13/1973. (VIII. 25.) MÉM rendelet

a szesz előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról

A szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról szóló 22/1973. (VIII. 25.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem.

A rendelet hatálya

1. §

Az etilalkohol tartalmú anyagok közül e rendelet hatálya alá tartozik:

a) a nyersszesz, a finomszesz, az ezek előállításánál keletkezett elő-, utópárlat, a víztelenített szesz, a regenerált szesz és az általános denaturáló szerrel denaturált szesz (a továbbiakban együtt: ipari szesz),

b) a lepárlással előállított pálinka (a továbbiakban: pálinka),

c) a magas- és középfokú borpárlat (a továbbiakban: borpárlat; 25/1970. (XI. 26.) MÉM rendelet 24. §),

d) a pálinka és a borpárlat előállításánál keletkezett alszesz, elő-, utópárlat és végleges elő-, utópárlat,

e) a szesz finomításának az a mellékterméke, amely legalább 70 térfogatszázalékban három, illetve több szénatomszámú alkoholt tartalmaz (a továbbiakban: kozmaolaj).

(Az a)-d) pontokban felsoroltak a továbbiakban együtt: szesz.)

I. Fejezet

A szesz előállításának feltételei

Üzembentartási engedély

2. §

(1) Szeszt ipari szeszgyárban, mezőgazdasági szeszüzemben és szeszfőzdében (a továbbiakban: üzem) szabad előállítani.

(2) Az üzem működtetését csak üzembentartási engedély alapján szabad megkezdeni. Nem kell üzembentartási engedély ipari szesz előállítására vagy forgalomba hozatalára létesített állami vállalat részére. Magánszemély üzembentartási engedélyt nem kaphat.

(3) Az engedélyt a járási hivatal, illetőleg a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának élelmiszer- és fagazdasági feladatot ellátó szakigazgatási szerve (a továbbiakban: járási hivatal) adja.

(4) Ha az üzembentartó változik, új engedélyt kell kérni.

3. §

(1) Az üzembentartási engedélyt a következő együttes feltételek igazolása után ki kell adni:

a) a létesítményt az illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő közegészségügyi és élelmezésegészségügyi szempontból megfelelőnek minősítette;

b) az illetékes vízügyi hatóság a vízhasználati engedélyt (1964. évi IV. tv. 27. §) megadta;

c) a külön jogszabályokban előírt hatósági engedélyeket a kérelmező megszerezte;

d) az illetékes vám- és pénzügyőri szakasz, vámhivatal (a továbbiakban: pénzügyőri szakasz) a berendezéseket adóellenőrzési szempontból megfelelőnek találta;

e) állami szakintézmény, szakértői cím használatára jogosult [24/1971. (VI. 8.) Korm. rendelet] vagy a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának élelmiszer- és fagazdasági feladatot ellátó szakigazgatási szerve által vélemény nyilvánításra jogosultakról vezetett névjegyzékbe felvett személy megállapította, hogy a berendezések alkalmasak szesz előállítására.

(2) A véleményt az üzembentartó által rendelkezésre bocsátott műszaki rajz és leírás, valamint szükség szerint helyszíni szemle alapján kell megadni.

(3) A kiadott üzembentartási engedélyt nyilvántartásba kell venni és arról a vám- és pénzügyőrség megyei (fővárosi) parancsnokságát (a továbbiakban: megyei parancsnokság) és a pénzügyőri szakaszt értesíteni kell.

4. §

Új üzembentartási engedély alapján szesz előállítására szolgáló berendezés üzembehelyezését legalább 30 nappal korábban a pénzügyőri szakasznál be kell jelenteni.

5. §

(1) Ha az üzem az üzemi helyiségen kívül raktárt vagy palackozót létesít, köteles azt az illetékes pénzügyőri szakasznak előzetesen bejelenteni.

(2) Raktárt vagy palackozót más szervezet a járási hivatal előzetes engedélye alapján létesíthet. A létesítést a pénzügyőri szakasznak be kell jelenteni.

Műszaki berendezés

6. §

Szesz előállítására szolgáló berendezést a műszaki leírásban rögzített állapotban kell tartani; azt csak a pénzügyőri szakasz engedélyével szabad megváltoztatni.

7. §

(1) Szesz előállítására szolgáló berendezésről a pénzügyőri szakasz által alkalmazott hivatalos zárat - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a pénzügyőri szakasz ellenőrzéssel megbízott tagja távolíthatja el.

(2) Ha a hivatalos zár alá vett üzemi berendezés javítása, tisztítása vagy bármely más ok folytán a hivatalos zár levétele szükségessé válik vagy a zár megsérült, illetőleg elhasználódott, azt a pénzügyőri szakasznál az ok megjelölésével - írásban, két példányban - azonnal be kell jelenteni.

(3) Az üzembentartó (felelős üzemvezető) jogosult levenni a hivatalos zárat, ha

a) megfelelő időben bejelentette a hivatalos zár alatt levő készülék üzembehelyezését és a bejelentett időpontig a pénzügyőri szakasz megbízottja a zárat nem vette le;

b) a zár levétele a termelési folyamat zavartalansága, karbantartás vagy javítás miatt szükséges és a pénzügyőri szakasz arra engedélyt adott.

(4) Az üzembentartó (felelős üzemvezető) a hivatalos zár levételét - a levétel időpontjának feltüntetésével - a szesztermelési naplóba köteles bejegyezni; a levett hivatalos zárat köteles megőrizni és a pénzügyőri szakasz kiküldöttének átadni.

8. §

(1) Az előállított szesztartalmú folyadék mennyiségének mérésére szeszmérőgépet kell alkalmazni.

(2) Új szeszfőzdében a szeszmérőgépet úgy kell a berendezésbe bekötni, hogy az a finomítványt mérje.

(3) Kereskedelmi főzést (16. §) is végző, már üzemben lévő szeszfőzdék folyamatosan, de legkésőbb 1975. december 31-ig kötelesek a finomítvány mérésére áttérni. Kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdékben a finomítvány mérésére való áttérés időpontját a pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttesen állapítja meg.

(4) Ha a szeszfőzdékben a szeszmérőgép a finomítványt méri és elő-, utópárlat mérésére külön szeszmérőgép beállítva nincs, az elő-, utópárlatot hivatalos zár alatt tartott edényben kell összegyűjteni.

(5) Ipari szeszgyárban a kozmaolaj mérésére külön szeszmérőgépet kell alkalmazni.

Felelős üzemvezető

9. §

(1) Az üzemben, valamint ennek az üzemi helyiségen kívül önálló telephelyen levő raktárában és palackozó üzemében, továbbá egyéb szervezet önálló raktárában és palackozó üzemében felelős üzemvezetőt kell alkalmazni.

(2) Felelős üzemvezetőként csak olyan személyt szabad alkalmazni, akinek - külön jogszabályban - előírt képesítése van.

(3) Nem szabad felelős üzemvezetőként vagy helyettesként foglalkoztatni azt,

a) akit rossz minőségű ipari termék forgalombahozatala, üzérkedés, árdrágítás, vásárlók megkárosítása, közellátási bűncselekmény vagy adócsalás bűncselekménye miatt jogerősen elítéltek,

b) aki ellen szesszel kapcsolatos és adórövidítéssel vagy veszélyeztetéssel járó pénzügyi szabálysértés miatt legalább két alkalommal jogerős marasztaló határozatot hoztak,

c) aki adózott szesz tárolására szolgáló raktárt kezel,

d) aki vagy akinek közös háztartásban élő családtagja nem palackozott szeszes ital árusításával foglalkozik, illetőleg olyan raktárban vagy palackozó üzemben dolgozik, ahol a pénzügyőri szakasz jövedéki elszámolás szempontjából külön számadást (nyilvántartást) nem vezet.

(4) A felelős üzemvezető, illetőleg a helyettesítésére kinevezett (megbízott) személy nevét a pénzügyőri szakasznál az alkalmazást (megbízást) követő 15 napon belül be kell jelenteni.

Az üzembentartási jog megszűnése

10. §

Az üzembentartásra vonatkozó jog megszűnik, ha

a) az engedélyes az üzembentartási engedélyét a járási hivatalnak visszaadja,

b) az engedélyt a járási hivatal visszavonja; az engedélyt annak visszavonásától számított 8 napon belül kell visszaadni.

II. Fejezet

A szesz előállítása, tárolása és forgalomba hozatala

Előállítási jogosultság

11. §

(1) Ipari szeszgyárban ipari szeszt szabad előállítani, valamint pálinkának és középfokú borpárlatnak magasfokú párlattá finomítását szabad végezni. Mezőgazdasági szeszüzemben nyers szeszt, szeszfőzdében pálinkát, valamint közép- és magasfokú borpárlatot szabad előállítani.

(2) Szesz regenerálását az ipari szeszgyáron kívül az ipari szeszt felhasználó vállalatok, intézmények stb. is végezhetik.

(3) Szeszt előállítani állami szabvány, illetőleg a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által meghatározott követelmények szerint szabad.

Feldolgozható nyersanyagok

12. §

Ipari szeszgyárban bármilyen szeszfőzésre alkalmas terményt és terméket szabad ipari szesszé feldolgozni. Mezőgazdasági szeszüzemben csak mezőgazdasági terményt és mezőgazdasági hulladékot szabad nyers szesszé feldolgozni; más anyagot csak a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter engedélyével szabad nyers szesz előállítása céljából felhasználni.

13. §

(1) Pálinkát - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - csak termesztett (kerti) gyümölcsből, vadontermő gyümölcsből, szőlőtörkölyből, gyümölcstörkölyből, borseprőből szabad előállítani.

(2) Romlott borból az Országos Borminősítő Intézet előzetes engedélyével szabad pálinkát előállítani. Cukortartalmú konzervnek és édesipari hulladéknak e célra való felhasználását a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek előzetesen be kell jelenteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az anyag eredetét, minőségét, faját, fajtáját is. Ha a bejelentést a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elfogadja, illetőleg 15 napon belül nem nyilatkozik, az előállítást meg lehet kezdeni.

(3) Magasfokú borpárlatot kizárólag borból, borseprőből, vagy párlási célra előállított törkölyborból, középfokú borpárlatot borból vagy párlási célra előállított törkölyborból szabad előállítani.

14. §

Pálinka vagy borpárlat előállítása során cukrot, dextrózt nem szabad felhasználni; e rendelkezés alól - kivételesen indokolt esetben - a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter esetenként felmentést adhat.

Az előállítás megkezdése

15. §

(1) Szesz előállításának megkezdését, befejezését, a gyártás 30 napot meghaladó szünetelését és újbóli megkezdését a pénzügyőri szakasznak az erre rendszeresített nyomtatványon legalább 48 órával előbb be kell jelenteni.

(2) Az előállítást csak a bejelentés elfogadásáról szóló igazolás kézhezvétele után szabad megkezdeni.

(3) A bejelentett adatokban bekövetkezett változásról a pénzügyőri szakaszt 24 órán belül értesíteni kell.

Pálinka és borpárlat előállítása

16. §

(1) Pálinkát és borpárlatot kereskedelmi főzéssel és bérfőzéssel lehet előállítani.

(2) A kereskedelmi főzésnél a főzést végző saját anyagából értékesítés céljából állít elő pálinkát és borpárlatot; kereskedelmi főzést bérmunkában is szabad végeztetni.

(3) Bérfőzésnél a főzést végző más anyagát használja fel és az előállított pálinkát a főzetőnek - az adó megfizetése után - átadja. Mezőgazdasági termelőszövetkezet, halászati termelőszövetkezet, mezőgazdasági szakszövetkezet és ezek közös vállalkozása, illetőleg közős vállalata (a továbbiakban: termelőszövetkezet) a saját anyagát saját szeszfőzdéjében bérfőzésre megállapított adófizetési feltételek mellett is feldolgozhatja.

(4) Borpárlatot saját részére csak az főzhet vagy bérmunka keretében csak az főzettethet, aki engedéllyel rendelkezik annak borjavítás céljából [25/1970. (XI. 26.) MÉM rendelet 39. §] történő felhasználására.

17. §

(1) Bérfőzést vadontermő gyümölcsből bárki részére szabad végezni, termesztett (kerti) gyümölcsöt, szőlőtörkölyt, borseprőt és romlott bort csak annak a termelőszövetkezetnek és egyéni termelőnek a részére szabad kifőzni, aki azt termesztette vagy javadalmazásként kapta.

(2) A községi szakigazgatási szerv, a megyei városi kerületi hivatal, illetőleg a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának élelmiszer- és fagazdasági feladatot ellátó szakigazgatási szerve (a továbbiakban: községi szakigazgatási szerv) bérfőzésre engedélyt adhat az (1) bekezdésben nem említett olyan szervezetnek, amely a főzetésre kerülő anyagot termesztette vagy annak a magánszemélynek, aki azt a termesztő szervezettől javadalmazásként kapta. A szervezet az előállított pálinkát kizárólag a saját alkalmazottai részére oszthatja ki.

18. §

Az üzembentartó (felelős üzemvezető) a bérfőzés megkezdése előtt köteles megállapítani, hogy a főzető a bérfőzésre jogosult-e. Vitás esetben a főzető az ingatlana szerint illetékes községi szakigazgatási szerv vagy munkaadó által kiállított okirattal köteles igazolni jogosultságát (17. §). Ha a főzető bérfőzésre nem jogosult, az üzembentartó köteles a nyersanyag feldolgozását megtagadni.

19. §

(1) A bérfőzéssel előállított összes pálinkát ki kell adni a főzetőnek.

(2) Az egészségre ártalmas [21. § (3) bek.] pálinkát, valamint a végleges elő- és utópárlatot nem szabad kiadni.

20. §

(1) Bérfőzésnél a főzető köteles az átvett pálinka után bérfőzési díjat fizetni, továbbá az egész pálinka-, valamint elő- és utópárlat mennyiség kifőzéséhez szükséges tüzelőanyagot természetben szolgáltatni, vagy annak pénzbeli egyenértékét a szeszfőzde üzembentartójának megtéríteni. Tüzelőanyag térítés címén legfeljebb a felhasznált tüzelő beszerzési árát és a szeszfőzdébe szállítással felmerült fuvarköltséget szabad felszámítani.

(2) A bérfőzési díjat külön jogszabály állapítja meg.

21. §

(1) A pálinka minőségére az állami szabvány, illetőleg a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által meghatározott követelmény az irányadó azzal a kiegészítéssel, hogy a magasfokú és a középfokú borpárlat szesztartalmára külön jogszabály [25/1970. (XI. 26.) MÉM rendelet 24. §] vonatkozik.

(2) Ha a pálinka fogyasztásra alkalmatlan és a minőségének javítására irányuló eljárás nem vezetett eredményre, azt az üzembentartó csak ipari feldolgozás céljára értékesítheti, vagy előzetes bejelentés alapján pénzügyőri ellenőrzés mellett megsemmisítheti.

(3) Méregként kell kezelni és tilos fogyasztók részére forgalomba hozni a pálinkát mindaddig, amig ciánhidrogén tartalma az (1) bekezdésben foglalt előírásban meghatározott felső határ alá nem csökken; ha a ciánhidrogén tartalomnak a megengedett mértékre csökkentésére irányuló eljárás nem vezetett eredményre, a pálinkát a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett meg kell semmisíteni.

Újrafinomítás

22. §

(1) Ha a finomszesz, a pálinka vagy a borpárlat nem felel meg az előírásoknak vagy egyébként a minőség javítása indokolja, azt újra lehet finomítani. Újrafinomítás a pálinka és borpárlat előállítása során keletkezett elő- és utópárlat ismételt finomítása is.

(2) Finomszesz, illetve annak előállítása során keletkezett elő- és utópárlat újra finomítását csak ipari szeszgyár végezheti.

(3) Pálinkát és borpárlatot csak a pénzügyőri szakasz engedélyével szabad újra finomítani.

Elő- és utópárlat

23. §

(1) A pálinka és borpárlat előállítása során elő-és utópárlatot kell leválasztani. Bérfőzés esetén az elő- és utópárlat, valamint a végleges elő- és utópárlat leválasztásának mértéke tekintetében a főzető és az üzembentartó (felelős üzemvezető) állapodnak meg.

(2) Végleges elő- és utópárlat az alszesz finomításánál keletkező elő- és utópárlat újbóli finomítása során leválasztott elő- és utópárlat. A végleges elő- és utópárlatot finomítani nem szabad.

Pálinka minősítése és házasítása

24. §

(1) A pálinkát az üzembentartó (felelős üzemvezető) a termeléskor köteles a felhasznált nyersanyag fajának, fajtájának megfelelően minősíteni és annak eredményét a rendszeresített szesztermelési naplóba haladéktalanul bevezetni.

(2) Ha a már minősített pálinkáról megállapítják, hogy faja, fajtája nem felel meg a szesztermelési naplóban foglaltaknak, azt át kell minősíteni.

(3) Az átminősítést csak az illetékes megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézet szakvéleménye alapján szabad elvégezni.

25. §

(1) Pálinkához - a vonatkozó szabvány előírásainak megtartása mellett - más pálinka is keverhető (házasítás).

(2) A házasítást a pénzügyőri szakasznak be kell jelenteni. A házasításról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek egy példányát a készletfelvételi jegyzőkönyvhöz, egy példányát az adóellenőrzési nyilvántartáshoz (számadáshoz) kell csatolni.

A mennyiség megállapítása

26. §

(1) Az előállító a szesz mennyiségét - az általános denaturáló szerrel denaturált szesz kivételével - az előállításkor szeszmérőgéppel, annak meghibásodása vagy időleges hiánya esetén a pénzügyőri szakasz állandó ellenőrzése mellett köteles megállapítani.

(2) A mennyiség megállapítására csak hitelesített szeszmérőgépet és szeszfokmérőt szabad alkalmazni. A hitelesítést az erről kiállított igazolvánnyal kell igazolni.

27. §

(1) A szeszmennyiséget úgy kell megállapítani, hogy a szeszmérőgép által mért liter mennyiséget a pórbaszesztartályban összegyűjtött próbaszesz szeszfokával kell megszorozni és hektoliterfokban meghatározni.

(2) A mennyiség megállapításánál 0,5 hektoliterfokot elérő vagy meghaladó részt egész fokra kell felkerekíteni, a 0,5 hektoliterfokot el nem érő részt figyelmen kívül kell hagyni. Több mennyiségi adat összesítésénél ezt a rendelkezést csak a végmennyiségre kell alkalmazni.

(3) Ha a próbaszesztartályban levő szeszmennyiség a szesztartalom megállapításához nem elég és az előző elszámolási időszakban azonos fajú, fajtájú nyersanyagot dolgoztak fel, az előző elszámolási időszakban megállapított elszámolási fokot kell alkalmazni.

28. §

Az elszámolási időszakban előállított pálinka mennyiségét főzési módok és azokon belül pálinka fajták szerint kell megállapítani. Bérfőzésnél a mennyiséget főzetőnként is meg kell állapítani.

29. §

A szeszmérőgép alkalmazása nélküli termelésnél, valamint a készletfelvétel, a ki- és betárolás alkalmával a szesz hektoliterfokban kifejezett mennyiségét a tisztasúly és a szeszfok vagy a hitelesített tartályban mért térfogat és szeszfok alapján - a hivatalos átszámítási táblázatok alkalmazásával - kell megállapítani.

30. §

(1) A szesztartalmat hitelesített szeszfokmérővel vagy vegyvizsgálattal kell megállapítani.

(2) Vegyvizsgálattal kell megállapítani a szesztartalmat, ha a pálinka vagy borpárlat előállításánál

a) a próbaszesz mennyisége a fokoláshoz nem elég és az előző elszámolási időszakban megállapított elszámolási szeszfokot nem lehet alkalmazni;

b) a szeszmérőgép a pálinka és borpárlat előállítása során keletkezett alacsony szesztartalmú finomítatlan szeszt (alszeszt) méri és a próbaszesz szeszfoka kizárólag szőlőtörköly feldolgozása esetén a 10 fokot, ha 8 Malligand fok feletti bort is dolgoztak fel 25 fokot, 8 Malligand fokot meg nem haladó bor feldolgozása esetén 18 fokot, más nyersanyag feldolgozása esetén a 12 fokot nem éri el;

c) a lepárlás direktgőz alkalmazásával történt, a szeszmérőgép a főzőüst hűtőjéhez van kapcsolva, és a próbaszesz szeszfoka - a feldolgozott nyersanyag fajára, fajtájára tekintet nélkül - a 18 fokot nem éri el;

d) vegyszerekkel kezelt anyagot kevertek a feldolgozott nyersanyaghoz vagy vegyszerekkel kezelt nyersanyagot dolgoztak fel;

e) a próbaszesz, az alszesz vagy a pálinka szeszfoka tekintetében vita merült fel.

(3) Ha Beschorner vagy Dolainski-féle szeszmérőgépnél az ellenőrző edényben elhelyezett szesz szesztartalma az elszámolási időszak folyamán több mint 0,2 fokkal csökkent, a csökkenést teljes egészében hozzá kell adni a próbaszesz megállapított szeszfokához, s az így növelt szeszfokot kell elszámolási foknak tekinteni.

(4) Ha a szeszfőzdében felszerelt szeszmérőgép a finomítványt méri, és a próbaszesz szesztartalma az előírás szerinti fokot nem éri el, a termelt pálinka mennyiségét legalább az előírás szerinti fok alapulvételével kell megállapítani.

31. §

(1) Vegyvizsgálatra próbaszeszt vagy e célra vett mintát kell küldeni.

(2) A mintavételre az állami szabvány rendelkezései az irányadók. A mintát és a mintavételhez szükséges edényt az köteles díjmentesen rendelkezésre bocsátani, illetőleg a mintát az illetékes megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézethez megküldeni, akinek rendelkezése alatt levő szeszből a mintát veszik.

(3) Ha a vegyvizsgálat eredményét bármelyik érdekelt kifogásolja, az ellenmintát az újabb vizsgálat elvégzése céljából a Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézethez, ha pedig a kifogásolt vegyvizsgálatot ez az intézet végezte, a győri Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézethez kell megküldeni. Ebben az esetben - a vita eldöntése szempontjából - az újabb vizsgálati eredményt kell irányadónak tekinteni.

32. §

(1) A vegyvizsgálat költségeinek megállapítására a vizsgálatot végző intézetre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(2) Ha az adóellenőrzés során végzett vegyvizsgálat eredménye alapján visszaélést állapítottak meg, a vegyvizsgálati költségek azt terhelik, akit a visszaélés miatt jogerősen elmarasztaltak.

33. §

(1) A szeszmérőgép vagy a vacuum-rendszerű szeszfőzde lepárló berendezése működésben mutatkozó rendellenességet azonnal be kell jelenteni a pénzügyőri szakasznak. A bejelentésben érintett berendezések üzemeltetését az üzemzavar jelentkezése után azonnal meg kell szüntetni; a gyűjtőedényekben összegyűlt szeszt változatlanul kell hagyni.

(2) A bejelentést írásban, két példányban kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az üzemzavar okát, bekövetkezésének idejét, a szeszmérőgép típusát és számát, számlálókészülékének állását.

(3) Ha a szeszmérőgépet helyben nem lehet kijavítani, a termelést csak másik szeszmérőgép felszerelése után vagy állandó pénzügyőri ellenőrzés mellett szabad folytatni.

Szesztermelési napló

34. §

(1) Az üzembentartó (felelős üzemvezető) szesztermelési naplót köteles vezetni. A szesztermelési naplót az előírásoknak megfelelően naprakészen kell vezetni.

(2) Az üzembentartó (felelős üzemvezető) köteles a szesztermelési naplót az ellenőrzést végző hivatalos személy rendelkezésére bocsátani.

Időszaki elszámolás

35. §

(1) Az előállított szeszmennyiséget időszakonként meg kell állapítani.

(2) Az időszaki elszámolás ideje alatt a lepárlást szüneteltetni kell. Ipari szeszgyárban és mezőgazdasági szeszüzemben a lepárlást az üzem leállítása nélkül kell szüneteltetni.

