11/1992. (III. 18.) FM rendelet

a szesz előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról

A szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról szóló 22/1973. (VIII. 25.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 6. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az alábbiak szerint rendelkezem:

A rendelet hatálya

1. §

Az etilalkohol tartalmú anyagok közül e rendelet hatálya alá tartozik:

a) a nyersszesz, a finomszesz, az ezek előállításánál keletkezett elő-, utópárlat, a víztelenített szesz, a regenerált szesz és az általános denaturáló szerrel denaturált szesz (a továbbiakban együtt: ipari szesz);

b) a lepárlással előállított pálinka (a továbbiakban: pálinka);

c) a magas- és középfokú, valamint a közvetlen lepárlással előállított fogyasztási borpárlat (a továbbiakban: borpárlat);

d) a pálinka és a borpárlat előállításánál keletkezett alszesz, elő-, utópárlat és végleges elő-, utópárlat;

e) a szesz finomításának az a mellékterméke, amely legalább 70 térfogatszázalékban három, illetve több szénatomszámú alkoholt tartalmaz (a továbbiakban: kozmaolaj);

f) az olyan anyag, amelynek szénhidrát- (cukor-) vagy alkoholtartalma 50%-ot meghaladó mértékben nem gyümölcsből, vagy szőlőből, hanem cukorból, invertcukorból, mézből származik.

[Az a)-f) pontokban felsoroltak a továbbiakban együtt: szesz.]

I. fejezet

A szesz előállításának feltételei

Üzemben tartási engedély

2. §

(1) Szeszt üzemben tartási engedéllyel rendelkező ipari szeszgyárban, mezőgazdasági szeszüzemben és szeszfőzdében szabad előállítani.

(2) Egyéni vállalkozó, gazdálkodó szervezet, gazdasági tevékenység folytatására jogosult más szervezet szeszüzemet létesíthet, bérelhet, szerződéses módon üzemeltethet.

(3) Az üzem működését csak üzemben tartási engedély alapján szabad megkezdeni.

3. §

(1) Az üzemben tartási engedélyt az üzem telephelye szerint illetékes állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás) adja ki, a következő feltételek együttes igazolása után:

a) a létesítményt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, fővárosi kerületi intézete (a továbbiakban: intézet) környezetegészségügyi és élelmezésegészségügyi szempontból megfelelőnek minősítette;

b) a vízügyi hatóság a vízjogi üzemeltetési engedélyt megadta;

c) a területileg illetékes vámhivatal (a továbbiakban: vámhivatal) a berendezéseket adóellenőrzési szempontból megfelelőnek találta;

d) a külön jogszabályban előírt hatósági engedélyeket a kérelmező megszerezte;

e) szakintézmény, szakértői cím használatára jogosult személy megállapította, hogy a berendezések alkalmasak szesz előállítására.

(2) A véleményt az üzemben tartó által rendelkezésre bocsátott műszaki rajz és leírás, valamint helyszíni szemle alapján kell megadni.

(3) Az üzemben tartási engedélyben fel kell tüntetni az üzemben tartó nevét, az üzem típusát, műszaki jellemzőit (a műszaki jellemzéshez szükséges kategóriákat az 1. számú melléklet tartalmazza). Az üzemben tartó megváltozásakor új engedélyt, a műszaki jellemzők megváltozásakor és az üzem típusának változtatásakor engedélymódosítást kell kérni. Az üzemben tartó megváltozásakor az engedély kiadásához az (1) bekezdés a), b), e) pontjaiban előírt igazolások ismételt beszerzése nem szükséges, amennyiben változatlan feltételekkel folyik az üzemeltetés.

(4) A kiadott üzemben tartási engedélyt az állomás nyilvántartásba veszi és arról a vámhivatalt, valamint - kizárólag az üzemben tartó megváltozásakor - az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott szerveket értesíti.

4. §

Új üzemben tartási engedély alapján szesz előállítására szolgáló berendezés üzembe helyezését legalább 30 nappal korábban az illetékes vámhivatalnál be kell jelenteni.

5. §

Raktár, továbbfeldolgozó vagy palackozó üzem - az illetékes intézet szakhatósági hozzájárulásával - az illetékes állomás előzetes engedélye alapján létesíthető. Az üzemben tartó köteles a létesítést a vámhivatalnak bejelenteni.

Műszaki berendezés

6. §

Szesz előállítására szolgáló berendezést a műszaki leírásban rögzített állapotban kell tartani; azt csak a vámhivatal engedélyével szabad megváltoztatni.

7. §

(1) Szesz előállítására szolgáló berendezésről a vámhivatal által alkalmazott hivatalos zárat - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a vámhivatal ellenőrzéssel megbízott tagja távolíthatja el.

(2) Ha a hivatalos zár alá vett üzemi berendezés javítása, tisztítása vagy bármely más ok folytán a hivatalos zár levétele szükségessé válik, vagy a zár megsérült, illetőleg elhasználódott, azt a vámhivataloknál az ok megjelölésével - írásban, két példányban - azonnal be kell jelenteni.

(3) Az üzembentartó "felelős üzemvezető [9. § (1)]" jogosult levenni a hivatalos zárat, ha

a) megfelelő időben bejelentette a hivatalos zár alatt levő készülék üzembe helyezését és a bejelentett időpontig a vámhivatal megbízottja a zárat nem vette le;

b) a zár levétele a termelési folyamat zavartalansága, karbantartás vagy javítás miatt szükséges és a vámhivatal arra engedélyt adott.

(4) Az üzemben tartó (felelős üzemvezető) a hivatalos zár levételét - a levétel időpontjának feltüntetésével - a szesztermelési naplóba köteles bejegyezni; a levett hivatalos zárat köteles megőrizni és a vámhivatal kiküldöttének átadni.

8. §

(1) Az előállított szesztartalmú folyadék mennyiségének mérésére szeszmérő gépet kell alkalmazni.

(2) A szeszmérő gépet úgy kell a berendezésbe bekötni, hogy az a finomítványt mérje.

(3) Üzemben a kozmaolaj mérésére, ha azt nem semmisítik meg, külön szeszmérő gépet kell alkalmazni.

(4) Ha a végleges elő-, utópárlat mérésére külön szesz-mérő gép beállítva nincs, a végleges elő-, utópárlatot hivatalos zár alatt tartott edényben kell összegyűjteni, vagy bérfőzés esetén - ha az üzemben tartó a végleges elő-, utópárlatra nem tart igényt - az alszeszvízgyűjtő aknába vezetéssel megsemmisíthető.

Felelős üzemvezető

9. §

(1) Az üzemben, valamint önálló raktárban és palackozóban felelős üzemvezetőt kell alkalmazni.

(2) Felelős üzemvezetőként csak az a személy alkalmazható, aki szeszfőzde felelős üzemvezetői képesítéssel rendelkezik. A képesítéssel nem rendelkező felelős üzemvezetőnek a képesítést 1992. december 31-ig meg kell szerezni. (A képesítés megszerzésének feltételeit a 2. számú melléklet tartalmazza).

(3) Nem lehet felelős üzemvezető az a személy, aki a hatályos jogszabályok rendelkezései szerint a vállalkozói tevékenység folytatására vállalkozói igazolványt nem kaphat.

(4) A felelős üzemvezető, illetve a helyettesítésére kinevezett (megbízott) személy alkalmazását a vámhivatalnak előzetesen be kell jelenteni.

Az üzemben tartási jog megszűnése

10. §

Az üzemben tartásra vonatkozó jog megszűnik, ha:

a) az engedélyes az üzemben tartási engedélyét az állomás részére visszaadja;

b) az engedélyt az állomás a vámhivatal indítványa alapján az üzemben tartó szeszadó befizetési kötelezettségének elmulasztása miatt visszavonja;

c) ha olyan körülmény merül fel, amely miatt a vállalkozói igazolványt az egyéni vállalkozásról szóló törvény rendelkezései szerint vissza kell vonni.

II. fejezet

A szesz előállítása, tárolása és forgalomba hozatala

Előállítási jogosultság

11. §

(1) Az ipari szeszgyárban bármilyen szeszt, mezőgazdasági szeszüzemben nyersszeszt, valamint - műszaki alkalmasság esetén - finomszeszt, borpárlatot és pálinkát, szeszfőzdében fogyasztási borpárlatot és pálinkát szabad előállítani.

(2) Szesz regenerálását ipari szeszgyáron kívül, regeneráló üzem és az ipari szeszt felhasználók is végezhetik.

(3) Szeszt előállítani állami szabvány, illetőleg a földművelésügyi miniszter által e rendeletben meghatározott követelmények szerint szabad.

Feldolgozható nyersanyagok

12. §

Ipari szeszt bármilyen szeszfőzésre alkalmas termékből, nyersszeszt mezőgazdasági termékből és mezőgazdasági, vagy ipari hulladékból szabad előállítani.

13. §

(1) Pálinkát csak gyümölcsből (gyümölcscefréből), szőlőtörkölyből, szőlőcefréből, gyümölcstörkölyből, borseprőből szabad előállítani.

(2) Magasfokú borpárlat borból, aljborból, párlási célra szolgáló szeszezett borból, borseprőből, hibás vagy beteg borból, törkölyborból közvetlenül vagy ezekből készített párlatok újra-, illetve továbbfinomítása útján állítható elő.

(3) Középfokú borpárlat borból, aljborból, párlási célra szolgáló szeszezett borból, törkölyborból vagy borseprőből állítható elő.

(4) Fogyasztási borpárlat - e rendelet alkalmazásában - kizárólag bornak közvetlen lepárlásával állítható elő.

14. §

Az 1. § f) pontjában meghatározott anyag kizárólag ipari szesz előállítására használható fel.

Az előállítás megkezdése

15. §

(1) Szesz előállításának megkezdését, befejezését a gyártás 30 napot meghaladó szünetelését és újbóli megkezdését a vámhivatalnak legalább 48 órával előbb be kell jelenteni.

(2) Az előállítást csak a bejelentés elfogadásáról szóló igazolás kézhezvétele után szabad megkezdeni.

Pálinka és borpárlat előállítása

16. §

(1) Pálinkát és borpárlatot kereskedelmi főzéssel és bérfőzéssel lehet előállítani.

(2) Kereskedelmi főzésnél a főzést végző saját anyagából értékesítés, továbbfeldolgozás, palackozás céljából állít elő pálinkát, borpárlatot. Kereskedelmi főzést bérmunkában is szabad végeztetni.

(3) Bérfőzésnél a főzést végző más anyagából állít elő pálinkát, fogyasztási borpárlatot és ezt a főzetőnek a szeszadó megfizetése után átadja.

(4) A szeszüzem a bérfőzéskor a bérfőzetőtől pálinkát, fogyasztási borpárlatot vásárolhat.

17. §

Bérfőzés kizárólag magánszemély részére végezhető.

18. §

A bérfőzéssel előállított pálinkának, fogyasztási borpárlatnak a főzető részére való kiszolgáltatása nem minősül közfogyasztásra való forgalomba hozatalnak.

19. §

(1) A bérfőzéssel előállított pálinkát, fogyasztási borpárlatot - a megvásárolt pálinka, fogyasztási borpárlat kivételével - ki kell adni a főzetőnek.

(2) Egészségre ártalmas [20. § (3) bekezdés] pálinkát, borpárlatot, valamint a végleges elő- és utópárlatot nem szabad kiadni.

(3) Az előzőleg mérgező vegyi anyag tárolására használt edényben lévő nyersanyag átvétele tilos.

20. §

(1) Pálinkát és borpárlatot csak állami szabványnak megfelelő minőségben szabad forgalomba hozni. A bérfőzésben előállított pálinkát és fogyasztási borpárlatot 40,0-51,0 V/V% közötti etilalkohol-tartalommal szabad a főzetőnek kiadni.

(2) Ha a pálinka, borpárlat fogyasztásra alkalmatlan és a minőségének javítására irányuló eljárás nem vezetett eredményre, azt az üzemben tartó csak ipari feldolgozás céljára értékesítheti vagy előzetes bejelentés alapján vámhivatali ellenőrzés mellett megsemmisítheti.

(3) A szeszüzem csak a ciántartalom ellenőrzése után hozhat forgalomba, illetőleg adhat ki a főzetőnek pálinkát, borpárlatot. Méregként kell kezelni és tilos fogyasztók részére forgalomba hozni a pálinkát, borpárlatot mindaddig, amíg ciánhidorgén-tartalma külön szabványban foglalt előírásban meghatározott felső határ alá nem csökken; ha a ciánhidrogén-tartalom csökkentésére irányuló eljárás nem vezetett eredményre, a terméket a vámhivatal ellenőrzése mellett meg kell semmisíteni.

Újrafinomítás

21. §

(1) Ha a finomszesz, a pálinka vagy a borpárlat nem felel meg az előírásoknak, vagy egyébként a minőség javítása indokolja, azt újra lehet finomítani. Újrafinomítás a pálinka és borpárlat előállítása során keletkezett elő- és utópárlat ismételt finomítása is.

(2) Finomszesz, illetve annak előállítása során keletkezett elő- és utópárlat újrafinomítását csak ipari szeszgyár végezheti.

(3) A pálinka és a borpárlat újrafinomítását a vámhivatallal a művelet megkezdése előtt 8 nappal közölni kell.

Elő- és utópárlat

22. §

(1) A pálinka és borpárlat előállítása során elő- és utópárlatot kell leválasztani. Bérfőzés esetén az elő- és utópárlat, valamint a végleges elő- és utópárlat leválasztásának mértéke tekintetében a főzető és az üzemben tartó (felelős üzemvezető) állapodnak meg.

(2) Végleges elő- és utópárlat az alszesz finomításnál keletkező elő- és utópárlat újbóli finomítása során leválasztott elő- és utópárlat. A végleges elő- és utópárlatot finomítani nem szabad.

Minősítés és házasítás

23. §

(1) A pálinkát az üzemben tartó (felelős üzemvezető) a termeléskor köteles a felhasznált nyersanyag fajának, fajtájának megfelelően minősíteni, és annak eredményét a rendszeresített szesztermelési naplóba haladéktalanul bevezetni.

(2) Ha a már minősített pálinkáról megállapítják, hogy faja, fajtája nem felel meg a szesztermelési naplóban foglaltaknak, azt át kell minősíteni.

(3) Az átminősítést csak az üzem telephelye szerint illetékes állomás szakvéleménye alapján szabad elvégezni.

24. §

(1) Pálinkához - a vonatkozó szabvány előírásainak megtartása mellett - más pálinka is keverhető (házasítás).

(2) Borpárlatot csak borpárlattal lehet házasítani.

(3) A házasításról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek egy példányát a készletfelvételi jegyzőkönyvhöz, egy példányát az adóellenőrzési nyilvántartáshoz (számadáshoz) kell csatolni.

A mennyiség és minőség megállapítása

25. §

(1) Az előállító a szesz mennyiségét - az általános denaturáló szerrel denaturált szesz kivételével - az előállításkor szeszmérő géppel, annak meghibásodása vagy időleges hiánya esetén a vámhivatal állandó ellenőrzése mellett köteles megállapítani.

(2) A mennyiség megállapítására csak hiteles szeszmérő gépet és szeszfokmérőt szabad alkalmazni. A hitelesítést az erről kiállított igazolvánnyal kell igazolni.

26. §

(1) A szeszmennyiséget úgy kell megállapítani, hogy a szeszmérő gép által mért liter mennyiséget a próbaszesztartályban összegyűjtött próbaszesz szeszfokával kell megszorozni és hektoliterfokban meghatározni.

(2) A mennyiség megállapításánál 0,5 hektoliterfokot elérő vagy meghaladó részt egész fokra kell felkerekíteni, a 0,5 hektoliterfokot el nem érő részt figyelmen kívül kell hagyni. Több mennyiségi adat összesítésénél ezt a rendelkezést csak a végmennyiségre kell alkalmazni.

(3) Ha a próbaszesztartályban levő szeszmennyiség a szesztartalom megállapításához nem elég, az előző elszámolási időszakban azonos fajú, fajtájú nyersanyagot dolgoztak fel, az előző elszámolási időszakban megállapított elszámolási fokot kell alkalmazni.

27. §

Az elszámolási időszakban előállított pálinka, borpárlat mennyiségét főzési módok és azokon belül fajták szerint kell megállapítani. Bérfőzésnél a mennyiséget főzetőnként is meg kell állapítani.

28. §

A szeszmérő gép alkalmazása nélkül termelt végleges elő- és utópárlat, valamint a készletfelvétel, a ki- és betárolás alkalmával a szesz hektoliterfokban kifejezett mennyiségét a tisztasúly és a szeszfok vagy a hitelesített tartályban mért térfogat és szeszfok alapján - a hivatalos átszámítási táblázatok alkalmazásával - kell megállapítani.

29. §

(1) A szesztartalmat hitelesített szeszfokmérővel vagy vegyvizsgálattal kell megállapítani.

(2) Vegyvizsgálattal kell megállapítani a szesztartalmat, ha a pálinka vagy borpárlat előállításánál

a) a próbaszesz mennyisége a fokoláshoz nem elég és az előző elszámolási időszakban megállapított elszámolási szeszfokot nem lehet alkalmazni;

b) a próbaszesz, az alszesz vagy a pálinka szeszfoka tekintetében vita merül fel.

(3) Ha Beschorner- vagy Dolainski-féle szeszmérő gépnél az ellenőrző edényben elhelyezett szesz szesztartalma az elszámolási időszak folyamán több mint 0,2 fokkal csökken, a csökkentést teljes egészében hozzá kell adni a próbaszesz megállapított szeszfokához, és az így növelt szeszfokot kell az elszámolási foknak tekinteni.

(4) Ha a próbaszesz szesztartalma az előírás szerinti fokot nem éri el, a termelt pálinka, borpárlat mennyiségét legalább az előírás szerinti fok alapulvételével kell megállapítani.

30. §

(1) Az előállított szesz minőségének megállapítása, illetőleg vegyvizsgálata az illetékes állomás feladata. Az állomás ennek ellátása érdekében próbaszeszt vagy mintát vesz.

(2) A mintavételre az állami szabvány rendelkezései az irányadók, a mintát és a mintavételhez szükséges edényt az köteles díjmentesen rendelkezésre bocsátani, illetőleg a mintát az illetékes állomásnak megküldeni, akinek rendelkezése alatt levő szeszből a mintát veszi.

(3) Ha a vizsgálat eredményét bármelyik érdekelt kifogásolja, az ellenmintát - az újabb vizsgálat elvégzése céljából - a fővárosi állomáshoz kell megküldeni. Ha a kifogásolt vegyvizsgálatot ez az állomás végezte, úgy az újabb vizsgálat elvégzésére a győri állomás az illetékes. Ebben az esetben - a vita eldöntése szempontjából - az újabb vizsgálati eredményt kell irányadónak tekinteni.

31. §

(1) A vegyvizsgálat költségeinek megállapítására a vizsgálatot végző állomásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(2) Ha az adóellenőrzés során végzett vegyvizsgálat eredménye alapján visszaélést állapítottak meg, a vegyvizsgálati költségek azt terhelik, akit a visszaélés miatt jogerősen elmarasztaltak.

32. §

(1) A szeszmérő gép vagy vákuum-rendszerű szeszfőzde lepárló berendezése működésében mutatkozó rendellenességet azonnal be kell jelenteni a vámhivatalnak. A bejelentésben érintett berendezések üzemeltetését az üzemzavar jelentkezése után azonnal meg kell szüntetni; a gyűjtőedényekben összegyűlt szeszt változatlanul kell hagyni.

(2) A bejelentést írásban két példányban kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az üzemzavar okát, bekövetkezésének idejét, a szeszmérő gép típusát és számát, számlálókészülékének állását.

(3) Ha a szeszmérő gépet helyben nem lehet kijavítani, a termelést csak másik szeszmérő gép felszerelése után vagy állandó vámhivatali ellenőrzés mellett szabad folytatni.

Szesztermelési napló

33. §

(1) Az üzemben tartó (felelős üzemvezető) szesztermelési naplót köteles vezetni. A szesztermelési naplót az előírásoknak megfelelően naprakészen kell vezetni.

(2) Az üzemben tartó (felelős üzemvezető) köteles a szesztermelési naplót az ellenőrzést végző hivatalos személy rendelkezésére bocsátani.

Időszaki elszámolás

34. §

(1) Az előállított szeszmennyiséget időszakonként meg kell állapítani.

(2) Az időszaki elszámolás ideje alatt a lepárlást szüneteltetni kell. Ipari szeszgyárban és mezőgazdasági szeszüzemben a lepárlást az üzem leállítása nélkül kell szüneteltetni.

Résztermelés megállapítása

35. §

(1) Az előállított szesz mennyiségét az elszámolási időszak közben is meg kell állapítani, ha a

a) bérfőzésről kereskedelmi főzésre, vagy kereskedelmi főzésről bérfőzésre térnek át;

b) a szeszmérő gép próbaszesztartálya az elszámolási időszak lejárta előtt megtelik.

(2) A résztermelés megállapítását a vámhivatalnál kell - a kitűzött határnapot 48 órával megelőzően - bejelenteni.

(3) A résztermelést az üzembentartó (felelős üzemvezető), valamint a vámhivatal kiküldötte együttesen állapítja meg.

Tárolás

36. §

(1) Azt a szeszt, amely után az adót kifizették (adózott szesz), elkülönítve kell tárolni attól a szesztől, amely után az adót még nem fizették ki (adózatlan szesz).

(2) Az adózatlan szesz tárolására szolgáló helyiséget a vámhivatalnak kell bejelenteni.

(3) Adózatlan szeszt olyan raktárban is szabad tárolni, amely a termelő üzemmel nincs kapcsolatban.

Készletfelvétel

37. §

Az üzembentartó (felelős üzemvezető) köteles a szeszüzemben, palackozóban és raktárban a vámhivatal által esetenként meghatározott időpontokban, a vámhivatal kiküldöttjével együtt készletfelvételt végezni.

Forgalomba hozatal

38. §

(1) Ipari szeszt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az adóügyi jogszabályokban meghatározott ÁFA és fogyasztási adó megfizetése mellett korlátozás nélkül szabad értékesíteni.

(2) A nyersszesz csak továbbfeldolgozás céljára értékesíthető.

39. §

(1) A kereskedelmi főzéssel előállított pálinkát, borpárlatot az adóügyi jogszabályokban meghatározott ÁFA és fogyasztási adó megfizetése mellett bárki részére szabad értékesíteni. Ha az értékesítést jogszabály külön engedélyhez köti, a tevékenység megkezdése előtt azt be kell szerezni.

(2) A magánszemély a bérfőzéssel főzetett és adózott pálinkáját, borpárlatát, valamint a szeszfőzde a főzetőtől megvásárolt pálinkáját és fogyasztási borpárlatát közvetlen fogyasztói forgalomba nem hozhatja, azt kizárólag továbbeladásra jogosultnak értékesítheti.

40. §

Külföldi származású pálinkát és borpárlatot csak akkor szabad forgalomba hozni, ha annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és ezen rendelet előírásainak megfelel, s annak forgalomba hozatalát az élelmiszerek forgalomba hozatala szempontjából illetékes hatóság engedélyezte.

41. §

A végleges elő- és utópárlatot az üzemben tartó csak ipari feldolgozás céljára értékesítheti, vagy előzetes bejelentés alapján vámhivatali ellenőrzés mellett megsemmisítheti.

Lefoglalt és elkobzott szesz hasznosítás

42. §

(1) A vámhivatal által lefoglalt szeszt az általa kijelölt szervezet (vállalat stb.) köteles megőrzés céljából átvenni.

(2) Ha az elkobzott szeszre a megőrző szervezet igényt tart, azt részére vissza kell hagyni; ellenkező esetben azt a vámhivatal ellenőrzése mellett meg kell semmisíteni.

Szállítás

43. §

(1) A szesz szállítása történhet az adó megfizetése mellett, illetőleg a (2) bekezdés esetén az adó megfizetése nélkül.

(2) Az adózatlan szesz szállítása megkezdésének feltételeiről külön jogszabály rendelkezik.

Bérfőzésről igazolás adása

44. §

A bérfőzéssel előállított és a főzetőnek kiadott pálinkáról, fogyasztási borpárlatról az üzembentartó igazolványt köteles az erre rendszeresített nyomtatványon 3 példányban kiállítani.

III. fejezet

Az ipari szesz beszerzése és felhasználása

45. §

(1) Az ipari szeszt ipari felhasználás céljára adómentesen vagy adózottan lehet értékesíteni.

(2) Az adómentesen beszerzett ipari szeszről és annak felhasználásáról a számviteli rend és a fogyasztási adóról szóló törvény előírásai szerint kell elszámolni.

46. §

Aki ipari szeszt ipari termék előállítására felhasznál, termékenként szeszfelhasználási arányszámot köteles megállapítani.

47. §

(1) Az adózatlanul beszerzett ipari szeszt, valamint közelebbről meg nem határozott ipari célra forgalomba hozatalra szánt szeszt emberi élvezetre alkalmatlanná kell tenni (denaturálni kell).

(2) Az adózatlanul beszerzett ipari szeszt - kivéve, ha ez a rendeltetés szerinti felhasználást akadályozza - különleges denaturáló szerrel kell denaturálni. A denaturálási eljárást az üzem állapítja meg.

(3) A közelebbről meg nem határozott célra forgalomba hozott, illetőleg forgalomba hozatalra szánt ipari szeszt általános denaturáló szerrel kell denaturálni.

(4) Az ecettermelő üzemben ecetgyártásra érkezett ipari szeszt az érkezéstől számított 15 napon belül vízzel és ecettel denaturálni kell.

48. §

Ipari szeszt általános denaturáló szerrel csak a földművelésügyi miniszter által kijelölt üzem jogosult denaturálni.

49. §

(1) Az általános denaturáló szerrel denaturált szeszt más szesztől elkülönítve kell tárolni.

(2) Nem szabad a denaturáló szert a denaturált szeszből egészben vagy részben kivonni, a denaturált szeszhez olyan anyagot keverni, amely a denaturált szesz hatását ízre vagy szagra megváltoztatja.

50. §

Az általános denaturáló szerrel való denaturálást a vámhivatalnál legalább 48 órával korábban be kell jelenteni, és egyidejűleg meg kell tenni a kiszállításra vonatkozó bejelentést is.

51. §

(1) Az általános denaturáló szert csak a földművelésügyi miniszter által kijelölt üzem állíthatja elő, kizárólag a pénzügyminiszter által meghatározott anyagokból és összetételben.

(2) Az általános denaturáló szer előállítására csak olyan anyagot szabad felhasználni, amelyet - a vámhivatal ellenőrzése mellett vett minta alapján - a fővárosi állomás e célra alkalmasnak talált.

Regenerálás

52. §

Ipari szeszt ipari célra felhasználó üzem köteles a felhasználás során szennyeződött ipari szeszt összegyűjteni és regenerálni vagy regeneráltatni, és megfelelő hasznosításáról gondoskodni.

A felhasználás ellenőrzése

53. §

Az ipari szesz felhasználója köteles az ellenőrzéssel megbízott hivatalos személynek az üzemi és raktárhelyiségekbe a belépést, a szeszkészlet és a gyártmányok mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését megengedni.

IV. fejezet

Veszteségnormák

Termelési veszteség

54. §

(1) Kereskedelmi főzés esetén szeszfőzdében termelési veszteségként az elszámolási időszakban előállított pálinka, borpárlat mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1,5%-át lehet elszámolni. (2) Mezőgazdasági szeszüzemekben termelési veszteségként az elszámolási időszakban előállított nyersszesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 0,5%-át lehet elszámolni.

(3) Az ízesített pálinkák és a likőripari termékek termelési veszteségeként az előllításukhoz felhasznált szesz tényleges veszteségét, legfeljebb azonban a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és az üzemben tartó által - a gyártástechnológia alapján végzett kísérleti gyártás során - együttesen meghatározott százalékát lehet elszámolni.

Finomítási veszteség

55. §

(1) Finomítási veszteségként az elszámolási időszakban a finomítás vagy újrafinomítás alá vont szesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1%-át lehet elszámolni. Ennél nagyobb veszteség elszámolását újrafinomítás esetén a vámhivatal esetenként engedélyezi.

(2) Nem lehet finomítási veszteséget elszámolni akkor, ha a cefréből közvetlenül finomítványt készítenek, illetőleg, ha a szeszmérő gép közvetlenül a finomítványt méri.

Víztelenítési veszteség

56. §

Víztelenítési veszteségként a víztelenítésre felhasznált ipari szesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1,5%-át lehet elszámolni.

Regenerálási veszteség

57. §

Regenerálási veszteségként elszámolható mennyiséget a regenerálást végző berendezés műszaki állapotához és a szesz szennyezettségéhez képest kell megállapítani. A regenerálási veszteség mértékét - esetenként - a regenerálást végző és azt, akinek részére a regenerálást végzik, együttesen állapítják meg.

Raktározási veszteség

58. §

(1) Raktározási veszteségként a szesz tényleges vesztesége, faedényben tárolt szesz esetén azonban évenként legfeljebb 3%, egyéb anyagból készült edényben történt tárolás esetén legfeljebb 1,2% számolható el.

(2) A raktározási veszteség számításának alapja a bevételezett összes mennyiség.

Palackozási veszteség

59. §

Palackozási veszteségként a palackozott szesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1%-át lehet elszámolni.

Szállítási veszteség

60. §

Szállítási veszteségként a szesz tényleges vesztesége, vasúti szállítás esetén azonban legfeljebb 2%-a, egyéb szállítás esetén legfeljebb 0,5%-a számolható el.

Készleteltérés

61. §

A hiánynak az elszámolható veszteségnormákkal fedezett részét igazolt hiányként kell elszámolni, kivéve, ha megállapították, hogy az nem természetes apadás folytán keletkezett.

Megsemmisülés

62. §

(1) Adózatlan szesz megsemmisülését a felelős üzemvezető - a felfedezése után - azonnal köteles a vámhivatalnak, valamint az üzemben tartónak bejelenteni.

(2) Az üzemben tartó köteles a megsemmisülés körülményeit részletesen megvizsgálni, és annak eredményéhez képest intézkedni.

(3) Ha a vámhivatal a megsemmisült szesz adómentes leírását engedélyezte, annak értékét az üzemben tartó megsemmisülés címén elszámolhatja.

V. fejezet

Vegyes rendelkezések

63. §

(1) Aki e rendelet hatálya alá eső terméket előállít, denaturál, regenerál (a továbbiakban: szesztermelő), tárol, értékesít vagy beszerez, szállít és felhasznál, köteles biztosítani, hogy a vámhivatal az adóellenőrzést elvégezhesse. Az adóellenőrzés biztosítása érdekében a szesztermelő köteles

a) az üzemi berendezést úgy elhelyezni, hogy az egyes készülékek kívülről és belülről egyaránt veszélytelenül megvizsgálhatók legyenek;

b) az üzemi és üzleti helyiségeket a rendeltetésüket feltüntető felirattal ellátni;

c) hitelesített szeszfokmérőről, hivatalos átszámítási táblázatról, szabályszerű fokolópohárról, ciántartalmat vizsgáló eszközről, érvényes hitelesítésű pontos mérlegről, hitelesített mérőedényekről, a szesz szállítására szolgáló edény lezárásához szükséges segédeszközökről, a szeszkészlet biztonságos tárolásához szükséges edényzetről, erős hőhatásnak ki nem tett biztonságos raktárról, szeszgyárban hitelesített cukormérőről gondoskodni és ezeket az ellenőrzéssel megbízottak rendelkezésére bocsátani;

d) állandó pénzügyőri ellenőrzés esetén az állandó ellenőrzést végző pénzügyőr részére az üzem területén megfelelő irodahelyiséget és pihenőszobát ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsátani, és azok fűtéséről és világításáról, takarításáról gondoskodni;

e) az üzem műszaki berendezésének és felszerelésének megvizsgálásához, valamint az üzemi berendezés hivatalos zárral történő biztosításához szükséges eszközöket, valamint védőruházatot és segítő munkaerőt az ellenőrzést végző személy rendelkezésére bocsátani;

f) a raktári anyag nyilvántartását és forgalmi bizonylati rendszerét úgy kialakítani, hogy az ellenőrzést lehetővé tegye;

g) együttműködni és az ellenőrzésre jogosult szervek részére a szükséges felvilágosítást megadni;

h) az üzemeltetés során a párlást úgy irányítani, hogy az erjedt szeszes folyadék, cefre lökésszerű beáramlása a szeszmérő gép rendes működésében ne okozzon akadályt.

(2) Az (1) bekezdés b), c), f) pontjaiban foglalt rendelkezéseket az is köteles megtartani, aki nem szesztermelő, de adózatlan szeszt tárol, értékesít, beszerez, szállít és felhasznál.

Hatálybalépés

64. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a 13/1973. (VIII. 25.) MÉM rendelet, valamint az azt módosító 36/1976. (XII. 29.) MÉM rendelet 7. §-a, az 5/1979. (IV. 6.) MÉM rendelet 15. §-a, a 9/1980. (V. 1.) MÉM rendelet 3. §-a, a 25/1982. (XII. 10.) MÉM rendelet, a 9/1986. (VI. 2.) MÉM rendelet, a 13/1989. (IX. 7.) MÉM rendelet hatályát veszti.

Dr. Gergátz Elemér s. k.,

földművelésügyi miniszter

1. számú melléklet a 11/1992. (III. 18.) FM rendelethez

2. számú melléklet a 11/1992. (III. 18.) FM rendelethez

A szeszfőzde felelős üzemvezetői képesítés megszerzésének feltételei:

1. A szeszfőzde felelős üzemvezetői képesítés az előírt tananyagból (szesz előállítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések, szakmai, technológiai, nyilvántartási, munkavédelmi, higiéniai szabályok) tett eredményes vizsgával szerezhető meg.

2. A vizsgához szükséges szakmai ismereteket a Szeszipari Kutatóintézet, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága bevonásával a GATE Vezető- és Továbbképző Intézet tanfolyamán lehet elsajátítani.

3. A tanfolyamra történő jelentkezés feltétele: az általános iskola elvégzése.

4. A tanfolyam négyheti elméleti és kétheti gyakorlati oktatásból áll. A tanfolyamra és a vizsgára írásban kell jelentkezni. Aki legalább 15 évi szeszfőzde felelős vezetői gyakorlattal rendelkezik, mentesül a tanfolyam elvégzése alól és vizsga letételére jogosult.

5. Nem kötelező a tanfolyam elméleti oktatásán való részvétel a vegyészmérnöki, vegyészüzemmérnöki, élelmiszeripari üzemmérnök, erjedésipari technikusi és szeszgyártó technikusi oklevéllel rendelkezőknek. A szesz- és likőrgyártó szakközépiskolát végzettek a FM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet által szervezett egyhetes különbözeti tanfolyamot kötelesek elvégezni.

A vizsga letétele alól a felsorolt szakképesítéssel rendelkezők sem mentesíthetők.

6. A képesítést adó vizsgát a GATE Vezető- és Továbbképző Intézet által javasolt és a FM által jóváhagyott személyekből álló vizsgabizottság előtt kell letenni.

7. A tanfolyammal és a vizsgával kapcsolatos költségek a jelentkezőt terhelik.