EH 2016.03.P3 A gazdasági társaságoktól elvárható, hogy olyan munkarendet, munkaszervezetet működtessenek, amely lehetővé teszi a társaság székhelyére érkező, az üzleti életben szokásos postai küldemények lehető legrövidebb időn belül történő átvételét [1959. IV. tv. (Ptk.) 4. § (1) bek., 2006. évi V. tv. 7. § (1) bek.].
[1] A peres felek között 2010. február 17-én határozatlan időtartamra vállalkozási szerződés jött létre, amely alapján a felperes vállalkozói díj ellenében az alperes áruházainak területén takarítási munkákat végzett. A felek megállapodtak, hogy a szerződést rendes felmondás útján - 30 napra - bármikor megszüntethetik. A szerződés 6. pontjában kikötötték, hogy a szerződés bármely módon történő megszüntetése csak akkor érvényes, ha a felek azt a 7. pont szerinti módon továbbítják. A 7. pontban rögzítették, hogy a szerződés kizárólag írásban, a felek közös megegyezésével és cégszerű aláírásával módosítható. Írásban megküldöttnek tekintik a felek a postai úton megküldött, és átvett ajánlott tértivevényes levelet, az igazoltan feladott és átvett telefaxot, e-mailt. A szerződés 10. pontja szerint, ha a szerződő felek valamelyike előreláthatólag nem tud szerződésszerűen teljesíteni, köteles a másik felet az akadály felmerülése után annak megjelölésével haladéktalanul, de legkésőbb 2 napon belül értesíteni.
[2] Az alperes a 2012. december 20. napján kelt írásbeli rendes felmondásában - melyet 2012. december 21. napján elsőbbségi úton adott postára - 30 napos felmondási határidővel, 2013. február 1. napjára felmondta a felek közt fennálló vállalkozási szerződést. A Magyar Posta Zrt. a felmondás kézbesítését 2012. december 27-én kísérelte meg, átvevő hiányában a felperes székhelyén értesítést hagyott hátra. Az értesítés alapján a felperes részéről a felmondást B. Z. csak 2013. január 14-én vette át.
[3] Az alperes 2013. január 2-án futárcéggel is megkísérelte kézbesíttetni a felmondást, amely a felperes székhelyén sikertelen volt, az ügyvezető lakcímén pedig nem az arra jogosult számára került átadásra.
[4] Az alperes 2013. február 1-jétől már új takarító céggel dolgoztatott, ezért a felperes szolgáltatására már nem tartott igényt.
[5] A felperes leszállított keresetében 5 612 871 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a felmondás átvételétől a szerződés általa számított megszűnéséig a felmondási időre járó vállalkozói díj jogcímén.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A kereset összegszerűségét nem vitatta, álláspontja szerint azonban, miután a felperesnek tudomására jutott a felmondás, így a felek között a szerződés 2013. február 2-ig állt fenn, ezen időpontig pedig fizetési kötelezettségének eleget tett.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5 612 871 forint és kamatai felperes javára történő megfizetésére. Álláspontja szerint, habár a felek szerződése a futárral történő kézbesítési módot a felmondás írásbeli közléseként nem tette lehetővé, a felperesi ügyvezető lakására címzett felmondás hatályosulhatott volna, ha azt a felperes ügyvezetője veszi át, azonban nem erre került sor, így ezen a módon a felperes a felmondásról nem értesült. A Magyar Posta Zrt. első alkalommal 2012. december 27-én kísérelte meg a küldemény kézbesítését, jogsértő módon másodszori kézbesítés nem történt, a küldeményt a felperes pedig csak 2013. január 14-én vette át. Ezért ebben az időpontban hatályosult a felmondás, így a felek szerződése 2013. február 14. napján szűnt meg, a felmondási időre tehát az alperes kártérítés megfizetésére köteles. Rámutatott arra, hogy a kis alkalmazotti létszámú felperesi cégtől nem várható el, hogy a székhelyén az év végi ünnepek időszakában alkalmazottat tartson, aki a postai küldeményt átveszi. Az alperes pedig azt bizonyítani nem tudta, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el, amikor az első kézbesítési kísérletet követően csak 18 nappal vette át a küldeményt.
