1/2008. (I. 11.) ÖTM rendelet

az Európai Közösségi jog hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő okleveles építészmérnöki oklevelek megnevezéséről és az ezen okiratok birtokosaival azonos jogállású személyek köréről

A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Etv.) 67. §-ának (3) bekezdése c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 168/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának g) pontjában meghatározott feladatkörben eljárva a következőket rendelem el:

Általános rendelkezések

1. §[1]

(1) E rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni azon képesítés elismeréséhez, amelyre vonatkozóan a (2) bekezdés szerinti oklevél birtokosa az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendeletben (a továbbiakban: Szakmagyakorlási rendelet) meghatározott valamely szakmagyakorlási tevékenység (a továbbiakban: tevékenység) gyakorlásának megkezdéséhez, illetve folytatásához kérelmet vagy bejelentést terjesztett elő.

(2) Az Etv. 28. § (1) bekezdése szerinti tagállamban, a tagállami állampolgár és az Etv. 28. § (2) bekezdése alapján a tagállam állampolgárával azonos megítélés alá eső személy (a továbbiakban együtt: tagállami állampolgár) által megszerzett, és valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított építészmérnöki szakképzettség megszerzését tanúsító oklevél feltétel nélkül, és a hazai építészmérnöki oklevéllel egyenértékűként kerül elismerésre, ha azt

a) az 1. mellékletben felsorolt, legkorábban az adott oklevél tekintetében ott megjelölt referencia-tanévtől létező,

aa) 2016. január 18. előtt megkezdett képzés sikeres elvégzését követően állították ki, abban az esetben is, ha az nem felel meg a 3. melléklet szerint az európai közösségi jog által meghatározott képzési minimumkövetelményeknek, vagy

ab) 2016. január 18-án vagy azt követően megkezdett és a 3. melléklet szerint az európai közösségi jog által meghatározott képzési minimumkövetelményeknek megfelelő képzés sikeres elvégzését követően állították ki, vagy

b) a 2. mellékletben felsorolt és ott megjelölt referencia-tanévnél nem később megkezdett építészmérnöki képzés sikeres elvégzését követően állították ki, abban az esetben is, ha az nem felel meg a 3. melléklet szerint az európai közösségi jog által meghatározott képzési minimumkövetelményeknek.

(3) Az oklevél elismerése nem mentesít a tevékenység megkezdéséhez a Szakmagyakorlási rendeletben előírt egyéb szakmai, jogi követelmények teljesítése alól.

Az oklevelekre vonatkozó eltérő rendelkezések

2. §

(1)[2] Feltétel nélkül el kell ismerni azt az 1985. augusztus 5-től létező és legkésőbb 2014. január 17-én megkezdett, a Németországi Szövetségi Köztársaságban a "Fachhochschulen"-ben zajló három éves képzést, amely megfelel a minimális képzési követelményeknek és ebben a tagállamban a tevékenységnek "építészmérnök" szakmai cím használata mellett történő gyakorlása megkezdésére jogosít, feltéve, hogy a képzést a Német Szövetségi Köztársaságban szerzett négyéves szakmai gyakorlat követte, amelyről az a szakmai szövetség adott ki igazolást, amelynek a névjegyzékében az építészmérnök neve szerepel.

(1a)[3] Feltétel nélkül el kell ismerni azokat a Németországi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságai által kibocsátott igazolásokat, amelyek azt tanúsítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságai által 1945. május 8-án vagy azt követően kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok egyenértékűek a 2. mellékletben felsorolt ilyen okiratokkal.

(2)[4] Feltétel nélkül el kell ismerni a szociális fejlesztő programok vagy nem nappali egyetemi tanulmányok részét képező képzést, amely megfelel a minimális képzési követelményeknek, ha ezt az igazolja, hogy olyan személy, aki legalább hét évet dolgozott az építészet területén egy építészmérnök vagy egy építész iroda felügyelete mellett, sikeres építészmérnöki vizsgát tett. A vizsgának egyetemi szintűnek kell lennie és egyenértékűnek kell lennie egy legalább négyéves nappali építészmérnöki képzést lezáró egyetemi szintű vizsgával.

(3)[5] Feltétel nélkül el kell ismerni azon építészmérnöki előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat (a továbbiakban: okirat), amelyeket a volt Csehszlovákia bocsátott ki, vagy melyek esetében az érintettek a képzést - a Cseh Köztársaság és Szlovákia esetében - 1993. január 1-je előtt kezdték meg, amennyiben a fent említett két tagállam bármelyikének hatóságai tanúsítják, hogy az okirat a tevékenység gyakorlásának megkezdése és folytatása tekintetében ezek az okiratok ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint a 2. mellékletben felsorolt e két tagállamra vonatkozó oklevelek. Ehhez az okiratokhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóságok által kibocsátott igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytattak tevékenységet.

(4)[6] Feltétel nélkül el kell ismerni azon okiratokat, amelyeket a volt Szovjetunió bocsátott ki, vagy amelyek esetében az érintettek a képzést

a) Észtország esetében 1991. augusztus 20-a előtt,

b) Lettország esetében 1991. augusztus 21-e előtt,

c) Litvánia estében 1990. március 11-e előtt

kezdték meg, amennyiben a fent említett három tagállam bármelyikének hatósága tanúsítja, hogy az okirat szerinti tevékenység gyakorlásának megkezdése és folytatása tekintetében területükön jogilag ugyanúgy érvényes, mint az általuk kibocsátott, a 2. mellékletben a három tagállamra vonatkozóan megjelölt oklevél. Az ilyen okirathoz csatolni kell az ugyanazon hatóságok által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás keltét megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytattak tevékenységet.

(5)[7] Feltétel nélkül el kell ismerni azon okiratokat, amelyeket a volt Jugoszlávia bocsátott ki, vagy amelyek esetében az érintettek a képzést

a) Szlovénia esetében 1991. június 25-e előtt,

b) Horvátország esetében 1991. október 8-a előtt

kezdték meg, amennyiben a tagállam hatóságai tanúsítják, hogy az okirat a tevékenység gyakorlásának megkezdése és folytatása tekintetében területükön jogilag ugyanúgy érvényes, mint az általuk kibocsátott, a 2. mellékletben e tagállamra vonatkozóan megjelölt oklevél. Az ilyen okirathoz csatolni kell az ugyanazon hatóságok által kiállított igazolást, amely szerint ezek a személyek a kérdéses tevékenységet területükön az igazolás keltét megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták.

(6)[8] Azt a tagállami állampolgárt, aki az építészmérnöki cím használatára olyan törvény erejénél fogva jogosult, amely a tagállam illetékes hatóságát felhatalmazza e cím olyan tagállami állampolgárok részére történő megadására, akik az építészet terén kiemelkedő eredményeket értek el, úgy kell tekinteni, hogy megfelel az építészmérnöki tevékenységek "építészmérnök" szakmai cím használata mellett történő gyakorlásához szükséges feltételeknek.

3. §

(1) Az oklevél elismerése alapjául feltétel nélkül el kell ismerni azt az igazolást, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságai állítottak ki, és amelyek azt tanúsítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságai által 1945. május 8-án vagy azt követően kibocsátott oklevelek egyenértékűek az 1. § (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt oklevelekkel.

(2)[9] Az oklevél elismerése alapjául feltétel nélkül el kell ismerni

a) Ausztria, Finnország és Svédország esetében 1995. január 1-jét,

b) a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia esetében 2004. május 1-jét,

c) Horvátország esetében 2013. július 1-jét,

d) az a)-c) pontban nem említett többi tagállam esetében 1987. augusztus 5-ét

követően a meglévő szabályozás alapján a tagállam által tagállami állampolgárok részére tevékenység megkezdésére és folytatására kiállított igazolást.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti igazolás tanúsítja, hogy birtokosuk legkésőbb a megfelelő időpontban jogosulttá vált az építészmérnöki cím használatára, és a kérdéses tevékenységet az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül, a vonatkozó jogszabályok keretében ténylegesen gyakorolta.

A képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratok elismerésének rendje[10]

3/A. §[11]

(1) Ezen alcím rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a kérelmező akár önálló vállalkozóként, akár foglalkoztatottként, építészmérnöki oklevélhez kötött tevékenységet szándékozik gyakorolni Magyarországon, és az elismerés nem tartozik sem az Etv. VIII. vagy IX. Fejezetének, sem a Szakmagyakorlási rendelet X. és XI. Fejezetének hatálya alá.

(2) Ezen alcím rendelkezéseit kell alkalmazni

a) építészmérnöki oklevélhez kötött tevékenység esetében, ha a kérelmező nem felel meg az Etv. VIII. Fejezetében meghatározott követelményeknek,

b) ha a kérelmező tényleges és jogszerű szakmai gyakorlata az e rendeletben előírt követelményeknek nem felel meg,

c) olyan építészmérnök esetében, aki nem rendelkezik az e rendeletben meghatározott okleveles építészmérnöki oklevéllel,

d) a szakosított képesítése elismerése tekintetében azon építészmérnök esetében, aki olyan előírt szakosított képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkezik, amelynek a kiállítására az e rendeletben meghatározott valamely szakmai cím megszerzéséhez vezető képzést követően került sor, vagy

e) ha a kérelmező harmadik országban szerzett képesítése az Etv. 28. § (5) bekezdésének hatálya alátartozik.

3/B. §[12]

(1) A kérelmező szakképzettsége az építészmérnöki szakképzettséggel egyenértékűnek minősül, ha a kérelmező a képzés sikeres elvégzését tanúsító olyan okirattal rendelkezik, amely feljogosítja ugyanazon szakma gyakorlására a származási tagállamban.

(2) Az (1) bekezdés szerinti okiratnak tekintendő a (3) bekezdésnek megfelelő, képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat is, amelyet olyan tagállam illetékes hatósága állított ki, amely az építészmérnöki szakmát nem szabályozza, feltéve, hogy a kérelmező a szakmát valamely tagállamban a kérelem benyújtását megelőző tíz évben legalább egy évig teljes munkaidőben vagy ezzel egyenértékű részmunkaidőben gyakorolta.

(3) A képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat megfelel a (2) bekezdésben foglaltaknak, ha

a) valamely tagállam illetékes hatósága jogszerűen állította ki, és

b) tanúsítja, hogy birtokosa felkészült a szakma gyakorlására.

(4) A (2) bekezdés szerinti szakmai tapasztalat nem követelhető meg, ha a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat szabályozott képzést tanúsít.

(5) Az elismerési eljárást lefolytató Budapesti Építész Kamara (a továbbiakban: eljáró hatóság) elfogadja a származási tagállamnak a képzés sikeres elvégzését tanúsító okirat szintjéről szóló igazolását. Az eljáró hatóság elutasítja az elismerés iránti kérelmet, ha a kérelmező képzettségi tanúsítvánnyal rendelkezik.

3/C. §[13]

(1) Az eljáró hatóság döntése szerint három évnél nem hosszabb alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát írhat elő,

a) ha a kérelmező képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratához vezető képzés lényegesen eltér az építészmérnöki szakma gyakorlásához előírt képzés sikeres elvégzését tanúsító okirathoz vezető magyarországi képzéstől, vagy

b) ha az építészmérnöki szakma egy vagy több olyan szakmai tevékenységet is magában foglal, amely abban a tagállamban, amelyben a képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratot kiállították, nem része a szakmának, feltéve, hogy az építészmérnöki szakmai tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeret megszerzése kifejezetten része a hazai képzésnek, a kérelmező képzésének azonban nem volt.

(2) Az eljáró hatóság az (1) bekezdés szerinti döntése során figyelembe veszi az arányosság elvét, ennek érdekében az alkalmazkodási időszak vagy alkalmassági vizsga előírása előtt megvizsgálja, hogy a lényeges eltérést részben vagy egészben nem küszöböli-e ki a kérelmező valamely tagállamban vagy más államban szerzett szakmai tapasztalata vagy a szerzett és illetékes hatóság által igazolt tudása, képessége és készsége.

(3) Az alkalmazkodási időszakot vagy alkalmassági vizsgát előíró határozat indokolásának tartalmaznia kell:

a) hogy az építészmérnöki szakma gyakorlásához szükséges képzés sikeres elvégzését Magyarországon oklevéllel kell tanúsítani és a kérelmező képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratának szintjét, valamint

b) az Etv. 28. § (4) bekezdése szerinti lényeges eltérést és annak indokát, hogy az a (2) bekezdés alapján miért nem küszöbölhető ki.

(4) Az eljáró hatóság az alkalmassági vizsgát úgy írja elő, hogy azt a kérelmező az alkalmassági vizsgát megállapító határozat közlésétől számított hat hónapon belül teljesíthesse.

4. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

(2) E rendelet szabályait a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a kölcsönösen elismert építészmérnöki oklevelek közzétételéről szóló 14/2004. (V. 11.) BM rendelet.

5. §[14]

Ez a rendelet

a)[15] a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10-14. cikkének, 21. cikkének, 23. cikkének, 47. cikkének, 48. cikkének, 49. cikkének, V. melléklet 5.7.1. pontjának és VI. melléklet 6. pontjának,

b) a személyek szabad mozgása területén elfogadott egyes irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozása tekintetében történő kiigazításáról szóló, 2006. november 20-i 2006/100/EK tanácsi irányelv 1-2. cikk, melléklet V. fejezet q) pontjának,

c) a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk 35., 36. és 37. pontjának

való megfelelést szolgálja.

Bajnai Gordon s. k.,

önkormányzati és területfejlesztési miniszter

1. melléklet az 1/2008. (I. 11.) ÖTM rendelethez[16]

A minimális képzési követelmények összehangolása alapján elismert építészmérnöki oklevelek

2. melléklet az 1/2008. (I. 11.) ÖTM rendelethez[17]

A minimális képzési követelmények összehangolásán alapuló elismeréshez kötött szakmák tekintetében alkalmazandó szerzett jogok

3. melléklet az 1/2008. (I. 11.) ÖTM rendelethez[18]

Az európai közösségi jog által meghatározott, a feltétel nélküli elismeréshez szükséges építészmérnöki képzési minimumkövetelmények

1. Az építészmérnöki képzés a következőkből áll:

a) összesen legalább ötéves, teljes idejű, egyetemen vagy azzal egyenértékű oktatási intézményben végzett, sikeres egyetemi szintű vizsgával lezárt tanulmányok; vagy

b) négy évnél nem rövidebb, teljes idejű, egyetemen vagy azzal egyenértékű oktatási intézményben végzett, sikeres egyetemi szintű vizsgával lezárt tanulmányok, és kétéves, bizonyítvánnyal igazolt szakmai gyakorlat a 4. pontban foglaltaknak megfelelően.

2. Az 1. pont szerinti tanulmányok fő elemét az építészetnek kell képeznie. A tanulmányokban egyensúlyt kell fenntartani az építészeti képzés elméleti és gyakorlati vonatkozásai között, valamint biztosítani kell legalább a következő ismeretek, képességek és készségek elsajátítását:

a) az esztétikai és műszaki követelményeket is kielégítő építészeti tervek elkészítésének képessége;

b) az építészettörténet és az építészeti elméletek, valamint a kapcsolódó művészetek, technológiák és tudományok megfelelő ismerete;

c) az építészeti tervezés minőségére ható képzőművészetek ismerete;

d) a várostervezés és a tervezés megfelelő ismerete, a tervezési folyamathoz szükséges képességek megléte;

e) az emberek és épületek, az épületek és a környezet közötti kapcsolat ismerete, valamint annak a szükségszerűségnek a megértése, hogy az épületeket és a közöttük lévő teret az emberi igényekhez és léptékekhez kell igazítani;

f) az építészmérnöki szakma és az építészmérnök társadalmon belüli szerepének megértése, különösen a társadalmi tényezőket figyelembe vevő előzetes tervek készítésében;

g) a tervezési projektekhez szükséges vizsgálati módszerek és a vázlatkészítés ismerete;

h) a szerkezettervezés és az épülettervezéssel kapcsolatos építési és műszaki problémák megértése;

i) a fizikai problémák és technológiák, valamint az épületek funkcióinak ismerete, hogy azokban a fenntartható fejlődés keretében kényelmes és az éghajlat elleni védelmet biztosító belső feltételeket lehessen teremteni;

j) a szükséges tervezési szakértelem, amely kielégíti a felhasználók igényeit a költségtényezők és az építési előírások szabta keretek között;

k) azon iparágak, szervezetek, szabályozások és eljárások megfelelő ismerete, amelyek szerepet játszanak a tervezést követő kivitelezésben, valamint a tervek általános tervbe történő foglalásában.

3. Az 1. és a 2. pontban meghatározott egyetemi képzés években kifejezett időtartama kiegészítésképpen az ezzel egyenértékű ECTS-kreditek számával is meghatározható.

4. Az 1. pont b) alpontjában meghatározott szakmai gyakorlatra kizárólag a tanulmányok első három évének lezárása után kerülhet sor. A szakmai gyakorlatból legalább egy évnek a 2. pontban említett tanulmányok során elsajátított ismereteken, készségeken és képességeken kell alapulnia. E célból a szakmai gyakorlatot a saját tagállam illetékes hatósága által kiadott engedéllyel rendelkező személy vagy szerv felügyelete alatt kell elvégezni. E felügyelt szakmai gyakorlatra bármely országban sor kerülhet. A szakmai gyakorlatot a saját tagállam illetékes hatósága értékeli.