150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet

a bányásznyugdíjról

A Kormány a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 124. § (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. §[1]

(1) Életkorára tekintet nélkül bányásznyugdíjra jogosult az aki

a) saját jogú nyugellátásban - ideértve a korengedményes nyugdíjat és az előnyugdíjat is -, baleseti rokkantsági nyugdíjban nem részesül, és

b)[2] bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) föld alatti munkakörben szolgálati időként figyelembe vehető és a (2) bekezdésben megjelölt időt, vagy legalább 5000 (a mecseki uránbányászatban legalább 3000, illetőleg a mecseki szénbányászatban legalább 4000) műszakot töltött el, és

c)[3] utolsó munkaviszonya, jogviszonya 1991. december 31-ét követően a gazdálkodó szervezetnél szűnik meg, vagy az igénybejelentés időpontjában rendszeres szociális járadékban, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékában, bányászati keresetkiegészítésben, munkanélküli járadékban, illetőleg munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesül.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szolgálati idő

a) a megállapítás időpontjától függetlenül 25 év, ha a bányásznyugdíj megállapítására a gazdálkodó szervezetnek (bányaüzemének vagy bányászati munkahelyének) megszűnése miatt kerül sor,

b) a legkorábban 1992. január l-jétől járó bányásznyugdíjhoz legalább 30 év,

c) a legkorábban 1993. január 1-jétől járó bányásznyugdíjhoz legalább 27 év,

d) a legkorábban 1994. január 1-jétől járó bányásznyugdíjhoz legalább 25 év.

(3) Ha az igénylő a jogosultsághoz szükséges műszakokat különböző bányáknál teljesítette, annak elbírálásához, hogy 5000 műszakot teljesített-e, a mecseki ércbányászatban elért műszakszámol 1,67-es, a mecseki szénbányászatban elért műszakszámot pedig 1,25-ös szorzószám alkal mazásával kell meghatározni, és az eredményt az egyéb bányákban elért műszakok számához kell adni.

(4) A föld alatti munkakörben eltöltött időt (ideértve a műszakok számát is) a gazdálkodó szervezet igazolja.

1/A. §[4]

(1) Bányásznyugdíjra jogosult életkorára tekintet nélkül az is, aki

a)[5] szénkülfejtéses bányatérség fizikai és termelésirányító (aknász, bányafelmérő, bányamester, bányatechnológus, mélyfúrási vezető, műszaki vezető, üzemeltetési művezető, karbantartó művezető, részlegvezető, szakvezető) munkaköreiben legalább 30 év szolgálati időt szerzett, és

b) az 1. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt ellátásokban nem részesül, valamint

c) utolsó munkaviszonya, jogviszonya 1996. december 31-ét követően a szénbányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél szűnik meg, vagy az igénybejelentés időpontjában rendszeres szociális járadékban, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékában, bányászati keresetkiegészítésben, munkanélküli járadékban, illetőleg munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesül.

(2)[6] Az (1) bekezdés a) pontjában előírt 30 év szolgálati időbe a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében az "1. Föld alatt végzett munka" címszó alatt felsorolt munkakörben eltöltött idő is beszámít.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek meglétét a gazdálkodó szervezet igazolja.

1/B. §[7]

A bányásznyugdíjra jogosító munkakörökben szolgálati időként figyelembe vehető, az 1. § (2) bekezdésében, illetve az 1/A. § (1) bekezdése a) pontjában megjelölt idő meghatározásánál a katonai (polgári) szolgálatban, illetve a táppénzes állományban (betegszabadságon) töltött idő tartamát is számításba kell venni, feltéve, hogy az igénylő

a) táppénz (betegszabadság) esetében a keresőképtelensége bekövetkezésekor is,

b) katonai (polgári) szolgálat esetében pedig az említett szolgálatot megelőző és azt követő 30 napon belül is bányásznyugdíjra jogosító munkakörben dolgozott.

2. §

(1)[8]

(2)[9] A kérelemnek helyt adó határozatban azt is fel kell tüntetni, hogy az igénylő a korkedvezményre jogosító ideje alapján legkorábban mikor lenne öregségi nyugdíjra jogosult.

3. §[10]

A bányásznyugdíjat a nyugdíjak emelése, kiegészítése esetén, továbbá társadalombiztosítási és nem társadalombiztosítási ellátásra jogosultság elbírálásánál, illetőleg minden egyéb szempontból a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott öregségi nyugdíjnak kell tekinteni.

4. §

(1) A bányásznyugdíj megállapítása időpontjától a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékát meg kell szüntetni.

(2)[11] Az az ellátás, amely - az (1) bekezdésben, továbbá egyéb jogszabályban előírtak szerint - az öregségi nyugdíj megállapításától nem jár, a 3. §-ban foglaltaknak megfelelően a bányásznyugdíjban részesülőt sem illeti meg. Az adott ellátást az azt megállapító szerv megszünteti. A megszüntető határozat meghozataláig folyósított ellátást a bányásznyugdíjba be kell számítani. Ha a számított összeget nem a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv folyósította, azt a kifizető a nyugdíjastól követelheti vissza.

5. §[12]

(1) A bányásznyugdíjnak az ahhoz járó házastársi pótlékkal vagy a házastárs utáni jövedelempótlékkal együttesen, és azon napig folyósított összegét, amely napon a bányász az öregségi nyugdíjra jogosító, illetőleg a korkedvezményes életkort betölti, a Nyugdíjbiztosítási Alapnak (amely ezt a tételt költségvetésében "alapon kívüli kiadásként" kezeli) át kell utalni. Át kell utalni a nyugdíjakhoz járó adott évi emelés, kiegészítés összegét is. Az átutalási kötelezettség a központi költségvetést terheli. Az átutalásra és a folyósítással kapcsolatosan felmerülő működési költségekre vonatkozó részletes szabályokat az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és a megtérítésre kötelezett megállapodásban rendezi.

(2) Ha a bányásznyugdíjban részesülő baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, ez utóbbinak az összegét az állami költségvetés nem téríti meg.

6. §[13]

E rendelet alkalmazásában:

a) "bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet" kifejezésen magyarországi bányavállalatot, bányát, bányászati tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaságot, bányavállalkozót, továbbá az ezekből kivált (önállósult) gazdasági egységet,

b) "bányászati tevékenység", "bányászat"; "bányavállalkozó" kifejezésen a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény fogalommeghatározását,

c) "bányaüzem" kifejezésen a 115/1993. (VIII. 12.) Korm. rendelet fogalommeghatározását

kell érteni.

7. §[14]

(1) E rendelet 1992. január 1-jén lép hatályba. Bányásznyugdíj legkorábban ettől az időponttól állapítható meg.

(2) A Kormány felhatalmazza az ipari és kereskedelmi minisztert, a népjóléti minisztert és a pénzügyminisztert, hogy a mecseki bányászatban foglalkoztatottak bányászati keresetkiegészítéséről szóló szabályokat megállapítsa.

Dr. Antall József s. k.,

miniszterelnök