[8] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felmondó nyilatkozat hatályosulása egyrészt azt a tényleges állapotot jelenti, amikor annak tartalma ismerté válik a címzett számára, azonban megérkezettnek tekintendő a jognyilatkozat akkor is, amennyiben az azt tartalmazó küldemény a címzett birtokába kerül és kizárólag az ő akaratelhatározásán múlik az, hogy a küldemény tartalmát mikor ismeri meg. A jóhiszemű joggyakorlás elvére is figyelemmel a felek szerződésének 7. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy ha a címzett a küldemény átvételét megtagadja, a nyilatkozat nem hatályosul.
[9] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felmondást mint nem hivatalos iratot a postának csak egy alkalommal kellett megkísérelnie kézbesíteni, ami 2012. december 27-én megtörtént. Azt indokoltnak fogadta el, hogy a karácsonyi időszak miatt a küldemény átvétele nem történt meg, azonban a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 7. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kötelezettsége lett volna olyan munkarendet, munkaszervezetet működtetni, amely lehetővé teszi, hogy az üzleti életben szokásos küldeményeket az ünnepi időszak elteltét követő legrövidebb időn belül átvegye. Így kellő munkaszervezés mellett legkésőbb 2013. január 3-án sor kellett volna kerüljön a küldemény átvételére, melyet azonban a felperes saját mulasztásával hiúsított meg. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jognyilatkozata legkésőbb 2013. január 3-án megérkezett a felpereshez, ennek pedig az a következménye, hogy a 30 nappal később megszűnt jogviszonyra tekintettel a felperes további vállalkozói díjat nem követelhet.
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen tartalmilag az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Szerinte a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 207. § (1) bekezdését, 277. § (4) bekezdését, valamint 4. § (1) bekezdését a felek szerződési nyilatkozatának értelmezése körében. Megsértette továbbá a Pp. 3. § (2) bekezdését, ugyanis az alperes arra nem ajánlott fel bizonyítást, és nem is hivatkozott, hogy a szerződés e pontját a leírtakhoz képest másképp értették a felek. Jogszabálysértő a Ctv. 7. § (1) bekezdésének értelmezése is, ugyanis az nem tartalmaz utalást sem arra, hogy a cégeknek hogyan kellene munkaszervezetüket kialakítani, postai küldeményeket átvenni. Kifogásolta, hogy habár a 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 23. § (1) bekezdése szerint a címzettnek 10 munkanapja van a postai értesítő bedobásától számítottan a küldemény átvételére, e jogszabályi határidőből az ítélet nem von le semmilyen következtetést, ehelyett ad hoc jellegű időpontot állapít meg a jognyilatkozat hatályosulására.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[12] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[13] A peres felek közötti szerződés - a Ptk. 321. § (1) bekezdésével összhangban - lehetővé tette mindkét szerződő fél számára a másik félhez intézett felmondó nyilatkozattal 30 napos felmondási időre a szerződés megszüntetését. A Ptk. 207. § (1) bekezdésében írt akarati elv figyelembevételével érvényesülő nyilatkozati elv szerinti értelmezés mellett a peres felek szerződésének 6. és 7. pontja együttesen csak akként értelmezhető, hogy a felek a felmondó nyilatkozatra is alaki előírást, a felmondás írásbeli megküldését írták elő, tipizálva az egyes írásbeli küldési formákat, mely között a ténylegesen megvalósult postai kézbesítés is szerepelt. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a felek szerződési akaratának a Ptk. 207. § (1) bekezdésének és a szerződés konkrét rendelkezéseinek is csak az az észszerű értelmezés felel meg, amely a Ptk. 4. § (1) bekezdése szerinti jóhiszemű joggyakorlás, valamint a szerződéses jogviszonyokban általánosan érvényesülő együttműködési kötelezettség [Ptk. 277. § (4) bekezdés] alapján felmondás írásbeli közlése esetén is elvárja a felektől a jognyilatkozat hatályosulása érdekében együttműködésüket. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy sem a polgári jog jogelvei vagy konkrét szabályai, sem pedig a felek szerződése nem tesznek lehetővé olyan értelmezést, amely kizárólag az egyik fél számára tenné lehetővé az abban a kérdésben való döntést, hogy a másik féltől érkező jognyilatkozatot mely, általa választott időpontban veszi át.
[14] A Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében a polgári jogi jogviszonyokban az adott helyzetben általában elvárható módon kell eljárni, és saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A felülvizsgálati kérelemben írt szerződésértelmezés e tilalom megszegését eredményezné, amennyiben ugyanis kizárólag az egyik szerződő fél hatalmasságán múlna, hogy egy postai küldemény tartalmát mikor ismeri meg - vagy teljesen passzív magatartása esetén annak tartalmát nem ismeri meg -, ez olyan visszaélésszerű jogi helyzetet teremtene, ami a forgalom biztonságát veszélyeztető, egyoldalú előnyök szerzésére vezető, a polgári jog által elvi alapon tiltott magatartást valósítana meg. A bírói gyakorlat szerint, ha a postai úton továbbított küldeményt illetően megállapítható, hogy az az érdekelt tudomására jutására alkalmas volt, de az azért nem került megismerésre, mert a kézbesítést az érdekelt fél megakadályozta, úgy, a felmondó nyilatkozat akkor is közöltnek tekinthető, ha az az érdekelt félnek azért nem jutott tudomására, mert az azt tartalmazó irat átvétele az ő hibájából hiúsult meg, vagy következett be később (BH 2011.68.).
[15] A perbeli felmondás kézbesítésének megkísérlésekor hatályos 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 23. § (1) bekezdése szerint a címzettnek 10 munkanap állt rendelkezésére a postai értesítő bedobásától számítottan a küldemény átvételére. Azonban e jogszabályi előírás nem a felek, hanem a postai szolgáltatást végző vonatkozásában állapít meg határidőt, amely alatt a kézbesítési sikertelenség esetén meghatározott ideig köteles biztosítani a küldemény átvételének lehetőségét. Ezért e határidő betartásának a peres felek közötti jognyilatkozat hatályosulására vonatkozóan nincs kihatása, így a postai úton (nem hivatalos iratként) kézbesített jognyilatkozat akkor tekinthető megérkezettnek, azaz hatályosultnak, ha az a címzett rendelkezése alá kerül oly módon, hogy kizárólag az ő akaratelhatározásán múlik, hogy a nyilatkozat tartalmát mikor ismeri meg.
[16] Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a jóhiszemű joggyakorlás követelményére [Ptk. 4. § (1) bekezdés] és a Ctv. 7. § (1) bekezdésében írt kötelezettségre tekintettel a gazdasági társaságoktól elvárható olyan munkarendet, munkaszervezetet működtetni, amely lehetővé teszi a társaság székhelyére érkező, üzleti életben szokásos postai küldemények lehető legrövidebb időn belül történő átvételét. E következtetés közvetlenül adódik a Ctv. 7. § (1) bekezdésének azon megállapításából, hogy a cég székhelye a cég olyan bejegyzett irodája, amely a cég levelezési címét jelenti, nevezetesen azt a helyet, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvételét, érkeztetését és egyéb kötelezettségek teljesítését végzi. A cég működése során elvárható, hogy székhelyén a hatóságok, üzletfelek számára elérhető legyen, gondoskodjon a székhelyére érkező küldemények átvételére jogosult személy jelenlétéről (BH 2005.68.II.).
[17] A felperes a postaládában elhelyezett értesítés ellenére a küldemény átvétele céljából a postán nem a - cégektől a fentiek szerint elvárható - legrövidebb időn belül jelent meg, és ezzel akadályozta a küldemény kézbesítését. A felperes e magatartása nem eredményezheti azt, hogy az egyébként kellő határidőben, a szerződésben előírt módon és alakiság megtartása mellett részére megküldött küldemény kézbesítésének első postai megkísérlése sikertelensége miatt az alperes által megszüntetni kívánt szerződés nem kívánt idővel meghosszabbodjon (Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 20.777/2011/4. , LB-H-PJ-2011-540.).
[18] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szijártó Marcell Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szijártó Marcell ügyvéd) által képviselt S. C. Kft. felperesnek a Csere Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csere Sylvia Szonja) által képviselt S. M. Kft. alperes ellen 6 735 445 forint és járulékai megfizetése iránt a Bicskei Járásbíróság előtt 5.G.20.223/2013. szám alatt folyamatban volt, és a Székesfehérvári Törvényszék 1.Gf.21.471/2014/4. számú ítéletével befejezett perében a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 100 000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A peres felek között 2010. február 17-én határozatlan időtartamra vállalkozási szerződés jött létre, amely alapján a felperes vállalkozói díj ellenében az alperes áruházainak területén takarítási munkákat végzett. A felek megállapodtak, hogy a szerződést rendes felmondás útján - 30 napra - bármikor megszüntethetik. A szerződés 6. pontjában kikötötték, hogy a szerződés bármely módon történő megszüntetése csak akkor érvényes, ha a felek azt a 7. pont szerinti módon továbbítják. A 7. pontban rögzítették, hogy a szerződés kizárólag írásban, a felek közös megegyezésével és cégszerű aláírásával módosítható. Írásban megküldöttnek tekintik a felek a postai úton megküldött, és átvett ajánlott tértivevényes levelet, az igazoltan feladott és átvett telefaxot, e-mailt. A szerződés 10. pontja szerint ha a szerződő felek valamelyike előreláthatóan nem tud szerződésszerűen teljesíteni, köteles a másik felet az akadály felmerülése után annak megjelölésével haladéktalanul, de legkésőbb 2 napon belül értesíteni.
Az alperes a 2012. december 20. napján kelt írásbeli rendes felmondásában - melyet 2012. december 21. napján elsőbbségi úton adott postára - 30 napos felmondási határidővel, 2013. február 1. napjára felmondta a felek közt fennálló vállalkozási szerződést. A Magyar Posta Zrt. a felmondás kézbesítését 2012. december 27-én kísérelte meg, átvevő hiányában a felperes székhelyén értesítést hagyott hátra. Az értesítés alapján a felperes részéről a felmondást B. Z. csak 2013. január 14-én vette át.
Az alperes 2013. január 2-án futárcéggel is megkísérelte kézbesíttetni a felmondást, amely a felperes székhelyén sikertelen volt, az ügyvezető lakcímén pedig nem az arra jogosult számára került átadásra.
Az alperes 2013. február 1-jétől már új takarító céggel dolgoztatott, ezért a felperes szolgáltatására már nem tartott igényt.
A felperes leszállított keresetében 5 612 871 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a felmondás átvételétől a szerződés általa számított megszűnéséig a felmondási időre járó vállalkozói díj jogcímén.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A kereset összegszerűségét nem vitatta, álláspontja szerint azonban miután a felperesnek tudomására jutott a felmondás, így a felek között a szerződés 2013. február 2-ig állt fenn, ezen időpontig pedig fizetési kötelezettségének eleget tett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5 612 871 forint és kamatai felperes javára történő megfizetésére. Álláspontja szerint habár a felek szerződése a futárral történő kézbesítési módot a felmondás írásbeli közléseként nem tette lehetővé, a felperesi ügyvezető lakására címzett felmondás hatályosulhatott volna, ha azt a felperes ügyvezetője veszi át, azonban nem erre került sor, így ezen a módon a felperes a felmondásról nem értesült. A Magyar Posta Zrt. első alkalommal 2012. december 27-én kísérelte meg a küldemény kézbesítését, jogsértő módon másodszori kézbesítés nem történt, a küldeményt a felperes pedig csak 2013. január 14-én vette át. Ezért ebben az időpontban hatályosult a felmondás, így a felek szerződése 2013. február 14. napján szűnt meg, a felmondási időre tehát az alperes kártérítés megfizetésére köteles. Rámutatott arra, hogy a kis alkalmazotti létszámú felperesi cégtől nem várható el, hogy a székhelyén az év végi ünnepek időszakában alkalmazottat tartson, aki a postai küldeményt átveszi. Az alperes pedig azt bizonyítani nem tudta, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el, amikor az első kézbesítési kísérletet követően csak 18 nappal vette át a küldeményt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felmondó nyilatkozat hatályosulása egyrészt azt a tényleges állapotot jelenti, amikor annak tartalma ismerté válik a címzett számára, azonban megérkezettnek tekintendő a jognyilatkozat akkor is, amennyiben az azt tartalmazó küldemény a címzett birtokába kerül és kizárólag az ő akaratelhatározásán múlik az, hogy a küldemény tartalmát mikor ismeri meg. A jóhiszemű joggyakorlás elvére is figyelemmel a felek szerződésének 7. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy ha a címzett a küldemény átvételét megtagadja, a nyilatkozat nem hatályosul.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felmondást mint nem hivatalos iratot a postának csak egy alkalommal kellett megkísérelnie kézbesíteni, ami 2012. december 27-én megtörtént. Azt indokoltnak fogadta el, hogy a karácsonyi időszak miatt a küldemény átvétele nem történt meg, azonban a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 7. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kötelezettsége lett volna olyan munkarendet, munkaszervezetet működtetni, amely lehetővé teszi, hogy az üzleti életben szokásos küldeményeket az ünnepi időszak elteltét követő legrövidebb időn belül átvegye. Így kellő munkaszervezés mellett legkésőbb 2013. január 3-án sor kellett volna kerüljön a küldemény átvételére, melyet azonban a felperes saját mulasztásával hiúsított meg. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jognyilatkozata legkésőbb 2013. január 3-án megérkezett a felpereshez, ennek pedig az a következménye, hogy a 30 nappal később megszűnt jogviszonyra tekintettel a felperes további vállalkozói díjat nem követelhet.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen tartalmilag az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Szerinte a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 207. § (1) bekezdését, 277. § (4) bekezdését, valamint 4. § (1) bekezdését a felek szerződési nyilatkozatának értelmezése körében. Megsértette továbbá a Pp. 3. § (2) bekezdését, ugyanis az alperes arra nem ajánlott fel bizonyítást, és nem is hivatkozott, hogy a szerződés e pontját a leírtakhoz képest másképp értették a felek. Jogszabálysértő a Ctv. 7. § (1) bekezdésének értelmezése is, ugyanis az nem tartalmaz utalást sem arra, hogy a cégeknek hogyan kellene munkaszervezetüket kialakítani, postai küldeményeket átvenni. Kifogásolta, hogy habár a 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 23. § (1) bekezdése szerint a címzettnek 10 munkanapja van a postai értesítő bedobásától számítottan a küldemény átvételére, e jogszabályi határidőből az ítélet nem von le semmilyen következtetést, ehelyett ad hoc jellegű időpontot állapít meg a jognyilatkozat hatályosulására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A peres felek közötti szerződés - a Ptk. 321. § (1) bekezdésével összhangban - lehetővé tette mindkét szerződő fél számára a másik félhez intézett felmondó nyilatkozattal 30 napos felmondási időre a szerződés megszüntetését. A Ptk. 207. § (1) bekezdésében írt akarati elv figyelembe vételével érvényesülő nyilatkozati elv szerinti értelmezés mellett a peres felek szerződésének 6. és 7. pontja együttesen csak akként értelmezhető, hogy a felek a felmondó nyilatkozatra is alaki előírást, a felmondás írásbeli megküldését írták elő, tipizálva az egyes írásbeli küldési formákat, mely között a ténylegesen megvalósult postai kézbesítés is szerepelt. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a felek szerződési akaratának a Ptk. 207. § (1) bekezdésének és a szerződés konkrét rendelkezéseinek is csak az az ésszerű értelmezés felel meg, amely a Ptk. 4. § (1) bekezdése szerinti jóhiszemű joggyakorlás, valamint a szerződéses jogviszonyokban általánosan érvényesülő együttműködési kötelezettség [Ptk. 277. § (4) bekezdés] alapján felmondás írásbeli közlése esetén is elvárja a felektől a jognyilatkozat hatályosulása érdekében együttműködésüket. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy sem a polgári jog jogelvei vagy konkrét szabályai, sem pedig a felek szerződése nem tesznek lehetővé olyan értelmezést, amely kizárólag az egyik fél számára tenné lehetővé az abban a kérdésben való döntést, hogy a másik féltől érkező jognyilatkozatot mely, általa választott időpontban veszi át.
A Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében a polgári jogi jogviszonyokban az adott helyzetben általában elvárható módon kell eljárni, és saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A felülvizsgálati kérelemben írt szerződés értelmezés e tilalom megszegését eredményezné, amennyiben ugyanis kizárólag az egyik szerződő fél hatalmasságán múlna, hogy egy postai küldemény tartalmát mikor ismeri meg - vagy teljesen passzív magatartása esetén annak tartalmát nem ismeri meg -, ez olyan visszaélésszerű jogi helyzetet teremtene, ami a forgalom biztonságát veszélyeztető, egyoldalú előnyök szerzésére vezető, a polgári jog által elvi alapon tiltott magatartást valósítana meg. A bírói gyakorlat szerint, ha a postai úton továbbított küldeményt illetően megállapítható, hogy az az érdekelt tudomására jutására alkalmas volt, de az azért nem került megismerésre, mert a kézbesítést az érdekelt fél megakadályozta, úgy, a felmondó nyilatkozat akkor is közöltnek tekinthető, ha az az érdekelt félnek azért nem jutott tudomására, mert az azt tartalmazó irat átvétele az ő hibájából hiúsult meg, vagy következett be később (BH 2011.68.).
A perbeli felmondás kézbesítésének megkísérlésekor hatályos 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 23. § (1) bekezdése szerint a címzettnek 10 munkanap állt rendelkezésére a postai értesítő bedobásától számítottan a küldemény átvételére. Azonban e jogszabályi előírás nem a felek, hanem a postai szolgáltatást végző vonatkozásában állapít meg határidőt, amely alatt a kézbesítési sikertelenség esetén meghatározott ideig köteles biztosítani a küldemény átvételének lehetőségét. Ezért e határidő betartásának a peres felek közötti jognyilatkozat hatályosulására vonatkozóan nincs kihatása, így a postai úton (nem hivatalos iratként) kézbesített jognyilatkozat akkor tekinthető megérkezettnek, azaz hatályosultnak, ha az a címzett rendelkezése alá kerül oly módon, hogy kizárólag az ő akaratelhatározásán múlik, hogy a nyilatkozat tartalmát mikor ismeri meg.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a jóhiszemű joggyakorlás követelményére [Ptk. 4. § (1) bekezdés] és a Ctv. 7. § (1) bekezdésében írt kötelezettségre tekintettel a gazdasági társaságoktól elvárható olyan munkarendet, munkaszervezetet működtetni, amely lehetővé teszi a társaság székhelyére érkező üzleti életben szokásos postai küldemények lehető legrövidebb időn belül történő átvételét. E következtetés közvetlenül adódik a Ctv. 7. § (1) bekezdésének azon megállapításából, hogy a cég székhelye a cég olyan bejegyzett irodája, amely a cég levelezési címét jelenti, nevezetesen azt a helyet, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvételét, érkeztetését és egyéb kötelezettségek teljesítését végzi. A cég működése során elvárható, hogy székhelyén a hatóságok, üzletfelek számára elérhető legyen, gondoskodjon a székhelyére érkező küldemények átvételére jogosult személy jelenlétéről (BH 2005.68.II.).
A felperes a postaládában elhelyezett értesítés ellenére a küldemény átvétele céljából a postán nem a - cégektől a fentiek szerint elvárható - legrövidebb időn belül jelent meg, és ezzel akadályozta a küldemény kézbesítését. A felperes e magatartása nem eredményezheti azt, hogy az egyébként kellő határidőben, a szerződésben előírt módon és alakiság megtartása mellett részére megküldött küldemény kézbesítésének első postai megkísérlése sikertelensége miatt az alperes által megszüntetni kívánt szerződés nem kívánt idővel meghosszabbodjon (Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 20.777/2011/4., LB-H-PJ-2011-540.).
A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a felperest az alperes - áfát is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
Budapest, 2015. december 3.
Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró