19/1971. (VI. 25.) ÉVM rendelet

a Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról az építésügyi ágazatban

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. számú törvény és az ennek alapján kiadott rendeletek végrehajtása céljából a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a munkaügyi miniszterrel, az érdekelt szakmai szakszervezetekkel, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségével és az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségével - egyes rendelkezések tekintetében az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) is - egyetértésben a következőket rendelem.

1. §

A rendelet hatálya

(1) E rendelet hatálya kiterjed:

a) az építőipari és építőanyagipari ágazatba tartozó állami, szövetkezeti vállalatokra, intézetekre és a vállalati rendszerben gazdálkodó egyéb szervekre, ideértve a társadalmi szervek vállalatait is;

b) a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelő és közvetítő, parképítő-fenntartó- és kertészeti, talaj erőgazdálkodási, köztisztasági, város- és községgazdálkodási, kéményseprő, temetkezési, takarító és díjbeszedő (kommunális szolgáltató) vállalatokra;

c) az időszaki főfoglalkozású és az építési munkahelyeken foglalkoztatott alkalmazotti állományú dolgozókra vonatkozóan az Országos Műemléki Felügyelőségre;

d) a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozóan az építőipari és építőanyagipari kisipari szövetkezetekre, a tervező és beruházó szövetkezetekre, továbbá a vegyesipari kisipari szövetkezetekre és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek építőipari tevékenységet folytató részlegeire;

e) az 1970. évi 19. számú tvr. alapján működő építőipari, építőanyagipari és kommunális szolgáltató főtevékenységet folytató - önálló jogi személyiséggel rendelkező - gazdasági társulásokra.

(2) A 2-5., valamint a 7. és 8. §-okban foglalt rendelkezések hatálya - amennyiben a felügyeleti szerv vezetője az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben eltérően nem rendelkezik - kiterjed az építési-szerelési munkát nem főtevékenységként végző, előző bekezdésben nem említett szervezetek építőipari, illetőleg építőanyagipari egységeire is.

(3) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, halászati termelőszövetkezetek, mezőgazdasági szakszövetkezetek és ezek társulásának építőipari és építőanyagipari részlegeinél (ideértve a szövetkezetek közös vállalatát, vállalkozását vagy egyszerűbb gazdasági együttműködését is) foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyát érintő kérdéseket a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter - az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben - szabályozza.

(4) Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó, az (1) bekezdésben nem említett vállalatoknál és vállalati rendszerben gazdálkodó egyéb szerveknél ebben a rendeletben foglaltakat az illetékes ágazati miniszter által kiadott jogszabályokkal együtt kell alkalmazni.

(5) A tanácsi házkezelési szervek alkalmazásában álló házfelügyelőkre és fűtőkre külön jogszabályok vonatkoznak.

MUNKAIDŐ

2. §

Munkaidőkeret

(Mt. 37. §-ához és Mt. V. 43. §-ához)

(1) A heti pihenőnapon is (folytonosan) termelő munkahelyeken foglalkoztatott dolgozók munkaidőkerete - a heti munkaidőtartam alapulvételével - egy hétnél hosszabb, de egy hónapnál rövidebb időtartamban is meghatározható (pl. 9 napos munkaidőkeret 6+3-as munkaidőbeosztás esetében).

(2) A heti, illetőleg a havi átlagos munkaidőkeret alapulvételével a kollektív szerződésben, illetve a munkaügyi szabályzatban (a továbbiakban: kollektív szerződés) meghatározott esetekben és módon.

a) a rendszeresen az építési munkahelyen foglalkoztatott dolgozók és az építési munkahelyet kiszolgáló (anyagtelepi, forgalmi stb.) részlegek és segédüzemek dolgozóinak,

b) a tégla- és cserépipari vállalatok bánya-, nyersgyártó- és szárító üzemeiben dolgozók, valamint a kő- és kavicsipari vállalatok, továbbá a cement- és mészipari vállalatok bányaüzemeiben foglalkoztatott dolgozók,

c) az Építőipari Szállítási Vállalat fuvarozó dolgozóinak,

d) a "Fémmunkás" Vállalat építéshelyi szerelést végző részlegeinél dolgozók,

e) az 1. § (1) bekezdés b) pontjában említett vállalatok parképítő-, fenntartó, útkarbantartó, temetőkarbantartó, talaj erőgazdálkodási, nagytakarító- és ablaktisztító munkákon foglalkoztatott dolgozóinak

éves munkaidőkerete (munkaidőalapja) az éven belül egyenlőtlenül is elosztható (idénymunkarend).

(3) Idénymunkarend alkalmazása esetén a napi munkaidő - a munkaközi szünetet nem számítva - nem haladhatja meg a 10,5 órát.

(4) Az őrzési szolgálatot teljesítő dolgozók (pl. telepőrök, kapuőrök, portások) részére a vállalat 44-48 óránál hosszabb munkaidőkeretet állapíthat meg.

A munkaidőkeret azonban e munkakörökben sem haladhatja meg a heti 70, a kommunális szolgáltató vállalatoknál a heti 72, csökkentett munkaidő alkalmazása esetén pedig a heti 64 órát.

(5) Idénymunkarend alkalmazása esetén a heti munkaidőkeretet

a) a heti 48 óránál rövidebb munkaidőt (a továbbiakban: csökkentett munkaidőt) alkalmazó termelőegységeknél a főidényben 48 órában kell, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben - ideiglenes jelleggel - 52 órában lehet, a fő-idényen kívüli időszakban pedig legalább 36 órában kell meghatározni;

b) a csökkentett munkaidőre át nem tért termelő egységeknél legfeljebb 52 és legalább 36 órában lehet előírni;

c) az 1. § (1) bekezdés 1. pontjában említett vállalatok parkfenntartó- és kertészeti, temetőkarbantartó és talaj erőgazdálkodási részlegeinél április hó 1. és szeptember hó 30. napja között legfeljebb 60 órában, más hónapokban legalább 40 órában lehet megállapítani.

(6) Az egészségre ártalmas munkakörökben (munkahelyeken) foglalkoztatott dolgozóknál - idénymunkarend alkalmazása esetén - a reájuk előírt törvényes munkaidőkeretet a főidényben legfeljebb heti 4 órával növelni, a főidényen kívüli időszakban arányosan legfeljebb heti 4 órával csökkenteni lehet.

(7) Az idénymunkarend szerint foglalkoztatott havidíjas dolgozók alapbérét a munkaidőkeret változásától függetlenül minden hónapban azonos összegben kell folyósítani.

3. §

Munkaidőbeosztás

(Mt. 39. §-ához)

(1) Az építőiparban - a szabadszombat ütemezésétől függően - a kéthetenkénti munkaidőkeretet 11 napra, a háromheti munkaidőkeretet pedig 17 napra úgy kell elosztani, hogy az utolsó munkanap a bérfizetési nappal megegyezzék.

(2) Hat naptól eltérő munkiadőbeosztás engedélyezhető

a) folytonos termelés, többműszakos termelés, valamint az idénymunkarend alkalmazása esetén, továbbá

b) az építési, valamint a tégla- és cserépipari nyersgyártó munkahelyeken, ha ezt átmenetileg a termelés érdeke vagy a dolgozók szociális ellátása indokolja (pl. üzem közben végzett építési-szerelési munka).

(3) A folytonos termelésben résztvevő dolgozók munkaidőbeosztásánál egymást követően hat munkanapnál, illetve ezt követően - a heti pihenőnapon kívül - két szabadnapnál több nem ütemezhető.

(4) Ha az együttesen kiadott szabadnapok között vasárnap nincs, az első szabadnapot kell heti pihenőnapnak tekinteni.

(5) Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak alkalmazása esetében a felügyeleti szerv ezeket kiegészítő előírásait is figyelembe kell venni.

4. §

Év végi termelési szünet

(1) December hó 24-től 31-ig év végi termelési szünet engedélyezhető - az ingatlankezelő- és közvetítő vállalatokat kivéve - a 2. § (2) bekezdésében felsorolt dolgozók részére.

(2) A termelési szünet időtartamára jutó munkaidőt előtte le kell dolgozni. Ennek feltételeit és módját a vállalati kollektív szerződésben kell meghatározni.

(3) Ha a túlmunkáért ellenértékre (díjazásra vagy szabadidőre) jogosult dolgozó munkaviszonya a termelési szünet kezdete előtt megszűnik, a (2) bekezdés szerint ledolgozott többletmunkaidőt az előírások szerint kell elszámolni.

5. §

Túlmunka

A munkaidőbeosztás szerinti napi munkaidőn felül végzett munka csak abban az esetben tekinthető túlmunkának, ha a teljesített munkaidő - az igazolt távollét idejével együtt - az elszámolási időszakban érvényes munkaidőkeretet, illetőleg annak a tárgyhónapra jutó részét (pl. szabadszombatos vagy hatnapostól eltérő munkaidőbeosztásnál) meghaladja.

6. §

Téli pótszabadság

[Mt. V. 53. § (2) bekezdéshez]

(1) Hat munkanap pótszabadságra jogosultak:

a) az állami (tanácsi) építőipari vállalatok, társadalmi szerv építőipari vállalata, építőipari szövetkezeti vállalatok, közös vállalatok, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség építési munkahelyein és segédüzemeiben, továbbá

b) a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelő, város- és községgazdálkodási, a parképítő-, fenntartó- és kertészeti vállalatok építési munkahelyein és útkarbantartó részlegeinél

legalább 8 hónapja foglalkoztatott munkásállományú dolgozók, feltéve, hogy évi rendes szabadságukat teljes egészében december hó 15-e és március hó 15-e között veszik igénybe.

(2) A téli pótszabadság időtartamát csökkenteni kell annyi nappal, ahány napot a dolgozó az év folyamán nem az előző bekezdésben említett időtartam alatt rendes szabadság címén igénybe vett. Igazolatlan mulasztás esetén a téli pótszabadság időtartamát minden igazolatlanul távol töltött nap miatt két nappal csökkenteni kell.

(3) A téli pótszabadságra jogosultságot nem zárja ki, illetőleg annak időtartamát nem csökkenti a tanulmányi szabadság, valamint az Mt. V. 59. §-a alapján igénybe vett fizetés nélküli szabadnap.

(4) A kollektív szerződésben kell meghatározni, hogy milyen időtartamú betegség miatti keresőképtelenség, szülési szabadság, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt kell a téli pótszabadságot csökkenteni vagy megvonni.

7. §

Szabadságidőre járó térítés idénymunkarend alkalmazása esetében

Idénymunkarend alkalmazása esetében a szabadságidőre járó térítés kiszámításánál - a szabadság kiadásának időpontjában alkalmazott munkaidőkerettől függetlenül - az éves szinten alapul vett átlagos heti munkaidőkeret (pl. 44 óra) egy munkanapra jutó átlagát kell egy szabadságnapra jutó munkaidőként számításba venni.

MUNKADÍJAZÁS

8. §

Teljesítménykövetelmények megállapítása

(Mt. V. 63. §-ához)

Az építőiparban a teljesítménykövetelményeket a vállalati munkanormák alapján kell megállapítani, amelyhez alapul vehetők a központilag kiadott "Építőipari Munkanorma" kötetekben szereplő normatételek. Teljesítménykövetelményként költségszámítási normatívák (pl. ÉKN) nem alkalmazhatók.

9. §

Bérpótlék

[Mt. V. 65. §-ához, 6/1967. (X. 8.) MüM rendelet 4. § (2) bekezdéséhez]

(1) Az egészségügyi pótlékra való jogosultságot és a pótlék mértékét a területileg illetékes egészségügyi szakigazgatási szervnek - az egészségi ártalom fennállására, valamint annak mértékére vonatkozó - véleménye alapján kell megállapítani.

(2) A túlmunkapótlékra jogosult dolgozók közül:

a) az egészségügyi, illetőleg sugárártalom miatt csökkentett munkaidővel foglalkoztatott, vagy ilyen címen pótszabadságban részesülő dolgozó részére - az Mtv. 46. § (2) bekezdése alapján kivételesen elrendelt túlmunka teljesítéséért - már az első órára 50%-os, a megszakítás nélkül teljesített második és további órákra 100%-os;

b) a csökkentett munkaidőt alkalmazó termelő szervezeteknél dolgozó részére, ha a kollektív szerződés az idénymunkarend alkalmazása keretében heti 48 óránál hosszabb munkaidőkeretet ír elő [2. § (5) bekezdés a) pont], már az első túlórára 100%-os;

c) az idénymunkarendben foglalkoztatott, az a) és b) pontokban nem említett, dolgozó részére az első két túlórára 50%-os, a megszakítás nélkül teljesített további túlórákra 100%-os

pótlékot kell fizetni.

(3) Éjszakai pótlék az őrszolgálatot teljesítők (telepőr, kapuőr stb.) részére nem fizethető.

(4) Csoport (brigád) vezetésével megbízott munkásállományú dolgozók részére csoportvezetői (brigádvezetői) pótlékot kell fizetni kivéve, ha ezt a pótlékot a rendelet hatálybalépése előtt már alapbéresítették. Ennek mértékét - figyelembe véve a csoportvezető (brigádvezető) képesítését is - a kollektív szerződésben kell megállapítani. A brigádvezetői pótlék nem terheli a brigád alapkeresetét.

(5) Az éjszakai munka és a túlmunka pótlékának elszámolási alapja a dolgozó személyi alapbére.

10. §

Utazási idő díjazása

(1) A változó munkahelyre alkalmazott építőipari dolgozót a más munkahelyre történő átirányítása miatt utazással töltött időre díjazás illeti meg.

(2) A díjazás mértéke a munkaidő alatti utazási időre a dolgozó átlagkeresete, a munkaidőn kívüli utazással töltött időre pedig óránként a személyi órabér (alapbér) 30%-a.

11. §

Mankópénz

(1) A pénztárosokat, a pénzbeszedéssel vagy pénzkezeléssel és az ezzel összefüggő adminisztratív tevékenységgel megbízott dolgozókat mankópénz illeti meg.

(2) A mankópénz összege - amennyiben a kollektív szerződés magasabb összeget nem állapít meg - havonta

a) főpénztáros részére 80.-Ft,

b) pénztáros részére 50.-Ft,

c) pénzkezeléssel vagy pénzbeszedéssel rendszeresen megbízott dolgozó részére 25.- Ft.

12. §

Záró rendelkezések

(1) Ez a rendelet 1971. év július hó 1. napján lép hatályba.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 32/1967. (Ép Ért 39.) ÉVM számú utasítás és az e rendelet hatálya alá tartozó kisipari szövetkezetek munkaviszonyban álló dolgozóira vonatkozóan a 6/1969. (OÉ 10.) OV számú határozat 7. számú függelékének e rendeletben foglaltakkal ellentétes rendelkezése hatályát veszti.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter