladata lehet az, amikor a kalkulációs egység ténylegesen elvégzett és természetes mértékegységben számbavett teljesítményének

- a vállalati normák szerint szükséges naturáliáit a ténylegesen felhasznált (igénybe vett) naturáliákkal, illetve

- az aktuális értéken (közvetlen önköltség szinten) értékelt vállalati normáit a tényleges közvetlen önköltséggel

összehasonlítva, az eltérések elemzésével szolgáltatja az (1) és (2) bekezdés szerinti adatokat

Az önköltségszámítás tárgya

5. §

(1) Az önköltségszámítás tárgya a kalkulációs egység.

(2) Az építőipari tevékenység kalkulációs egységeit - ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - a vállalat határozza meg az Építményjegyzékben szereplő építmények (építményrészek), a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke szerinti munkák és szolgáltatások (ezek részegységei), továbbá a vállalat nagysága, tevékenységének összetétele figyelembevételével.

Az önköltségszámítás tényezői

6. §

(1) A közvetlen önköltséget a kalkulációs egységeknél a következő kalkulációs séma szerinti részletezésben kell számítani:

1. Közvetlen anyagköltség

2. Szállítási és rakodási költség

3. Közvetlen bérköltség

4. Közvetlen bérek járulékai

5. Közvetlen gépköltség

6. Egyéb közvetlen költségek

7. A kalkulációs egység közvetlen önköltsége (1+2+3+4+5+6)

8. Az építmény külön költségei

9. Az építmény, az építőipari szolgáltatás normatív közvetlen önköltsége (7+8)

10. Értékkülönbözetek

11. Az építmény, az építőipari szolgáltatás közvetlen önköltsége (9+10)

(2) Közvetlen költség minden olyan az építőipari tevékenység kalkulációs egysége kivitelezése, végzése érdekében felmerült, megközelítően arányosan változó költség, amely a kalkulációs egységre utalványozható, illetve amelynek a kalkulációs egységre jutó értéke megfelelő mutatók, jellemzők segítségével megállapítható és elszámolható a Mellékletben foglalt tartalommal. Ezek a költségek azonban nem tartalmazhatnak olyan költségelemeket, amelyeket a vállalat ágazati besorolása szerinti számlakeret kötelezően az általános költségek közé sorolt.

(3) Az (1) bekezdés szerinti közvetlen önköltségben a továbbfelhasználásra kerülő saját előállítású félkész és késztermékeket, anyagokat, szerkezeteket rögzített elszámolási egységáron (termelői áron, belső elszámolóáron) a saját szállítások és rakodások értékét árutovábbítási díjtarifákkal vagy saját díjtételekkel, a gépköltséget belső gépbérleti díjakkal is el lehet számolni. (A vállalat a belső bérleti díjakat, illetve díjtételeket más költségcsoportok elszámolásánál is alkalmazhatja.) A rögzített elszámolási egységár és a tényleges közvetlen önköltség, a díjtételekkel, belső gépbérleti díjakkal elszámolt teljesítményi érték és a közvetlen önköltség szintű szállítási és rakodási költség, illetve gépköltség közötti különbözetet értékkülönbözetként kell - az ágazati számlakeretekben előírtak szerint - kimutatni. Ha a vállalat termelői árból kialakított rögzített elszámolási egységárat, tarifás díjtételt, belső bérleti díjat nem alkalmaz, akkor, értékkülönbözetet sem kell kimutatnia.

(4) A (3) bekezdés szerinti értékkülönbözetek építmények közötti felosztásának szabályait a vállalat határozza meg, s rögzíti Szabályzatában. Az értékkülönbözetek összegének építmények közötti felosztásánál az alkalmazott módszerek közgazdaságilag is helyesek és indokoltak legyenek.

(5) A kalkulációs séma szerinti költségtényezők a vállalati, az ágazati (szakágazati, szakmai) sajátosságoknak, adottságoknak és információs igényeknek megfelelően részletesebben is tagolhatók, illetve a kalkulációs séma egyes költségtényezői az építőipari tevékenység jellegéből adódóan (pl. az építőipari szolgáltatásnál) el is hagyhatók.

(6) A közvetlen önköltség kalkulációs tényezőinek tartalmát, valamint a vállalati belső információs célra számítható további önköltség kategóriákat e rendelet Melléklete tartalmazza.

Az önköltség számítás módszerei

7. §

(1) Az önköltségszámítás módszere az építő-Ipari tevékenység kalkulációs egységei tervezett vagy tényleges önköltsége kiszámításának szabályait határozza meg.

(2) A közvetlen önköltség számításának a vállalatnál alkalmazott módszerét - a 2. § (2) bekezdése alapján kiadott ágazati (szakágazati, szakmai) irányelvek figyelembevételével - a költségutalványozási és költségelszámolási renddel összhangban kell meghatározni.

Az önköltségszámltás fajtát

8. §

(1) Az önköltségszámltás - céljától függően -készülhet

a) a tevékenység megkezdése előtt (előkalkuláció),

b) a tevékenység folyamatában (közbenső kalkuláció) és

c) a tevékenység befejezése után (utókalkuláció).

(2) Tervezési, gazdaságossági és fedezeti számításoknál a gazdasági kalkuláció bármely formája alkalmazható. A gazdasági kalkuláció önköltségtartalmát - a rendeletben és annak Mellékletében foglaltak figyelembevételével - a vállalat határozza meg.

Előkalkuláció

9. §

(1) Előkalkuláció az a műszaki és gazdasági tevékenység, amellyel a vállalat az építőipari tevékenység megkezdése előtt - a műszaki, a technológiai előírások, továbbá az építőipari tevékenységet megelőzően rendelkezésre álló bizonylatok adatai szerint - a vállalatnál felhasználható élő- és holtmunka mennyiségének figyelembevételével meghatározza az építőipari tevékenység kalkulációs egységének várható (tervezett) önköltségét.

(2) Az önköltségtervezés céljára szolgáló előkalkulációban (tervkalkulációban) az önköltség tényezőit a tervidőszak tervezett költségadatai alapján kell számításba venni.

(3) Az előkalkuláció körét és gyakoriságát a vállalat határozza meg.

Közbenső kalkuláció

10. §

(1) Közbenső kalkuláció az a műszaki és gazdasági tevékenység, amellyel a vállalat az építőipari tevékenység kalkulációs egységének önköltségét a termelés folyamata alatt kiszámítja, részben az építőipari tevékenységet megelőzően rendelkezésre állott, részben az építőipari tevékenység folyamata alatt keletkezett bizonylatok alapján.

(2) A közbenső kalkuláció körét, gyakoriságát a vállalat határozza meg.

Utókalkuláció

11. §

(1) Utókalkuláció az a műszaki és gazdasági tevékenység, amellyel a vállalat az építőipari tevékenység befejezése után a ténylegesen felmerült - a könyvviteli elszámolásokban gyűjtött -költségek alapján kiszámítja az építőipari tevékenység kalkulációs egységének tényleges önköltségét.

(2) Az építőipari tevékenység saját termelésű készletei (a befejezetlen termelés, késztermékek) év végi mérlegértékének meghatározására készült utókalkulációban az e rendelet szerint megállapított közvetlen önköltségből - az ágazati számlakeretekben előírtak szerint - arányosítással kell a saját termelésű készletek közvetlen önköltségét kiszámítani.

(3) A saját vállalkozásban végzett építőipari beruházások teljesítményértéke megállapítására készült utókalkulációban a közvetlen önköltség költségtényezőit, a költségtényezők tartalmát e rendeletben foglaltak szerint kell figyelembe venni.

(4) Utókalkulációt kell készíteni minden olyan esetben - a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló közvetlen önköltségig bezáróan -, amikor az utókalkuláció készítésére más jogszabály kötelezi a vállalatot.

(5) Az utókalkuláció készítésének kötelezettségét, gyakoriságát - e rendeletben foglaltakon, valamint egyéb hatósági rendelkezések betartásán túlmenően - belső információs igényei alapján a vállalat határozza meg.

(6) A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartásokban (a termelés-könyvelésben) a közvetlenül elszámolt ráfordításokat kalkulációs egységenként, a közvetetten (felosztás útján) elszámolható tényleges költségeket és azok felosztásához szükséges vetítési alapokat költséghelyenként és azokon belül kalkulációs egységenként folyamatosan gyűjteni kell.

(7) A vállalatnak a termelés-könyvelés és az utókalkuláció közötti kapcsolatot, a könyvvitelben ténylegesen elszámolt költségek és az utókalkuláció adatai egyeztethetőségét a Szabályzatban kell rögzítenie.

Bizonylati rend

12. §

A számvitel bizonylati rendjéről szóló pénzügyminiszteri rendelet előírásait kell megfelelően alkalmazni mindazoknál az önköltségszámításnál felhasznált bizonylatoknál is, amelyek nem kizárólag a számvitel részére készülnek (pl. műszaki dokumentációk stb.).

Felelősség

13. §

Az önköltségszámítás rendjének előírásszerű kialakításáról, a Szabályzat összeállításáról, az előírások megtartásáról a vállalat vezetője és a vállalat számviteli rendjéért felelős vezető (gazdasági igazgató, gazdasági igazgatóhelyettes, elnökhelyettes, főkönyvelő stb.) együttesen kötelesek gondoskodni. A vállalat, a létesítményi főmérnökség, a főépítésvezetőség, az építésvezetőség, az iroda, az üzem stb. műszaki vezetője felelős az önköltségszámítás részére adott műszaki adatok helyességéért, azok időbeni szolgáltatásáért.

Záró rendelkezések

14. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1986. január 1. napjától kell alkalmazni.

(2) A vállalat a Szabályzatot e rendelet megjelenesét követő 180 napon belül köteles elkészíteni, illetve meglevő Szabályzatát módosítani.

Dr. Hetényi István s. k.,

pénzügyminiszter

Melléklet a 67/1985. (XII. 31.) PM-ÁH rendelethez

I. Az építőipari tevékenység közvetlen önköltsége kalkulációs költségtényezőinek tartalma

1. Közvetlen anyagköltség

Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni minden olyan felhasznált termék, szerkezet, berendezés stb. (a továbbiakban: anyag) értékét, amely a kalkulációs egység kivitelezéséhez, elvégzéséhez a vállalatnál műszakilag szükséges, amely a kalkulációs egység műszaki tartalomnak, funkciónak megfelelő kivitelezéséhez, elvégzéséhez a vállalati normák szerint ténylegesen beépítésre, felszerelésre került, számításba véve a szállítási, rakodási, tárolási, belső anyagmozgatási, vágási, faragási, bedolgozási stb. veszteséget is. A felhasználásban csak azokat a beépített, felszerelt anyagokat lehet figyelembe venni, elszámolni, amelyek a kalkulációs egység alkotó elemeivé válnak.

Nem szabad közvetlen anyagköltségként kimutatni azoknak az anyagoknak az értékét (még akkor sem, ha a kalkulációs egységre közvetlenül utalványozhatók), amelyek más költségtényezők részét képezik. Nem szabad közvetlen anyagköltségként elszámolni azon anyagok felhasználását, amelyek a szerkezetek kivitelezésekor (szerelésekor) elhasználódnak, ideértve az ideiglenesen beépített anyagok, a gyártóeszközök elhasználódását is.

A közvetlen anyagköltségbe tartozó anyagok körét a vállalat saját hatáskörében szabályozhatja. Az anyagnormákat naturáliákban kell meghatározni.

A felhasználásként elszámolt anyagmennyiségek indokoltságát ellenőrizni kell (anyagelszámoltatás). Az elszámoltatási kötelezettség alá tartozó anyagok körét, az elszámoltatás gyakoriságát (határidejét) és módszereit (ideértve a különbözetek kivizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét is) a Szabályzatban rögzíteni kell. Az anyagelszámoltatás eredményes végrehajtásához biztosítani kell, hogy a műszakilag szükséges, valamint a ténylegesen felhasznált mennyiség, az elszámoltatási kötelezettség alá tartozó anyagok körében megállapítható legyen.

A kalkulációban a vásárolt anyagok értékét beszerzési áron számítva kell megállapítani. A nem fuvarigényes közvetlen anyagok szállítási és rakodási költségét a beszerzési ár részeként is figyelembe kell venni.

Elszámolóár alkalmazása esetén a felhasználásra jutó anyagárkülönbözet elszámolásának módját és ezzel azt, hogy az melyik költségtényezőben jelenik meg - az ágazati számlakeretekben foglaltak alapján - a számlarendben kell meghatározni. A felhasznált saját termelésű termékek (anyagok, szerkezetek, előkészített anyagok, keverékek) értékét a kalkulációban rögzített elszámolási egységáron kell számításba venni. Rögzített elszámolási egységárként belső elszámolóárat (diktált vagy kalkulált haszonnal növelt teljes önköltséget), vagy a vonatkozó árrendeletek szerint érvényesíthető (kalkulált) termékárat (termelői árat) célszerű alkalmazni. A felhasznált saját termelésű termékek rögzített elszámolási egységáron, valamint közvetlen önköltségen számított értéke közötti különbözetet (készletérték-különbözetet) értékkülönbözetként kell elszámolni.

A kalkulációs egységnél keletkezett hulladékok értékét vagy a közvetlen anyagköltséget, vagy az építésvezetőségi általános költségeket csökkentő tételként lehet elszámolni.

Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni a kalkulációs egység kivitelezéséhez, elvégzéséhez a megrendelőtől beépítés céljából térítésmentesen átvett és beépített anyagok értékét, a beépített használt anyagok használt és új értéke közötti különbözetet, továbbá a kibontott és ismételten beépített (visszaépített) anyagok értékét is a beépítést követően.

2. Szállítási és rakodási költség

Szállítási és rakodási költségként kell kimutatni a kalkulációs egység kivitelezéséhez, elvégzéséhez, a szerkezetek megvalósításához szükséges, közvetlenül felhasznált fuvarigényes anyagoknak a termelőhelyről, a feladóállomásról a vállalat központi telepéig, illetőleg a termelőhelyről, a feladóállomásról közvetlenül az építési munkahelyig történő továbbításának, egyszeri (elsődleges) deponálásának költségeit.

Ha az építőipari tevékenység kalkulációs egysége az építmény, akkor a 8. Az építmény külön költségei költségtényezőnél ismertetett építménytől függő szállítási és rakodási költség is ennél a költségtényezőnél elszámolható, a 8/c) költségtényezőnél leírt tartalommal.

