69/1994. (V. 4.) Korm. rendelet

a dömpingellenes és az értékkiegyenlítő vámokra vonatkozó szabályokról

Figyelembe véve a Magyar Köztársaságnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozása szerinti jogait és kötelezettségeit, a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény 20. §-ának és a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1975. évi C. törvény 15. §-ának felhatalmazása alapján a Kormány a következőket rendelei el:[1]

I. Fejezet

A rendelet célja

1. § E rendelet célja, hogy dömpingellenes vagy értékkiegyenlítő vámok megállapításának és a kötelezettségvállalások elfogadásának szabályozásával elhárítsa a hazai iparnak, ideértve az agrárgazdaságot is (a továbbiakban: hazai ipar) az a kárát, amely dömpingéit vagy támogatott importból származik vagy származhat.

II. Fejezet

A dömpingellenes vám

2. § (1) Dömpingellenes vám állapítható meg a dömpingéit importra, ha az kárt okoz, vagy azzal fenyeget.

(2) Az importált termék akkor tekintendő dömpingeltnek, ha az exportár alacsonyabb, mint a 4. § (1) bekezdése szerint meghatározott rendes érték.

3. § (1) Az exportár az az árat jelenti, amelyet a magyarországi exportra eladott, a belföldi forgalom számára vámkezelt áruért ténylegesen fizetnek, vagy amely azért fizetendő, a (2) bekezdésben meghatározott kiigazítások figyelembevételével.

(2) Ha nincs exportár, vagy ha az exportár nem látszik megbízhatónak az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti társulási vagy kompenzációs megállapodás miatt, az exportár azon ár alapján képezhető, amelyen az importált termékeket továbbadják egy független vevőnek. Ha a termékek nem kerülnek továbbadásra független vevő részére, vagy nem abban az állapotban adják tovább, ahogy importálták, az exportár ésszerű alapon képezhető. Az exportár megállapítása során el kell végezni a szükséges kiigazításokat, figyelemmel minden költségre, amely a továbbadást megelőzően felmerül, beleértve minden vámot és adót, valamint a nyereség ésszerű összegét.

4. § (1) E rendelet szerint a "rendes érték" az az árat jelenti, amelyet az exportáló vagy a származási ország piacán a rendes kereskedelmi forgalomban a hasonló termékért ténylegesen fizetnek, vagy amely azért fizetendő.

(2) "A rendes kereskedelmi forgalomban" kifejezés független felek közötti ügyleteket jelent. Az olyan felek közötti ügyleteket, akik között társulási vagy kompenzációs megállapodás van, akkor kell rendes kereskedelmi forgalmi ügyleteknek tekinteni, ha az árakat és a költségeket össze lehet hasonlítani a független felek közötti, a rendes kereskedelmi forgalombeli ügyletek során elért árakkal és költségekkel.

(3) Ha az exportáló vagy a származási ország hazai piacán a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló termék nem kerül eladásra, vagy ilyen eladások nem teszik lehetővé a rendes érték valós meghatározását, annak meghatározására az alábbiak az irányadóak:

a) bármely harmadik országba exportált hasonló termék összehasonlítható ára, amely lehet a legmagasabb exportár, feltéve, hogy jellemzőnek tekinthető, vagy

b) a származási országban a hasonló termék előállítási költsége (anyagköltség, gyártási költségek és adminisztratív, eladási és egyéb költségek), amelyhez hozzászámítják a nyereség ésszerű összegét (a továbbiakban: kiszámított érték). A hozzászámított nyereség nem haladhatja meg a származási ország hazai piacán az azonos kategóriájú áruk eladása után rendes körülmények között elért nyereséget.

5. § Olyan országból származó import esetén, ahol az áralakító tényezők nem mindegyike működik, a rendes értéket megfelelő és ésszerű módon kell meghatározni a következő kritériumok egyike alapján:

a) az az ár, amelyért egy piacgazdaságú harmadik ország felhasználásra szánt hasonló termékét eladják a saját hazai piacon vagy más országoknak, vagy

b) a hasonló terméknek a piacgazdaságú harmadik országban kiszámított értéke,

c) ha sem az a), sem pedig a b) pont szerinti ár vagy kiszámított érték nem nyújt megfelelő alapot, figyelembe vehetők azok az árak, amelyeket Magyarországon a hasonló termékért fizetnek vagy fizethetnek, a megfelelő kiigazításokkal.

6. § Ha a terméket nem közvetlenül a származási országból importálják, az az árat, amelyen a terméket az exportáló országból Magyarországra eladják, általában az exportáló ország összehasonlítható árával kell összehasonlítani. A származási ország árával is történhet az összehasonlítás, ha az exportáló országban ilyen terméket nem termelnek, vagy annak nincs összehasonlító ára, illetve a terméket az exportáló országon csupán átszállítják.

7. § A "hasonló termék" az a terméket jelenti, amely a szóban forgó termékkel azonos vagy ilyen termék hiányában, a szóban forgó termékkel szoros hasonlóságot mutat, tekintettel olyan tulajdonságaira, mint a fajtája, a minősége - ideértve a környezeti hatását is -, a használata és a funkciója.

8. § A "dömpingkülönbözet" az az összeget jelenti, amennyivel az exportár kevesebb, mint a rendes érték. Eltérő dömpingkülönbözetek esetén súlyozott átlag képezhető. A tisztességes összehasonlítás érdekében a két árat a kereskedelem azonos szintjén kell összehasonlítani, általában gyártelepi szinten, és olyan eladásokra vonatkoztatva, amelyek egymáshoz a lehető legközelebb eső időpontban történtek. Minden ügynél, annak érdeme szerint kellően figyelembe kell venni az eladási feltételek és körülmények eltéréseit, az adóztatásban mutatkozó különbségeket és. az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségeket. Az árakat a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos középárfolyamon kell összehasonlítani.

9. § (1) A rendes értékét és az exportárat az ugyanahhoz az időponthoz képest a lehető legközelebbi időpontban történt eladások figyelembevételével kell összehasonlítani. A tisztességes összehasonlítás érdekében minden egyes esetben kellő figyelemmel kell lenni, megfelelő kiigazítások formájában, az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló eltérésekre, azaz az alábbi eltérésekre:

a) a fizikai jellemzők eltérései,

b) az importköltségek és a közvetett adók eltérései,

c) a különböző kereskedelmi szintek, az eltérő mennyiségek vagy az eltérő eladási feltételek következtében keletkező eladási költségek eltérései.

(2) A kiigazításra igényt tartó érdekelt félnek igazolnia kell igénye jogosságát.

10. § A 9. §-ban felsorolt, az árösszehasonlíthatóságot érintő eltéréseket figyelembe vevő kiigazításoknak az alábbi szabályok szerint kell történniük:

a) A rendes értéket az érintett termék fizikai jellemzőiben mutatkozó eltérés ésszerűen becsült értékének megfelelő összeggel kell kiigazítani.

b) A rendes értéket azoknak a költségeknek vagy közvetett adóknak megfelelő összeggel kell csökkenteni, amelyeket a hasonló termékre vagy a bennük fizikailag felhasznált anyagokra vetnek ki, ha azokat az exportáló vagy a származási országban felhasználásra szánják, és amelyeket nem szednek be, vagy visszatérítenek az exportált termékre.

ca) A rendes értéket csökkenteni kell az érintett terméknek az exportőr telephelyéről az első független vevőhöz történő eljuttatásából származó közvetlen költségekkel. Az exportárat csökkenteni kell minden közvetlen költséggel, amely az exportőrt terheli az érintett terméknek az exportáló országban levő telephelyéről a hazai címzetthez történő eljuttatásáért. Ezek a költségek mindkét esetben magukba foglalják a fuvarozási, a biztosítási, a kezelési, a berakodási és a mellékköltségeket.

cb) A rendes értéket és az exportárat csökkenteni kell az érintett termék csomagolásával kapcsolatos közvetlen költségekkel.

cc) A rendes értéket és az exportárat csökkenteni kell a szóban forgó eladásokra nyújtott bármely hitel költségeivel.

A csökkentés összegét a számlán feltüntetett pénznemre vonatkozóan az exportáló vagy a származási országban érvényes rendes kereskedelmi hitelkamatra tekintettel kell számítani.

cd) A rendes értéket és az exportárat csökkenteni kell a szavatosság, a jótállás, a műszaki szolgáltatás és szerviz nyújtásának közvetlen költségeivel.

ce) A rendes értéket és az exportárat csökkenteni kell a szóban forgó eladások után kifizetett jutalékoknak megfelelő összeggel. Az elárusítóknak, azaz az árusító tevékenységet közvetlenül folytató alkalmazottaknak kifizetett munkabért szintén le kell vonni.

d) A kiigazítás összegét a vizsgálati időszak vonatkozó adatainak vagy az utolsó rendelkezésre álló pénzügyi esztendő adatainak alapulvételével kell számítani.

e) Az érintett ügyletek árára vagy értékére vonatkozó jelentéktelen kiigazítási igényeket figyelmen kívül kell hagyni. A kiigazításokat akkor kell jelentéktelennek tekinteni, ha hatásuk kevesebb az ár, vagy az érték 0,5%-ánál.

III. Fejezet

Az értékkiegyenlítő vám

11. § (1) Értékkiegyenlítő vám állapítható meg, ha az importált terméket gyártása, termelése, exportja vagy fuvarozása során az exportáló vagy a származási országban közvetve vagy közvetlenül bármilyen támogatásban, segélyben vagy prémiumban részesítik és ezzel a hazai iparnak kárt okoznak vagy azzal fenyegetnek.

(2) Az exporttámogatások - nem teljes körű - felsorolását a jelen rendelet melléklete tartalmazza.

(3) Nem minősül támogatásnak a terméknek vagy a benne megtestesülő anyagnak a melléklet szerinti import vámok vagy közvetett adók alóli mentessége, ha a terméket az exportáló vagy a származási országban való felhasználásra szánják, illetve, ha ezen vámokat vagy adókat visszatérítik.

12. § (1) A támogatás összegét a Magyarországra importált támogatott termék egységére kell meghatározni, levonva a teljes támogatásból a következő összegeket:

a) bármely költség, amely azért merült fel, hogy jogosultság keletkezzék a támogatásra,

b) export adók, vámok és egyéb illetékek, amelyeknek a termék Magyarországra irányuló exportját alávetik, és amelyek kifejezetten a támogatás hatásának semlegesítésére szolgálnak.

(2) Ha a vizsgálat során valamely fél ilyen csökkentést kér, a kérelmét bizonyítékokkal kell alátámasztania.

IV. Fejezet

Általános rendelkezések

13. § A "kár" a hazai iparnak okozott anyagi hátrányt vagy a hazai ipar létrehozásának mérhető hátráltatását jelenti.

14. § (1) A kármegállapításnak tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia. A vizsgálat kiterjed a dömpingelt vagy támogatott import mennyiségére, a hazai piacon lévő hasonló termékek árára és az ilyen importnak a hazai termelőkre gyakorolt hatására.

(2) Abszolút mértékben vagy a hazai termeléshez, illetve felhasználáshoz viszonyítva vizsgálni kell, hogy jelentős mértékben nőtt-e a szóban forgó import. Az importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy az ár lényegesen alacsonyabb-e, mint a hasonló magyar termék ára, ennek az importnak van-e egyébként az árakat jelentős mértékben leszorító hatása, vagy jelentős mértékben megakadályozza-e az az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezen ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása nem szükségszerűen vezet a kár megállapítására.

(3) A hazai iparra gyakorolt hatás vizsgálatának ki kell térnie mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére, amelyek a hazai ipar helyzetére befolyást gyakorolnak (termelés, eladás, piaci részesedés, nyereség, termelékenység, a beruházások hozama vagy a kapacitások kihasználtsága terén mutatkozó tényleges vagy potenciális csökkenés, a hazai árakat befolyásoló tényezők, a készpénzforgalom, a raktárkészlet, a foglalkoztatottság, a bérek, a tőke és beruházásnövelési lehetőségek ténylegesen vagy eshetőlegesen kedvezőtlen hatású tényezői stb.).

(4) Bizonyítani kell, hogy a dömpingelt vagy támogatott import hatása kárt okoz. Más tényezők által okozott kárt nem szabad az ilyen importnak tulajdonítani.

15. § (1) A kár veszélyének fennállását tényekkel kell alátámasztani. A dömping vagy a támogatás által okozott kár veszélyének világosan előreláthatónak és közelinek kell lennie.

(2) Kár veszélye esetén az intézkedések alkalmazását különös gonddal kell tanulmányozni és elhatározni.

16. § (1) A kármeghatározásnál a "hazai ipar" kifejezés a termékek - beleértve a hasonló termékek - belföldi termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése e termékből a teljes belföldi termelés jelentős hányadát teszi ki. Ha a termelők kapcsolatban állnak az állítólagosán dömpingelt vagy támogatott termék exportőreivel vagy importőreivel, a "hazai iparág" fogalma értelmezhető úgy, hogy az a többi termelőre utal.

(2) A termelőket akkor kell az exportőrökkel vagy importőrökkel kapcsolatban állóknak tekinteni, ha

a) egyikük közvetlenül vagy közvetve ellenőrzés alatt tartja a másikat, vagy

b) mindkettejük közvetlenül vagy közvetve harmadik személy ellenőrzése alatt áll, vagy

c) ketten együttesen közvetlenül vagy közvetve tartanak harmadik személyt ellenőrzésük alatt, feltéve, hogy alappal hihető vagy gyanítható, hogy a kapcsolat hatása az érintett termelőt a kapcsolatban nem álló termelőkhöz képest eltérő magatartásra vezeti. E rendelkezés értelmében akkor kell valakit más feletti ellenőrzés gyakorlójának tekinteni, ha az előbbi jogi vagy működési szempontból abban a helyzetben van, hogy korlátozást vagy irányítást gyakoroljon az utóbbi felett.

V. Fejezet

Eljárási szabályok

17. § (1)[2] A dömpingellenes és az értékkiegyenlítő vámok kivetésére irányuló vizsgálatokat az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) folytatja le.

(2)[3] Az eljárás során a Minisztérium döntéseit a Külügyminisztériummal egyetértésben, a Pénzügyminisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a Gazdasági Versenyhivatal, valamint az érdekelt országos gazdasági kamarák és érdekképviseleti szervek bevonásával - a hatáskörét érintő területeken a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal egyetértésben - hozza. Az előirányzott intézkedés nemzetközi kötelezettségekkel való összhangját illetően a Külügyminisztérium álláspontja az irányadó.

18. § A hazai ipar, illetve annak képviselője írásban kérheti a Minisztériumtól vizsgálat lefolytatását és megfelelő dömpingellenes vagy értékkiegyenlítő vám megállapítását.

19. § (1) A kérelem a lehetőséghez képest a következő, a kérelmező számára ésszerűen elérhető információkat tartalmazza:

a) a kérelmező megjelölését és a kérelmező által gyártott hasonló termék hazai termelésének mennyiségét és értékét, a hasonló termék összes ismert hazai gyártójának felsorolását és az e termelők által gyártott hasonló termék hazai gyártásának mennyiségét és értékét;

b) az állítólagosan dömpingelt vagy támogatott termék leírását, a kérdéses exportáló vagy származási ország vagy országok megnevezését, minden ismert exportőr vagy külföldi gyártó megnevezését és a kérdéses termék ismert importőreinek megnevezését;

c) árinformációt a kérdéses termékről, ha az az exportáló vagy a származási ország vagy országok hazai piacán fogyasztásra szánják, információt az export árakról vagy a termék kiszámított áráról, és ahol ez indokolt, azokról az árakról, amelyen a terméket először továbbadják független vevő részére az importáló országban;

d) információt az állítólagosán dömpingelt vagy támogatott import mennyiségének alakulásáról, az import hatásáról a hasonló termékek árára a magyar piacon, és az import hatásáról az érintett hazai iparra.

(2) A Minisztérium a beérkezett kérelem alapján kérdőíveket készít a kérelmező, az importőr, illetve az exportőr, részére és az azokra kapott válaszok nyomán megteszi a szükséges intézkedéseket.

20. § A kérelmezők, az érdekeltként ismert importőrök és exportőrök, valamint az exportáló országok Kormányai részére lehetőséget kell nyújtani, hogy betekintsenek a 21. §-ban meghatározottak figyelembevételével bizalmasnak nem tekinthető információba, továbbá, hogy ennek alapján érvelésüket előkészíthessék.

21. § A vizsgálat során bizalmasként kell kezelni minden olyan információt, amely természeténél fogva ilyennek tekintendő, vagy amelyet a felek ilyenként szolgáltattak. Az ilyen információ nem fedhető fel az az nyújtó fél kifejezett hozzájárulása nélkül. A felektől kérhető, hogy adjanak nem bizalmas jellegű összefoglalót az általuk bizalmasnak minősített adatokról. Ha a felek úgy vélik, hogy ezeket az információkat nem lehet összefoglalni, ennek okáról nyilatkozniuk kell.

22. § (1) A Minisztérium a kérelem vizsgálata és az esetleg kért magyarázatok és kiegészítő információk alapján a kérelmezőt értesíti, hogy 19. §-a szerinti követelményeknek eleget tett-e.

(2) Az értékkiegyenlítő vámra vonatkozó vizsgálati kérelem megfelelő formában történt előterjesztését követően a lehető leghamarabb és minden esetben a vizsgálat megkezdése előtt annak az országnak a hatóságai részére, amelynek terméke az ilyen vizsgálat tárgyát képezheti, konzultációs lehetőséget kell nyújtani abból a célból, hogy az üggyel kapcsolatos tényeket tisztázzák és kölcsönösen elfogadható megoldásra jussanak. Ezt a lehetőséget a vizsgálat folyamán is biztosítani kell.

23. § (1) Ha a dömpingvám vagy az értékkiegyenlítő vám megállapítására vonatkozó kérelem értékelése során a Minisztérium a vizsgálat megindítására alapot talál, erről a lehető legrövidebb időn belül határozatot hoz, amit közzé tesz a Magyar Közlönyben.

(2) A határozatot közölni kell az ismert érdekelt exportőrökkel és importőrökkel, valamint az exportáló, vagy a származási ország vagy országok képviselőivel.

(3) Ha a Minisztérium nem talál alapot a vizsgálat megindítására, a kérelmezőt erről a határozatáról az annak alapjául szolgáló okok ismertetésével haladéktalanul értesíti.

24. § (1) A Minisztérium a vizsgálatot a kérelem beérkezésétől számított legfeljebb 9 hónap alatt folytatja le. Kivételes esetben a vizsgálat időtartamát további 3 hónappal meg lehet hosszabbítani.

(2) A Minisztérium szükség esetén további bizonyítékokat és információt kérhet hivatalból vagy a 23. § (2) bekezdésében említettek kérésére. Az érintett felek bármely bizonyítékot a Minisztérium elé tárhatnak, amelyről úgy ítélik meg, hogy figyelembevétele az eljárás során szükséges. A feleknek indokolt esetben jogukban áll a bizonyítékokat szóban is előterjeszteni.

25. § (1)[4] Ha a Minisztérium bármikor a vizsgálat kezdete után előzetesen elégséges bizonyítékot talál a károsodás fennállására vagy fenyegetésére, kizárólag a vizsgálat időtartama alatt bekövetkező kár megelőzése céljából indokolt határozattal ideiglenes intézkedésként dömpingellenes vagy értékkiegyenlítő vámot állapíthat meg a dömping különbözet vagy a támogatás becsült összegének erejéig. Az ideiglenes intézkedés a lehető legrövidebb időre, legfeljebb négy hónapra vagy - dömpingvizsgálat esetében - az érintett kereskedelem jelentős részét képviselő exportőrök kérése alapján legfeljebb hat hónapra hozható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott fizetések a belföldi forgalom számára történő vámkezelés helye szerint területileg illetékes vámhivatalnál letett vámbiztosítékkal is helyettesíthetők, számításba véve a Minisztérium által hozott határozatban megállapított időtartamot. Ilyen biztosítékot az Állami Bankfelügyelet alá tartozó intézmény lehet le.

(3) A határozatot a Minisztérium a 23. §-ban foglaltak szerint közli.

26. § Ha a véglegesen megállapított vám meghaladja az ideiglenesen megállapítottat, amelyet megfizettek, vagy amelynek fedezetére biztosítékot nyújtottak, a többlet összege visszamenőleg nem kerül beszedésre. Ellenkező esetben a különbséget a vámszervek visszatérítik, vagy a biztosíték csökkentett összegét szedik be. Ha véglegesen nem állapítanak meg vámot, az ideiglenesen megállapított és beszedett vám teljes összegét vissza kell téríteni, illetve a biztosítékot vissza kell adni.

27. § (1) A Minisztérium más országokban is folytathat vizsgálatot, feltéve, hogy megszerzi az érintett cégek beleegyezését és értesíti a kérdéses államok Kormányának képviselőit és ezek az államok nem ellenzik a vizsgálatot.

(2) Abban az esetben, ha az érdekeltek ésszerű időn belül nem adják meg a szükséges információkat vagy észrevehetően akadályozzák a vizsgálat lefolytatását, az előzetes és a végleges határozat a rendelkezésre álló adatok alapján meghozható.

(3) A vizsgálat során a kérelmező, valamint a vizsgálat alatt álló áru exportőrei és importőrei, kérhetik az ellenérdekű felek együttes meghallgatását.

28. § (1) Ha a vizsgálat során az exportáló vagy a származási ország exportőreinek, illetőleg Kormányának képviselői kötelezettségvállalást ajánlanak fel, a vizsgálat lezárható dömpingellenes vagy értékkiegyenlítő vám ideiglenes vagy végleges megállapítása nélkül. Kötelezettségvállalás elfogadása esetén az az összeget, amelyet az ideiglenesen megállapított dömpingellenes vagy értékkiegyenlítő vámként kifizettek vagy vámbiztosítékként nyújtottak, vissza kell fizetni.

(2) A kötelezettségvállalás az exportáló vagy származási ország exportőrének, illetőleg Kormányának azon kötelezettségét rögzíti, amely szerint:

a) a támogatást megszünteti vagy csökkenti, vagy más intézkedést hoz a káros hatás kiküszöbölésére; vagy

b) az árakat olyan mértékig módosítja, hogy a dömpingkülönbözet vagy a támogatás vagy a káros hatások megszűnjenek.

(3) Ha a Minisztérium elfogadja a (2) bekezdés szerinti ajánlatot, a vizsgálat lezárul. Az erről szóló határozatot a 23. §-ban említett formában és személyekkel közölni kell. A határozatban a Minisztériumnak rögzítenie kell, hogy ha az ajánlattevő hatóság, előállító vagy exportőr elmulasztja vagy megtagadja az ilyen ajánlat teljesítésére vonatkozó rendszeres információ szolgáltatását, a Minisztérium a rendelkezésre álló legjobb információ alapján ideiglenes intézkedések alkalmazását és a vizsgálat újrakezdését rendelheti el.

29. § A rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján, figyelemmel az érdekelt felek érveire, a Minisztérium határozatot hoz, amelyet a 23. § szerint közöl. A határozat a hatályos vámjogszabályokkal összhangban meghatározza a vám mértékét és alkalmazásának feltételeit (időtartamát, az érintett áruk vámtarifaszámát és a vám kiszabásához és beszedéséhez szükséges egyéb adatokat).

30. § (1) A dömpingellenes vagy az értékkiegyenlítő vám nem haladhatja meg a dömpingkülönbözet vagy a támogatás összegét.

(2) A dömpingellenes és az értékkiegyenlítő vám a kárt okozó dömping vagy támogatás hatásának kiegyenlítéséhez szükséges ideig és mértékben, de a hatálybalépéstől számított legfeljebb öt évig marad hatályban.

(3) Egyetlen termékre sem lehet egyszerre dömpingellenes és értékkiegyenlítő vámot megállapítani dömping vagy export támogatás ugyanazon esetének ellensúlyozására.

(4) A vám- és pénzügyőrség a dömpingellenes és az értékkiegyenlítő vámokat, illetve az azok fedezésére letétbe helyezett vámbiztosítékot a hatályos vámjogszabályok rendelkezéseinek megfelelően szabja ki és szedi be, illetve kezeli.

(5) A folyamatban levő vizsgálatok nem gátolhatják az érintett áru vámkezelését.

31. § A kérelmezők, illetve az exportőrök a vám megállapítására vonatkozó határozat ellen a közzétételtől számított tizenöt napon belül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszteréhez fellebbezhetnek.

32. §[5] A dömpingellenes, vagy az értékkiegyenlítő vámmegállapításáról szóló határozatot, vagy a kötelezettségvállalás elfogadását indokolt esetben felül lehet vizsgálni, ha az érdekelt fél azt kéri, és a felülvizsgálat szükségességét alátámasztó módon bizonyítja a körülmények megváltozását, feltéve, hogy a vizsgálat befejezésétől legalább egy év eltelt. A felülvizsgálati eljárásra a 17. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A felülvizsgálat eredményeként a Minisztérium az intézkedést megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti.

33. § Ha az importőr bizonyítani tudja, hogy a beszedett vám meghaladja a tényleges dömpingkülönbözetet vagy a támogatás összegét, a többletösszeget vissza kell téríteni. Az importőr a visszatérítésre irányuló kérelmet a Minisztériumnál attól az időponttól számított három hónapon belül terjesztheti elő, amikor a beszedendő vámok összegét pontosan meghatározták. A kérelem elfogadásáról és teljesítésének mértékéről a Minisztérium dönt.

34. § E rendeletet a nemzetközi megállapodásokkal összhangban kell alkalmazni.

35. § Az e rendeletben szabályozott eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény rendelkezéseit a rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

36. § E rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a dömpingellenes eljárásról szóló 111/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet hatályát veszti.

Dr. Boross Péter s. k.,

miniszterelnök

Melléklet a 69/1994. (V. 4.) Korm. rendelethez

Szokásos export támogatások jegyzéke

a) Kormányok által valamely cégnek vagy iparágnak az exportteljesítéstől függően nyújtott közvetlen támogatások.

b) Valuta visszatartási rendszerek vagy egyéb hasonló módszerek, amelyek exportprémiummal járnak.

c) A kormányok által exportszállítmányokra elrendelt vagy engedélyezett olyan belföldi szállítási vagy fuvarköltségek, melyek kedvezőbbek, mint a belföldi szállítmányokra vonatkozó ilyen költségek.

d) Exportáruk előállításánál felhasznált, kormányok, illetve hivatalaik által rendelkezésre bocsátott belföldi, illetve importált termékek vagy szolgáltatások kedvezőbb feltételek vagy kikötések melletti szállítása, mint a hazai felhasználásra szánt áruk előállításánál felhasznált hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek vagy szolgáltatások esetében, ha (termékek esetében) e feltételek vagy kikötések kedvezőbbek a világpiacon az exportőrök számára kereskedelmi alapon elérhető feltételeknél vagy kikötéseknél.

e) Kifejezetten exporttal összefüggő, ipari vagy kereskedelmi vállalatok által fizetett vagy fizetendő közvetlen adók vagy társadalmi jóléti költségek alóli teljes vagy részleges mentesség, ezek visszatérítése vagy ezekre adott haladék.

f) Közvetlenül exporttal vagy exportteljesítéssel összefüggő különleges levonások engedélyezése, azon felül és kívül, mint amit a hazai felhasználásra szánt termeléssel kapcsolatban nyújtanak annak az alapnak a kiszámításánál, amely után a közvetlen adókat kivetik.

g) Exporttermékek előállításakor és forgalomba hozatalakor kivetett közvetett adók alóli mentesítés vagy adómérséklés, a belföldi felhasználásra eladott hasonló termékek előállításakor és forgalomba hozatalakor kivetett adókat meghaladó mértékben.

h) Az exporttermékek előállításakor felhasznált árukra vagy szolgáltatásokra korábbi fázisban kivetett halmozott közvetett adók alóli mentesség, mérséklés vagy haladék azon felül, amit hasonló korábbi fázisban kivetett halmozott közvetett adók esetében nyújtanak olyan hasonló áruk termeléséhez biztosított áruk vagy szolgáltatások után, amelyeket belföldi felhasználásra értékesítenek, mégis azzal, hogy a korábbi fázisban kivetett közvetett adók alóli mentesség, mérséklés vagy haladék adható exportáruk esetében akkor is, ha a hasonló termékek esetében, amikor azokat belföldi felhasználás céljaira adják el, nem nyújtanak mentességet, mérséklést vagy haladékot, amennyiben a korábbi fázisban kivetett halmozott közvetett adókat olyan árukra vetik ki, amelyeket fizikailag beépítenek az exporttermékbe.

i) Az importot terhelő fizetési kötelezettségek mérséklése vagy visszatérítése azokon a költségeken túlmenően, amelyeket olyan importált árura vetnek ki, amelyet fizikailag beépítenek az exporttermékekbe; mégis azzal, hogy adott esetben egy cég felhasználhat bizonyos mennyiségű olyan hazai terméket, amely azonos és ugyanolyan minőséggel és jellemzőkkel rendelkezik, mint az importált áruk, és az utóbbiakat helyettesíti azzal a céllal, hogy előnyhöz jusson a jelen rendelkezés alapján, amennyiben mind az import, mind az ehhez tartozó exportműveletek ésszerű időn belül történnek, amely rendszeres körülmények között nem több, mint két év.

j) Kormányok (vagy kormányok irányítása alatt álló különleges intézmények) által nyújtott exporthitel garancia vagy biztosítási programok, az exporttermékek költségnövekedése elleni vagy árfolyam-különbözeti kockázatok elleni biztosítási vagy garancia programok, olyan biztosítási díjak mellett, amelyek nyilvánvalóan nem elégségesek ahhoz, hogy a programok hosszú távú működési költségeit és veszteségeit fedezzék.

k) Kormányok (vagy kormányok irányítása alatt álló, illetve kormányfelhatalmazással működő különleges intézmények) által adott exporthitelek olyan kamatok mellett, amelyek alacsonyabbak, mint amelyet az így felhasznált tőke megszerzéséhez kell fizetniük (vagy kellett volna fizetniük, ha a nemzetközi tőkepiacokon ugyanolyan lejáratú és ugyanolyan valutanemű hitelt vettek volna fel, mint az exporthitel), vagy azoknak a költségeknek részbeni vagy teljes kifizetése, amelyek az exportőrök vagy pénzügyi intézmények számára a hitelek elnyerésével kapcsolatban felmerülnek, amennyiben ezeket arra használják fel, hogy anyagi előnyt biztosítsanak az exporthitel-feltételek terén.

Azonban, ha a származási vagy exportáló ország részese olyan hivatalos nemzetközi exporthitelekre vonatkozó megállapodásnak, amelyben a GATT VI., XVI. és XXIII. cikkeinek átvételéről és alkalmazásáról szóló egyezmény legalább tizenkét eredeti aláírója részt vesz 1979. január 1-jén (vagy ezeknek az eredeti aláírók által elfogadott jogutódja), vagy ha a származási vagy exportáló ország az ilyen megállapodás kamatrendelkezéseit a gyakorlatban alkalmazza, az ilyen rendelkezésekkel összhangban levő exporthitel gyakorlat nem tekintendő exporttámogatásnak.

l) Bármely egyéb, a közösség terhére nyújtott kedvezmény, ami GATT XVI. cikkelye értelmében exporttámogatásnak minősül.

Jegyzetek

E rendelet alkalmazásában:

A "közvetlen adó" kifejezés a munkabér, nyereség, kamat, bérleti díj, szerzői díj, minden egyéb fajta jövedelem, valamint az ingatlanok tulajdona utáni adókat jelenti.

Az "import költségek" kifejezés az olyan vámokat, illetékeket és egyéb pénzügyi költségeket jelent, amelyek a jelen jegyzetekben máshol nem szerepelnek, és amelyeket import után vetnek ki.

A "közvetett adó" kifejezés az adásvételi, forgalmi, fogyasztási, értéknövekedési, koncessziós adókat, bélyegilletéket, átírási, készletezési és berendezési adókat, határadókat és minden olyan adót jelent, amely nem minősül adónak vagy importot terhelő költségnek.

A "korábbi fázisban" kivetett közvetett adók azok, amelyeket olyan áruk vagy szolgáltatások után vetnek ki, amelyeket közvetve vagy közvetlenül áruk előállításánál használnak fel.

"Halmozott" közvetett adók azok a többfázisú adók, amelyeket olyankor vetnek ki, amikor nem áll rendelkezésre mechanizmus az adó későbbi jóváírására, ha az előállítás egy fázisban adó alá eső árukat vágy szolgáltatásokat az előállítás egy későbbi fázisában használják fel.

Az "adómérséklés" az adók visszatérítésére vagy adóengedményekre terjed ki.