6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet

a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (8) bekezdés m) pontjában, valamint 110. § (15) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat-és hatásköréről szóló 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) és c) pontjában, az egészségügyi miniszter feladat-és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjában, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § j) pontjában meghatározott feladatkörünkben eljárva a következőket rendeljük el:

Szennyezettségi határértékek

1. §

(1) A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendel et (a továbbiakban: R.) szerinti, a tevékenységek engedélyezésére, a kivizsgálásra és a kármentesítésre irányuló eljárás során - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével -

a) a földtani közegre az 1. mellékletben és a 3. melléklet A) részében,

b) a felszín alatti vízre a 2. mellékletben ésa3. melléklet B) részében

megadott (B) szennyezettségi határértékeket kell alkalmazni.

(2) A K1 besorolású veszélyes anyagokra vonatkozóan a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértékeket

a) e rendelet hatálybalépése előtt engedélyezett tevékenységek következtében kialakult állapot minősítéséhez,

b) az R. szerint megállapított szennyező anyag bevezetésére vonatkozó tilalmak alóli kivételek közé tartozó szennyezőanyag-bevezetés engedélyezése során, vagy

c) kármentesítési eljárás során kell felhasználni.

(3)[1] Ha az R. szerint feladatkörrel rendelkező eljáró hatóság (a továbbiakban: eljáró hatóság) az R. szerinti elővizsgálat, illetve a tényfeltárási záródokumentáció alapján megállapítja, hogy az e rendeletben foglalt határértékek előírása esetén a tevékenység veszélyeztetné a felszíni vizekre vonatkozó határértékek teljesülését, az R. szerinti veszélyes anyagokra vonatkozóan a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértéknél szigorúbb határértéket is megállapíthat. E határértékek nem lehetnek szigorúbbak, mint a külön jogszabályban meghatározott felszíni vizekre vonatkozó határértékek.

Szennyezettség vizsgálata

2. §

(1) A szennyező anyag elhelyezésével, bevezetésével járó tevékenységek hatásának az R. szerinti monitorozása, továbbá a már bekövetkezett szennyezettség kivizsgálása, tényfeltárása és monitoringa során azokat a szennyező anyagokat kell vizsgálni, melyek előfordulása a területen korábban és jelenleg végzett tevékenységek alapján valószínűsíthető.

(2) Az R. szerinti eljárások során a mintavételt és a minták vizsgálatát a 4. melléklet szerint kell végezni.

3. §

(1)[2] Ha a 2. § (1) bekezdése szerinti vizsgálat során a környezethasználó vagy az általa megbízott laboratórium és az eljáró hatóság által alkalmazott mintavételi eljárás, illetve a kapott vizsgálati eredmény a szennyezettség megállapítását érdemben befolyásoló módon eltér, akkor a vizsgálatot végző szervezetek - az eljáró hatóság bevonásával - egyeztetik a vizsgálat során alkalmazott mintavételi és analitikai eljárásokat, vizsgálati körülményeket.

(2)[3] Ha vitás kérdés marad fenn, az eljáró hatóság megkeres egy harmadik laboratóriumot, és a környezethasználó vagy az általa megbízott laboratórium, valamint a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi hatóság) laboratóriuma és az eljáró hatóság által megkeresett harmadik laboratórium közösen vesz mintát.

(3)[4] A mintavétel után a vett mintát meg kell osztani a környezetvédelmi hatósági laboratórium, az eljáró hatóság által megkeresett harmadik laboratórium, valamint a környezethasználó vagy az általa megkeresett laboratórium között. Ha mindhárom laboratórium vizsgálati eredménye az eredmények átlagától[5]

a) legfeljebb 25%-kal tér el, akkor az eredményekből képzett átlagértéket,

b) 25%-nál nagyobb mértékben tér el, akkor a két egymáshoz legközelebb eső eredményből képzett átlagértéket kell vizsgálati eredményként elfogadni.

(4) Ivóvízbázis veszélyeztetettsége esetén a (2) bekezdés szerinti harmadik laboratóriumként a közegészségügyi hatóság által működtetett laboratóriumot kell megkeresni.

Záró rendelkezések

4. §

(1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba. E rendelet rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

(2) A 3. melléklet 2010. december 22-én lép hatályba.

(3) Hatályát veszti a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet.

5. §

Ez a rendelet a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének való megfelelést szolgálja.

Szabó Imre s. k.,

környezetvédelmi és vízügyi miniszter

Dr. Székely Tamás s. k.,

egészségügyi miniszter

Gráf József s. k.,

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

1. melléklet a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelethez

Anyagcsoportonként (B) szennyezettségi határértékek földtani közegre

CAS szám = Chemical Abstract Service azonosító száma

Ki = a veszélyességet jellemző besorolás, mely szerint K1 a minden esetben veszélyes anyagokat jelöli

B = (B) szennyezettségi határérték

1. Fémek ("összes" kioldható) és félfémek (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

2. Szervetlen vegyületek (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

3. Alifás szénhidrogének (TPH) (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

4. Benzol és alkilbenzolok (BTEX) (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

5. Fenolok (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

6. Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

* Naftalinok: Naftalin + 1-Metil-naftalin + 2-Metil-naftalin

7. Halogénezett aromás szénhidrogének (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

8. Halogénezett alifás szénhidrogének (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

9. Klórfenolok (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

10. Poliklórozott bifenilek (PCB) (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

11. Poliklórozott-dibenzo-dioxinok és dibenzo-furánok (PCDD/F) (mértékegység: ng/kg TEQ-ban szárazanyagra)

* TEQ = Toxicitási Egyenérték

12. Növényvédő szerek (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

* Növényvédő szerek: az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény szerint. ** Összes: minden egyes" a nyomon követési eljárás során kimutatott és számszerűsített növényvédő szer összege, beleértve az anyagcseretermékeket, a lebontási termékeket és a reakciótermékeket.

13. Egyéb vegyületek (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

2. melléklet a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelethez

Anyagcsoportonként (B) szennyezettségi határértékek felszín alatti vizekre

CAS szám = Chemical Abstract Service azonosító száma

Ki = a veszélyességét jellemző besorolás" mely szerint K1 a minden esetben veszélyes anyagokat jelöli

B = (B) szennyezettségi határérték

1. Fémek és félfémek (mértékegység: µg/L)

2. Szervetlen vegyületek (mértékegység: mg/l, illetve µg/l)

3. Alifás szénhidrogének (TPH) (mértékegység: µg/l)

4. Benzol és alkilbenzolok (BTEX) (mértékegység: µg/l)

5. Fenolok (mértékegység: |ag/l)

6. Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) (mértékegység: µg/l)

Naftalinok: Naftalin + 1-Metil-naftalin + 2-Metil-naftalin

7. Halogénezett aromás szénhidrogének (mértékegység: |ag/l)

8. Halogénezett alifás szénhidrogének (mértékegység: µg/l)

9. Klórfenolok (mértékegység: |ag/l)

10. Poliklórozott-bifenilek (PCB) (mértékegység: µg/l)

11. Poliklórozott-dibenzo-dioxinok és dibenzo-furánok (PCDD/F) (pg/l TEQ-ban)

* TEQ = "Toxicitási Egyenérték"

12. Növényvédő szerek (mértékegység: µg/l)

* Növényvédő szerek: az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény szerint. ** Összes: minden egyes, a nyomon követési eljárás során kimutatott és számszerűsített növényvédő szer összege, beleértve az anyagcseretermékeket, a lebontási termékeket és a reakciótermékeket.

13. pH

14. Egyéb vegyületek (mértékegység: mg/l, illetve µg/l)

3. melléklet a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelethez

A) rész

Anyagcsoportonként (B) szennyezettségi határértékek földtani közegre

CAS szám = Chemical Abstract Service azonosító száma

Ki = az veszélyességét jellemző besorolás, mely szerint K1 a minden esetben veszélyes anyagokat jelöli

B = (B) szennyezettségi határérték

1. Fémek ("összes" kioldható) és félfémek (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

* Termőföldnek nem minősülő földtani közegre.

2. Szervetlen vegyületek (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

* Termőföldnek nem minősülő földtani közegre.

3. Halogénezett alifás szénhidrogének (mértékegység: mg/kg szárazanyag)

4. Elektromos fajlagos vezetőképesség talajkivonatból (mértékegység: uS/cm)

* Termőföld talajára nem vonatkozik.

5. Polibrómozott-bifenilek és polibrómozott-bifenil-éterek (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

6. C10-C13 klóralkánok (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

7. Ftalátok (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

8. Nonil- és Oktil-fenolok (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

9. Szerves ón vegyületek (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

10. Egyéb vegyületek (mértékegysége: mg/kg szárazanyag)

B) rész

Anyagcsoportonként (B) szennyezettségi határértékek felszín alatti vizekre

1. Fémek és félfémek (mértékegység: µg/L)

2. Szervetlen vegyületek (mértékegység: mg/l, illetve µg/l)

3. Halogénezett alifás szénhidrogének (mértékegység: µg/l)

4. Elektromos fajlagos vezetőképesség

5. Polibrómozott-bifenilek és polibrómozott-bifenil-éterek (mértékegység: µg/l)

6. C10-C13 klóralkánok (mértékegység: µg/l)

7. Ftalátok (mértékegység: µg/l)

8. Nonil- és Oktil-fenolok (mértékegység: µg/l)

9. Szerves ón vegyületek (mértékegység: µg/l)

4. melléklet a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelethez

Mintavétel és a minták analitikai vizsgálata

I. Mintavétel

1. Ha a szennyezés hatására a felszín alatti víztől elkülönült szerves fázis alakult ki, a szerves fázist és a vizet külön-külön kell mintázni, ha az az elérhető legjobb mintavételi eljárás mellett gazdaságilag lehetséges. Az elkülönült szerves fázis és a vízoszlop vastagságát a tisztítószivattyúzást megelőzően a mintavétel helyszínén meg kell mérni, és a mért értékeket a mintavételi jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

2. A 2. mellékletben megadott (B) szennyezettségi határértékek a felszín alatti vízben oldott szennyezőanyag koncentrációra vonatkoznak, ezért a vízmintának nem része

a) az elkülönült szerves fázis, valamint

b) a talajszemcse és a lebegő anyag.

3. A vízmintát 0.45 um pórusátmérőjű szűrőn át kell szűrni, vagy 6000 fordulat/perccel kell centrifugálni, vagy minimum 2 órán, maximum 12 órán át ülepíteni kell. Fém vizsgálata esetén a minta szűrését és tartósítását a mintavétel helyszínén kell elvégezni.

II. A minták analitikai vizsgálata

1. Az 1-3. mellékletben meghatározott szennyező anyagok, illetve anyagcsoportok analitikai vizsgálata során alkalmazni ajánlott szabványokra, illetve mérési és elemzési módszerekre vonatkozóan a vízvédelemért és a környezetvédelemért felelős miniszter a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben közös közleményt ad ki.[6]

2. A minták analitikai vizsgálata során kapott eredmény akkor elfogadható, ha

a) felszín alatti vízminta esetén

aa) az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó anyagok és a vonatkozó paraméterek esetében a vizsgálati módszerek megfelelnek a külön jogszabályban meghatározott követelményeknek,

ab) az a) pont aa) alpont hatálya alá nem tartozó anyagok és indikátorok esetében az alkalmazott mérési módszer kimutatási határa kisebb, mint a vizsgált anyagra vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 25%-a,

ac) a (B) szennyezettségi határérték 90%-át elérő vagy azt meghaladó szennyező anyag koncentrációnál a mérési hiba legfeljebb +/-10%,

b) földtani közeg esetén

ba) az alkalmazott mérési módszer kimutatási határa kisebb, mint a vizsgált anyagra vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 25%-a,

bb) a (B) szennyezettségi határérték 90%-át elérő vagy azt meghaladó szennyező anyag koncentrációnál a mérési hiba legfeljebb +/-15%.