64/2002. (XII. 30.) GKM rendelet

a villamosenergia-termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített melegített víz és gőz hatósági árának megállapításáról

Az árak megállapításáról szóló, 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § - ának (1)-(2) bekezdésében, valamint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 117. § a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, továbbá a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 57. § - ában foglaltak figyelembevételével - az árak megállapítása tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem el:[1]

A rendelet hatálya

1. §

A rendelet hatálya a villamosenergia-termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített melegített víz és gőz hatósági legmagasabb áraira és az ezekhez tartozó áralkalmazási feltételekre terjed ki.

Fogalommeghatározások

2. §

(1) Az e rendeletben használt fogalmak meghatározását a VET 3. §-a, a Tszt. 3. §-a, valamint ezen § (2) bekezdése tartalmazza.

(2) E rendelet alkalmazásában

a) hőfogyasztó: az e) pont szerinti hőenergia vásárlói közül az, amely (aki) ezen hőenergia vásárlására a d) pont szerinti közös termelői engedélyessel közvetlen szerződéses kapcsolatban áll;

b) hőteljesítmény: a termelői hőközpontból kiadott hőhordozó közeg folyamatosan mérhető paramétereinek névleges értékei által meghatározható, szerződésbe foglalt hőteljesítmény;

c) hőtermelő telep: a d) pont szerinti közös termelői engedélyes villamosenergia-termelői engedélyében szereplő olyan erőműtelep, ahol hőenergiát (is) termelnek;

d) közös termelői engedélyes: távhőtermelői engedéllyel is rendelkező villamosenergia-termelői engedélyes;

e) közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített hőenergia: hőtermelő telepből a Tszt. 3. § (1) bekezdés r) pontja szerinti fogyasztónak

ea) távhőszolgáltatási engedély alapján közvetlenül, és/vagy

eb) távhőszolgáltató közbeiktatásával közvetve, és/vagy

ec) más jogi személy közbeiktatása után következő táv-hőszolgáltatón keresztül

értékesített melegített víz és/vagy gőz.

f)[2] árszabályozási év: az adott naptári év január 1. és december 31. napjai közötti időszak,

g)[3] éves árkorrekció: évente egyszer (az árszabályozási év kezdetén), rendszeresen végrehajtott ármódosítás,

h)[4] évközi rendkívüli árkorrekció: a földgáz hatósági árának esetleges évközi változását - annak mértékét és időpontját - figyelembe vevő hődíj módosítás.

Általános rendelkezések

3. §

(1) A hőfogyasztó a 2. § (2) bekezdés e) pontjának megfelelő melegített vízért vagy gőzért

a) teljesítmény-lekötési díjat,

b) hődíjat,

c) kiegészítő hődíjat,

d) csapadékvíz- vagy pótvíz-díjat,

e) hőenergia-szolgáltatási különdíjat,

fizet.

(2) A 2. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti hőenergiára az e rendelet mellékletében szereplő díjakat - mint hatósági legmagasabb díjakat - kell alkalmazni, azaz ezen díjakat az érvényes szerződések részének kell tekinteni, kivéve a hőfogyasztó és a közös termelői engedélyes ettől eltérő, alacsonyabb árban (díjban) történt megállapodását.

(3) A mellékletben közzétett árak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.

(4) Amennyiben a 2. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti hőenergia értékesítése a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerint történik és a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti más jogi személy - értékesítési láncot képezve - a saját termelésű vagy máshonnan vásárolt hőenergiával együtt értékesíti tovább ezt a hőenergiát, akkor az e rendelet szerinti árakat (díjakat) az (5)-(6) bekezdések szerint meghatározott módon kell legmagasabb hatósági árként alkalmazni a közös termelői engedélyes és a hőfogyasztó között.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott értékesítési láncban - külön mérések alapján - egyértelműen megállapítható a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti, más jogi személy hőfogyasztó által történő hőenergia-értékesítésnek a 2. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti hőtermelő telepről származó része, akkor az ezen § (2) bekezdése szerinti díjak ezen utóbbi mennyiségre vonatkoznak.

(6) Ha a (4) bekezdésben meghatározott értékesítési láncban nincsenek külön mérések, vagy - a külön mérések ellenére - nem egyértelműen állapítható meg a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti, más jogi személy hő-fogyasztó által történő hőenergia-értékesítésnek a hő-termelő telepről származó része, akkor az ezen § (2) bekezdése szerinti díjak a hőtermelő telepből a 2. § (2) bekezdés ec) pontja szerinti más jogi személy részére értékesített hőmennyiség azon részére vonatkoznak, amelyet a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti más jogi személy hő-fogyasztó által a Tszt. 3. § (1) bekezdésének r) pontja szerinti fogyasztó ellátása érdekében értékesített hőmennyiség és ugyanezen hőfogyasztó teljes értékesítése (saját termelés + továbbértékesítés) arányának megfelelően kell számszerűsíteni. Ezt az arányosítást a gőzre és a melegített vízre külön-külön kell elvégezni.

(7) Amennyiben egy közös termelői engedélyestől a 2. § (2) bekezdésének e) pontja szerint egy hőfogyasztó gőzt vásárol, akkor ennek nyomásáról, hőmérsékletéről, valamint az ezektől függő hőtartalom figyelembevételéről meg kell állapodniuk.

(8)[5] Az 1. számú melléklet szerinti árakat az éves árkorrekciók és az évközi rendkívüli árkorrekció során a 2. számú mellékletben meghatározott árképletek, valamint a szükséges egyedi vizsgálatok eredményeinek figyelembevételével kell megállapítani.

(9)[6] Az árak megállapításához szükséges adatokat az engedélyesek a Magyar Energia Hivatal által előírt részletezettséggel és formában kötelesek megadni.

Teljesítmény-lekötési díj

4. §

(1) A hőfogyasztó a szerződésben naptári évre lekötött legnagyobb hőteljesítmény(ek)nek megfelelő teljesítmény-lekötési díjat köteles fizetni.

(2) A teljesítmény-lekötési díj éves díj, amelyet 12 havi egyenlő részletben előre kell megfizetni.

(3) Ha a hőfogyasztó a teljesítőképesség fenntartására kötött szerződést és teljesítményigénye az éves szerződés szerint folyamatosan növekszik, a teljesítmény-lekötési díjat az egyes időszakokra (hónapokra) a növekvő igényeknek megfelelően kell megállapítani.

(4) Ha a közös termelői engedélyes a hőenergia-ellátást neki felróható okból szünetelteti, az (1)-(3) bekezdés szerint meghatározott teljesítmény-lekötési díjnak a szüneteltetés időtartamával arányos része kétszeresét köteles a hőfogyasztó részére visszatéríteni. Ez a visszafizetés a közös termelői engedélyest a szerződésszegés egyéb következményei alól nem mentesíti.

(5) Ha a hőfogyasztó a szerződésben melegített vízre és/vagy gőzre lekötött hőteljesítmény értékét neki felróható okból naponta 30 percnél hosszabb időn keresztül folyamatosan túllépi, a vételezett teljesítménytöbblet után annyiszor kell teljesítménypótdíjat fizetnie, ahány napon a lekötött teljesítményt túllépi. A teljesítménypótdíj összege a legnagyobb (a díjfizetés alapjául szolgáló) lekötött teljesítmény fölötti megkezdett MW-onként az éves teljesítmény-lekötési díj 1/6-od része, kivéve, ha a felek ennél kevésbé szigorú pótdíjfizetésben állapodnak meg. A méréssel rendelkező fél köteles a túllépés tényéről a másik felet haladéktalanul értesíteni, méghozzá olyan módon, hogy az a beavatkozást a kellő időben megtehesse.

(6)[7] A teljesítménylekötési díjat a 2. számú melléklet 1. a) pontjában foglaltak alapján kell megállapítani.

Hődíjak

5. §

(1) A hődíjat és a kiegészítő hődíjat a hőfogyasztó az általa e rendelet szerint vásárolt hőenergia mennyiségének megfelelően fizeti.

