EH 2016.03.K10 A bíróságnak közigazgatási perben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát milyen tények és bizonyítékok alapján kérte [1952. évi III. tv. 3. §, 213. § (1) bek., 215. §, 275. §; 1993.évi XXIII. tv. 5. § (6) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

***********

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2005-2007. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

[2] Az alperes a 2011. október 12. napján kelt határozatában, az elsőfokú határozatot megváltoztatva kötelezte a felperest több adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére.

[3] A felperes keresetében, az általa vitatott körben, az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék mellőzését, másodlagosan az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

[4] Az alperes határozatában - számítási hibák miatt - módosította korábban hozott határozatát, melynek eredményeként a felperes terhére mindösszesen 410 534 000 Ft adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel.

[5] A Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkára a 2013. április 25. napján kelt határozatában a módosított alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal általános forgalmi adó, társasági adónemekben 2005-2007., társas vállalkozások különadója adónemben pedig a 2006-2007. évekre tett megállapításokra és jogkövetkezményekre kiterjedően - jogszabálysértés miatt - megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra utasította, az egyéb rendelkezéseket hatályukban fenntartotta.

[6] Érdemi döntésében rögzítette, hogy az elsőfokú határozat 25. és 26. pontja és a módosított másodfokú határozat H. pontja, azaz a kulturális járulékkötelezettség vonatkozásában hozott adóhatósági döntések megalapozottak és törvényesek. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperest kulturális járulékkötelezettség terheli. Járulékalapját a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: NKA tv.) 5. § (6) bekezdése értelmében kizárólag a hirdetési tevékenységével közvetlenül összefüggő, ehhez kapcsolódó járulékköteles termékbeszerzések és igénybe vett szolgáltatások számlával igazolt, általános forgalmi adó nélküli beszerzési árával csökkentheti. Nem volt jogalapja arra, hogy járulékalapját a műsorkészítéshez és műsorszolgáltatáshoz kapcsolódóan beszerzett termékek és szolgáltatások beszerzési árával csökkentse, ezért az e körben terhére előírt adókülönbözet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények törvényesek.

[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a módosított alperesi határozatnak az …/2013. számú határozattal meg nem semmisített részét (H. pontját) az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra, az alperest 2 000 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

[8] Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a felperes keresetének elutasítását, a terhére megállapított perköltség mérséklését.

[9] Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (1)-(3) bekezdésében, 78. § (1) bekezdésében, 141. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 271. § (1) bekezdés c) pontjában, 330. § (2) bekezdésében, 335/A. § (1) bekezdésében, 336/A. § (2) bekezdésében, 337. § (2)-(3) bekezdéseiben, 339/A. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésében, Art. 140. § (1) bekezdésében, az NKA tv. 5. § (1) bekezdésében, (6)-(7) bekezdéseiben foglaltaknak.

[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:

[11] A Kúria, a Pp. 275. §-a alapján eljárva, a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:

[12] a felperes a közigazgatási eljárás során fellebbezésében úgy nyilatkozott, hogy a teljes hirdetési tevékenysége után vallott kulturális járulékot, de "elmulasztotta levonni a műsorok készítéséhez szükséges, a vizsgált időszakban beszerzett híradástechnikai, fényképészeti és egyéb sokszorosított termékek beszerzési árát a járulékalapból". A másodfokú adóhatóság hiánypótlási felhívására tett nyilatkozata is azt tartalmazza, hogy a "fellebbezésében bemutatott […] termékeket kizárólag a […] csatornán sugárzott műsorok elkészítéséhez (a stúdiókban és a stúdiót kiszolgáló helységekben) használta". A felperes a közigazgatási eljárás során arra alapítottan kérte az elsőfokú határozat javára történő megváltoztatását, hogy árbevétele, egy elhanyagolható összeg kivételével, a hirdetési tevékenységéből származik, amelyhez szükséges a műsorok sugárzása, a műsorok nézettsége és a járulékköteles tevékenysége között pedig olyan szoros kapcsolat áll fenn, ami megalapozza a kedvezmény igénybevételét.

[13] A felperes a keresetében és a perben sem változtatott az előző bekezdésben kifejtett érvelésén. Az elsőfokú bírósági eljárás során is mindvégig azzal érvelt, hogy bár az eszközöket műsorkészítési, műsorszolgáltatási tevékenységéhez szerezte be, ezek kapcsolódnak a hirdetési tevékenységéhez, ettől nem választhatók el. Bevétele ugyanis nem a műsorkészítésből, műsorszolgáltatásból, hanem a műsorok közötti reklámidő értékesítéséből származik. A műsorkészítés, műsorszolgáltatás emiatt a hirdetési tevékenységét szolgálja, ezért téves az alperes NKA tv. 5. § (6) bekezdése kapcsán kifejtett "leszűkítő" jogértelmezése, azaz a beszerzései és a hirdetési tevékenysége közötti közvetlen kapcsolat megkövetelése. A felperes a keresetében és a peres eljárás során sem állította, hogy a perben vitatott eszközök alkalmasak lennének a hirdetési tevékenysége ellátáshoz is, és azt sem, hogy ezeket vagy ezek bármelyikét erre használta volna fel.

[14] Az elsőfokú bíróság az előzőekben ismertetett adatokra figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy jogkérdésben kell döntenie, de ennek ellenére nem e körben hozott határozatot, hanem a tényállás alperesnek felróható tisztázatlansága miatt helyezte hatályon kívül a határozatokat, és rendelt el új eljárást, mégpedig olyan okból és olyan körben, amelyre, általa is rögzítetten, a perben egyik fél sem hivatkozott (jogerős ítélet 5. oldal 2. bekezdése).

[15] A bíróságnak - a felek által sem vitatottan - közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a Pp. 3. §-a, 213. § (1) bekezdése, 215. §-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz, és ezeket tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A keresetben a félnek nemcsak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja]. A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia, a kereset tárgya ugyanis nem azonos az abban megjelölt jogcímmel. A bíróság adóügyi közigazgatási perben sem a fél által megjelölt konkrét jogcímhez, hanem a fél által érvényesíteni kívánt joghoz van kötve (BDT2007.1580.), és döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, ilyet nem is rendelhet el (Pp. 336/A. §).

[16] A bíróság közigazgatási perekben sem teljes körű felülvizsgálatot végez, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát milyen okból, milyen tartalommal kéri. Túlterjeszkedik a bíróság a kérelemhez kötöttség szabályán akkor, ha nem a keresetben előadott okok (tények, bizonyítékok) miatt állapítja meg az alperesi döntés jogszabálysértő voltát, és ítéletét olyan okokra alapítja, amelyekre a felperes és az alperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem is hivatkozott, és amelyekről a felek kizárólag a jogerős ítéletből értesülhettek. Jelen ügyben ez utóbbi valósult meg.

[17] A Kúria mindezek miatt azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az ügy érdemi elbírálásra kiható lényeges eljárási jogszabálysértéssel hozta meg, ez nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra. A Kúria a felek közötti jogvitát érdemben azért sem dönthette el, mert nem vonhatta el az elsőfokú bíróság hatáskörét, nem csorbíthatta a felek jogorvoslathoz való jogát.

[18] Rámutat egyben a Kúria arra, hogy a perköltségről való döntésre, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, a Pp. 337. § (3) bekezdése értelmében, a részbeni permegszüntetésre figyelemmel, csak az eljárást befejező ítéletben kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a Kúria az eljárást befejező jogerős ítéletet érdemben nem bírálhatta felül, nem dönthetett a perköltségre vonatkozó rendelkezés jogszerűségéről sem.

[19] A Kúria a jogerős ítéletet, az előzőekben kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[20] Az új eljárást az elsőfokú bíróságnak a Kúria végzése alapján az eljárási szabályoknak megfelelően kell lefolytatnia, és érdemi döntését a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályoknak megfelelően kell meghoznia. Kiemeli a Kúria, hogy nem jog-, hanem ténykérdés az, hogy egy termék beszerzésére járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében került-e sor, vagy sem, illetve az, hogy a beszerzett termék vagy szolgáltatás közvetlenül összefügg-e az adózó által értékesített járulékköteles termék előállításával vagy az általa nyújtott járulékköteles szolgáltatás teljesítésével. A bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita elbírálásához szükség bizonyítékok rendelkezésre bocsátásáról, a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás esetleges sikertelenségéről is. (Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az alperes terhére nem állapítható meg az Art. 97. §-ában foglaltak megsértése.)

[21] A jogvita érdemi eldöntésénél pedig nem hagyható figyelmet kívül, hogy az NKA tv. 5. § (6) bekezdését a jogalkotó 2007. február 2-i hatállyal módosította.

(Kúria Kfv. V. 35.604/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Burai-Kovács és Partnerei Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Bajusz Dániel és dr. Farkas Ervin jogtanácsosok által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 11. napján kelt 19.K.29.538/2013/22. számú ítélete ellen az alperes által 23/A. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.29.538/2013/22. ítéletét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 500.000 (azaz ötszázezer) - 500.000 (azaz ötszázezer) forintban állapítja meg.

Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél 2005-2007. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az alperes, a 2011. október 12. napján kelt határozatában, az elsőfokú határozatot megváltoztatva kötelezte a felperest több adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére.

A felperes keresetében, az általa vitatott körben, az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék mellőzését, másodlagosan az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

Az alperes határozatában - számítási hibák miatt - módosította korábban hozott határozatát - melynek eredményeként a felperes terhére mindösszesen 410.534.000 Ft adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel.

A Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkára a 2013. április 25. napján kelt határozatában a módosított alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal általános forgalmi adó, társasági adónemekben 2005-2007., társas vállalkozások különadója adónemben pedig a 2006-2007. évekre tett megállapításokra és jogkövetkezményekre kiterjedően - jogszabálysértés miatt - megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra utasította, az egyéb rendelkezéseket hatályukban fenntartotta. Érdemi döntésében rögzítette, hogy az elsőfokú határozat 25. és 26. pontja és a módosított másodfokú határozat H. pontja, azaz a kulturális járulékkötelezettség vonatkozásában hozott adóhatósági döntések megalapozottak és törvényesek. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperest kulturális járulékkötelezettség terheli. Járulékalapját a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993.évi XXIII. törvény (a továbbiakban: NKA tv.) 5.§ (6) bekezdése értelmében kizárólag a hirdetési tevékenységével közvetlenül összefüggő, ehhez kapcsolódó járulékköteles termékbeszerzések és igénybe vett szolgáltatások számlával igazolt, általános forgalmi adó nélküli beszerzési árával csökkentheti. Nem volt jogalapja arra, hogy járulékalapját a műsorkészítéshez és műsorszolgáltatáshoz kapcsolódóan beszerzett termékek és szolgáltatások beszerzési árával csökkentse, ezért az e körben terhére előírt adókülönbözet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények törvényesek.

A felperes a peres eljárás során ezt követően úgy nyilatkozott, hogy keresetét kizárólag a másodfokú határozat H. pontja kapcsán tartja fenn. Az elsőfokú bíróság ezért a pert, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 337. § (2) bekezdése alapján, a H. pontot meghaladó körben megszüntette, és rögzítette, hogy a költségekről majd ítéletében fog határozni. Ezt a végzést a Fővárosi Törvényszék a 2.Kpkf.670.020/2014/3. számú végzésében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság ezt követően kizárólag a módosított alperesi határozat H. pontja tekintetében folytatta tovább a pert. Jogerős ítéletében a módosított alperesi határozatnak az .../2013. számú határozattal meg nem semmisített részét, (H. pontját) az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra, az alperest 2.000.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet a következőket tartalmazza:

Az ügyben jogkérdésben kellett dönteni, és az e körben kifejtett felperesi, alperesi érvelés "nem helytálló". A jogvita eldöntésére irányadó NKA tv. értelmében nincs relevanciája a felperes által előadottaknak, mivel nem azt kell vizsgálni, hogy a műsor-szolgáltatási tevékenység és a hirdetési tevékenység feltételezi-e egymást. Önmagában az a tény, hogy a felperes nem a hirdetési tevékenységéhez, hanem a műsor-szolgáltatáshoz szerezte be a termékeket, még nem zárja ki a járulékalap csökkentését. A rendelkezésre álló iratanyagból azonban csak annyit lehet megállapítani, hogy a beszerzett eszközök egy része stúdió berendezés, illetőleg különböző híradástechnikai eszköz.

Az alperes tévesen értelmezte az NKA tv. 5. § (6) bekezdését és téves jogértelmezése folytán nem tisztázta a tényállást. Az új eljárás során ezért meg kell vizsgálnia, hogy a felperes által hivatkozott termékek, szolgáltatások szükségesek-e, alkalmasak-e, felhasználhatók-e a hirdetési tevékenység ellátásához. "Azon termékekkel, szolgáltatásokkal, melyek szükségesek, alkalmasak a hirdetési tevékenység ellátásához, csökkenteni kell a kulturális járulékalapot".

Az elsőfokú bíróság a perköltség összegének meghatározásakor a felperes által kifejtett munkát, az ügy jellegét, a tárgyalások, beadványok számát, terjedelmét és azt vette figyelembe, hogy a felügyeleti intézkedés a H. pont kivételével megsemmisítette az alperesi határozatot, így a Pp. 337. §-a értelmében e körben is dönteni kellett a perköltség viselésről.

Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a felperes keresetének elutasítását, a terhére megállapított perköltség mérséklését. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3.§ (1)-(3) bekezdésében, 78.§ (1) bekezdésében, 141. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 271. § (1) bekezdés c) pontjában, 330.§ (2) bekezdésében, 335/A.§ (1) bekezdésében, 336/A.§ (2) bekezdésében, 337. § (2)-(3) bekezdéseiben, 339/A. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésében, Art. 140. § (1) bekezdésében, az NKA tv. 5. § (1) bekezdésében, (6)-(7) bekezdéseiben foglaltaknak.

Hangsúlyozta, hogy felperes a keresetében, és az első tárgyaláson sem tett olyan nyilatkozatot, hogy a beszerzett műszaki cikkek szükségesek lennének a hirdetési tevékenységéhez. Előadása szerint sem a járulékköteles tevékenységéhez, hanem a műsorkészítéshez szerezte be a termékeket, ezért ezekkel nem csökkentheti járulékalapját. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a kérelemre eljárás és keresethez kötöttség szabályát. Fenntartotta a határozatban is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint kizárólag annak van jelentősége, hogy milyen tevékenységhez történik a beszerzés. Önmagában ugyanis az a tény, hogy a felperes árbevételének 99%-a a hirdetési tevékenységből ered, és hirdetést csak a műsorok között, illetve alatt lehet elhelyezni, nem ad lehetőséget a járulékalap csökkentésére. A műsorkészítés és a hirdetési tevékenység nem azonos, nem is feltételezi egymást, és az adótörvényeket általánosan kell alkalmazni, nem felperes egyedi, jogalkotó által figyelembe nem vett körülményeitől függően.

Vitatta a terhére megállapított perköltség összegét is. E körben azt hangsúlyozta, hogy a felügyeleti intézkedés határozatának A. pontja tekintetében nem tett eleget a kereseti kérelemnek. Az A. pont esetében 76.000.000 Ft pertárgyérték, ami az összes pertárgyérték (338.465.000 Ft) 22,4%-a, és ez a 2.000.000 Ft-os perköltség legalább 448.000 Ft-tal történő mérséklését indokolja.

A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Érvelése szerint keresetében egyértelműen az Art. 97.§ (4) bekezdésére és az NKA tv. 5.§ (6) bekezdésére hivatkozva kérte a határozatok bírósági felülvizsgálatát, és ezen a körön a jogerős ítélet nem terjeszkedett túl. Az elsőfokú bíróság kizárólag az általa megjelölt jogsértésen belüli tényekre, tényállásra, ténybeli alapra vonatkozóan állapított meg hiányosságokat. Fenntartotta a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint az alperes tévesen értelmezte az NKA tv. 5.§-át. Érvelése szerint bizonyította, hogy esetében a műsorkészítés és a hirdetési tevékenység egymással szorosan összefüggő, egymásra épülő, el nem választható tevékenység, ezért az alperesnek azt kellett volna megvizsgálnia, hogy a beszerzett eszközök a hirdetési tevékenység ellátására is alkalmasak és szükségesek voltak-e vagy sem. Az adójogi megítélésnek nem általános következtetéseken, hanem a tényleges gazdasági eseményeken kell alapulnia, ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy árbevételének 99%-a a hirdetési tevékenységből adódik, és a műsorkészítés, valamint a hirdetési tevékenység összefügg.

Jogszerűnek kérte értékelni az elsőfokú bíróság azon megállapítását is, mely szerint a felügyeleti intézkedés során hozott döntés eleget tett kereseti kérelmének. Hangsúlyozta, hogy ezt követően a bíróság a pert megszüntette, mivel nem volt olyan közigazgatási határozat, amely bíróság által felülvizsgálható lett volna, és a perbeli esetben pedig nem került sor keresettől való elállásra sem, ezért a perköltség mérséklésére vonatkozó kérelem sem alapos.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:

A Kúria, a Pp. 275.§ -a alapján eljárva, a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:

A felperes a közigazgatási eljárás során fellebbezésében úgy nyilatkozott, hogy a teljes hirdetési tevékenysége után vallott kulturális járulékot, de "elmulasztotta levonni a műsorok készítéséhez szükséges, a vizsgált időszakban beszerzett híradástechnikai, fényképészeti és egyéb sokszorosított termékek beszerzési árát a járulékalapból". A másodfokú adóhatóság hiánypótlási felhívására tett nyilatkozata is azt tartalmazza, hogy a "fellebbezésében bemutatott … termékeket kizárólag a … csatornán sugárzott műsorok elkészítéséhez (a stúdiókban és a stúdiót kiszolgáló helységekben) használta". A felperes a közigazgatási eljárás során arra alapítottan kérte az elsőfokú határozat javára történő megváltoztatását, hogy árbevétele, egy elhanyagolható összeg kivételével, a hirdetési tevékenységéből származik, amelyhez szükséges a műsorok sugárzása, a műsorok nézettsége és a járulékköteles tevékenysége között pedig olyan szoros kapcsolat áll fenn, ami megalapozza a kedvezmény igénybevételét.

A felperes a keresetében és a perben sem változtatott az előző bekezdésben kifejtett érvelésén. Az elsőfokú bírósági eljárás során is mindvégig azzal érvelt, hogy bár az eszközöket műsorkészítési, műsorszolgáltatási tevékenységéhez szerezte be, ezek kapcsolódnak a hirdetési tevékenységéhez, ettől nem választhatók el. Bevétele ugyanis nem a műsorkészítésből, műsorszolgáltatásból, hanem a műsorok közötti reklámidő értékesítéséből származik. A műsorkészítés, műsorszolgáltatás emiatt a hirdetési tevékenységét szolgálja, ezért téves az alperes NKA tv. 5.§ (6) bekezdése kapcsán kifejtett "leszűkítő" jogértelmezése, azaz a beszerzései és a hirdetési tevékenysége közötti közvetlen kapcsolat megkövetelése. A felperes a keresetében és a peres eljárás során sem állította, hogy a perben vitatott eszközök alkalmasak lennének a hirdetési tevékenysége ellátáshoz is, és azt sem, hogy ezeket, vagy ezek bármelyikét erre használta volna fel.

Az elsőfokú bíróság az előzőekben ismertetett adatokra figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy jogkérdésben kell döntenie, de ennek ellenére nem e körben hozott határozatot, hanem a tényállás alperesnek felróható tisztázatlansága miatt helyezte hatályon kívül a határozatokat, és rendelt el új eljárást, mégpedig olyan okból és olyan körben, amelyre, általa is rögzítetten, a perben egyik fél sem hivatkozott (jogerős ítélet 5. oldal 2. bekezdése).

A bíróságnak - a felek által sem vitatottan - közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a Pp. 3.§, 213.§ (1) bekezdése, 215.§-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz, és ezeket tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A keresetben a félnek nem csak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie (Pp. 121.§ (1) bekezdés c) pontja). A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia, a kereset tárgya ugyanis nem azonos az abban megjelölt jogcímmel. A bíróság adóügyi közigazgatási perben sem a fél által megjelölt konkrét jogcímhez, hanem a fél által érvényesíteni kívánt joghoz van kötve (BDT2007.1580), és döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, ilyet nem is rendelhet el (Pp. 336/A.§).

A bíróság közigazgatási perekben sem teljes körű felülvizsgálatot végez, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát milyen okból, milyen tartalommal kéri. Túlterjeszkedik a bíróság a kérelemhez kötöttség szabályán akkor, ha nem a keresetben előadott okok (tények, bizonyítékok) miatt állapítja meg az alperesi döntés jogszabálysértő voltát, és ítéletét olyan okokra alapítja, amelyekre a felperes és az alperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem is hivatkozott, és amelyekről a felek kizárólag a jogerős ítéletből értesülhettek. Jelen ügyben ez utóbbi valósult meg.

A Kúria mindezek miatt azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az ügy érdemi elbírálásra kiható lényeges eljárási jogszabálysértéssel hozta meg, ez nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra. A Kúria a felek közötti jogvitát érdemben azért sem dönthette el, mert nem vonhatta el az elsőfokú bíróság hatáskörét, nem csorbíthatta a felek jogorvoslathoz való jogát.

Rámutat egyben a Kúria arra, hogy a perköltségről való döntésre, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, a Pp. 337.§ (3) bekezdése értelmében, a részbeni permegszüntetésre figyelemmel, csak az eljárást befejező ítéletben kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a Kúria az eljárást befejező jogerős ítéletet érdemben nem bírálhatta felül, nem dönthetett a perköltségre vonatkozó rendelkezés jogszerűségéről sem.

A Kúria a jogerős ítéletet, az előzőekben kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján eljárva, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az új eljárást az első fokú bíróságnak a Kúria végzése alapján az eljárási szabályoknak megfelelően kell lefolytatnia, és érdemi döntését a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályoknak megfelelően kell meghoznia. Kiemeli a Kúria, hogy nem jog, hanem ténykérdés az, hogy egy termék beszerzésére járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében került-e sor, vagy sem, illetve az, hogy a beszerzett termék vagy szolgáltatás közvetlenül összefügg-e az adózó által értékesített járulékköteles termék előállításával vagy az általa nyújtott járulékköteles szolgáltatás teljesítésével. A bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita elbírálásához szükség bizonyítékok rendelkezésre bocsátásáról, a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás esetleges sikertelenségéről is. (Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az alperes terhére nem állapítható meg az Art. 97.§-ában foglaltak megsértése.)

A jogvita érdemi eldöntésénél pedig nem hagyható figyelmet kívül, hogy az NKA tv. 5.§ (6) bekezdését a jogalkotó 2007. február 2-i hatállyal módosította.

A perköltségre vonatkozó rendelkezés a Pp. 275. § (5) bekezdésében foglaltakon alapul.

Budapest, 2015. október 8.

Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk.bíró

(Kúria Kfv. V. 35.604/2014.)

Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bíró, ügytárgy keresése

Közhiteles cégkivonat

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

Keresés "elvi tartalomban"

Mínuszjel keresésben

Link jogszabályhelyre

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

Egy bíró ítéletei

Jogszabály paragrafusára ugrás

Önnek 2 Jogkódexe van!

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Változásfigyelési funkció

Módosult §-ok megtekintése

Iratminták a Pp. szövegéből

Döntvényláncolatok