27/1992. (IX. 26.) NM rendelet

a betegek beutalásának szakmai rendjéről

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. § (1) Amennyiben a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 19/B. § (4) bekezdésében foglalt orvos (a továbbiakban együtt: alapellátás orvosa) szerint a beteg vizsgálata, illetőleg gyógykezelése érdekében az egészségügyi alapellátás szolgáltatásait meghaladó vizsgálat vagy kezelés szükséges, szakorvosi konzíliumot kérhet.

(2) Az alapellátás orvosa indokolt esetben a járóbeteg- szakellátást végző egészségügyi intézmény vezetőjén keresztül - amennyiben a beteg ehhez hozzájárul - a beteg lakásán (szállásán) tartandó konzíliumot is kérhet.

(3) Az alapellátás orvosa szükség esetén a beteget járóbeteg-szakellátásra vagy fekvőbeteg-gyógyintézetbe utalja.

2. §[1]

3. §[2]

4. §[3]

5. §[4]

6. §[5]

7. § (1) A beutaló - ideértve a kórházi átirányítás esetén a zárójelentést is - egyértelműen tartalmazza a vizsgálatra vagy gyógykezelésre felkért intézmény pontos megjelölését, a beteg állapotának, eddigi kezelési eredményeinek rövid leírását és a feltételezett kórismét. A konzíliumi beutaló konkrét kérdésfelvetéssel zárul.

(2) A beutalóra adott szakvélemény tartalmazza a beutaló orvos kérdéseire adott válaszokat, a betegség okozta elváltozásokat, az esetleges további teendők szükségességét, ismételt szakkonzíliumot vagy szakkonzíliumokra tett javaslatot. A keresőképesség véleményezéséről csak a beutaló orvos ez irányú kérdésére lehet nyilatkozni.

8. § (1) A beteg szakorvosi vizsgálatára, illetőleg fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő beutalásával egyidejűleg a beutaló orvos a mentőszállításról intézkedhet, ha

a) a beteg csak fekvő helyzetben szállítható;

b) a beteg járásképtelen, vagy egészségi állapota nem teszi lehetővé a tömegközlekedési eszközök biztonságos igénybevételét;

c) a beteg szállítás közbeni szakfelügyelete szükséges;

d) fertőzésveszély vagy kóros magatartás közforgalmú járművek igénybevételét nem teszi lehetővé

és a beteg szakellátásra történő szállítása másként nem megoldható.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók, a beteg szakellátásról az otthonába történő szállítására is.

9. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) A rendelet előírásait nem kell alkalmazni a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium felügyelete alatt álló egészségügyi intézményekben történő beutalásra.

(3) A beteg a szakellátást akkor veszi a beutalás szakmai rendjének megfelelően igénybe, ha azt az intézményt keresi fel, amelyet a beutaló orvos vizsgálatára vagy gyógykezelésére felkért.

(4)[6]

Dr. Surján László s. k.,

népjóléti miniszter