A szállítási és rakodási költségeket az áruszállítási díjtarifákkal, díjtételekkel vagy a vállalat saját tervezésű (fedezeti összeget is tartalmazó) díjtételeivel célszerű elszámolni. A szállítási és rakodási költségek díjtételekkel elszámolt értéke és a ténylegesen számlázott, illetve a saját szállítási és rakodási tevékenység díjtarifákkal vagy saját díjtételekkel elszámolt értéke és közvetlen önköltsége közötti különbözetet értékkülönbözetként kell kimutatni.

Szállítási és rakodási költségként kell kimutatni a megrendelő által térítésmentesen adott fuvarigényes anyagok szállítási és rakodási szolgáltatásának értékét is.

Fuvarigényes anyagoknak kell tekinteni azon közvetlen anyagokat, amelyeknél a vállalat környezeti (beszerzési, felhasználási helyek) adottságai mellett a szállítási és rakodási költség az anyagértékéhez viszonyítva jelentősnek tekinthető, illetőleg azon közvetlen anyagokat, amelyeket a vállalat jegyzékben foglalással annak minősít.

Nem szabad szállítási és rakodási költségként elszámolni a kalkulációs egység kivitelezéséhez, elvégzéséhez közvetlenül nem szükséges (nem közvetlenül felhasznált) anyagok, továbbá a gépek, berendezések, a nem fuvarigényes közvetlen anyagok szállításával, rakodásával kapcsolatos költségeket.

3. Közvetlen bérköltség

Közvetlen bérköltségként kell kimutatni a kalkulációs egység kivitelezéséhez, a szerkezetek beépítéséhez, szereléséhez, megvalósításához szükséges munkaidőre kifizetett munkabért. Közvetlen bérköltségként kell elszámolni az építőipari tevékenység elvégzésében közvetlenül részt vevők munkában eltöltött munkaidejére kifizetett (számfejtett) munkabért is.

A közvetlen bér magában foglalja:

- a vállalatnál műszakilag indokolt munkaidőre teljesítménybérben, időbérben vagy ezek kombinációjában elszámolt munkabért (törzsbért, az állásidőre fizetett munkabér nélkül),

- a meghatározott feladatok teljesítéséért az építőipari tevékenységben közvetlenül résztvevőknek a bérköltség terhére elszámolt céljellegű prémiumát, jutalmát.

Ha az építőipari tevékenység kalkulációs egysége az építmény, akkor a közvetlen bérköltség magában foglalhatja az építési munkahely eseti különleges adottságai miatt, a munka megvalósításával járó, külön elszámolt bérpótlékokat (mélységi, magassági, egészségügyi, vízfolyás feletti, egyéb veszélyességi stb. pótlékot).

Nem szabad közvetlen bérköltségként kimutatni azokat a közvetlen béreket, amelyek más költségtényezők részét képezik.

A műszaki tartalom, funkció megvalósításához a vállalatnál műszakilag indokolt időnormákat, az időnormák órabéreit a vállalat határozza meg, s foglalja jegyzékbe. A Szabályzatban kell rögzíteni az építőipari tevékenység elvégzésében közvetlenül részt vevők körének felsorolását, munkában töltött idejük megállapításának módját.

4. Közvetlen bérek járulékai

A közvetlen bérek járulékai a kiegészítő fizetéseket, a közvetlen bérköltségnél, az építmény külön költségeinél figyelembe nem vett bérpótlékokat, továbbá a kiegészítő fizetések, a bérpótlékok és a közvetlen bérköltség együttes összegét terhelő társadalombiztosítási járulékot foglalják magukban.

A közvetlen bérek járulékai címen a kalkulációba beállítandó összeget az éves tervezett pótlékkulcs vagy az időszakonként (negyedévenként) kiszámított tényleges pótlékkulcs alapján lehet meghatározni.

A Szabályzatban a közvetlen bérek járulékai megállapításának vállalati szabályait, továbbá azt is rögzíteni kell, hogy a vállalat a számításokat a vállalat vagy a szervezeti egységek (költséghelyek) szintjén végzi el.

A közvetlen bérek járulékainak tervezett pótlékkulcs alapján számított és tényleges összege közötti különbözetet értékkülönbözetként kell elszámolni akkor, ha annak a tervezett pótlékkulccsal számított összeghez viszonyított mértéke éves szinten az 5%-ot nem haladja meg. Ha a különbözet mértéke éves szinten az 5%-ot meghaladja, a különbözet összegével a közvetlen bérek járulékai címén egész évben elszámolt összeget kell helyesbíteni.

5. Közvetlen gépköltség

Ezen költségtényezőnél kell kimutatni a kalkulációs egység kivitelezéséhez, a szerkezetek beépítéséhez, szereléséhez, megvalósításához, a kalkulációs egység szerinti építőipari szolgáltatás elvégzéséhez a vállalatnál műszakilag szükséges és állóeszköznek minősülő gépek (belső) gépbérleti díjakkal és a műszakilag indokolt helyszínen tartási (igénybevételi) idő figyelembevételével teljesítményarányosan elszámolt költségeit.

Ha az építőipari tevékenység kalkulációs egysége az építmény, akkor a 8. Az építmény külön költségei költségtényezőnél ismertetett építmény- és időarányos gépköltség ennél a költségtényezőnél is elszámolható, a 8/b) költségtényezőnél leírt tartalommal.

A közvetlen gépek közé tartozó, a kalkulációs egység kivitelezéséhez szükséges, teljesítményarányosan elszámolandó gépek, illetve az építmény- és időarányosan elszámolásra kerülő gépek körét a vállalat határozza meg és foglalja a (belső) gépbérleti díjakkal külön-külön jegyzékbe. Ezen jegyzékekbe nem tartozó, továbbá az állóeszköznek nem minősülő gépek költségeit - a 6. Egyéb közvetlen költségek költségtényezőnél leírtak kivételével - a közvetlen irányítás általános költségei között kell elszámolni.

A (belső) gépbérleti díjakat gépenként, a várható éves állandó jellegű költségek (a vállalat döntésétől függően az üzemeltetési költségek) és a kalkulált fedezet, továbbá a tervezett (elvárható) gépműszakidő (az építéshelyen eltölthető idő: naptári nap, gépműszakóra) figyelembevételével kell egy napra, egy gépműszakórára számítva előre meghatározni.

A közvetlen gépek (belső) gépbérleti díjakkal elszámolt értéke és a ténylegesen számlázott, illetve saját gépek közvetlen önköltsége közötti különbözetet értékkülönbözetként kell kimutatni.

A közvetlen gépek költségeként kell kimutatni a megrendelő által térítésmentesen átadott és teljesítményarányosan, illetve építmény- és időarányosan elszámolandó gépek bérleti díját is.

Nem lehet a közvetlen gépek költségeként kimutatni a gépek kihasználatlansága miatt felmerülő költségeket.

6. Egyéb közvetlen költségek

Ezen költségtényezőnél kell kimutatni - a kivitelező szakirányítása mellett végzett - a megrendelő által a kalkulációs egység kivitelezéséhez felajánlott társadalmi munka értékét, a társadalmi munka elvégzését követően. Ugyancsak ezen költségtényezőnél kell kimutatni a más vállalat által elvégzett - alvállalkozói teljesítménynek nem minősülő - szolgáltatások díját is, a számlázott értékben.

Az egyéb közvetlen költségek között lehet elszámolni, illetve ide lehet átvezetni az építőipari tevékenységet végző dolgozók kiküldetésével, külszolgálatával kapcsolatos és közvetlenül a kalkulációs egységre elszámolható utazás költségeit (a saját személyszállító járművek közvetlen önköltségéből, illetve számlázott költségeiből az igénybe vett km-teljesítményekkel arányos összegben, vagy a saját gépjármű használatáért fizetett térítést tételesen, illetve km-arányosan, az egyéb utazási költséget tételesen), napidíjait, szállásköltségeit.

Az egyéb közvetlen költségek közé tartoznak a saját és az idegen számítógépes szolgáltatás, fénymásolás, sokszorosítás, fotózás, mikrofilmlaboratórium, egyéb kisegítő üzem költségei is (közvetlen önköltségen, illetve a számlázott összegben), ha azok az árban külön tételben nem kerülnek felszámításra.

Ha az építőipari tevékenység kalkulációs egysége az építmény, akkor a 8. Az építmény külön költségei költségtényezőnél ismertetettek közül az egyéb közvetlen költségek költségtényezőnél számolhatók el:

- a segédszerkezetek közvetlen önköltsége,

- az utalványozott munkásellátási költség,

- az ideiglenes melléképítmények közvetlen önköltsége,

- a munkahelyre település közvetlen önköltsége,

- a különleges körülmények miatti - bérköltségnek nem minősülő - többletköltségek.

Az egyéb közvetlen költségek között elszámolható minden olyan költség, amely nem tartozik az előbbi költségtényezők és az építmény külön költségei közé, amely a kalkulációs egységre utalványozható, illetve megfelelő mutatók, jellemzők alapján annak a kalkulációs egységre jutó értéke megállapítható és elszámolható. Ilyennek tekinthető - a vállalat választásától függően - a kalkulációs egység megvalósításához, kivitelezéséhez használt - nem a segédszerkezeteknél felmerült - állóeszköznek nem minősülő gépek, gyártóeszközök, állványanyagok, ideiglenesen beépített és kibontásra kerülő anyagok elhasználódásának, átalakításának, karbantartásának teljesítményarányosan a kalkulációs egységre elszámolt hányada is.

Nem mutathatók ki itt azon külön felszámítható költségek, amelyek nem a kalkulációs egység szerinti építőipari tevékenységet terhelik, amelyek más költségtényezők részét képezik.

7. A kalkulációs egység közvetlen önköltsége

A költségkategória a kalkulációs egység közvetlen költségei összegezésével határozható meg és a termelés mennyiségével közel arányosan változó költségeket tartalmazza.

8. Az építmény külön költségei

Az építmény külön költségei között azokat a közvetlenül elszámolható - költségeket célszerű kimutatni, amelyek az építési és szerelési munkahely helyi sajátosságaiból, különleges körülményeiből származnak, továbbá azokat, amelyek az építményszerkezetnek megfelelő kalkulációs egységre közvetlenül nem számolhatók el, de az építmény megvalósításához, kivitelezéséhez szükségesek. Az ide tartozó költségek jellemzője az, hogy azok összege építményenként eltérő nagyságú.

Az építmény külön költségei közé tartoznak, a vállalat választásától függően:

a) segédszerkezetek közvetlen önköltsége,

b) építmény- és időarányos gépköltség,

c) építménytől függő szállítási és rakodási költség,

d) utalványozott munkásellátási költség,

e) ideiglenes melléképítmények közvetlen önköltsége,

f) munkahelyre település közvetlen önköltsége,

g) különleges körülmények miatti többletköltségek közvetlen önköltsége.

a) A segédszerkezetek közvetlen önköltsége

Ennél a költségtényezőnél lehet kimutatni az építmény kivitelezéséhez szükséges - a vállalatnál önálló kalkulációs egységnek nem tekintett - állványozási, dúcolási munka stb. közvetlen önköltségét, az 1-6. költségtényezők szerinti megbontásban. A segédszerkezetek közvetlen anyagköltsége állványanyagok, gyártóeszközök, ideiglenesen beépített és kibontásra kerülő anyagok elhasználódását csak akkor tartalmazhatja, ha az munkateljesítményhez kapcsolódóan teljesítményarányosan kerül elszámolásra. (A segédszerkezetek közvetlen önköltsége csak elhasználódási költségeket nem tartalmazhat.)

A teljesítményarányosan elszámolásra kerülő állványanyagok, gyártóeszközök, ideiglenesen beépített és kibontásra kerülő anyagok elhasználódásának megállapítását, az építményre elszámolható összeg alapját képező teljesítmény számbavételét a vállalat határozza meg, s rögzíti a Szabályzatban.

b) Építmény- és időarányos gépköltség

Ezen költségtényezőnél kell kimutatni az építmény kivitelezéséhez az építmény egyedi jellegéből következően felmerülő, az építmény egészéhez rendelhető - állóeszköznek minősülő - gépek (belső) gépbérleti díjakkal és az építési folyamat műszakilag indokolt átfutási időtartama figyelembevételével elszámolt költségeit. Ide tartoznak az anyagmozgatási gépeknek (szállítószalagok, emelőgépek, felvonók stb.), az energiatermelő és átalakítógépeknek stb. a gépidőszükséglet függvényében (belső) gépbérleti díjakkal elszámolt költségei. (Azoknak az építőipari gépeknek a költségeit kell itt kimutatni, amelyek az építési munkahelyen az építőipari tevékenység folyamatosságát biztosítják, amelyek az építményszerkezetek megvalósításával közvetlenül nem függnek össze.)

Ezen költségtényezőnél kimutathatók az építőipari gépek telepítésének a költségei is, ha azokat a (belső) gépbérleti díjak nem foglalják magukban.

Az építményarányosan, illetve időarányosan elszámolásra kerülő építőipari gépek közé tartozó gépek, berendezések, felszerelések és járművek felsorolását külön jegyzékben rögzíteni kell a gépbérleti díjakkal együtt. Amennyiben egy adott gép költsége teljesítményarányosan is elszámolható, a gépet mindkét jegyzékben szerepeltetni kell.

A Szabályzathoz kapcsolódó, külön jegyzékekbe nem tartozó, továbbá az állóeszköznek nem minősülő gépek költségei elszámolására, valamint a (belső) gépbérleti díjak kialakítására, a gépköltség (belső) gépbérleti díjakkal elszámolt értéke és a ténylegesen számlázott, illetve a saját gépek közvetlen önköltségen számított értéke közötti különbözet elszámolására az 5. költségtényezőnél leírtak érvényesek.

Gépköltségként kell kimutatni a megrendelő által térítésmentesen átadott és az építmény, illetve időarányosan elszámolásra kerülő gépek bérleti díját is.

Nem lehet építmény- és időarányos gépköltségként kimutatni a gépek kihasználatlansága miatt felmerülő költségeket.

c) Építménytől függő szállítási és rakodási költség

Az építmény szállítási és rakodási költségeként kell kimutatni a fuvarigényes közvetlen anyagoknak, félkész és késztermékeknek a központi telephelyről, az ipari üzemekből az építési és szerelési munkahelyig történő továbbításával, s ez esetben a munkahelyi (a második) depónia kialakításával, a közvetlen anyagok belső mozgatásával kapcsolatos költségeket, továbbá a - vállalatnál önálló kalkulációs egységnek nem tekintett - föld, bontási anyag és törmelék elszállításának költségeit.

Az építési és szerelési munkahely szállítási és rakodási költségeként kell kimutatni a megrendelő által térítésmentesen adott - az előbbiek szerinti - anyagszállítási és rakodási szolgáltatás értékét is.

Nem mutathatók ki itt azok a szállítási és rakodási költségek, amelyek a 2. költségtényező szerinti szállítási és rakodási költségek közé tartoznak.

A szállítási és rakodási költségeket itt is az árutovábbítási tarifákkal, díjtételekkel vagy a vállalat saját tervezésű - fedezetet is tartalmazó - díjtételeivel célszerű elszámolni. A szállítási és rakodási költségek díjtételekkel elszámolt értéke és a ténylegesen számlázott, illetve a saját szállítási és rakodási tevékenység közvetlen önköltségen számított értéke közötti különbözetet értékkülönbözetként kell kimutatni.

d) Utalványozott munkásellátási költség

Itt lehet kimutatni az építményen foglalkoztatott munkavállalók (ideértve a rendelkezésre bocsátott munkaerőket is) elszállásolásával, naponkénti, hétvégi munkábajárásával, különélésével, kiküldetésével kapcsolatos költségek közül azokat, amelyek már a felmerüléskor az építményre utalványozhatók.

Ide sorolhatók:

- az építményt közvetlenül kiszolgálóan létesített, ideiglenes építményekben vagy bérelt helyiségekben kialakított, saját üzemeltetésű ideiglenes szállások létesítésével, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos - közvetlen önköltségbe tartozó - költségek, ideértve a megrendelő által nyújtott szállásolási szolgáltatás összegét is;

- a vállalat munkavállalóinak - az építmény közelében - idegen üzemeltetésű szállásokon történő elhelyezéséért fizetett összegek;

- az építményen foglalkoztatott munkavállalóknak kifizetett havi, heti hazautazás, továbbá a napi munkábajárás vállalatot terhelő összegei;

- a csoportos személyszállítás tényleges teljesítmény alapján elszámolt számlázott, illetve közvetlen önköltségen számított költségei;

- az építményen foglalkoztatott munkavállalóknak kifizetett különélési pótlékok, kiküldetési költségek.

e) Ideiglenes melléképítmények közvetlen önköltsége

Itt lehet kimutatni az építmény kivitelezéséhez szükséges - és önálló kalkulációs egységnek nem minősített - ideiglenes melléképítmények kivitelezésének - közvetlen önköltségbe tartozó - költségeit, az 1-6. költségtényezők szerinti megbontásban, a visszanyerhetőként aktiválandó anyagok nyilvántartásba vételi értékével csökkentett összegben, továbbá a visszanyerhetőként aktivált anyagok mennyiségi és értékveszteségét, az ideiglenes melléképítményt szolgáló és állóeszköznek minősülő építmények bérleti díját, valamint az önálló kalkulációs egységnek minősített ideiglenes melléképítmények közvetlen önköltségének arányos részét, a megrendelő által meg nem térített összegben. (A megrendelő által megtérített összeget, mint az önálló kalkulációs egység közvetlen önköltségét kell elszámolni.)

Az ideiglenes melléképítmények közvetlen önköltségéből a megrendelő által megtérítendő elhasználódást a megrendelő és a kivitelező közötti szerződésben kell szabályozni. Az ideiglenes melléképítmények elhasználódásának mértékére vonatkozó normákat a vállalat alakítja ki. Az önálló kalkulációs egységként elszámolt ideiglenes melléképítmények közvetlen önköltségéből az építményt terhelő és az ide átvezetendő arányos részt, annak részletezését a vállalat határozza meg.

f) Munkahelyre település közvetlen önköltsége

Itt lehet kimutatni az építőipari szervezetnek az építési és szerelési munkahelyre való ideiglenes településével, fel- és levonulásával kapcsolatosan felmerülő, továbbá a felvonulási építmények (igazgatási, szociális, egészségügyi, üzemi épületek, építmények) megépítésének és bontásának - közvetlen önköltségbe tartozó - költségeit, az 1-6. költségtényezők szerinti megbontásban, a visszanyerhetőként aktiválandó anyagok nyilvántartásba vételi értékével csökkentett összegben, valamint a visszanyerhetőként aktivált anyagok mennyiségi és értékveszteségét, a felvonulási építményeket helyettesítő állóeszközök (vasúti és közúti, iroda-, raktár-, műhely-, fürdő-, mosdó-, étkező-, laboratóriumi-, szervizkocsik és utánfutók, szállítótartályok, mozgatható térelemek stb.) fel- és elvontatási költségeit, a bérelt építmények, helyiségek bérleti díjait, a megrendelő ilyen irányú szolgáltatásait, ha azt a vállalat építményenként kívánja megfigyelni.

Ide tartozó költségnek lehet tekinteni:

a) Az építési és szerelési munkahely felvonulási területe előkészítésének, az építés és szerelés befejezésével a felvonulási terület helyreállításának - közvetlen önköltségbe tartozó - költségeit.

b) A téli munkavégzés összes - közvetlen önköltségbe tartozó - költségeit, ideértve a téli munkavégzéshez alkalmazott berendezések építésének és bontásának, illetve elhasználódásának, valamint a téli munkavégzéshez szükséges gépek közvetlen költségeit is.

c) A munkavégzéshez szükséges munkahelyi berendezések (munkapadok, anyagelválasztó rekeszek, mobil tárolók, kiépítést nem igénylő táblák, korlátok, lámpák, jelzések és egyéb felszerelési tárgyak) építésének és bontásának - közvetlen önköltségbe tartozó - költségeit.

A munkahelyre település költségei között kimutathatók a keverőtelepek fel- és leszerelésének, helyszínre és vissza-(tovább-)szállításának költségei is, ha azokat a közvetlen gépek költségei, illetve az ipari tevékenység költségei nem foglalják magukban.

Az önálló kalkulációs egységként elszámolt felvonulás (munkahelyre település) közvetlen önköltségéből az építményt terhelő és az ide átvezetendő arányos részt, annak részletezését a vállalat határozza meg.

g) Különleges körülmények miatti többletköltségek közvetlen önköltsége

Itt lehet kimutatni azokat - az előbbiekben fel nem sorolt, de a közvetlen önköltségbe tartozó - költségeket, az 1-6. költségtényezők szerinti megbontásban, amelyek azért merültek fel, mert az építőipari tevékenységet, az építmény kivitelezését az átlagostól, a szokványostól eltérő, el nem hárítható többletköltséget előidéző körülmények között kell végezni, s ezek a többletköltségek ténylegesen is elkülöníthetők.

Ide tartoznak az építési munkahely eseti különleges adottságai miatt, a munka megvalósításával járó, külön elszámolt bérpótlékok (mélységi, magassági, egészségügyi, vízfolyás feletti, egyéb veszélyességi stb. pótlék), s azok társadalombiztosítási járuléka is.

9. Az építmény, az építőipari szolgáltatás normatív közvetlen önköltsége

Az építményt, az építőipari szolgáltatást alkotó kalkulációs egységek közvetlen önköltségének és az építmény külön költségeinek összesített értéke.

10. Értékkülönbözetek

Értékkülönbözetként lehet számításba venni pl.:

- a közvetlen anyagköltségként elszámolt saját előállítású félkész és késztermékek (előkészített anyagok, szerkezetek, keverékek) rögzített elszámolási egységáron számított értéke és tényleges közvetlen önköltsége közötti különbözetét (készletérték-különbözetének felhasználásra jutó hányadát),

- a közvetlenül felhasznált vásárolt anyagok anyagárkülönbözetét (a vállalat választásának megfelelően),

- a saját eszközökkel végzett szállítási és rakodási tevékenység díjtételekkel elszámolt értéke és tényleges közvetlen önköltsége közötti különbözetet,

- az építőipari gépek (belső) gépbérleti díjakkal elszámolt értéke és tényleges közvetlen önköltsége közötti különbözetet,

- a közvetlen bérek járulékainak tervezett pótlékkulcs alapján számított és tényleges összege közötti különbözetet akkor, ha annak mértéke éves szinten az 5%-ot nem haladja meg stb.

A félkész és késztermékek, a saját eszközökkel végzett szállítási és rakodási tevékenység, az építőipari gépek stb. tényleges közvetlen önköltségét az ágazati számlakeretek előírásai szerint kell megállapítani.

11. Az építmény, az építőipari szolgáltatás közvetlen önköltsége

Az építmény, az építőipari szolgáltatás normatív közvetlen önköltségének az értékkülönbözetekkel tényleges közvetlen önköltségre módosított összege.

II. A szűkített és a teljes önköltség kiszámításának módja

Amennyiben hatósági előírás alapján vagy vállalati információ céljaira a szűkített vagy a teljes önköltség kiszámítása szükséges, akkor a szűkített és a teljes önköltség az építmény, az építőipari szolgáltatás közvetlen önköltségéből, illetve az építmény, az építőipari szolgáltatás normatív közvetlen önköltségéből kiindulva a következő kalkulációs költségtényezők számbavételével állapítható meg:

11. Az építmény, az építőipari szolgáltatás (normatív) közvetlen önköltsége (a 9. vagy a 11. költségtényező)

12. A közvetlen irányítás költségei

13. Az építmény, az építőipari szolgáltatás szűkített önköltsége (11+12)

14. A tevékenység irányítás költségei

15. A központi irányítás költségei

16. Az építmény, az építőipari szolgáltatás teljes önköltsége (13+14+15)

(A 14-15. költségtényezők összevonhatók.)

A 12. és a 14-15. költségtényezőknél azokat a közvetlen önköltségbe nem tartozó (általános és elkülönített) költségeket lehet kimutatni, amelyeket az építmények, a tevékenységek között a vállalat - más előírás hiányában - az általa meghatározott módon oszthat fel, amelyekre fedezetet az építmény, az építőipari szolgáltatás ára és közvetlen önköltsége közötti különbözet biztosít. Az ide tartozó költségek jellemzője az, hogy nagyságuk viszonylag állandó, alakulásuk nincs a termeléssel közvetlen kapcsolatban, összességükben nem proporcionális költségek.

Az általános és elkülönített költségek felosztásának módszerei a következők lehetnek:

a) osztó kalkuláció,

b) pótlékoló kalkuláció,

c) vegyes kalkuláció (a különféle kalkulációs módszerek kombinációja).

Az általános költségek felosztása módszerének kialakításánál olyan felosztási (vetítési) alapokat célszerű választani, amelyek - a lehetőség határain belül - jellemzően fejezik ki a tevékenység általános költségigényét. A felosztás módjának meghatározásánál a szakmai sajátosságokat, a vállalatok üzemgazdasági szervezettségét, valamint az ágazati (szakágazati), szakmai irányelvek ajánlásait célszerű figyelembe venni, de tekintettel kell lenni a felosztás munkaigényességére, a költségszerkezetben az általános költségek részarányára, valamint arra, hogy a költségfelosztásnál alkalmazott módszerek közgazdaságilag is helyesek és indokoltak legyenek.

12. A közvetlen irányítás költségei

Ide tartoznak az építésvezetőségi (szerelésvezetőségi), az irodai általános költségek.

Építésvezetőségi, illetve irodai általános költségként kell kimutatni az építési és szerelési munkahelyek, az építőipari szolgáltatás irányításával kapcsolatban felmerült személyi és dologi költségeket, valamint az építésvezetőségen, az irodákon felmerült - az ágazati számlakeretek szerint ilyen címen elszámolható - egyéb általános jellegű költségeket.

Az építésvezetőség (szerelésvezetőség), az iroda olyan területileg elhatárolt vagy/és technológia, résztevékenység szerint elkülönült, illetve fogalmilag meghatározott szervezeti egység (függetlenül a szervezeti egység elnevezésétől), ahol felelős vezető irányításával, szervezésével, koordinálásával, a hatékony munka feltételeinek biztosításával építőipari tevékenységet végeznek. Azt a szervezeti egységet is építésvezetőségnek kell tekinteni, ahol egy-egy adott építményen, az építmények meghatározott körén folyó - általában munkanemek, technológiai (termelési) folyamatok szerint szervezett - építési és szerelési munkát csak szervezik, koordinálják, de a szervezeti egységhez közvetlen termelő munkát végzők nem tartoznak.

Az építésvezetőségi általános költségek közé tartozik:

a) Az építésvezetőségi személyzet (vezetők, adminisztrátorok, szerszámkiadók, raktári segédmunkások, biztonsági és forgalomterelő őrök, éjjeli őrök, küldöncök, takarítók stb.) alapbére, prémiuma, egyéb bére és ezen bérek járulékai.

b) Az építésvezetőségi építmények (saját végleges vagy ideiglenes és bérelt építmények, helyiségek) fenntartási és üzemeltetési (fűtési, világítási, takarítási, köztisztasági, mosatási stb.) költségei.

c) Az állóeszköznek minősülő irodai, raktári, laboratóriumi stb. berendezések és felszerelések értékcsökkenési leírása, bérleti díja, fenntartási, üzemeltetési, szállítási és rakodási költségei.

d) A fogyóeszköznek minősülő irodai, raktári, laboratóriumi stb. berendezések és felszerelések elhasználódási költségei, kölcsönzési díjai, fenntartási, szállítási és rakodási költségei. Az építésvezetőségek dolgozói által használt szerszámok, egyéb fogyóeszközök elhasználódása, a részükre kifizetett szerszámhasználati díjak.

e) A munkavédelmi költségek: az építésvezetőségek dolgozói által használatba vett munkaruhák és védőöltözetek, egyéni védő- és biztonsági felszerelések elhasználódási, tisztítási és karbantartási költségei, továbbá az általuk elhasznált védőitalok, melegítőitalok, tisztálkodószerek költségei, a közös biztonsági felszerelések és készülékek elhasználódási és fenntartási költségei, az elsősegélynyújtás költségei stb.

f) A közvetlen anyagköltségként, gépköltségként, felvonulási, elszállásolási költségként el nem számolható rezsianyagok, apróanyagok felhasználásának, szállításának és rakodásának költségei.

g) A visszatérülő, de már nem hasznosítható anyagok (felvonulási, ideiglenes melléképítményekből kibontott anyagok) elszállításának költségei.

h) A munkaterek megvilágításával, üzemeltetésével, fenntartásával kapcsolatos költségek.

i) A bakállványok, a talpaslétrák, a járópallók építésével, fektetésével és elbontásával, azok mozgatásával, szállításával, a munkavédelmi berendezések le- és felszerelésével, karbantartásával eltöltött időre kifizetett közvetlen bér és járulékai, ezen eszközök elhasználódása.

j) A nem fuvarigényes közvetlen anyagok, félkész és késztermékek szállítási és rakodási költsége, ha azt a tényleges beszerzési ár, a rögzített elszámolási egységár kialakításánál nem vették figyelembe.

k) Az 5., a 6., illetve a 8/b költségtényezőhöz nem tartozó gépek költségei.

l) A kötelezően előírt mintavételek és vizsgálatok díjai.

m) Munkahelyi berendezésként alkalmazott állóeszközök értékcsökkenési leírása.

n) Az építésvezetőségen felmerült anyagigazgatási költségek.

A vállalat választásától függően itt mutathatók ki:

o) A téli munkavégzés összes költségei, ideértve a téli munkavégzéshez alkalmazott berendezések építésének és bontásának, illetve elhasználódásának, valamint a téli munkavégzéshez szükséges gépek költségeit is.

p) A munkavégzéshez szükséges munkahelyi berendezések (munkapadok, anyagelválasztó rekeszek, mobil tárolók, kiépítést nem igénylő táblák, korlátok, lámpák, jelzések és egyéb felszerelési tárgyak) építésének és bontásának költségei.

r) Az építési és szerelési munkahely felvonulási területe előkészítésének, az építési és szerelési tevékenység befejezésével a felvonulási terület helyreállításának költségei.

s) Az építési és szerelési tevékenységnél használt gyártóeszközök, az építési és szerelési munka során ideiglenesen beépített, majd kibontott anyagok elhasználódása, a gyártóeszközök átalakításának, fenntartásának költségei, ha azok nem az egyéb közvetlen költségek, illetve nem az építmény külön költségei között kerültek elszámolásra.

Az építésvezetőség hibájából, az időjárási okokból a munkahelyen felmerült állásidők költségeit (állásidőre elszámolt közvetlen bért és járulékait, a nem üzemelő gépek közvetlen költségeit, a munkahelyen tárolt, de használatban nem levő gyártóeszközök költségeit stb.) nem lehet az építésvezetőségi általános költségek között kimutatni.

Az építésvezetőségi általános költségeket csökkentő tételként lehet kimutatni az építési és szerelési munkáknál keletkező hulladékok értékét.

Az építésvezetőségi általános költségek között a vállalaton belüli egységek által végzett tevékenységek [állóeszköz-fenntartás (javítás, karbantartás), szállítás, rakodás, üzemeltetés] értékét mindenkor közvetlen önköltségen kell számításba venni.

Az irodai általános költségek közé tartozik:

- az iroda személyzetének (vezetők, adminisztrátorok, közvetlenül építőipari tevékenységet nem végző műszakiak, igazgatási és ügyviteli dolgozók) megbízásra, kötésre el nem számolható alapbére, közvetlen bére, a közvetlen bérek járulékai,

- az állóeszköznek minősülő irodai berendezések és felszerelések értékcsökkenési leírása, bérleti díjai, ezen eszközök állóeszköz-fenntartási költségei,

- a fogyóeszköznek minősülő irodai berendezések és felszerelések elhasználódási költségei, kölcsönzési díjai, fenntartási és egyéb költségei, továbbá az iroda dolgozói által használt szerszámok, műszerek, egyéb fogyóeszközök elhasználódása, a gyorsan elhasználódó szerszámoknak, írószereknek, rajzszereknek stb. - a vállalat igazgatója által meghatározott és elszámolt - normalizált költségei,

- a munkavédelmi költségek,

- az iroda dolgozói által elhasznált irodaszerek, nyomtatványok, rajzeszközök, papír stb. költségei.

A vállalat választásától függően az irodai általános költségek között elszámolhatók:

- az iroda dolgozóinak kiküldetésével, külszolgálatával kapcsolatos - közvetlenül kötésre, megbízásra el nem számolható - utazási költségek, napidíjak, szállásköltségek, valamint a személyszállító járművek, a csoportos személyszállítás járműveinek az igénybe vett km-teljesítményekkel arányos költségei, a saját gépjármű használatáért fizetett térítések,

- a közvetlenül kötésre, megbízásra el nem számolható fénymásolási, sokszorosítási, fotózási, mikrofilmlaboratóriumi, egyéb kisegítő üzemi költségek,

- a számítógépes szolgáltatás - közvetlenül kötésre, megbízásra el nem számolható - költségeinek átvezetett összegei,

- az iroda épületének (az iroda által elfoglalt, használt épületrésznek) az értékcsökkenési leírása, bérleti díjai (ezek alapterület arányos része), állóeszköz-fenntartási és üzemeltetési költségei.

Az építésvezetőségi, az irodai általános költségeket - a vállalat választásától függően - vagy a ténylegesen felmerült közvetlen bérköltség, vagy a közvetlen bérköltség, a közvetlen bérek járulékai, a közvetlen gépek költségei együttes összege, vagy a teljesített munkaórák, munkanapok, a szakmai kvalifikáltságot is kifejező egyenértékszámokkal korrigált munkaidő, gépműszakórák arányában célszerű az építésvezetőséghez, az irodákhoz tartozó kalkulációs egységek között felosztani.

Az építésvezetőségi, az irodai általános költség felosztásánál tervezett (előző évi tényszámok alapján kialakított) pótlékkulcs is alkalmazható.

13. Az építmény, az építőipari szolgáltatás szűkített önköltsége

Az építmény, az építőipari szolgáltatás szűkített önköltsége az építményre, az építőipari szolgáltatásra közvetlenül elszámolt és az építményre, az építőipari szolgáltatásra felosztott közvetlen irányítási költségek együttes összege.

14. A tevékenység irányítás költségei

Itt célszerű kimutatni a főépítésvezetőségi általános költségeket, továbbá az építmény külön költségei között el nem számolt felvonulási, munkásellátási, kiküldetési költségeket. Az ide tartozó költségek építmények közötti felosztásának szabályait, a felosztás módját az ágazati (szakágazati, szakmai), önköltségszámítási irányelvek figyelembevételével a vállalat határozza meg.

A főépítésvezetőségi általános költségek között lehet kimutatni az ágazati számlakeretek előírásai szerint a központi irányítás költségei közé tartozó mindazon költségeket az anyagigazgatási, a felvonulási, a munkásellátási, a kiküldetési költségek kivételével, amelyek a főépítésvezetőséghez tartozó szervezetben merültek fel.

Főépítésvezetőségnek (létesítményi főmérnökségnek stb.) minősül mindazon építési és szerelési egység, amely az odarendelt építésvezetőségeket - azoktól elkülönülő szervezetben - mint vállalaton belüli közbenső irányító szervezet koordinálja, szervezi, irányítja, de a főépítésvezetőséghez termelő munkát végzők nem tartoznak.

A felvonulási költségek között lehet kimutatni az építőipari szervezetnek az építési és szerelési munkahelyre való ideiglenes településével, fel- és levonulásával kapcsolatosan felmerülő költségeket, az építmény külön költségei között a munkahelyre település közvetlen önköltsége címén elszámolt összegek kivételével.

A felvonulási költség közé tartoznak a felvonulási építmények (igazgatási, szociális, egészségügyi, üzemi épületek, építmények) megépítésének és bontásának költségei, a visszanyerhetőként aktivált anyagok mennyiségi és értékvesztesége, a felvonulási célokat szolgáló és állóeszköznek minősülő építmények értékcsökkenése, továbbá a felvonulási építményeket helyettesítő állóeszközök (vasúti és közúti iroda-, raktár-, műhely-, fürdő-, mosdó-, étkező-, laboratóriumi, szervizkocsik és utánfutók, szállítótartályok, konténer-jellegű térelemek stb.) értékcsökkenési leírási, fel- és elvontatási költségei, a bérelt építmények, helyiségek bérleti díjai, valamint a megrendelő ilyen irányú szolgáltatásai.

A felvonulási építmények megépítésének költségeként a beépített anyagok vissznyeremény értékével csökkentett közvetlen önköltség vehető figyelembe.

A munkásellátási költség között lehet kimutatni a vállalat valamennyi, vagy csak építőipari tevékenységgel foglalkozó munkavállalójának (fizikai és nem fizikai dolgozójának, ideértve a rendelkezésre bocsátott munkaerőket is) - a vállalat döntésének függvényében: az építményen foglalkoztatott munkavállalók kivételével - elszállásoltatásával, naponkénti, hétvégi munkába járásával, különélésével kapcsolatos, az ágazati számlakeretek előírásai szerint elszámolt költségeit.

Kiküldetési költségként lehet kimutatni a vállalat valamennyi vagy csak építőipari tevékenységgel foglalkozó munkavállalójának - a vállalat döntésének függvényében, az építményen foglalkoztatott munkavállalók kivételével - áthelyezés, átirányítás, kiküldetés, külszolgálat alkalmával kifizetett közlekedési költségeket, napidíjakat, valamint a kiküldetési és külszolgálati szállásköltségek munkavállalók térítésével csökkentett összegét.

15. A központi irányítás költségei

Ebben a költségtényezőben az anyagigazgatás, a vállalatirányítás költségeit, a vállalat választásának függvényében az értékkülönbözetekkel módosított vállalatirányítás költségeit - az ágazati számlakeretekben előírt tartalommal - lehet a ténylegesen elszámolt összegben számításba venni. Célszerű az idetartozó költségeket

- az anyagigazgatás költségei,

- a vállalatirányítás költségei, illetve

- az értékkülönbözetekkel módosított vállalatirányítás költségei csoportosításban gyűjteni, s eltérő vetítési alapok figyelembevételével a kalkulációs egységek között felosztani.

Az anyagigazgatás költségei címén a következő tételeket lehet kimutatni:

- a vállalat központjában, központi elosztó (főépítésvezetőségi, regionális) raktáraiban (anyagtelepein) (a továbbiakban: raktárak) készletgazdálkodással, anyagok, fogyóeszközök, gyártóeszközök, göngyölegek megrendelésével, beszerzésével, raktározásával, raktári nyilvántartásával foglalkozók (a továbbiakban: az anyagigazgatási személyzet) összes bérköltségét és társadalombiztosítási járulékát;

- a raktárak állóeszközeinek (épületek, gépek, berendezések, járművek) értékcsökkenési leírását, állóeszközfenntartási, üzemeltetési költségeit, azok bérleti díjait, a más szervezeteknek fizetett raktározási költségeket;

- a raktárak iparvágányainak költségeit;

- a raktárak állóeszköznek nem minősülő berendezéseinek, felszereléseinek, az anyagigazgatási személyzet által használt szerszámok elhasználódási költségét, kölcsönzési díját, fenntartási költségeit;

- az idegen és saját göngyölegek fenntartási, elhasználódási és selejtezési költségeit, a göngyöleghasználati díjakat;

- a raktárak tűz- és munkavédelmi költségeit, ideértve az itt dolgozók részére adott munkaruhák és védőöltözetek, egyéni és közös védő- és biztonsági felszerelések és készülékek elhasználódási, fenntartási költségeit, a védőitalok, melegítőitalok, a tisztálkodószerek, az elsősegélynyújtás költségeit, a tűzoltókészülékek elhasználódási, fenntartási költségeit;

- a raktárak, továbbá az anyag-, fogyó- és gyártóeszköz-, a göngyölegkészletek biztosítási díjait;

- a raktárakba beszerzett fogyó- és gyártóeszközök, göngyölegek - elsődlegesen a raktárakig elszámolt - szállítási és rakodási költségeit;

- a raktárak minden belső és a raktárak egymás közötti szállításának költségeit, a második fuvar költségei kivételével;

- a raktárakban az anyagok, fogyó- és gyártóeszközök átvételével, minőségvizsgálatával kapcsolatos költségeket;

- a behozatali előjegyzésben vámkezelt áru után fizetendő kamatot, haszonkölcsönszerződés alapján behozott vámáru után esedékes vámot.

Az anyagigazgatási költségek között a vállalaton belüli egységek által végzett tevékenységek (állóeszköz-fenntartás, fenntartás, üzemeltetés, egyéb szolgáltatás), a saját szállítás és rakodás, más egységek gépei használatának értékét mindenkor közvetlen önköltségen kell számításba venni.

A vállalatirányítás költségei között kell kimutatni - a könyvvitelben ténylegesen elszámolt összegben - a vállalati általános költségeket (beleértve a kisegítő üzemek általános költségeit is), az elkülönített költségeket. A vállalatirányítás költségeit módosító tételként figyelembe vehető az értékkülönbözet is, ha azzal a közvetlen önköltséget nem helyesbítették. Az ide tartozó költségek felosztásának módját az ágazati (szakágazati, szakmai) önköltségszámítási irányelvek figyelembevételével a vállalat határozza meg.

A vállalati általános költségek között kell kimutatni az ágazati számlakeretek előírásai szerint a központi irányítás költségei közé tartozó költségek közül azokat, amelyek a vállalat egészére vonatkoznak, s nem kerültek az anyagigazgatási költségek, illetve a tevékenység irányítás költségei között kimutatásra.

Ezen költségtényezőnél kell figyelembe venni a szállítási, a gépgazdálkodási, a javító, az egyéb szolgáltató üzemek általános költségeit is.

A teljes önköltség vállalati célokra történő kiszámításakor, a gazdasági kalkulációknál a vállalati általános költségeket helyesbítő tételként - mint a belső kooperációnak az építménynél, az építőipari szolgáltatásnál megtérülő fedezete - az értékkülönbözetek a vállalat által meghatározott módon figyelembe vehetők a 10. költségtényezőnél előírt tartalommal.

Elkülönített költségként az ágazati számlakeretekben ilyen címen előírt költségek mutathatók ki. A vállalat elhatározásától függően a különféle ráfordítások címén elszámolt összegek - csökkentve a különféle bevételek összegével - külön tételben vehetők számításba.

16. Az építmény, az építőipari szolgáltatás teljes önköltsége

Az építmény, az építőipari szolgáltatás közvetlen önköltségének (11. költségtényező) és az építményre, az építőipari szolgáltatásra felosztott közvetlen irányítási, tevékenység irányítási, központi irányítási költségek (12., 14-15. költségtényezők), illetve az építmény, az építőipari szolgáltatás normatív közvetlen önköltségének (9. költségtényező) és az építményre, az építőipari szolgáltatásra felosztott közvetlen irányítási, tevékenység irányítási és értékkülönbözetekkel helyesbített központi irányítási költségek együttes összege.