34/2007. (XII. 21.) SZMM rendelet

a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő mentesítéshez szükséges állapotfelmérésről, valamint a mentesítési eljárás szakértői, illetve hatósági közvetítői díjairól

Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 357. §-a (2) bekezdésének a) pontjában, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 174. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 88. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 170/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában foglalt feladatkörömben eljárva - a 2-3. § tekintetében a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában foglalt feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel, a 4. § (2) bekezdése tekintetében az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában foglalt feladatkörében eljáró egészségügyi miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem el:

1. §

(1) A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítésre irányuló kérelmet benyújtó foglalkoztató, egyéni vállalkozó a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés eljárási szabályairól szóló 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ában foglalt, az állapotfelmérés elvégzésére vonatkozó kötelezettségét - munkahelyenként és munkakörönként - az e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott adatlap kitöltésével teljesíti.

(2) Az adott munkakörre jellemző munkaenergia-forgalom, klímaparaméterek, valamint zajexpozíció esetében az adatlapon egy évnél nem régebbi mérési adatok tüntethetők fel. A mérésekről készült jegyzőkönyvet az adatlaphoz csatolni kell.

2. §[1]

A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő mentesítésre irányuló eljárásban (a továbbiakban: mentesítési eljárás) az R. 4. §-ának (1) bekezdése szerint szakértőként közreműködő munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szervet megillető szakértői díjat a 2. számú mellékletben meghatározott mértékű díjtételek alapján kell megállapítani.

3. §[2]

4. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 6. napon lép hatályba.

(2)[3]

(3)[4]

Dr. Lamperth Mónika s. k.,

szociális és munkaügyi miniszter

1. számú melléklet a 34/2007. (XII. 21.) SZMM rendelethez

Kitöltési útmutató

Amennyiben az Adatlap valamely pontja(i) az adott munkakört jellemzi(k), úgy kérjük ezt a sor végén szereplő négyzetbe tett "x" jelzéssel jelezni. Kérjük továbbá a válaszokat a kipontozott helyeken beírással vagy szabadlap útján közölni. Utóbbi esetben a kérdés sorszámára kell hivatkozni, illetőleg a szabadlapos közlés tényét az Adatlapon is jelezni kell!

Segédlet az Adatlap 4. pontjának kitöltéséhez

Az ismertetendő módszerrel a munka-energiaszükségletet számíthatjuk ki, tehát azt az energiaszükségletet, amelyet a dolgozó az alap-energiaszükségleten felül igényel munkatevékenységének ellátásához.

A módszer feltételezi az "Af és "B) " jelű táblázat megfelelő alkalmazását. A táblázatok a munkatevékenységnek két összetevőjét különböztetik meg. Ezek:

A) testhelyzetek és helyváltoztató mozgások,

B) munkavégzési módok.

A dolgozó munka-energiaszükségletét A) és B) összege adja. A táblázatokban az energiaszükségletek kJ/min értékben kerültek feltüntetésre.

A) táblázat

Ülésen és álláson üldögélést és álldogálást kell érteni, amelybe kisebb helyzet- és helyváltoztató mozgások is tartoznak, mint pl. az, hogy ülés közben a dolgozó mozgolódik, egyik oldaláról a másikra dől, néha néhány másodpercre feláll, illetve állás közben testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi, időnként egy-két lépést tesz. Előfordul, hogy a dolgozó munka kőzben fekszik, térdel vagy guggol. A fekvést ülésként, a térdelést és guggolást állásként számoljuk el.

A járás fogalmával nincs ellentétben, ha a dolgozó járás közben egy-két percre megáll, ugyanakkor pl. az ácsorogva járást nem minősíthetjük járásnak. A járás ugyanis legalább kb. 3 km/h sebességű haladást tételez fel, míg az ácsorogva járás sebessége ennél kisebb. Akkor járunk el helyesen, ha az ácsorogva járást állásra és járásra bontjuk, vagy - kissé elnagyolva- az állás és a járás energiaszükségletének összegét felezzük. Így pl. a szövőnő testhelyzetét és helyváltoztató mozgását nem lehet álldogálással vagy járkálással jellemezni: a szövőnő álldogál és járkál.

Fontos, hogy tekintettel legyünk a járás feltételeire: különbséget kell tenni vízszintes vagy lejtős pálya vagy lépcső között; ügyelni kell a haladás irányára (felfelé vagy lefelé) és a pálya talajának minőségére (sima, kemény, üzemi, szabadföldi terep) .

A táblázatok energiaszükségleti adatokat tartalmaznak a vízszintes és lejtős pályán való járáskor leggyakrabban előforduló haladási sebességekre. A vízszintes pályához képest az emelkedő leküzdése mindig energiaigényesebb, viszont a lejtőn lefelé járás - legalábbis azokon a határokon belül, amelyekkel üzemi körülmények között általában számolni kell - könnyebb.

Üzemi terepnek minősülnek általában a felvonulási területek, kohászati üzemekben az öntőcsarnokok stb., egyszóval mindazok a helyek, ahol a talaj nem süppedő, de időnként át kell lépni, meg kell kerülni kisebb kiemelkedő tárgyakat. A szabadföldi terep ettől elsősorban abban különbözik, hogy süppedő, egyenetlen és a járást egyéb körülmények is nehezítik, mint pl. az, hogy a talaj gyomos, a kultúrnövényeket átlépegetni, kerülgetni kell stb.

B) táblázat

A munkavégzési módokat illetően különbséget kell tenni a kézzel, az egy vagy két karral, valamint a törzzsel és végtagokkal végzett munkák között. A kézzel végzett munkákat az olyan mozdulatok jellemzik, amelyekben lényegében csak az ujjak és a csukló ízületei vesznek részt. Ha a végtagok mozgatása könyök- és vállízületből történik, a tevékenység karral végzett munkának minősül. A törzzsel és végtagokkal végzett munkák gyűjtőfogalmába azok a nagyobb erőkifejtést igénylő tevékenységek tartoznak, amelyek a törzsizmok fokozott igénybevételével járnak.

A felsorolt kategóriákon belül fokozatokat különböztetünk meg. A kézzel és karral végzett munkákban elegendő a könnyű és nehéz fokozat elkülönítése. A könnyű fokozattól a nehezet általában az különbözteti meg, hogy az utóbbiban a mozdulat valamilyen ellenállás leküzdésével jár együtt. A törzzsel és végtagokkal végzett munkákban - minthogy azok igen széles tartományt hidalnak át - célszerű a könnyű, közepesen nehéz, nehéz és igen nehéz fokozatok megkülönböztetése.

Kézzel végzett vagy könnyű munkának számít többek között a kézzel való írás, az elektronikus műszerek szerelése, a számítógép kezelése. Ellenben bőrnemű anyagok kézi varrása, amely már ellenállás leküzdésével jár, kézzel való nehéz munkának minősül. Ilyen jellegű munka még a futószalag mellett végzett könnyű szerelési munka, amelyet pl. csavarhúzóval vagy kisebb villáskulccsal hajtanak végre.

Egy karral végzett könnyű munkának számít a kis ellenállású emelőkapcsolók működtetése, a szórópisztollyal való festés, a metszés, ha a vessző nem vastag és nem kell hajlítani. Az egy karral végzett nehéz munkák fokozatába tartoznak a hegesztés, a kisméretű kalapáccsal végzett kalapácsolási munkák, pl. amikor a cipész a talpba szöget ver.

Két karral végzett könnyű munkának számít a személygépkocsi vezetése, a fonónő szálkötözési tevékenysége, a kézi szabás, az üvegfúvás, az esztergályos tevékenysége általában, a csomagolási feladatok (legfeljebb 1-2 dg egységsúlyokig) . A lombgereblyézés is kétkari könnyű munka, de már nem az a talajegyengető gereblyézés nehéz talajon, mert abba a törzs izmai is aktívan bekapcsolódnak.

Kétkari nehéz munkának minősül az ablaktisztítás, a gyümölcsszedés, a kézi rakodás csípő- és vállmagasság között, hajlongás nélkül, legfeljebb 15 kg egységtömegig, kézikocsik húzása-tolása vízszintes, sima, kemény talajon, 100 kg hasznos teherig és az üres csille tolása.

Törzzsel és végtagokkal végzett könnyű munka a padlósúrolás, a nagymosás kézzel, a teregetés, a gyalulás, a talajegyengető gereblyézés nehéz talajon, kézi teherszállítás 10 kg hasznos teherig, kézikocsik húzása-tolása vízszintes, sima, kemény talajon 100-200 kg-os és csille tolása 350 kg-ot meg nem haladó hasznos terhelés közben.

Közepesen nehéz fokozatnak tekinthető a legtöbb kovácsolás tevékenység, az ásás laza talajon, motoros fűrészek kezelése, a lapátolási munkák 5 kg hasznos teherig, kézi teherszállítás 15-20 kg között, üres kézikocsi húzása-tolása vízszintes, sima, kemény talajon 200-400 kg, és csille tolása 350-600 kg hasznos teherrel.

A törzzsel és végtagokkal végzett nehéz munkára példa a legtöbb csákányos munka, lapátolási munkák 5 kg hasznos teher felett, 25-20 kg-os egységtömegek hajolgatással egybekötött emelgetése, a kézi teherszállítás 25-40 kg között, a kézikocsi húzása-tolása üzemi terepen 150 kg, vagy vízszintes, sima, kemény talajon 600-900 kg hasznos teherrel.

Az igen nehéz fokozatba sorolhatók: kazánok kézi salakozása, a hajk-kivágás az erdőgazdasági munkákban, anyagmozgatás kézi kocsival vagy csillével, az előzőekben megadott hasznos terhelés felett.

A munka-energiaszükséglet kiszámítására vonatkozóan a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv honlapján példaszámítás található.[5]

2. számú melléklet a 34/2007. (XII. 21.) SZMM rendelethez

A munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szervet a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő mentesítésre irányuló eljárásban megillető szakértői díjat megalapozó díjtételek:[6]