27/2001. (XII. 22.) MeHVM rendelet

egyes rádióberendezések alapvető követelményeinek megállapításáról

A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 107. §-a (3) bekezdésének n) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a következőket rendelem el:

1. §

(1) Magyarországon az e rendeletben meghatározott rádióberendezést forgalomba hozni és forgalmazni csak akkor lehet, ha a rádióberendezés a Hkt. 8. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározottakon túl megfelel az e rendeletben meghatározott további alapvető követelményeknek, valamint a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint megfelelőségük elismeréséről szóló 3/2001. (I. 31.) MeHVM rendelet (a továbbiakban: R.) forgalomba hozatalra vonatkozó rendelkezéseinek is.

(2)[1] Az e rendelet alkalmazási körébe tartozó berendezések üzembe helyezésének, illetőleg üzemben tartásának feltételeit külön jogszabály határozza meg.1

2. §

(1)[2] A belvízi rádiótelefon szolgálatokról szóló, Bázelben, 2000. április 6-án aláírt Körzeti Megállapodás alkalmazási körébe tartozó, belvizeken alkalmazott rádióberendezéseknek a Körzeti Megállapodásban meghatározott frekvenciasávokban az MSZ ETS 300 698:1999 harmonizált honosított szabvány szerinti önműködő adóazonosító rendszerrel (ATIS) kell rendelkeznie.

(2) A rádióberendezések adóteljesítménye a saját fedélzeten, a hajók között, valamint a parti kikötői felügyelettel létesített összeköttetésekben nem haladhatja meg az 1 W-ot.

3. §[3]

A Nemzetközi Rádiószabályzat 1.28 bekezdésében meghatározott tengeri vagy a Nemzetközi Rádiószabályzat 1.29 bekezdésében meghatározott műholdas tengeri mozgószolgálat keretében használt, világméretű tengeri vészes biztonsági rendszerben (GMDSS) részt vevő, de az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv* alá nem tartozó (nem SOLAS) tengerjáró hajón alkalmazott rádióberendezésnek az alábbi alapvető követelményeknek is meg kell felelnie:[4]

a) megbízhatóan működjön tengeri környezetben,

b) vészhelyzet esetén teljesítse a GMDSS rendszerben előírt üzemeltetési követelményeket,

c) megbízható, torzításmentes összeköttetést biztosítson mind analóg, mind digitális átvitel esetén.

4. §

(1) A 457 kHz-es frekvencián működő lavina vészjeladó berendezést úgy kell megtervezni, hogy az képes legyen együttműködni az új, valamint a korábban telepített olyan vészjeladó berendezéssel, amelynek megfelelőségét az MSZ ETS 300 718:1999 harmonizált honosított szabványt alkalmazva az R. szerint igazolták.

(2) A lavina vészjeladót úgy kell megvalósítani, hogy képes legyen

a) a lavinaomláskor fellépő mechanikai igénybevételt megbízhatóan elviselni,

b) a lavinaomlást követően a hő alatt eltemetve megbízhatóan és megfelelően hosszú időtartamig folyamatosan működni.

5. §

(1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2001. december 23-án lép hatályba.

(2)[5] A 2. § (1) bekezdése 2003. október 8-án lép hatályba.

(3) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Bizottság 2000/637/EK határozata a belvizeken alkalmazott rádiótelefon szolgálatról,

b) a Bizottság 2000/638/EK határozata a világméretű tengeri vész- és biztonsági rendszerben (GMDSS) részt vevő nem SOLAS tengerjáró hajóknak, a Tanács tengerhajózási berendezésekről szóló 96/98/EK irányelvének hatálya alá nem tartozó rádióberendezéseiről,

c) Bizottság 2001/148/EK határozata a lavina vészjeladó berendezésekről.

Dr. Stumpf István s. k.,

a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter