A Munka Törvénykönyvének magyarázata (ORAC Kiadó, 920 B/5 oldal, 2023 - frissítve: 2024. május 1.)

Kiadással kapcsolatos információk

MÁSODIK, AKTUALIZÁLT KIADÁS

Szerzők:

dr. Kozma Anna

dr. Lőrincz György

dr. Pál Lajos

Szerkesztő-lektor:

Dr. Petrovics Zoltán

Copyright:

© dr. Kozma Anna, 2024

© dr. Lőrincz György, 2024

© dr. Pál Lajos, 2024

© dr. Petrovics Zoltán, 2024

© ORAC Kiadó Kft., 2024

A kézirat lezárásának napja:

2023. január 1.

Az aktualizált kézirat lezárásának napja:

2024. május 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-595-6

Budapest, 2024

Az ORAC Kiadó Kft. kiadása

Internet: www.orac.hu

E-mail: info@orac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Felelős szerkesztő: Bodnár Kriszta

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

A szedés az ORAC Kiadóban készült

Rövidítések jegyzéke

1952. évi Pp. 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról

1959. évi Ptk. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

1992. évi Mt. 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről

2003/88/EK irányelv az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelve (2003. november 4.) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól

Áht. 2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról

APEH Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Art. 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről

AVÉ Adó- és Vámértesítő

BDT Bírósági Döntések Tára

BH bírósági határozat

Bnyt. 2009. évi XLVII. törvény a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról

Btk. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Ctv. 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról

Cst. 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról

Cstv. 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról

EBD elvi döntés

EBH elvi bírósági határozat

Ebtv. 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól

Ebktv. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

Efotv. 2009. évi CLII. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról, 2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról

EGT Európai Gazdasági Térség

EBH Egyenlő Bánásmód Hatóság

eIDAS rendelet az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

EJEB Emberi Jogok Európai Bírósága

ESZSZ Európai Szakszervezeti Szövetség

Etv. 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról

Eütv. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

EUB Európai Unió Bírósága

Flt. 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról

GDPR az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet)

GK Gazdasági Kollégium

Gt. 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

Hpt. 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

ILO Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

Infotv. 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról

Kit. 2018. évi CXXV. törvény a kormányzati igazgatásról

Kjt. 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról

KK Közigazgatási Kollégium

KMK Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium

KPJE közigazgatási-polgári jogegységi határozat

Kttv. 2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről

MÁK Magyar Államkincstár

MD Munkajogi Döntvénytár

MJE munkaügyi jogegységi határozat

MK Munkaügyi Kollégium

Met. 1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről

Mt. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

MTVSZ Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat

Mvt. 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről

Mth. 2012. évi LXXXVI. törvény a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról

NAIH Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

NAV Nemzeti Adó- és Vámhivatal

PJE polgári jogegységi határozat

PK Polgári Kollégium

Pp. 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról

Ptk. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Róma I. rendelet az Európai Parlament és Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról

Szja. tv. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Sztrájktv. 1989. évi VII. törvény a sztrájkról

Szvtv. 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól

Tbj. 2019. évi CXXII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről

Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Ütvtv. 2018. évi LIV. törvény az üzleti titok védelméről

Vht. 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

AZ MT. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI (dr. Lőrincz György)

A törvény célja

Jogszabályok: 1. § • Alaptörvény M) cikk (1) bekezdés és XII. cikk

[1] Az 1. § azt az általános jogalkotói célt fogalmazza meg, amely alapjaiban, minőségében és tartalmában határozza meg a munkajogi szabályozást. Kétségtelen, hogy e rendelkezésnek normatív tartalma nincsen, de az ebben rögzített elvek nem csupán a szabályozás tartalmát, hanem adott esetben a bírói jogalkalmazás főbb irányait, sőt kivételesen egyedi jogvita megítélését is megszabják. A jogalkotói célok közül - a tisztességes foglalkoztatás mint legáltalánosabb cél megjelölése mellett - két elemet hangsúlyoz e rendelkezés. Elsőként a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvét rögzíti, illetve külön, de nyilvánvalóan e két szempont kellő harmonizálására utalva említi a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeit is.

[2] A vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvét az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy "Magyarország gazdasága az értéktermelő munkán és a vállalkozás szabadságán alapul". A munkához való jog elve ugyancsak az Alaptörvényből - XII. cikk (1) bekezdése - vezethető le, ugyanis az említett rendelkezés rögzíti: "Mindenkinek joga van a munka és foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz". A vállalkozás szabadsága, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztása tehát alapjognak minősül. Ebből mindenekelőtt az következik, hogy ezen alapjogokat az állam nem sértheti. (Természetesen nem minősül a vállalkozás, illetve a foglalkozás szabad megválasztásával kapcsolatos alapjog sérelmének, ha jogszabály ezek gyakorlását meghatározott feltételekhez köti.) Ugyanakkor az Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdése hangsúlyozza, hogy "Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson". Az alapjog sérthetetlenségén túl tehát kifejezetten megjelenik az állami kötelezettségvállalás elve, amely a tárgyalt jogok érvényesítését, megvalósítását szolgálja.

[3] A törvény másik jól körülhatárolt célja a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeit szem előtt tartó szabályozás kialakítása. Az 1. § ezen megközelítése újszerűnek tekinthető. Az irányadó felfogás ugyanis általában a munkáltató gazdasági, illetve a munkavállaló szociális jogát emeli ki azzal, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályozás egyik alapvető célja és rendeltetése e két - egymással tipikusan szemben álló - érdek harmonizálása. E két érdekkört bővíti a rendelkezés különösen azzal, hogy a munkavállaló gazdasági érdekének védelmét is célul tűzi ki. Elismeri ugyanakkor, hogy a munkáltatónak is lehet szociális érdeke, amely különösen a kisvállalkozásokra jellemző.

A tágabban meghatározott munkáltatói és munkavállalói érdekkör (is) szükségképpen konkurál egymással, ugyanakkor a modern munkajogi szabályozás előtt álló legnagyobb kihívásnak is tekinthető az említett, versengő érdekek közötti kívánatos egyensúly megteremtése. Más megközelítésben, a munkajogi szabályozás hagyományos védelmi funkciójának követelményét fogalmazza meg a jogalkotó az említett általános cél meghatározásával, olyan formában, hogy az a vállalkozás szabadságát csak a kellő és szükséges mértékben korlátozza. E törekvés súlyát jól mutatja, hogy a Lisszaboni Stratégiára épülő ún. Zöld Könyv[1] e két követelmény érvényesítésének leglényegesebb kívánalmait fogalmazza meg.

[4] A joggyakorlat számára eligazítást ad a tisztességes foglalkoztatás követelményének jogalkotási célként való megjelölése is. Ez a meghatározás általánosabb, mint a tisztességes eljárás később tárgyalandó alapelvének szabálya, zsinórmértékként szabja meg a foglalkoztatással kapcsolatban - elsősorban a munkáltatót terhelő - elsődleges követelményt. Ugyanakkor olyan alapvető foglalkoztatási célt határoz meg, amely adott esetben konkrét jogvita elbírálását is befolyásolja. Az 1. § rendelkezéséből vezette le a Kúria, hogy a munkakörét egészségi állapota miatt ellátni képtelen, de nem keresőképtelen munkavállaló esetében - amennyiben a munkáltató nem él a felmondás lehetőségével - a munkavállalót megilleti az állásidőre járó díjazás. Az ezt kimondó 16/2017. számú munkaügyi elvi határozat az Mt. 55. § (1) bekezdés a) pontjának 2023. január 1. napjától hatályos új szövege alapján álláspontunk szerint nem alkalmazható, amint a Kúria az Mfv.10.090/2023. számú ügyben hozott határozatában [BH 2024.16.] erre kifejezetten utal. Erre nézve lásd [555].

Az Mt. hatálya

Jogszabályok: 2-4. § • Róma I. rendelet • Ptk. • Mth.

Az Mt. személyi hatálya

[5] A törvény személyi hatályáról a 2. § rendelkezik. A 2. § (1) bekezdése az általános személyi hatály alá tartozó természetes, illetve jogi személyek körét határozza meg, az alábbiak szerint:

a) A munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. Erre vonatkozóan részletesen lásd [411].

b) A munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. Erre vonatkozóan részletesen lásd [435-436].

c) A munkáltatói érdekképviseleti szervezet fogalmát a törvény nem határozza meg. A 231. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a munkáltatók joga, hogy - a törvényben meghatározott feltételek szerint - gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdekképviseleti szervezetet alakítsanak, vagy az általuk választott szervezetbe - kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően - belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak. A munkáltatói érdekképviseleti szervezet létrehozására, működésére és megszűnésére alapjaiban az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, illetve a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról 2011. évi CLXXXI. törvény rendelkezései az irányadók. Az Mt. alkalmazása szempontjából a munkáltatói érdekképviseleti szervezet elsődleges jelentősége abban áll, hogy a 276. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a tagok felhatalmazása alapján - kollektív szerződés megkötésére jogosult. Ezen túlmenően a munkaügyi kapcsolatokat érintően a munkáltatói érdekképviseleti szervekre nézve is különös előírásokat tartalmaz az ágazati párbeszéd bizottságról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény.

d) A 235. § (2) bekezdése szerint a munkavállalókat a XX. fejezetben meghatározott jogok tekintetében az üzemi megbízott, az üzemi tanács, a központi üzemi tanács, valamint a vállalatcsoport szintű üzemi tanács képviseli. Az üzemi tanács alatt tehát az előbb említett, az üzemi tanácsi jogkörben eljáró személyt (testületet) is érteni kell. Az üzemi tanácsra nézve részletesebben lásd [2721-2725].

e) A 270. § (2) bekezdés a) pontja alapján a törvény alkalmazásában szakszervezet a munkavállalók minden olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. A szakszervezet nevében és képviseletében az alapszabályában meghatározott tisztségviselő jogosult eljárni. E képviselő nem feltétlenül áll a munkáltatóval munkaviszonyban, mint erre a 275. § kifejezetten utal. A szakszervezetre a törvény hatálya attól függetlenül kiterjed, hogy az a munkáltatónál működik-e vagy sem. A 273. § (1) bekezdése e körben kifejezetten utal a közvetlen felső szakszervezetre. A szakszervezetekre nézve részletesebben lásd [2835-2845].