Résztermelés megállapítása

36. §

(1) Az előállított szesz mennyiségét az elszámolási időszak közben is meg kell állapítani (résztermelés megállapítása), ha

a) bérfőzésről kereskedelmi főzésre vagy kereskedelmi főzésről bérfőzésre, illetőleg kereskedelmi főzés során más nyersanyag feldolgozására térnek át;

b) a szeszmérőgép próbaszesztartálya az elszámolási időszak lejárta előtt megtelik.

(2) A résztermelés megállapítását a pénzügyőri szakasznál kell - a kitűzött határnapot 48 órával megelőzően - bejelenteni.

(3) A résztermelést az üzembentartó (felelős üzemvezető), valamint a pénzügyőri szakasz kiküldötte együttesen állapítja meg.

Tárolás

37. §

(1) Azt a szeszt, amely után az adót kifizették (adózott szesz) elkülönítve kell tárolni attól a szesztől, amely után az adót még nem fizették ki (adózatlan szesz).

(2) Az adózatlan szesz tárolására szolgáló helyiséget a pénzügyőri szakasznak be kell jelenteni.

(3) Adózatlan szeszt olyan raktárban is szabad tárolni, amely a termelő üzemmel nincs kapcsolatban.

Készletfelvétel

38. §

Az üzembentartó köteles az ipari szeszgyárban és palackozóban naptári évenként lehetőleg a termelési időszak végén, az elosztó raktárban naptári félévenként, a mezőgazdasági szeszüzemben naptári negyedévenként, szeszfőzdében legalább háromhavonként az időszaki elszámolással egyidőben, vagy a pénzügyőri szakasz által egyébként meghatározott más időszakban a pénzügyőri szakasz kiküldöttével együttesen készletfelvételt végezni.

Forgalombahozatal

39. §

(1) Ipari szeszt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - korlátozás nélkül szabad értékesíteni.

(2) A nyersszeszt finomító berendezéssel rendelkező ipari szeszgyárnak kell átadni.

40. §

(1) Pálinkát - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - bárki részére szabad értékesíteni. Ha az értékesítést jogszabály külön engedélyhez köti, a tevékenység megkezdése előtt azt be kell szerezni.

(2) Termelőszövetkezet a bérfőzéssel kifőzetett, illetőleg kifőzött és adózott pálinkáját tagjai és alkalmazottai részére - társulás esetén a tagszövetkezet tagjai és alkalmazottai részére is - kioszthatja, továbbeladásra jogosult szervezetnek eladhatja, vagy ha erre jogosult, fogyasztók részére is értékesítheti. A pálinka kiosztását a tagok és alkalmazottak részére - ideértve a 17. § (2) bekezdésében említett szervezetek alkalmazottait is -a szeszadó kötelezettség szempontjából akkor sem lehet értékesítésnek tekinteni, ha külön rendelkezések értékesítésnek jelölik.

(3) Magánszemély a bérfőzéssel főzetett és adózott pálinkáját, valamint a (2) bekezdésben említett szervezetek tagjai és alkalmazottai a részükre kiosztott pálinkát kizárólag továbbeladásra jogosult szervezetnek értékesíthetik.

41. §

Kereskedelmi főzéssel előállított borpárlatot az előállító a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által kijelölt vállalatnak vagy a bor szesztartalmának növelésére engedéllyel rendelkező más vállalatnak vagy termelőszövetkezetnek adhatja át.

42. §

A végleges elő- és utópárlatot az üzembentartó csak ipari feldolgozás céljára értékesítheti vagy előzetes bejelentés alapján pénzügyőri ellenőrzés mellett megsemmisítheti.

Lefoglalt és elkobzott szesz hasznosítása

43. §

(1) A pénzügyőri szakasz által lefoglalt szeszt az általa kijelölt szervezet (vállalat, stb.) köteles megőrzés céljából átvenni.

(2) Ha az elkobzott szeszre a megőrző szervezet igényt tart, azt részére vissza lehet hagyni; ellenkező esetben a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett meg kell semmisíteni.

Szállítás

44. §

(1) A szesz szállítása történhet az adó megfizetése nélkül (raktárközi forgalom), illetőleg az adó megfizetése mellett (értékesítési forgalom).

(2) Az adózatlan szesz szállításának megkezdését - mind raktárközi, mind pedig értékesítési forgalom esetén - be kell jelenteni a pénzügyőri szakasznak.

Bérfőzésről igazolás adása

45. §

A bérfőzéssel előállított és a főzetőnek kiadott pálinkáról az üzembentartó igazolványt köteles az erre rendszeresített nyomtatványon három példányban kiállítani. A termelőszövetkezet is köteles a bérfőzés keretében előállított és a tagjai részére kiosztott pálinkáról igazolást kiadni.

III. Fejezet

Az ipari szesz beszerzése és felhasználása

46. §

(1) Az ipari szeszt ipari felhasználás céljára adómentesen vagy adózottan lehet értékesíteni.

(2) Az adómentesen beszerzett ipari szeszről és annak felhasználásáról a számviteli rend szerint kell elszámolni.

47. §

Aki ipari szeszt ipari termék előállítására felhasznál, termékenként szeszfelhasználási arányszámot köteles megállapítani. A szeszfelhasználási arányszámot a pénzügyőri szakasszal közölni kell.

48. §

(1) Az adómentesen beszerzett ipari szeszt, valamint közelebbről meg nem határozott ipari célra forgalomba hozatalra szánt szeszt emberi élvezetre alkalmatlanná kell tenni (denaturálni kell).

(2) Az adómentesen beszerzett ipari szeszt -kivéve, ha ez a rendeltetés szerinti felhasználást akadályozza - különleges denaturáló szerrel kell denaturálni. A denaturálási eljárást a vállalat állapítja meg.

(3) A közelebbről meg nem határozott célra forgalomba hozott, illetőleg forgalombahozatalra szánt ipari szeszt általános denaturáló szerrel kell denaturálni.

(4) Az ecettermelő üzembe ecetgyártásra érkezet ipari szeszt az érkezéstől számított 15 napon belül vízzel és ecettel denaturálni kell. Ezt a határidőt a pénzügyőri szakasz meghosszabbíthatja.

49. §

Ipari szeszt általános denaturálószerrel csak a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által kijelölt vállalat jogosult denaturálni.

50. §

(1) Az általános denaturálószerrel denaturált szeszt más szesztől elkülönítve kell tárolni.

(2) Nem szabad a denaturálószert a denaturált szeszből egészben vagy részben kivonni, a denaturált szeszhez olyan anyagot keverni, amely a denaturált szesz hatását ízre vagy szagra megváltoztatja.

51. §

(1) Denaturálást csak a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett szabad végezni.

(2) A denaturálást legalább 48 órával korábban be kell jelenteni a pénzügyőri szakasznak. Ezzel egyidejűleg az általános denaturáló szerrel történő denaturálás esetén a kiszállításra vonatkozó bejelentést is meg kell tenni.

52. §

(1) Az általános denaturálószert csak a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által kijelölt vállalat állíthatja elő, kizárólag a pénzügyminiszter által meghatározott anyagokból és összetételben.

(2) Az általános denaturálószer előállítására csak olyan anyagot szabad felhasználni, amelyet - a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett vett minta alapján - a Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet e célra alkalmasnak talált.

Regenerálás

53. §

Ipari szeszt ipari célra felhasználó üzem köteles a felhasználás során szennyeződött ipari szeszt összegyűjteni és regenerálni vagy regeneráltatni, és megfelelő hasznosításáról gondoskodni.

A felhasználás ellenőrzése

54. §

Az ipari szesz felhasználója köteles

a) az ellenőrzéssel megbízott hivatalos személynek az üzemi és raktári helyiségekbe a belépést, a szeszkészlet és a gyártmányok mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését megengedni;

b) a gyártás során megsemmisült (selejtes termékkel elveszett) ipari szeszt a pénzügyőri szakasznak bejelenteni.

IV. Fejezet

Veszteségnormák

Termelési veszteség

55. §

(1) Abban a szeszfőzdében, amelyben a szeszmérőgép a finomítványt méri, termelési veszteségként az elszámolási időszakban előállított pálinka, borpárlat mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1,5%-át lehet elszámolni.

(2) Mezőgazdasági szeszüzemekben termelési veszteségként az elszámolási időszakban előállított nyersszesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 0,5%-át lehet elszámolni.

Finomítási veszteség

56. §

(1) Finomítási veszteségként az elszámolási időszakban a finomítás vagy újrafinomítás alá vont szesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1%-át lehet elszámolni. Ha a termelt mennyiséget az alszesz szeszfokának vegyvizsgálattal történt meghatározásával állapítják meg, finomítási veszteségként a finomítás alá vont mennyiségnek a tényleges veszteségét, de legfeljebb 2%-át lehet elszámolni. Ennél nagyobb veszteség elszámolását újrafinomítás esetén a megyei parancsnokság esetenként engedélyezi.

(2) Nem lehet finomítási veszteséget elszámolni akkor, ha a cefréből közvetlenül finomítványt készítenek, illetőleg, ha a szeszmérőgép közvetlenül a finomítványt méri.

Víztelenítési veszteség

57. §

Víztelenítési veszteségként a víztelenítésre felhasznált ipari szesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1,5%-át lehet elszámolni.

Regenerálási veszteség

58. §

(1) A regenerálási veszteségként elszámolható mennyiséget a regenerálást végző berendezés műszaki állapotához és a szesz szennyezettségéhez képest kell megállapítani. A regenerálási veszteség mértékét - esetenként - a regenerálást végző és az, akinek részére a regenerálást végzik, együttesen állapítják meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított regenerálási veszteség mértékét a pénzügyőri szakaszhoz előzetesen be kell jelenteni. Nagy mértékben szennyezett szeszt állandó pénzügyőri ellenőrzés mellett kell regenerálni.

Raktározási veszteség

59. §

(1) Raktározási veszteségként a szesz tényleges vesztesége, faedényben tárolt szesz esetén azonban évenként legfeljebb 3%, egyéb anyagból készült edényben történt tárolás esetén legfeljebb 1,2% számolható el.

(2) A raktározási veszteség számításának alapja a bevételezett összes mennyiség.

Palackozási veszteség

60. §

Palackozási veszteségként a palackozott szesz mennyiségének a tényleges veszteségét, de legfeljebb 1%-át lehet elszámolni.

Szállítási veszteség

61. §

Szállítási veszteségként a szesz tényleges vesztesége, vasúti szállítás esetén azonban legfeljebb 2%-a, egyéb szállítás esetén legfeljebb 1,5%-a számolható el.

Készleteltérés

62. §

A hiánynak az elszámolható veszteségnormákkal fedezett részét igazolt hiányként kell elszámolni, kivéve ha megállapították, hogy az nem természetes apadás folytán keletkezett.

Megsemmisülés

63. §

(1) Szesz megsemmisülését a felelős üzemvezető - a felfedezése után - azonnal köteles a pénzügyőri szakasznak, valamint az üzembentartónak bejelenteni.

(2) Az üzembentartó köteles a megsemmisülés körülményeit részletesen megvizsgálni, és annak eredményéhez képest intézkedni.

(3) Ha a pénzügyőri szakasz a megsemmisült szesz adómentes leírását engedélyezte, annak értékét az üzembentartó megsemmisülés címén elszámolhatja.

V. Fejezet

Vegyes rendelkezések

64. §

(1) Aki e rendelet hatálya alá eső terméket előállít, denaturál, regenerál (a továbbiakban: szesztermelő), tárol, értékesít vagy beszerez, szállít és felhasznál, köteles biztosítani, hogy a pénzügyőri szerv az adóellenőrzést elvégezhesse. Az adóellenőrzés biztosítása érdekében a szesztermelő köteles:

a) az üzemi berendezést úgy elhelyezni, hogy az egyes készülékek kívülről és belülről egyaránt veszélytelenül megvizsgálhatók legyenek;

b) az üzemi és üzleti helyiségeket a rendeltetésüket feltüntető felírással ellátni;

c) hitelesített szeszfokmérőről, hivatalos átszámítási táblázatról, szabályszerű fokoló pohárról, érvényes hitelesítésű pontos mérlegről, hitelesített mérőedényekről, a szesz szállítására szolgáló edény lezárásához szükséges segédeszközökről, az állami szeszkészlet biztonságos tárolásához szükséges edényzetről, erős hőhatásnak ki nem tett biztonságos raktárról, szeszgyárban hitelesített cukormérőről gondoskodni és ezeket az ellenőrzéssel megbízottak rendelkezésére bocsátani;

d) állandó pénzügyőri ellenőrzés esetén az állandó ellenőrzést végző pénzügyőr részére az üzem területén megfelelő irodahelyiséget és pihenőszobát ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsátani és azok fűtéséről, világításáról, takarításáról gondoskodni;

e) az üzem műszaki berendezésének és felszerelésének megvizsgálásához, valamint az üzemi berendezés hivatalos zárral biztosításához szükséges eszközöket, valamint védőruházatot és segítő munkaerőt az ellenőrzést végző személy rendelkezésére bocsátani;

f) a raktári anyagnyilvántartását és forgalmi bizonylati rendszerét úgy kialakítani, hogy az ellenőrzést lehetővé tegye;

g) eltűrni az ellenőrzésre jogosult szervek jogszabályban biztosított ellenőrző tevékenységét;

h) az üzemelés során a párlást úgy irányítani, hogy az erjedt szeszes folyadék (cefre) lökésszerű beáramlása a szeszmérőgép rendes működésében ne okozzon akadályt.

(2) Az (1) bekezdés b), c) és f) pontjaiban foglalt rendelkezéseket az is köteles megtartani, aki nem szesztermelő, de adózatlan szeszt tárol, értékesít, beszerez, szállít és felhasznál.

65. §

Ha e rendelet valamely rendelkezésének megszegése szabálysértést valósít meg, azt pénzügyi szabálysértésnek kell tekinteni.

Hatálybalépés

66. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a 11/1968. (III. 14.) MÉM, a 20/1970. (VIII. 15.) MÉM rendelet, valamint az 5/1971. (IV. 1.) MÉM rendelet 3. §-a, továbbá a 23/1972. (XII. 2.) MÉM rendelet 16. §-a és az 1/1973. (I. 8.) MÉM rendelet 14. §-a hatályát veszti.

(2) A szesz adóztatására és jövedéki ellenőrzésére a pénzügyminiszter rendelete az irányadó.

Dr. Soós Gábor s. k.,

a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese