11/1986. (XII. 17.) ÉVM rendelet

a Munka Törvénykönyvének az építésügyi ágazatban történő végrehajtásáról

A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 100. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), a Szakszervezetek Országos Tanácsával, az érdekelt ágazati szakszervezetekkel, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem.

A rendelet hatálya

1. §

(1) E rendelet hatálya kiterjed:

a) az építőipar népgazdasági ágba, az építőanyagipari ágazatba, az épületasztalos-ipari szakágazatba tartozó gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont]; ipari szövetkezetek esetében a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozóan;

b) az ingatlankezelő, ingatlanközvetítő, parképítő, kertészeti, településtisztasági, köztisztasági, város- és községgazdálkodási, kéményseprő és tüzeléstechnikai, temetkezési, takarító, díjbeszedő vállalatokra és jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokra;

c) az Országos Műemléki Felügyelőségre, az Építőipari Szolgáltató Vállalatra, az Építőipari Tájékoztatási Központra, az ÉVM Továbbképző Központra, az ÉVM Építőgépkezelőket Képző Központra;

d) a tanácsi költségvetési üzemekre;

(2) Az ágazati miniszter, illetőleg az ágazati miniszter rendelkezése alapján a kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat) e rendelet alkalmazását az (1) bekezdésben nem említett gazdálkodó szervezetek építőipari és építőanyagipari részlegei tekintetében előírhatja.

Munkaidő

2. §

(1) Az éves munkaidőalap egyenlőtlen elosztása (a továbbiakban: idénymunkarend) esetében

a) a heti munkaidő 56 óránál több és 32 óránál kevesebb nem lehet,

b) a heti öt munkanap helyett négy munkanap csak a téli hónapokra és csak akkor ütemezhető, ha a heti munkaidő 36 óránál kevesebb.

(2) Az építési munkahelyéken és az azokat kiszolgáló egységeknél, részlegeknél december 24-től 31-ig év végi termelési szünet tartható. Az év végi termelési szünetre jutó munkaidőt az (1) bekezdésben foglaltak szerinti idénymunkarend keretében, vagy előre meghatározott szabadnapokon (heti pihenőnapokon) kell ledolgozni.

(3) Az év végi termelési szünet tartása nem érinti az előre nem látható körülmények miatt szükséges munkanap-áthelyezés lehetőségét [Mt. V. 41. § (5) bekezdés].

(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján - a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 25. §-át is figyelembe véve - kialakított munkaidőbeosztást a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban) kell előírni.

3. §

(1) A munkaszüneti napokat kivéve folyamatosan üzemelő munkahelyekre érvényes folyamatos munkaidő-beosztásban egybefüggően legfeljebb tíz munkanap és - a heti pihenőnappal együtt - összevontan legfeljebb hat szabadnap ütemezhető.

(2) A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy az összevontan kiadott szabadnapok közül - túlmunka elrendelése esetén - mely napot kell heti pihenőnapnak tekinteni.

4. §

(1) A lakosságot érintő szolgáltatások nagyobb hányadának az általános munkaidőn kívüli (esti órákban, hétvégen való) ellátása céljából az 1. § (1) bekezdés b) pontjában említett, valamint az építőipari lakossági fogyasztói szolgáltatást végző szervezetek a lakásban végzett, illetőleg az állampolgár jelenlétét igénylő tevékenységet végző részlegeiknél

a) több műszakos vagy

b) folyamatos vagy

c) egyenlőtlen, vagy

d) osztott munkaidő beosztást kell alkalmazni.

(2) Az alkalmazott munkaidő-beosztást és az érintettek körét a kollektív szerződésben kell előírni.

5. §

(1) A szabadság mellékidényben történő igénybevételére való ösztönzés céljából s kollektív szerződés előírhatja, hogy az idénymunkarend alkalmazása esetén a szabadságidőre járó átlagkeresetet az éves átlagos napi munkaidő alapul vételével kell megállapítani.

(2) A változó munkahelyre alkalmazott építőipari-dolgozót a más munkahelyre történő átirányítása miatt utazással töltött időre díjazájs illeti meg. A díjazás mértéke a munkaidő alatti utazási időre a dolgozó átlagkeresete, a munkaidőn kívül utazással töltött időre pedig óránként a személyi órabér (alapbér) 30%-a.

6. §

A teljesítménykövetelményeket elsősorban műszakilag megalapozott munkanormák felhasználásával kell meghatározni, és azokat munkaszervezési vizsgálatokkal rendszeresen ellenőrizni kell.

Egyéb rendelkezések

7. §

E rendelet hatálya alá tartozó vállalatok dolgozói - ideértve a magasabb vezető állásúakat is - mentesülnek az Mt. V. 32. §-ában és az 1/1976. (I. 31.) MüM rendeletben szabályozott összeférhetetlenség tilalma alól, ha jogszabály alapján

a) előírt képesítést nyújtó szakképző és továbbképző tanfolyamon, továbbá a vezetőképzés és továbbképzés keretében oktatásban, vizsgáztatásban, illetőleg szakdolgozat bírálatában,

b) oktatási dokumentációk, segédletek elkészítésében, bírálatában,

c) hatósági ellenőrzésben

vesznek részt.

8. §

(1) A lakóházkezelési feladatokat ellátó szervezet a vele munkaviszonyban álló, nem vezető állású dolgozójával 100 lakószobásnál nem nagyobb lakóházban - a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 33. §-ában foglaltak figyelembevételével - házfelügyelői vagy kivételesen lakóházfűtői teendők ellátásában is megállapodhat. A 100 lakószobásnál nagyobb épületeknél a megállapodás csak a házfelügyelői teendők egy részére terjedhet ki.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása esetén az érintett dolgozó a házfelügyelői vagy lakóházfűtői feladatokat az alapmunkaköri kötelezettségein túlmenően köteles ellátni; az ezért a tevékenységéért járó munkabért (juttatásokat, szabadságot, készenlétet stb.) házfelügyelők (lakóházfűtők) munkafeltételeit szabályozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

Záró rendelkezések

9. §

E rendelet 1987. január 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a Munka Törvénykönyvének az építésügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 19/1971. (VI. 25.) ÉVM rendelet, továbbá az ezt módosító 17/1977. (IV. 14.) ÉVM, a 6/1979. (III. 21.) ÉVM számú, a 7/1980. (I. 30.) ÉVM, a 20/1981. (VIII. 6.) ÉVM, a 12/1982. (VI. 26.) ÉVM, valamint a 12/1983. (VI. 29.) ÉVM rendelet hatályát veszti.

Somogyi László s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter