1/1976. (I. 31.) MüM rendelet

a másodállás, mellékfoglalkozás és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásról

[A vastagbetűs szedés megismétli a Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) és a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Mt. V.) idevágó rendelkezéseit, a vékonyabb betűs szedés a munkaügyi miniszteri rendelet szövege.]

A népgazdaságunk előtt álló főfeladat a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése. Ennek érdekében biztosítani kell a dolgozók hatékony foglalkoztatásának feltételeit, törekedve a társadalmi munkaidőalap jobb kihasználására. Ez szükségessé teszi, hogy a vállalatok feladataikat elsősorban a saját dolgozóikkal lássák el és a dolgozók munkaerejüket a főállásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák. Ezért másodállás, mellékfoglalkozás és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásra, illetve munkavégzésre csak indokolt esetben kerülhet sor a mainál szűkebb keretben, a főállás szerinti munkáltató engedélyével és az ilyen munkáknál is érvényesítve a munka szerinti elosztás elvét.

A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:

Általános rendelkezések

1. §

(1) Vállalat, szövetkezet, költségvetési szerv, társadalmi szervezet, továbbá minden egyéb munkáltató (a továbbiakban: vállalat) más vállalatnál a törvényes munkaidőre szóló munkaviszonyban, vagy munkavégzési kötelezettséggel járó ipari szövetkezeti tagsági viszonyban (a továbbiakban: főállás) álló dolgozót másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban - a jogszabályok keretei között - csak akkor foglalkoztathat, ha az adott feladat

a) a vállalat főállású dolgozóival - a munkakörükbe tartozó munkaként - nem végeztethető el.

b) elvégzését az a vállalat, amelynek a tevékenységi körébe tartozik, megfelelő határidőre nem vállalja, és

c) ellátására főállású dolgozó alkalmazása nem indokolt, illetőleg ilyen dolgozó alkalmazására nincs lehetőség.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt foglalkoztatáshoz a dolgozó főállása - és esetleges további munkaviszonya - szerinti munkáltatónak előzetes, írásbeli engedélye is szükséges, kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik.

(3) A másodállás és a mellékfoglalkozás engedélyezésénél figyelembe kell venni a szakszervezet vállalati szervének véleményét.

(4) Az előírt engedély nélkül - a főálláson kívüli foglalkoztatásra - megkötött szerződés érvénytelen. Az ilyen másodállást, mellékfoglalkozást vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

2. §

(1) A vállalat a dolgozójával másodállást vagy mellékfoglalkozást nem létesíthet.

(2) A vállalat a vele munkaviszonyban vagy munkavégzési kötelezettséggel járó ipari szövetkezeti tagsági viszonyban (a továbbiakban: munkaviszony) álló dolgozóval - a munkakörébe tartozó feladatok elvégzésére - munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt sem létesíthet.

A vállalat a vele munkaviszonyban álló dolgozóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet, ha ez a túlmunka elrendelésére vonatkozó korlátok megkerüléséhez vagy a dolgozó egyéb érdekei sérelméhez vezetne. (Mt. V. 36. §)

Tilos olyan második vagy további munkaviszony, vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszony létesítése, amely a dolgozó munkájával összeférhetetlen. A Minisztertanács a munka zavartalansága vagy a közérdek védelme érdekében a második vagy további munkaviszony, illetőleg munka végzésére irányuló egyéb jogviszony létesítését a vállalat engedélyéhez kötheti és további feltételeket is meghatározhat. (Mt. 32. §)

Nem szabad a hatóságnál, illetőleg az irányító, ellenőrző vagy felügyeleti szervnél alkalmazott dolgozót az alárendelt vagy ellenőrzött szervnél sem munkaviszony, sem egyéb jogviszony alapján foglalkoztatni. E korlátozás nem vonatkozik a szerzői jog szerinti védelemben részesülő alkotó munkára. [Mt. V. 35. § (1) bek.]

A felügyeleti szerv vezetője az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása alól felmentést adhat. [Mt. V. 35. § (2) bek.]

3. §

(1) Összeférhetetlenség miatt nem szabad különösen

a) a hatóságnál, illetőleg az irányító, ellenőrző vagy felügyeleti szervnél az alárendelt szerv dolgozóját - a szerzői jogi védelemben részesülő alkotó munkát kivéve - másodállás, mellékfoglalkozás vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján foglalkoztani;

b) olyan másodállást, mellékfoglalkozást, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesíteni, amelynek folytán a dolgozó hozzátartozójával* alá- vagy fölérendeltségi helyzetbe kerülne, vagy ennek hiányában is, ha beosztásánál fogva hozzátartozója tevékenységének közvetlen ellenőrzésére lenne köteles.[1]

(2) Általában összeférhetetlen és ezért különös gonddal kell vizsgálni az olyan főálláson kívüli foglalkoztatást, amelynek során munkavégzésre a dolgozó vállalatával gazdasági vagy egyéb elszámolási kapcsolatban álló vállalatnál kerülne sor.

(3) Az összeférhetetlenség tilalma alól - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a felügyeleti szerv vezetője, szövetkezetnél az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv vezetője különösen indokolt esetben felmentést adhat.

(4) Ha az összeférhetetlenség a szerződéskötést követően áll elő, a foglalkoztatást haladéktalanul meg kell szüntetni.

A dolgozó második vagy további munkaviszonyt és - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - munka végzésére irányuló egyéb jogviszonyt csak vállalata előzetes írásbeli engedélyével létesíthet. [Mt. V. 34. § (1) bek.]

A másodállás, a mellékfoglalkozás és a munka végzésére irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatás részletes szabályait a munkaügyi miniszter állapítja meg. [Mt. V. 34. § (4) bek.]

4. §

(1) A főállású dolgozó más vállalatnál történő foglalkoztatásához szükséges engedély a foglalkoztatni kívánó vállalatnak a (2) bekezdésben meghatározott kérelme alapján csak abban az esetben adható meg, ha

a) a munka elvégzése nem tartozik az engedélyt adó vállalat tevékenységi körébe,

b) a főálláson kívüli foglalkoztatás nem összeférhetetlen a dolgozó főállás szerinti munkájával,

c) az engedélyt adó munkáltató nem foglalkoztat más vállalat dolgozóját hasonló munkával,

d) a dolgozó a vállalatnál legalább két éve munkaviszonyban áll. Ezt a szabályt nem kell alkalmazni, ha másodállása, mellékfoglalkozása, illetőleg munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya a főállását megelőzően létesült, vagy ha a dolgozót lakásszövetkezet választott tisztségviselőjeként kívánják foglalkoztatni,

e) a dolgozó munkaideje a másodállásában, a mellékfoglalkozásában és a munkavégzésre irányuló - engedélyezés alá eső - egyéb jogviszonyában nem haladja meg havonta együttvéve a törvényes munkaideje egyharmadát. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a díjazásnál alapulvett munkaidőt kell figyelembe venni, ha a szerződés munkaidőt nem ír elő,

f) a foglalkoztatás jellegétől függő egyéb feltételek is fennállnak (9. és 11. §-ok).

(2) A foglalkoztatni kívánó vállalat kérelmének tartalmaznia kell a munkakört, illetve az elvégzendő feladatot, a munkaidőt és annak beosztását, ennek hiányában a díjazásnál alapulvett munkaidőt, továbbá a személyi alapbért, illetőleg a díjazást.

(3) Az engedély megadásánál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, így különösen azt, hogy a dolgozó mindenekelőtt a főállásból eredő kötelezettségeinek köteles eleget tenni, és csak ezek sérelme nélkül hasznosíthatja képességeit másutt.

5. §

(1) A főálláson kívüli munkavállaláshoz előírt engedély megadása felől a munkáltatói jogokat gyakorló vezető (szerv) határoz. E döntéssel szemben - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - panasznak nincs helye.

(2) Az engedélyt vissza kell vonni, ha megadásának feltételei nem álltak fenn, vagy utólag megszűntek.

(3) Visszavonás hiányában is hatályát veszti az engedély, ha a dolgozónak az engedélyt adó vállalattal fennálló munkaviszonya megszűnik. Új munkaviszony létesítése esetén az engedélyezésre a 4. §-ban - különösen annak (1) bekezdés d) pontjában foglalt - rendelkezéseket kell alkalmazni.

6. §

(1) A másodállás, a mellékfoglalkozás és a munkavégzésre irányuló - engedélyezés alá eső - egyéb jogviszony létesítésére szóló szerződést írásba kell foglalni.

(2) A szerződésben kimerítően meg kell határozni a munkakört, illetve az elvégzendő feladatot, a munkaidőt és annak beosztását, ennek hiányában a díjazásnál alapulvett munkaidőt, valamint a személyi alapbért, illetőleg a megállapított díjazást.

(3) A díjazás mértékét egyedileg kell megállapítani a feladat elvégzéséhez szükséges idő és a megfelelő munkakör személyi alapbér-tételének alapulvételével úgy, hogy érvényesüljön a munka szerinti díjazás elve.

(4) Az (1)-(3) bekezdésen alapuló szerződés egy példányát meg kell küldeni a főállás szerinti munkáltatónak.

7. §

(1) A másodállást, a mellékfoglalkozást és a munkavégzésre irányuló - engedélyezés alá eső - egyéb jogviszonyt mind a foglalkoztató, mind pedig az engedélyező szervnél nyilván kell tartani.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt foglalkoztatások hasznosságát a foglalkoztatónak, illetőleg jogszerűségét mind a foglalkoztatónak, mind az engedélyezőnek ellenőriznie kell.

8. §

A másodállás, a mellékfoglalkozás és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony után járó díjazást az a foglalkoztató szerv fizeti ki, ahol a munkát végezték, és a kifizetésről - az adó-jogszabályoknak megfelelően - értesíteni kell az adóhatóságot.

Másodállás keretében történő foglalkoztatás

Ha a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azonos időtartamra esik, a második munkaviszony: másodállás; ha pedig a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és további munkaviszony: mellékfoglalkozás. Amennyiben a munkaidők részben esnek azonos időtartamra, a munkaviszony csak e részében minősül másodállásnak. [Mt. V. 34. § (2) bek.]

Csak egy másodállás és csak olyan munkakörben és munkakörre létesíthető, amelyben a munka jellegéből adódóan a feladatok elvégzése nem kívánja meg a munkahelyen való állandó jelenlétet. [Mt. V. 34. § (3) bek.]

9. §

(1) A főállású dolgozó másodállásban történő foglalkoztatásához előírt engedély megadásának - a külön jogszabályban és a 4. § (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően - feltétele az is, hogy a dolgozó a másodállással érintett munkaterületen az előírt végzettséggel és gyakorlattal, illetőleg kiemelkedő szakismeretekkel rendelkezzek és főállásában munkáját kiváló eredménnyel, példamutatóan végezze.

(2) Ha a jogszabály alapján a munkahelyen való állandó jelenlét nem kötelező,* illetőleg a dolgozó maga határozza meg a munkaideje beosztását vagy felhasználását,** az ilyen munkakörben és munkakörre másodállás létesíthető.[2]

(3) Vezető állású dolgozó* másodállást nem létesíthet, csak kivételesen egészségügyi, tudományos, oktatói vagy művészeti munka tekintetében.[3]

(4) A másodállás engedélyezése előtt vizsgálni kell, hogy a szükséges munka nem végeztethető-e el részfoglalkozások keretében (15. §).

10. §

(1) A másodállásban megállapítható munkaidő a dolgozó törvényes munkaidejének legfeljebb egynegyede lehet.

(2) A másodállás keretében végzett munkát - a megállapított részmunkaidőnek figyelembevételével - arányosan csökkentett személyi alapbértétel szerint kell díjazni.

(3) A (2) bekezdés alapján megállapított személyi alapbér a főállásban kapott személyi alapbér egynegyedét nem haladhatja meg.

Mellékfoglalkozás keretében történő foglalkoztatás

11. §

(1) A főállású dolgozó mellékfoglalkozásban történő foglalkoztatásához előírt engedély megadásának - a 4. § (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően - feltétele az is, hogy a dolgozó főállásában a munkáját kifogástalanul végezze.

(2) Az a dolgozó, akinek másodállása van, mellékfoglalkozást nem vállalhat.

12. §

A mellékfoglalkozásban végzett munka díjazásánál a 10. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatás

13. §

(1) A főállás munkaidejét érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítéséhez a főállás szerinti munkáltatónak engedélye szükséges.

(2) A főállás munkaidején kívül történő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítéséhez is szükséges a főállás szerinti munkáltató engedélye, kivéve ha ez a jogviszony

a) havi hat napot meg nem haladó fizikai vagy egyszerű ügyviteli jellegű munka végzésére vonatkozik, feltéve, hogy azt nem hatósági engedélyhez kötött tevékenység körében létesítik,

b) összesen havi tizenhat órát meg nem haladó iskolai - tanfolyami oktatói munkára vagy vizsgabizottságban való közreműködésre, valamint jogszabályon alapuló bíráló bizottságban való részvételre, továbbá miniszteri rendelkezésen alapuló bírálat vagy szakvélemény elvégzésére vonatkozik,

c) újítás vagy találmány kivitelezésére irányul, illetőleg szerzői jogi védelemben részesülő alkotó munkára - ideértve a lektori, a szerkesztői és a kiadással összefüggő egyéb munkát is - létesül,

d) művészi produkcióban vagy a tömegkommunikációs szervek műsorkészítésében való közreműködésre irányuló eseti megbízás.

(3) Az engedélyezésnél megfelelően alkalmazni kell e rendelet rendelkezéseit (9. és 11. §). A főállás munkaidejében történő munkavégzés csak akkor engedélyezhető, ha a feladat a megjelölt munkaidőn kívül nem végezhető el.

(4) Az oktatásra irányuló tevékenység engedélyezésénél figyelembe kell venni a képzéshez és továbbképzéshez fűződő népgazdasági érdeket.

(5) A költségvetési szervezeteknél a megbízásokra az 1975. évi tényleges kifizetésnél magasabb összeg nem használható fel.

14. §

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján végzett munkát - kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik - a munkaköri bértétel alapulvételével kell díjazni.

A részfoglalkozásra vonatkozó szabályok

15. §

(1) A részmunkaidőre szóló munkaviszony keretében foglalkoztatott dolgozó* másodállást nem létesíthet.[4]

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt dolgozó mellékfoglalkozás vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő további munkavállalásánál a 11. és 13. §-ok engedélyezésre vonatkozó rendelkezéseit csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a dolgozó első állásában és munkavégzésre irányuló további jogviszonyaiban meghatározott munkaidő együttes időtartama a törvényes munkaidőt meghaladja.

(3) A részfoglalkozású dolgozó sem vállalhat olyan további munkát, amely összeférhetetlen a dolgozó már fennálló munkaviszonya szerinti munkával.

A főálláson kívüli foglalkoztatás felülvizsgálata

16. §

(1) A vállalatok kötelesek 1976. március 1-ig felülvizsgálni a másodállásban, mellékfoglalkozásban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban történő - őket érintő - foglalkoztatásokat. Ennek során

a) a kiadott engedélyeket vonják vissza, ha az engedélyezésnek - az e rendeletben meghatározott - feltételei nem állnak fenn, s erről értesítsék a foglalkoztató szervet és a dolgozót,

b) a foglalkoztató vállalatok azokat a jogviszonyokat, amelyekre vonatkozó engedélyt visszavonták, illetőleg nem adták meg, vagy amely jogviszonyoknak fenntartása egyébként nem szükséges, szüntessék meg,

c) a foglalkoztató vállalatok - szükség szerint - kezdeményezzék a fenntartani kívánt szerződéseknek e rendelettel való összhangba hozatalát és biztosítsák, hogy e szerződések alapján a végzett munka mennyiségével és minőségével arányban nem álló díjazás kifizetésére ne kerüljön sor.

(2) A 18. § (4) bekezdésének b) pontjában megjelölt foglalkoztatásokat az illetékes miniszter előírásának megfelelően kell felülvizsgálni.

(3) A vállalatok a felülvizsgálat eredményéről számszerű adatokat is tartalmazó, értékelő jelentést adjanak a felügyeleti szervük - a szövetkezetek a megyei tanács vb. munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve - részére 1976. április 30-ig.

(4) A költségvetési szervezeteknél végrehajtott felülvizsgálat eredményéről a felügyeleti szervek 1976. május 15-ig adjanak tájékoztatást a pénzügyminiszternek.

(5) A költségvetési szervezeteknél a felülvizsgálat eredményeként felszabaduló béralapot, illetve egyéb pénzügyi keretet az előírásoknak* megfelelően zárolni kell.[5]

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

17. §

A dolgozóknak e rendelet rendelkezéseinek megszegésével történő foglalkoztatása esetén az érintett vezetőkkel szemben szigorú felelősségrevonást kell alkalmazni. A vállalatok magasabb vezető állású dolgozóinál a 16/1975. (XI. 15.) MüM rendelet 6. és 7. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket (prémiumcsökkentés, stb.) is alkalmazni kell.

18. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

(2) Egyidejűleg

- a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló - 17/1971. (VII. 22.) MüM rendelettel módosított - 5/1967. (X. 8.) MüM rendelet 17/A-17/D és 18-18/B. §-ai, továbbá

- az ipari szövetkezetek tagjainak és alkalmazottainak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szóló 21/1971. (XII. 31.) MüM rendelet 13. §-a

hatályát veszti.

(3) A munkakönyvek kiállításáról, kezeléséről, nyilvántartásáról, a munkakönyvbe történő bejegyzésekről szóló 12/1967. (X. 20.) MüM rendelet 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A másodállásként vagy mellékfoglalkozásként betöltött munkaviszony adatait a munkakönyvet őrző vállalat a másik vállalat írásbeli megkeresésére köteles a dolgozó munkakönyvébe bejegyezni. Az írásbeli megkeresés másodlatát a másodállást vagy mellékfoglalkozást nyújtó munkáltató köteles a munkakönyvre vonatkozó szabályok szerint megőrizni, nyilvántartani és az ellenőrző szervek kívánságára felmutatni."

(4) A miniszter

a) a főálláson kívüli foglalkoztatást korlátozhatja, az ilyen foglalkoztatásra nézve további feltételeket vagy szabályokat állapíthat meg, illetőleg rendkívül indokolt esetben meghatározott szakismerettel rendelkező dolgozónak e rendelettől eltérő foglalkoztatására engedélyt adhat.

b) az egészségügyi, a tudományos, az oktatói, a művészeti, a tömegkommunikációs, valamint a sportedzői munka tekintetében - a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - e rendelet alapelveinek figyelembevételével eltérő sajátos szabályokat írhat elő.

(5) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó szabályokat - e rendelettel összhangban - a munkaügyi miniszterrel és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter állapítja meg.

Karakas László s. k.,

munkaügyi miniszter