(2) A hőtermelő telepből kiadott hőenergia mennyiségén a termelői hőközpontban mért kiadott melegített víz, illetőleg gőz, és a visszatérő víz, illetőleg csapadékvíz hő-tartalma közötti különbséget kell érteni.

(3) Ha a hőenergia-mennyiség megállapítása nem hőmennyiségmérővel történik, akkor az értékesített hőenergia mennyiségét a (4)-(7) bekezdések szerint kell megállapítani.

(4) Az értékesített hőenergia mennyiségét, ha a hőenergia-értékesítés

a) gőz hőhordozóval történik, akkor:

- a kiadott gőz mennyisége (t), valamint fajlagos hőtartalma szorzatának, és

- a hőtermelő létesítménybe visszaadott csapadékvíz mennyisége, valamint fajlagos hőtartalma szorzatának;

b) melegített víz energiahordozóval történik, akkor:

- az előre menő víz mennyisége, valamint fajlagos hőtartalma szorzatának, és

- a visszatérő víz mennyisége, valamint fajlagos hőtartalma szorzatának

különbségéből kell megállapítani.

(5) A kiadott hőhordozó

a) mennyiségét: a termelői hőközpontban elhelyezett mennyiségmérő alapján,

b) fajlagos hőtartalmát: a termelői hőközpontban mért nyomás és hőmérséklet alapján

kell megállapítani.

(6) A visszatérő víz, illetőleg csapadékvíz mennyiségét és hőmérsékletét a hőtermelő létesítmény fogadóállomásánál megállapított adatokkal kell figyelembe venni.

(7) A visszatérő melegített víz mennyiségét az előre menő és a rendszerbe vezetett mért pótvíz mennyiségének különbözetéből kell megállapítani.

(8) Ha egy vezetékről több hőfogyasztó hőigényét elégítik ki, akkor az egyes hőfogyasztók részére értékesített hőenergia mennyiségét a termelői hőközpontban, valamint a hőtermelő telep fogadóállomásánál megállapított (mért) adatokon kívül a hőfogyasztók átvevő állomásain (fogyasztói hőközpontokban, hőfogadó állomásokon) is mérni kell. A termelői hőközpontban, valamint a hőfogyasztó átvevő állomásán megállapított (mért) hőenergia-mennyiségek különbségét a vezeték hossza és/vagy a lekötött hőteljesítmény arányában a hőfogyasztók között kell elosztani.

(9)[8] A hődíjakat a 2. számú melléklet 1. b) pontjában foglaltak alapján - a (10) (12) bekezdésekben leírtakat is figyelembe véve - kell megállapítani.

(10)[9] Arra a hőenergia mennyiségre, amelyet a közös termelői engedélyes külön jogszabály [a kedvezményes gázellátásról szóló 50/2003. (VIII. 14.) GKM rendelet] szerinti támogatással (kedvezménnyel) elszámolt földgázból állít elő, az e rendelet mellékletében "1. árkategória" alatt feltüntetett - a külön jogszabály szerinti földgázra kapott támogatást már figyelembe vevő - hődíjakat kell (legmagasabb) hatósági árként alkalmazni, a (10) bekezdésben foglaltakat kivéve.

(11)[10] Amennyiben a közös termelői engedélyes olyan, a földgázra kapott támogatás (kedvezmény) pontosabb továbbadását lehetővé tevő megállapodást köt a hő-fogyasztóval, melynek kiindulópontja az 1. árkategória hő-díját meghaladó díj, akkor köteles az elszámolás során garantálni, hogy az általa földgázra kapott támogatás (kedvezmény) teljes összegében jusson el a hőfogyasztóhoz. A támogatás eljuttatásának a földgáz beszerzési és a hő értékesítési (továbbértékesítési) számlákból is egyértelműen levezethetőnek kell lennie.

(12)[11] Az e rendelet mellékletében "2. árkategória" alatt feltüntetett hődíjakat kell (legmagasabb) hatósági árként alkalmazni a (9) bekezdés alá nem tartozó hőenergia mennyiségre.

Csapadék- és pótvízdíj

6. §

(1) Csapadékvíz díjat kell fizetni az e rendelet szerint értékesített gőzmennyiségnek megfelelő vízmennyiség és a szerződésben visszaadásra vállalt (vagy attól eltérő) csapadékvíz-mennyiség közötti különbözet után (csapadékvíz).

(2) Pótvízdíjat kell fizetni a melegített víz rendszernél a berendezés üzembe helyezéséhez felhasznált víz cseréje, vagy a víz minőségének a szerződésben foglaltakhoz képesti romlása miatti vízcsere, illetve a részáramban kezelt víz mennyisége után, továbbá az óránként keringetett vízmennyiséghez képest legfeljebb 1,2%-os vízveszteség pótlásához szükséges vízmennyiségért (pótvíz).

(3) Ha a hőfogyasztó az (1) bekezdésben meghatározottnál kevesebb csapadékvizet ad vissza és az eltérés

- 25%-nál nem több, akkor 100%-kai,

- 25-50% között van, akkor 200%-kai,

- 50% felett van, akkor 300%-kai kell a csapadékvíz díját növelni.

(4) Ha a hőfogyasztó az (1) bekezdésben meghatározottnál több pótvizet vesz igénybe, a többlet pótvíz után 100%-kal kell a pótvíz díját növelni.

(5) Az a csapadékvíz-mennyiség, amelyet a hőfogyasztó nem a szerződésben foglalt minőségben ad vissza, vissza nem adott csapadékvíznek minősül.

(6) Ha a keringetett víz keménysége a 0,15 nk°-ot meghaladja, akkor a hőtermelő létesítményéhez tartozó vízüzem kapacitásának megfelelően köteles a víz minőségét részáramos tisztítás, illetve vízcsere útján javítani.

Hőenergia-szolgáltatási különdíj

7. §

(1) A közös termelői engedélyes hőenergia-szolgáltatási különdíjként

a) a kezelésében lévő, a területén kívül elhelyezett hőenergia-szolgáltatói berendezések legfeljebb 10% nyereséggel növelt üzemeltetési költségeit,

b) a hőfogyasztó növekvő hőenergia igényének későbbi kielégítésére - a hőfogyasztó kívánsága alapján részére fenntartott, de ki nem használt teljesítőképességért - az arányos amortizációs és fenntartási költségeket jogosult felszámítani.

(2) A hőenergia-szolgáltatási különdíjat több hőfogyasztó esetén a lekötött hőteljesítménnyel és a vezeték hosszával arányosan kell a hőfogyasztók között felosztani.

Záró rendelkezések

8. §

E rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg

- az ipari és kereskedelmi miniszternek a közcélú villamosmű és hőtermelő létesítménye (fűtőműve) által értékesített gőz és melegített víz árának megállapításáról szóló 34/1995. (VIII. 25.) IKM rendelete, valamint

- az azt módosító 7/1996. (II. 21.) IKM rendelet, 47/2000. (XII. 21.) GM rendelet, és 24/2002. (XI. 29.) GKM rendelet, továbbá

- az egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 41/2000. (XII. 8.) GM rendelet 2. §-a

hatályát veszti.

Dr. Csillag István s. k.,

gazdasági és közlekedési miniszter

1. számú melléklet a 64/2002. (XII. 30.) GKM rendelethez[12]

A villamosenergia - termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített melegített víz és gőz hatósági árának megállapításáról (áfa nélkül)

A) Gőz

B) Melegített víz

2. számú melléklet a 64/2002. (XII. 30.) GKM rendelethez[13]

Az árkorrekciók mechanizmusa

1. E rendelet 1. számú melléklete szerinti legmagasabb hatósági árakat az éves árkorrekciók során a következő szabályok alapján kell megállapítani:

a) Teljesítménylekötési díjak: sh = she * z

2. E rendelet 1. számú melléklete szerinti legmagasabb hatósági hődíjakat az évközi rendkívüli árkorrekciók során a következő szabályok alapján kell megállapítani: